Benedek Szabolcs: A spalatói boszorkány
A valós eseményeket felidéző, lendületes és fordulatos történelmi regény a tatárjárás kegyetlenségeit, a felperzselt magyar települések történetét mutatja be, és arra is keresi a választ, hogyan lehet túlélni egy olyan országban, mely a pusztulás szélére jutott. Mindeközben a regény hangulatos leírásaival érzelmes emléket állít a mai Split középkori városrészének és IV. Béla király uralkodásának is. A kötet ötlete Split óvárosának szűk utcácskáin, pár lépésre a tengertől, az ókori és a középkori falak között bolyongva született meg.
Szécsi Noémi: Rohadt állatok
Zajlik az élet a Biokert gazdaságában: bár kisemlősök között vagyunk, mégis farkastörvények uralkodnak. Az állattársadalmat a gátlástalan Hörcsög irányítja, fő tanácsadója pedig a Vakond, aki - vaksiság ide vagy oda - még mindig a legélesebben látja a dolgokat. Újságíró mókusok, nyomozó pelék, művész oposszumok népesítik be a felnőtteknek szóló állatmesék színpadát: minden hasonlóság a valósággal a természetes kiválasztódás eredménye.
Kácsor Zsolt: Pokoljárás Bipoláriában
„A bipoláris depresszió nem mélabúság, nem búskomorság, nem rosszkedv, nem kedvetlenség, nem borongó szomorúság, nem is melankólia, ami idővel elmúlik, hanem kettős természetű érzelmi élet. Az ember két életet él egyetlen testben, és mind a két élete valódi - de egyik sem az igazi.” Kácsor Zsolt regényének főhőse egy mániás depresszióval küzdő ember, aki belefáradt a betegségébe és a világgal vívott harcába, így elhatározza, hogy öngyilkos lesz. Az önéletrajzi elemeket is tartalmazó kötet kerettörténete mindössze néhány óra: az öngyilkossági kísérletet közvetlenül megelőző időszakasz. Egy emberi élet utolsónak hitt órái, az önpusztító lelki örvénylés leírása a történet, melyben nem léteznek boldog pillanatok.
Krusovszky Dénes: Levelek nélkül
Egy kelet-magyarországi kisvárosban egyszer csak ledobják a fák tavaszi leveleiket. Mi történhetett: természeti katasztrófa vagy emberi mulasztás? Hogyan lehet tovább élni a hétköznapokat a megváltozott körülmények között? Koroknai János, a városi gimnázium magyartanára nyomozni kezd a rejtély után. A közeli idősotthon, a tantermek és a barátai háza között ingázik a város utcáin, s eközben lépésről lépésre közelebb kerül nemcsak a saját családja titkainak, de a tágabb közösség működésének és működésképtelenségének megértéséhez is. Hogyan lehet egy észszerűtlenül működő világban észszerűen viselkedni? Egy széthulló társadalomban, széteső családban megőrizni a józan eszünket?
Réz András: Para
Egy különleges kapszulába zárt ápolónő. Egy kamu összeesküvés-elméleteket gyártó vlogger. Egy elveszetten kóválygó, nyugdíjas politikai káder. Észrevétlenül összefonódó sorsok. Réz András karcos hangú, humoros, szatirikus regénye a mind ködösebb múltról és a felénk settenkedő jövőről. Így volt, így lesz. Vagy nem. A szerző „használati utasítást” is készített a regényéhez, az első két pontja így hangzik:
1. Ez egy szatíra. A nagyon-nagyon közeli jövőben játszódik, szinte már itt is van.
2. A szatírán még nevetni is lehet/szabad.
Tóth Krisztina: Ahonnan látni az eget
Az elmúlt években született tárcákat és elbeszéléseket tartalmazó kötet a jelenről szól, a velünk, körülöttünk élő emberek életének egy-egy hétköznapi epizódját emeli ki és mutatja meg: az olvasó pedig hol a háttérben meghúzódó válságokat, tragédiákat, hol pedig a mindennapi abszurditást, a felszabadult nevetést viszi magával belőlük. Tóth Krisztina már több elbeszéléskötetben bizonyította, hogy kis történeteink nagy mestere - éleslátása, humora, finom megfigyelései méltán teszik napjaink egyik legjobb írójává.
A Fuga Építési Központban csütörtök este mutatták be Tóth Krisztina új novelláskötetét, amelyben a szerző olyan hétköznapi történetekről mesél, amelyek megráznak és megnevettetnek. A kötet Tóth Krisztina elmúlt öt évének lenyomata, a történeteken keresztül olyan aktualitásokra reflektál, mint hogy milyen helyzetben vannak a melegek, hogyan írnak majd az írók a jövőben, vagy elveheti-e a művészek munkáját a mesterséges intelligencia. A szerzővel Szűcs Péter beszélgetett. Fotók: Gulácsi Zsuzsanna
Hartay Csaba: Még nem is játszottunk
A kötetben a gyerekkor ikonikus helyszínei, történetei, csínytevései elevenednek meg egy felnőtt férfi emlékein keresztül. A 80-as, 90-es évek világa, a trabantos vidéki kirándulások, a diszkó, a Depeche Mode és a boroskóla egy generáció közös életérzésének lenyomatai. Lírai, néhol melankóliába hajló, finom erezetű írásai a gyerekkor szabadságának elvesztését dokumentálják; pillanatképek a régi balatoni nyaralásokról, játszótéri bandázásokról. Ugyanakkor nem az életközepi leltár keserű hiátusaira hívják föl a figyelmet, és nem is egy anzixot olvasunk a gulyáskommunizmus utolsó éveiről.
Milbacher Róbert: Keserű víz
Milbacher Róbert új regénye egy mára nyomtalanul eltűnt szlavóniai telepes falu krónikája, amely egyben az elbeszélő itt született nagyanyjának küzdelmes élettörténetét is megörökíti. Miközben nyomon követjük a falu 19. századi alapítását és elnéptelenedését, az asszonyt a halálos ágyától gyerekkorának mágikus világáig kísérhetjük vissza az időben. Korokon és tereken át lépkedve oda-vissza párhuzamos emberi történetekkel találkozunk: a jobb életre vágyó kisközösség mindennapjai mellett egy otthontalanságból a hazátlanságba vándorló sváb-magyar család kálváriájával szembesülünk. A mesteri elbeszélői erényeket felmutató írót a részvétlen idővel küszködő ember egyéni és kollektív megküzdési stratégiái érdeklik. Orvosi jelentésekből, levéltári forrásokból, családi anekdotákból, szemérmesen őrzött titkokból és szájról szájra terjedő hiedelmekből épül a könyv világa, s az olvasó ráébred, hogy semmi más nem köthet össze egy elgyötört testet és egy mostoha körülmények között boldogulni próbáló közösséget, csak az emlékezés és a történetmesélés vágya.
