Bagdal Zoltán: szürke repce
Könyves Magazin

Bagdal Zoltán: szürke repce

panodyssey pályázat shortlist bagdal_zoltán szürke_repce könyvajánló

Amikor kihirdették a Panodyssey harmadik pályázatának nyerteseit, a Panodyssey két nagykövete, Deres Kornélia és Simon Márton is megerősítette a laudációjában, mennyire erős volt a mezőny - ezért nem is tíz, hanem 19 névből állt a shortlist. A következőkben a díjazottak és a shortlistesek pályamunkáit mutatjuk be a Könyves Magazinon.

Bagdal Zoltán: szürke repce

I.

„…mintha megszűnt volna a vajdasági magyar irodalom mint olyan. Vannak nagyon jó szerzőink, de itteni irodalomról már nem beszélhetünk.”

Virág Gábor

 

a jó művészet szükségszerűen

fájdalomból születik

és nem az a legnagyobb fájdalom

mikor az ember arra ébred

egy reggel hogy meghalt?

mint egy növény

egy növény amit át szerettek volna

ületeni nem volt otthon elég cserép

és a szemetesben landolt

 

le kell szögezzem

felneveltetek és ezért hálás vagyok nektek

nincs más választásom mint hálásnak lenni

hiszen felneveltetek és nélkületek

valószínűleg erre sem lennék képes

felneveltetek ezért tudom elmondani most

nem voltatok elég kegyetlenek

nem voltatok elég kemények és elég utálatosak

nem mondtátok soha azt hogy

a lapunk esztétikai profiljába nem illik bele 

az Ön szövege pedig nagyon szívesen lehoznánk

vagy azt hogy

apró módosításokkal közölhetővé válna a szövege

ha kérdeztem hosszasan

és érdeklődően válaszoltatok

ha kérdeztem ti legalább

válaszoltatok

 

most meghaltam és biztos vagyok

valaki tort fog ülni emlékemre

jelen leszek én is

számban almával omlósra sütve nem túl szárazon

(ha lett volna időm végrendeletet írni

most lenne bor és pogácsa)

 

szívem szerint lennék inkább növény

mondjuk repce

nem szól nem beszél nem válaszol

a repce biztos elhiszi

minden rendben van így ahogy 

a repcének nincs véleménye

a repce nem panaszkodik

hangyarobotként egzisztál

 

a vajdasági feketeföldet

táblákban takarja be

egyre ritkábbak a táblák

és én pont úgy

ahogy itt mindnyájan

erős fényemmel gerjeszteni próbálom

a pislogó napot

több vagyok 

a fehérnél és a feketénél

törzsemben ott van a 

sötét templomokból összegyűjtőtt 

minden fény-írt ikon

én is 

ahogy itt mindenki

repce vagyok és egyelőre

minden jel arra utal hogy élek

 

II.

„De én nem vagyok bűnös – mondta K. -, ez tévedés. Hogyan lehet egyáltalán bűnös az ember? Hisz mindnyájan emberek vagyunk, egyikünk is, másikunk is. – Ez igaz – mondta a pap -, de hát így szoktak beszélni a bűnösök.”

Franz Kafka

 

a jó művészet szükségszerűen fájdalomból születik

és az nem elég nagy fájdalom

mikor egy növény

vegyük például a repcét

azt sem tudja hogy milyen színű?

illegeti magát a tükör előtt

képzeletbeli vonalaknak

és mezőgazdasági munkásoknak

köszönhetően azt sem látja már

milyen színű a virága

egyszer nézi fekete

máskor fehér

pofátlan és sokat akaró

ez a szóban forgó repce

mivel egyikkel sem elégszik meg

a képzeletbeli vonal fekete oldalán

azt mondják fehér

a képzteletbeli vonal fehér oldalán

azt mondják fekete

 

a repce rendelkezik honosítási okirattal

de lusta volt így igazolványt nem csináltatott

ezért amikor először jön haza

a szívélyes kelebiai határőrnő

mit tehetne mást

megfenyegeti személyesen fogja

számolni az országban maradt

nyolcvankilenc napját mielőtt kitoloncolná

aggodalomra semmi ok

a repcének a személyigazolványa

átvételekor még volt tizenegy napja az országban

a repce adókártyával is rendelkezik

e tekintetben valamennyivel előrelátóbb volt

annyira előrelátó sajnos nem tudott lenni 

mint az adóhivatal amely neolatin-cirill hibrid

írásmóddal írta adókártyájára

születési hely: CEHTA

 

a repce nem mindig ilyen előrelátó

amikor e-mailt kap a banktól

hogy pénzmosás gyanúja miatt 

zárolták számláját megijed

a hirtelen ijedtség után

a repce előrelátóbbá válik

elolvassa még ötször

rájön hogy a pénzmosásra

vonatkozó törvénymódosítás miatt

zárolták a pénzmozgást a számláján

és a repce megrészegül örömében

akinek van ideje örülni

az bankba jár adatot egyeztetni

így tesz a repce is

de előrelátónak ismét nem lehetne nevezni

mivel már aláírta a hivatalos dokumentumot

mire rájön hogy azon Ukrajnát ír

a repce gyanakszik hogy

az ügyintézőt valami aktualitás miatt

zavarhatta össze a cirill betűs útlevél

de a repce nem kérdez és nem vár választ

a banktisztviselő kérdez és választ is vár

hogy lehet ön szerb ha a lakcímkártyáján azt írja hogy Jugoszlávia?

a repce történeti tudása rendkívül hiányos

ennek ellenére eldadogja

2002-ig Jugoszláviának hívták az országot

2006-ig Szerbia és Montenegrónak

a banktisztviselő pedig hárít

olyan egyszerűséggel mint ahogy

a harmatcsepp zuhan a levélről

ő ezt tudta hát persze mindig is tudta

átírja: Jugoszlávia (RÉGI)

 

III.

„mi volt kérded a legszebb dániában

kapásból válaszolhatok a repce

igen a repce a keresztesvirágúak családjából

még a tenger felett ahogy megpillantottuk

a repcetáblákat az volt a legszebb”

Tolnai Ottó

 

a jó művészet szükségszerűen fájdalomból születik

nem elég az mikor a repce

szétnéz maga körül és fogyást lát?

nem elég az ha fél

mert fogyatkoznak táblái

és egyedül marad?

gondolkozhat ő milyen színű

ha nincs aki segíthetne eldönteni

a repce nem fehér

a repce nem fekete

amikor átlép a határon

ugyanolyan otthonosan és ugyanolyan idegenül

érzi magát és fél hogy

elfogy körülötte a többi repce

a repce cinikus

mentéségre szóljon védekezésből az

ezért szürke helyett 

döglöttegér-szürkének látja és hívja magát

a repce sokszor fél

mert a repce érzékeny

azt hallotta a gonosz emigráns repcék

gonosz emigráns versei miatt

fogyatkoznak körülötte

azt még nem tudja hogy ő

gonosz emigráns repce-e vagy sem

a repce előrelátó ezért verset ír 

próbatételnek veti alá magát 

ha elindít egy újabb exodust

a repce tudni fogja az ő neve is

feketén fog virítani a fehér papíron

a repce reméli azért rakta valaki erre a földre

hogy erős fénye gerjessze a pislogó napot

remélni tudja csak hogy 

a repce volt a legszebb

remélni tudja csak hogy

van az önpusztításnak alternatívája

mert miközben szétnéz maga körül

a balkánon más növények hűlt helyén

üres és omladozó 

paloták épülnek

míg a repcék

a maguk után hagyott

üres lyukat rögtön 

betömik feketefölddel

míg a repcék

miután elmennek

semmit nem hagynak maguk után