November 15-én volt az első Futurotheca fesztivál, melynek célja, hogy közelebb hozza a nonfiction köteteket az olvasókhoz. A Budapest Music Center termeit négy téma köré csoportosulva töltötték meg a szakemberek beszélgetései és előadásai. A klímaváltozás kérdéseit fejtegető Öko&Ego szekció házigazdája Molnár Csaba biológus, tudományos újságíró volt.
Beszélnünk kell a haragról és a bűtudatról
Solveig Roepstorff dán pszichológus és relációs biológiai traumaterapeuta, a Klímapszichológia című könyv szerzője (itt beleolvashatsz) először elmagyarázta, mire keres választ a szakterülete: miért viselkedünk úgy, ahogy, és miért nem reagálunk a helyzet komolyságának megfelelően? Mit tehetünk, hogy ezen továbblépjünk?
Solveig Roepstorff
A rövid válasz az, hogy nem azért nem cselekszünk, mert rosszak vagy tudatlanok vagyunk, hanem azért, mert a természetünk ellenünk dolgozik. Működésbe lépnek a védekező mechanizmusaink, tagadjuk, figyelmen kívül hagyjuk a klímaváltozás elsöprő és fenyegető tényét, hogy ne bénuljunk le és rémüljünk meg teljesen. Ez természetes.
Ezen kívül számos olyan viselkedési jelenség is létezik, amely megakadályozza, hogy cselekedjünk.
Például az, hogy olyan apró dolgokra koncentrálunk, amelyek valójában nem jelentenek nagy különbséget: heti egy nap nem eszünk húst, de aztán elmegyünk shoppingolni.
Az elengedhetetlen cselekvés fő felelőssége természetesen a hatalmon lévőknél van, de „szükségünk lesz arra is, hogy összefogjunk, és nyomást gyakoroljunk alulról felfelé, illetve megtegyünk mindent, amit együtt megtehetünk” – tette hozzá. A klímapszichológus három dolgot emelt ki, ami segíthet.
Az első a természettel való újrakapcsolódás (az európaiak az idejük 90 százalékát beltérben töltik), a második az, hogy beszélnünk kell a bolygóról és a biológiai sokféleség válságáról, valamint arról, hogy ez mit jelent számunkra.
Beszélnünk kell a félelemről, a frusztrációról, a haragról, a bánatról, a bűntudatról.
A harmadik pedig az, hogy közösségeket kell létrehoznunk, amelyekben együtt küzdünk, mert a közös tevékenységeknek számos csodálatos mellékhatása van. „Mi vagyunk az özönvíz, és mi vagyunk a bárka” – zárta az előadást Roepstorff.
Kezünkben a megoldás
Bart István klímapolitikai szakértő már húsz éve foglalkozik az éghajlatváltozás társadalmi-gazdasági hatásaival. A Futurotheca fesztiválon a Napozószékek a Titanicon című könyvéből (itt beleolvashatsz) kiemelt diagramok segítségével árnyalta az üvegházhatású gázok, és ezen belül a szén-dioxid-kibocsátás alakulását, következményeit és azt, hogy miért van okunk mégis reményre a lesújtó adatok ellenére.
Földünkön egy olyan változás megy végbe, amire eddig nem volt példa az emberiség történetében. Az áramtermelés, az ipari termelés, a közlekedés, a hadigazdaság, az épületek fűtése, a hulladékgazdálkodás mind hozzájárul a szén-dioxid-koncentráció növekedéséhez. Ráadásul a szén-dioxid örökké tart: a gáz egy része viszonylag hamar kikopik a légkörből, de egy jelentős része az több száz éven keresztül ott marad.
Ez azt jelenti, hogy a felmelegedés akkor is velünk marad, ha holnap abbahagyjuk a kibocsátást – hacsak nem kezdjük el kiszívni a szén-dioxidot a légkörből, ami egy nagyon bonyolult és költséges eljárás.
Meg kell tehát szabadulnunk a széntől, az olajtól és a gáztól. A bolygó és a klímaharc sorsa Kína kezében van: a szén-dioxid-kibocsátás 30%-a Kínából származik (az Európai Unió 6, Magyarország pedig 0,14%-át adja a világ kibocsátásának). Kína rengeteg szenet használ, de itt alkalmazzák és gyártják a legtöbb zöld technológiát is.
Reményre ad okot, hogy – szemben a 10 évvel korábbi helyzettel – mára a napenergia meg a szélenergia vált a legolcsóbb energiaforrássá. Kezünkben van az a megoldás, amivel a klímaváltozás okozójának nagy részét tudjuk kezelni. Több okunk van tehát az aggodalomra, mint valaha, de a reményre is.
Reidar Müller, Bart István, Solveig Roepstorff, Gálhidy László és Molnár Csaba a panelbeszélgetésen
A klímaváltozás az erdőinket is átrendezi
A Mit tesz az egónk az ökoszisztémával? című kerekasztal-beszélgetésben többek között a hazai erdőkről is szó esett. Gálhidy László, a WWF erdő programvezetője arról beszélt, hogy a mai erdőink az elmúlt évszázadok gazdálkodásának lenyomatai – teljesen átalakítottuk őket, és oda nem illő fajokat telepítettünk be. A klímaváltozás át fogja rendezni az erdőinket, ez már biztos. A rendszerek ellenálló képességét kell növelni, vissza kell venni a nagyipari fakitermelést, és megnézni, hogyan képesek az erdők a saját rezilienciájuk segítségével szembeszállni ezekkel a hatásokkal.
Apró hőmérsékletváltozásoknak is hatalmas hatása lehet
Reidar Müller az Oslói Egyetem földtudományi tanszékének kutatója (a vele készült interjúnkat itt olvashatjátok). Tűz és jég című könyve nem a Föld jelenlegi klímájáról beszél, hanem a bolygó éghajlatának több ezer éves fejlődéséről. „Rendkívül fontos megérteni a klíma történetét, hogy valóban bepillantást nyerjünk a jövőbe” – mondta Müller.
A klímaváltozások végigkísérték a bolygó történetét – a mai London környékén 180 ezer évvel ezelőtt vízilovak éltek, 150 ezer évvel ezelőtt Grönland szárazföldi jégtakarója részben eltűnt, a tengerszint 6-10 méterrel volt magasabb volt, mint ma. Az éghajlat a holocénban, vagyis az elmúlt 10 000 évben sem volt stabil.
Müller felhívta a figyelmet arra, hogy apró, egy-másfél Celsius-fokos hőmérsékletváltozásoknak is óriási hatása lehet. Nagyon fontos, hogy ezeket a kihívásokat a gazdasági helyzettel együtt kell vizsgálni.
Nemcsak a klímaváltozás dönti el, hogy civilizációnk összeomlik-e, hanem az is, hogy hogyan készül rá egy-egy ország, tárolják-e az élelmiszert, stb.
A szén-dioxid-kibocsátás rendkívül magas ahhoz képest, amit valaha is tapasztaltunk, és nem tudjuk, hogy ez hova fog vezetni. Főleg, hogy ma 8 milliárd ember él a Földön, és 5-6 fokos felmelegedés esetén az embereknek el kell kezdeniük vándorolni.
Reidar Müller
Mit tesz egy klímapszichológus magánemberként?
Litkai Gergely a továbbiakban egy stand up-elemekkel fűszerezett interjúban kérdezte Solveig Roepstorff klímapszichológust, többek között arról, hogy be lehet-e hozzá jelentkezni terápiára. Roepstorff a klímaválság miatt aggódó páciensek esetében általában javasol olyan kezdeményezéseket és csoportokat, ahol közösen tehetnek valamit. Megfogalmazása szerint ez sokkal jobb, mint egy szobában ülni egy pszichológussal.
Roepstorff elmesélte, hogy 2018 hosszú és forró nyarán kezdődött nála a zöld forfulat. A nyaralója kertje kiszáradt, és lecsökkent a méhek, lepkék száma.
Intenzív szorongás vett erőt rajta, és ekkor döntött úgy, hogy klímapszichológiával akar foglalkozni.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy előadásokat tart, és csoportokkal dolgozik. Litkai rákérdezett arra is, hogy mit tesz a klímapszichológus magánemberként. Roepstorff lemondott a különleges ruhák és anyagok iránti szenvedélyéről, ami eddig végigkísérte az életét, de ami igazán számít: elköltözött a családjával egy kevésbé tehetős környékre, ahol belépett egy kertközösségbe. Zöldségeket termesztenek, és hetente egyszer közösen étkeznek. Lemondott az autózásról és a repülésről is.
Fotók: Kováts Zsófia