Farkas B. Szabina: Rétegrend / Töréspontos / Április 18. / Csillag / Madzagvég
Könyves Magazin

Farkas B. Szabina: Rétegrend / Töréspontos / Április 18. / Csillag / Madzagvég

panodyssey pályázat shortlist farkas_b_szabina rétegrend töréspontos április_18. csillag madzagvég

Amikor kihirdették a Panodyssey harmadik pályázatának nyerteseit, a Panodyssey két nagykövete, Deres Kornélia és Simon Márton is megerősítette a laudációjában, mennyire erős volt a mezőny - ezért nem is tíz, hanem 19 névből állt a shortlist. A következőkben a díjazottak és a shortlistesek pályamunkáit mutatjuk be a Könyves Magazinon.

Farkas B. Szabina: Rétegrend

a látvány még megvan, eddig nem kellett lesikálnom 

a mindenkori szikkadt réteget, ezt a mézként tapadó nyákfüggönyt,

hogy benézzünk a valójában mozgatókra.

maroknyi szénhó, érzetre olvadékony, miközben sebbé hal,

egyenlőségjel a kosz, a kérdőmondat és valami háborúszag között.

apróval jutok a kaparható dupla hártya alá, egyre nehezebben ismerős,

már csak kognitív utak fogják az előzőben hagyott kamarazenekar

most épp dühödtebb szólamát.

van a pogácsaszaggatónak egy ívesen izgató fájdalma a tenyéren, 

ennek a nőnek viszont megint át kell magát rágnia,

át a tőle telhető legpontosabb látszatkönnyedséggel, 

hogy végignézhessem, miért nem tudok, csak egyedül

bárhova megérkezni.

átsegítem őt, hátha ma vége,

mostantól legalább van értelme a farfekvésnek.

fejjel előre egyszerűen ledob hátáról bármilyen megkönnyebbülés.

halállöket, vízsugárba merült vérbőség,

ehhez nincs elég szappan,

minden madár csattan az irodaüvegen, nem elég háttal ülni.

Farkas B. Szabina: Töréspontos

harmadnapon a föld megnyílásán innen

más borította asztalon túl kicipzározódott 

a rettenet mint csontváz a szekrényből bár

nagyon is élő melegen lüktető fekete avar

az epém szétfolyta már és most mégis

kilátszik az ördög köldökszőre

csipkefüggöny lenyomat a mellen

mint kitűző amit csak egy kicsit szúrtak

mélyebbre a közmegegyezésnél

kimondással lett igazabb de rettentőbb is

ez itt nem kommunális hulladék 

ahogy a tábla próbálja értelmezni 

lehetőségeinket

ez itt a tüdőm hegycsúcsán rekedt

leghidegebb lehelet

ez itt a vajon titok-e ha minden emlékezet 

megette

majd egy kritikus megfejlődési pillanatban

kihányta mielőtt még kiérdemelte volna

tulajdonképpeni titok voltát

Farkas B. Szabina: Április 18.

A női ág pont úgy hangzik,

mint egy csöcsös növény, 

vagy egy rózsaszín nádszálkisasszony

a fekete vérével, ami 

akkor buggyan elő, ha hozzáérsz.

És hát hozzáérnek.

Ez mégse szirom, inkább szitán 

átfolyó kátrány.

Az elátkozott gallyak persze

pont felénk tartanak, látható

befogadói hajlandóság,

feszes

ablak a viharban, hát 

a mogyorófavesszőnek.

Ágrólszakadt felmenői taposólánc,

végül mégis rózsa, ahogy nyílik a gyomorfekély

a hús titkosabb felén.

Farkas B. Szabina: Csillag

Amikor fejjel lefele lógunk, minden

akármilyen lehet, ahogy az éjjel

is csak pár morzsacsillag a kitartott

galambtálban. Hintaló a háttérben, 

semmi sem annyira igazi, hogy elhiggyem

ezt a zajos madárhimnuszt, ráadásul

mindkét kezemmel egyszerre öntök.

Nektek kell figyelni hova folyik, a lassabb

ma nem iszik. 

Az ér aztán valahogy mégis a tóba jut,

te meg nem tudsz visszaemlékezni, 

hogy a csillagnak végül is sajátja-e

a fény, 

vagy ez is más tolla.

Farkas B. Szabina: Madzagvég

Megnéztem végül a helyet, hátha

önmagáért is bele tudok folyni, mint

véletlen megborult sárga festék, 

a még meg nem száradt sötétbe.

Ha innen nézem, erre

mondják, hogy kissé koszos.

Fosszínű zavar lettem a helyen, pont

annyira illetlen, mint amennyire betolakodó.

Ugyanaz az otthoni idegenség, mégis

nagyító alá fordul a véresre rágott alsó ajkam.

Sok kis hangyanyaraló, tudálékos álhippi,

megfogható, mint a tömbszappan, amit maradékból 

gyúrtam, így napról napra kevesebb lesz a súly.

Megutaztatom az utolsó dugikekszet, miért ne lehetne

valami perpetum madárlátta. Hazajáró tökfölösleges

és már agyonmosott közlések.

Majdnem vettem szuvenírt a halott kutyának, egyszerűbbnek

tűnt, mint menekülni. Körkörös vágylavina osztva

mindennemű közönnyel, megemeltem a hőmérséklettel, 

azóta nem tudom az irányt, pedig mindig a TV torony

fele van észak. A hely zavar össze.

Elárulni jöttem, noha már két balkanyarral korábban 

kihullott az ezüst. Hogy lehet az ilyet elhasználni.

Se a helyeket, se a szavakat, se a mozdulatokat. Mind egymás rég

levetett sáros cipői, vagy véletlenül télikabátzsebben 

felejtett zsepijei leszünk. 

A helyek helyek maradnak, nem használhatók öncélú árulásra.

Feltörte persze ez a cipő is a macskaköves hazautam.

Kilencvenkilenc kihajtogatott pulcsiujjban macskasziget,

világítótorony, sárgaláz, hangkapu.

Holnap fájni fog ez a tegnapi szálka, ma még pont érdektelen.