97 évesen elhunyt Fahidi Éva, akit 18 évesen deportáltak a családjával Auschwitzba. Onnan az allendorfi kényszermunkatáborba került, 1945-ban tért vissza Budapestre - a családjából egyedüliként.
Első könyve, A dolgok lelke 2015-ben jelent meg, ebben a holokauszt traumája mellett a családjáról és a két háború közötti Magyarországról is írt - a kötetet Németországban is kiadták. Második könyve, a 2019-es A szerelem alanya és tárgya a szerelmei felidézése apropóján mutatja be a szocializmus évtizedeit.
Az egész életében szenvedélyesen táncoló és tornázó Fahidi a Sóvirág – avagy A létezés eufóriája címmel a tánc nyelvén is elmondta az élete történetét Cuhorka Emesével közösen, a Tünet Együttes előadásában. A produkciót 2015-ben mutatták be, a készüléséről Szabó Réka dokumentumfilmet forgatott, majd a darabot négy év alatt több mint 80-szor adták elő itthon és külföldön.
A kétezres évektől rendszeresen beszélt a holokausztról és felszólalt a szélsőjobboldal megerősödésének veszélyei miatt, több egykori náci tárgyalásán is tanúskodott.
A holokauszt egyik utolsó túlélőjeként Németországban 2019-ben kiállítást rendeztek az életéről, aminek megnyitóján táncolt is, illetve már 2012-ben neki adományozták a Szövetségi Érdemkeresztet. 2020-ban Weimar, 2022-ben Erzsébetváros avatta a díszpolgárává.
