Farkas B. Szabina: Papa háza [Panodyssey]

Második alkalommal rendezték meg idén a Panodyssey és a Könyves Magazin közös írói pályázatát, amelyre 166 pályamunka érkezett. Közülük választotta ki a győzteseket Borda Réka és Kiss Tibor Noé. A Séta terekben, történetekben címmel meghirdetett pályázatra a tematikát továbbgondoló, arra reflektáló rövid prózai műveket vártak. Az első három helyezett pályamunkát itt, itt és itt találod, Borda Réka laudációját itt, Kiss Tibor Noéét pedig itt tudod elolvasni. A továbbiakban a shortlistes prózákat osztjuk meg a Könyves Magazinon. Ezúttal Farkas B. Szabina novelláját olvashatod el!

Farkas B. Szabina: Papa háza

Lassan lépj oldalt, tudod, a szerkezet! Gyere közelebb, úgy mondom, nehogy meghallja a kutyás szomszéd! Ez a lapát itt a kampón, azért magasabb mint én mert a legtöbb férfinek ott a feje, ahova a végét lógattam. Tehát, ha itt jön, akkor belehomlokoz, ami a másik oldalon letolja a két kampóról a hosszabb vasat, és ott az a lyukas lábos, megborul még a betörőre az is. Itt arra figyelj, ha jössz majd, nehogy elfeledd, és téged kólintson meg, bár talán nem leszel olyan magas, hogy neked álljon méretre, mondjuk, ha az apádat nézem, bár ne nézném. Innen tehát tolvaj nem távozik pukli nélkül, pfajj, megmondtam, nem megmondtam? Add a kulcsot, ott van a két fadarab között, amit a nagy kavics szorít le, ezt már múltkor is mutattam. Jó, akkor vegyük sorba, retesz, ajtó, biciklizár, ez a bemetszett a garázs, ez a pótkapu, a kopott piros meg a hátsó szoba. Majd elmondom egyszer, drágám, hogy minek kell zárni a hátsó szobát. Van ott egy, vagyis volt, vagyis most már mindegy. Ha nagy leszel elmesélem, addig se te se én, nem kell, hogy bemenjünk, majd a mama kihozza, ha kell valami. Mert ő nem látta a, nem látott, mindegy. Mi nem megyünk arra. Kinyitom az ablakokat, aztán a kertbe cipeljük ezeket a növényeket. Ezt minden tavasszal meg kell, fogjad szépen, én megyek hátrafelé, fejed le a lapát alatt!

A növényeknek rendben kell lenniük, mindig is mondtam.

Megmondtam, nem megmondtam? Tudom, hogy nem lakik itt senki, de ezek a házhoz tartoznak, ezt jegyezd meg, amíg a ház van, addig locsoljuk és kihordjuk őket. Látod azt a kékrefestett botot? Na az az ásásjelző. Onnan észak fele három, majd a kert fele négy lépés, háromkettő, jegyezd! Először a nagyapám ásta el a három láda gyufát, amikor elvették a boltot. Már nincs belőle, szerintem mind kikerült. Hogy én? Igen, drágám, de nem árulom el, elég annyi, hogy ha baj van, akkor kell nekiesni. De, volt már baj, igen, több is, de akkora még sose. Vagyis az elsőnél döntöttem úgy, hogy használom a rejteket. Igen, van köze a hátsó szobához, de ne kérdezősködj most, megmondtam, nem megmondtam, hozd a kannát a fészer mellől! Átmegyünk a két raktáron és a hátsó garázsba megmutatom a többi kulcs helyét. Azért van ennyi garázs babám, mert olyan nehéz volt kocsit kapni, hogy amint egyhez hozzájutottam, jelentkeztem a következőre, aztán egyszer csak összegyűlt három is. Hát mégiscsak sofőr voltam. Igen, sorbaállni, de nem úgy, mint a boltban, na elég volt, dolgozzunk!

Össze kell söpörni a maradék diófalevelet.

Nem voltunk elég alaposak ősszel, vagyis apád. Tilos így hagyni a betonon, mert rárohad és megfogja, megmondtam, nem megmondtam, most meg hogy néz ki. Na gyere, még egyet mutatok! Felmegyünk a padlásra, nem kell félni, nincsenek egerek. Vagyis vannak, de mi csak a szart látjuk belőlük, a kurvaanyjukat, hány mérget kell még kipakolnom. Tartsd azt a lécet, na itt lépkedj egy ívben, mert az a gerenda nem biztonságos már. Szóval hátul a kosarak mögött, az a halom, igen, szemétnek néz ki, de nem az. A kupac alján nagyon fontos dolgok vannak. Bah, neked is hiába beszélek, ha egyszer meghalok, úgyis kidobsz mindent, de akkor bizony visszajárok kísérteni. Jaaaj, ne ijedj meg, na, viccel a papa. Megmondtam, nem megmondtam? Én nem halok meg soha, van egy tervem, de azt majd legközelebb mesélem el. Gyere, járjuk végig az ugróiskolát a fal mellett, anélkül nem mehetünk haza. Még az anyukáddal festettük.