Amikor kihirdették a Panodyssey harmadik pályázatának nyerteseit, a Panodyssey két nagykövete, Deres Kornélia és Simon Márton is megerősítette a laudációjában, mennyire erős volt a mezőny - ezért nem is tíz, hanem 19 névből állt a shortlist. A következőkben a díjazottak és a shortlistesek pályamunkáit mutatjuk be a Könyves Magazinon.
Bagdal Zoltán: szürke repce
I.
„…mintha megszűnt volna a vajdasági magyar irodalom mint olyan. Vannak nagyon jó szerzőink, de itteni irodalomról már nem beszélhetünk.”
Virág Gábor
a jó művészet szükségszerűen
fájdalomból születik
és nem az a legnagyobb fájdalom
mikor az ember arra ébred
egy reggel hogy meghalt?
mint egy növény
egy növény amit át szerettek volna
ületeni nem volt otthon elég cserép
és a szemetesben landolt
le kell szögezzem
felneveltetek és ezért hálás vagyok nektek
nincs más választásom mint hálásnak lenni
hiszen felneveltetek és nélkületek
valószínűleg erre sem lennék képes
felneveltetek ezért tudom elmondani most
nem voltatok elég kegyetlenek
nem voltatok elég kemények és elég utálatosak
nem mondtátok soha azt hogy
a lapunk esztétikai profiljába nem illik bele
az Ön szövege pedig nagyon szívesen lehoznánk
vagy azt hogy
apró módosításokkal közölhetővé válna a szövege
ha kérdeztem hosszasan
és érdeklődően válaszoltatok
ha kérdeztem ti legalább
válaszoltatok
most meghaltam és biztos vagyok
valaki tort fog ülni emlékemre
jelen leszek én is
számban almával omlósra sütve nem túl szárazon
(ha lett volna időm végrendeletet írni
most lenne bor és pogácsa)
szívem szerint lennék inkább növény
mondjuk repce
nem szól nem beszél nem válaszol
a repce biztos elhiszi
minden rendben van így ahogy
a repcének nincs véleménye
a repce nem panaszkodik
hangyarobotként egzisztál
a vajdasági feketeföldet
táblákban takarja be
egyre ritkábbak a táblák
és én pont úgy
ahogy itt mindnyájan
erős fényemmel gerjeszteni próbálom
a pislogó napot
több vagyok
a fehérnél és a feketénél
törzsemben ott van a
sötét templomokból összegyűjtőtt
minden fény-írt ikon
én is
ahogy itt mindenki
repce vagyok és egyelőre
minden jel arra utal hogy élek
II.
„De én nem vagyok bűnös – mondta K. -, ez tévedés. Hogyan lehet egyáltalán bűnös az ember? Hisz mindnyájan emberek vagyunk, egyikünk is, másikunk is. – Ez igaz – mondta a pap -, de hát így szoktak beszélni a bűnösök.”
Franz Kafka
a jó művészet szükségszerűen fájdalomból születik
és az nem elég nagy fájdalom
mikor egy növény
vegyük például a repcét
azt sem tudja hogy milyen színű?
illegeti magát a tükör előtt
képzeletbeli vonalaknak
és mezőgazdasági munkásoknak
köszönhetően azt sem látja már
milyen színű a virága
egyszer nézi fekete
máskor fehér
pofátlan és sokat akaró
ez a szóban forgó repce
mivel egyikkel sem elégszik meg
a képzeletbeli vonal fekete oldalán
azt mondják fehér
a képzteletbeli vonal fehér oldalán
azt mondják fekete
a repce rendelkezik honosítási okirattal
de lusta volt így igazolványt nem csináltatott
ezért amikor először jön haza
a szívélyes kelebiai határőrnő
mit tehetne mást
megfenyegeti személyesen fogja
számolni az országban maradt
nyolcvankilenc napját mielőtt kitoloncolná
aggodalomra semmi ok
a repcének a személyigazolványa
átvételekor még volt tizenegy napja az országban
a repce adókártyával is rendelkezik
e tekintetben valamennyivel előrelátóbb volt
annyira előrelátó sajnos nem tudott lenni
mint az adóhivatal amely neolatin-cirill hibrid
írásmóddal írta adókártyájára
születési hely: CEHTA
a repce nem mindig ilyen előrelátó
amikor e-mailt kap a banktól
hogy pénzmosás gyanúja miatt
zárolták számláját megijed
a hirtelen ijedtség után
a repce előrelátóbbá válik
elolvassa még ötször
rájön hogy a pénzmosásra
vonatkozó törvénymódosítás miatt
zárolták a pénzmozgást a számláján
és a repce megrészegül örömében
akinek van ideje örülni
az bankba jár adatot egyeztetni
így tesz a repce is
de előrelátónak ismét nem lehetne nevezni
mivel már aláírta a hivatalos dokumentumot
mire rájön hogy azon Ukrajnát ír
a repce gyanakszik hogy
az ügyintézőt valami aktualitás miatt
zavarhatta össze a cirill betűs útlevél
de a repce nem kérdez és nem vár választ
a banktisztviselő kérdez és választ is vár
hogy lehet ön szerb ha a lakcímkártyáján azt írja hogy Jugoszlávia?
a repce történeti tudása rendkívül hiányos
ennek ellenére eldadogja
2002-ig Jugoszláviának hívták az országot
2006-ig Szerbia és Montenegrónak
a banktisztviselő pedig hárít
olyan egyszerűséggel mint ahogy
a harmatcsepp zuhan a levélről
ő ezt tudta hát persze mindig is tudta
átírja: Jugoszlávia (RÉGI)
III.
„mi volt kérded a legszebb dániában
kapásból válaszolhatok a repce
igen a repce a keresztesvirágúak családjából
még a tenger felett ahogy megpillantottuk
a repcetáblákat az volt a legszebb”
Tolnai Ottó
a jó művészet szükségszerűen fájdalomból születik
nem elég az mikor a repce
szétnéz maga körül és fogyást lát?
nem elég az ha fél
mert fogyatkoznak táblái
és egyedül marad?
gondolkozhat ő milyen színű
ha nincs aki segíthetne eldönteni
a repce nem fehér
a repce nem fekete
amikor átlép a határon
ugyanolyan otthonosan és ugyanolyan idegenül
érzi magát és fél hogy
elfogy körülötte a többi repce
a repce cinikus
mentéségre szóljon védekezésből az
ezért szürke helyett
döglöttegér-szürkének látja és hívja magát
a repce sokszor fél
mert a repce érzékeny
azt hallotta a gonosz emigráns repcék
gonosz emigráns versei miatt
fogyatkoznak körülötte
azt még nem tudja hogy ő
gonosz emigráns repce-e vagy sem
a repce előrelátó ezért verset ír
próbatételnek veti alá magát
ha elindít egy újabb exodust
a repce tudni fogja az ő neve is
feketén fog virítani a fehér papíron
a repce reméli azért rakta valaki erre a földre
hogy erős fénye gerjessze a pislogó napot
remélni tudja csak hogy
a repce volt a legszebb
remélni tudja csak hogy
van az önpusztításnak alternatívája
mert miközben szétnéz maga körül
a balkánon más növények hűlt helyén
üres és omladozó
paloták épülnek
míg a repcék
a maguk után hagyott
üres lyukat rögtön
betömik feketefölddel
míg a repcék
miután elmennek
semmit nem hagynak maguk után