Közelebb Petőfihez? című beszédét Margócsy azzal kezdte, hogy az idei Könyvhét azért különleges, mert összemosódik az országos bicentenáriumi ünneplésekkel, és így úgy tűnik, mintha az egész magyar irodalom Petőfi körül forogna: a felülről irányított és a spontán szerveződő megmozdulások is. És miközben mindenki arról beszél, hogy közelebb kell hozni Petőfit, vagy magunkat Petőfihez, erre nem a legjobb módokat választjuk (elég-e, ha mindenhol ott van a neve és az arca a kupakoktól a legón át a zenekarokig?). Például idézik Petőfit a szabadságszeretete miatt, de
azt a sokkal egyszerűbb, de fontosabb kérdést elfelejtik feltenni, vajon most rabok vagyunk-e vagy szabadok.
Az sem tiszta Margócsy szerint, hogy melyik Petőfivel szeretnének közelebbi viszonyba kerülni:
- azzal, akinek anekdotikus életét és személyiségét ismerni véljük, ezért magabiztos kijelentéseket teszünk róla;
- a politikussal, akire hivatkozva eddig már egyaránt buzdítottak a szabadság absztrakt imádatára és erőszakra, vagy használták őt nacionalista uszításra;
- esetleg azzal a fenségesen stilizált hősi vízióval, az idealizált alakkal, akit egy a hétköznapoktól eleve távolra emelő, szent aura leng körbe?
Az irodalomtörténész szerint mindebből valójában éppen Petőfi költészete hiányzik, pedig különleges élete eltörpül a költészete mellett. Petőfi nem a legnagyobb magyar költő, mert ilyen nincs, folytatta Margócsy, szerencsére a magyar költészet olyan mérhetetlenül gazdag és sokféle, hogy leveti magáról ezt a fogalmat. Margócsy szerint Petőfihez akkor kerülünk közelebb,
ha életművét nem egészen különleges, követendő esetként kezeljük, hanem mint a nagy magyar irodalomnak normális jelenségét. Egy nagy költőként a magyar irodalom sok-sok nagysága között.
Petőfi költészetéből Margócsy a sokszínűségét és sokféleségét hangsúlyozta, azt, hogy nem homogenizálható, és “sokféle szemkápráztató vershalmazt” írt, ugyanúgy alkotója a János vitéznek, mint Az apostolnak. "Ha valamihez közel lehetne vagy kellene kerülnie - nem mindenkinek, hanem a költészetnek -, akkor alighanem épp ez a kiszámíthatatlanság lenne a legígéretesebb vagy legkívánatosabb."
Tandorit idézve Margócsy arra is emlékeztetett, hogy a közelkerülés problematikus dolog, hiszen a régi korok költői életműveivel a közelség-távolság egyszerre érvényes paradoxonával lehet kapcsolatot teremteni.
Végül arra is figyelmeztetett, hogy az lenne kívánatos, ha a Petőfi-ünneplés ornamentikája nem fedné el a mai könyvkiadás és az irodalom számtalan égető problémáját. Végszóként pedig ismét Tandorit idézte, és ezzel szerinte Petőfi is egyetértene:
Legyenek a dolgok sokféleképpen!
A teljes beszédet itt tudod meghallgatni:
