Próza kategóriában Kiss Gabriella, líra kategóriában Kupihár Rebeka nyerte a Panodyssey és szakmai partnere, a Könyves Magazin első kreatív írói pályázatát. 151 pályamunka érkezett be, közülük választotta ki a győzteseket Moskát Anita és Závada Péter. Olvasd el Moskát Anita laudációját!
A Panodyssey egy Franciaországból indult kezdeményezés, melynek fő célkitűzése egy közösségi oldal létrehozása: a felületen a felhasználóknak lehetőségük van saját szövegeik közvetlen publikálására és monetizálására. Arról, hogy hogyan működik a Panodyssey, hogy miért éri meg használni az íróknak és az olvasóknak is, ebben a cikkben írtunk alaposabban.
A Creative Room European Alliance konzorcium feladata, hogy a Panodysseyt Európa más részein is megismerjék. E nemzetközi program keretében több mint 9 európai ország különböző szervezetei működnek együtt. 2022 őszétől pedig, a Könyves Magazinnal szakmai partnerségben, Magyarországon is elindult a Panodyssey platform népszerűsítésére indított projekt.
A spekulatív fikció a kérdéssel kezdődik.
Mi lenne, ha az Alföld elsivatagosodna? Hogyan változtatná meg az emberi kapcsolatokat a digitális tudatfeltöltés? Milyen lesz az oktatás jövője Magyarországon?
Kimozdít a megszokottból, és ehhez csak jó kérdéseket kell feltennie. Nélkülük bebetonozódik a status quo, elavult rutinok, megcsontosodott társadalmi szabályok válnak elmozdíthatatlanná, pedig ma nem csak erkölcsi vagy jóléti kérdés felülbírálni a megszokottat, hanem a túlélés nélkülözhetetlen eszköze is. A klímaválság, a dezinformáció, az elidegenedés valóságában a kérdések késztethetnek önreflexióra az életvitelünkkel vagy a hatalommal kapcsolatban, így tudjuk felülbírálni a társadalmi egyenlőtlenségeket, a nemi szerepeket, az ember helyét az ökoszisztémában.
A spekulatív fikció a változásról szól. Ha friss szemmel nézhetünk általa a valóságra, az nemcsak újabb és újabb kérdésekhez vezet, hanem annak a lehetőségéhez is, hogy a világ kimozdítható mozdulatlanságából. Ha el lehet képzelni, hogy valami működhet másként is, már nem tudok többé ugyanúgy nézni a megszokottra.
Nem véletlen, hogy a hatalom semmi mástól nem fél úgy, mint a kérdésektől.
És nem véletlen, hogy a jó oktatás feladata elsősorban az lenne, hogy kérdezni tanítson.
Ezért szerettem volna spekulatív fikciós novellapályázatot a Panodyssey keretében, hogy jó kérdésekről olvashassak. A 104 beérkezett művet magas számnak érzem, még úgy is, hogy sok nem felelt meg a kiírás alapfeltételének, és nem tartalmazott spekulatív elemet. A spekulatív elemet itt a lehető legtágabban értelmeztem: legyen benne bármi, a valóságon túlmutató ötlet. Egyértelműen érződött a pályázók társadalmi érzékenysége, sok szöveg foglalkozott az oktatással, klímakatasztrófával, nők jogaival vagy Magyarország jövőjével, de ugyanolyan örömmel olvastam a generációs problémákat vizsgáló novellákat, mint a fiatalok lakhatási válsága, a párkeresés nehézségei vagy az emberi kapcsolatokat átrendező technológia újítások. Talán a legnagyobb kihívásnak a terjedelmi korlátot éreztem: bizonyos ötletek szétfeszítették a nyolcezer leütés keretét, ettől néha elsietettnek érződtek, de ezeket a történeteket máshol szívesen olvasnám mélyebben kifejtve. Jó kérdésekre pályázattól függetlenül szükségünk van.
Február 27-én, az esti átadón kiderül, kik a díjazottjai annak a nagysikerű pályázatnak, amelyet a nemzetközi program keretében hirdetett meg a Panodyssey és szakmai partnere, a Könyves Magazin. A Panodyssey nagykövetei, Moskát Anita és Závada Péter választották ki azokat, akik esélyesek a díjra, és ők döntenek a nyertesekről is.
A shortlistre került művek szerzői Kiss Gabriella, Szepesi Kornél, Szerényi Tamás, Szirmai Panni és Vincze Bence. Mindegyik szövegnek megvan a maga ereje, és a maga kérdése is: milyen rítus során tudják kifejezni a férfiak a nehéz érzelmeiket, amiket a társadalmi nem keretei közt szinte tilos? Miért gyűjtik bizarr gyakorlatokkal az elítéltek a nyálukat, milyen látszattevékenységet végzünk a klímaváltozás ellen, és miként uralkodhat ezen keresztül a hatalom? Tud-e enyhíteni a technológia a gyászon, vagy még nehezebbé teszi? Milyen ország az, ahol bevarrt szájú nők élnek, és ahol nem tehetsz mást, minthogy te is bevarrod a saját szád?
A győztes pedig ezúttal nálam Kiss Gabriella, akinek a kérdése a felszínen igencsak egyszerű: kezelhető-e az óvodapedagógus-hiány mesterséges intelligenciával. A szöveg erejét az adja, ahogy ezt a kérdést továbbgörgeti és mélyíti:
hogyan változtatja meg, vagy mutatja más szemszögből ez a technológia az emberi kapcsolatokat.
Hogyan viseli az öreg óvónő, hogy a kollegája mostantól nem hús-vér. Hogyan viszonyulnak hozzá a gyerekek, a technológiai kor szülöttei. Hogyan hoz felszínre nehéz szülői helyzeteket, mint a válás utáni gyerekfelügyelet, a túlhajszolt szülők elaprózódott figyelme, vagy egy elveszített gyerek fájdalma. Mindezt rövid, minimalista eszközökkel elmesélt hat jelenetben, legyen az egy szülői értekezleten elhangzott monológ, újsághír, gyerekszáj vagy narráció nélküli párbeszédek, ahol az igazi feszültséget a kihagyások adják, a félszavak mögött rejlő élettörténetek, a pingvines zsebkendőtartó mellett el nem mondható sorsok. Így válik a Pótlás című novellában a technológia katalizátorrá, hogy végül a mindennapokról, és rólunk mint emberről meséljen.
Gratulálok minden pályázónak, a shortlistre kerülteknek és Kiss Gabriellának különösen.
Soha ne felejtsetek el jó kérdéseket feltenni.