Szűcs Anna Emília: Előtte/kelet-európai parainézis/MAHSA AMINI [Panodyssey]

Első alkalommal rendezték meg idén a Panodyssey és a Könyves Magazin közös írói pályázatát, amelyre 151 pályamunka érkezett.  A nyertesek és a döntősök írásait itt találod! 

A pályázatra a líra kategóriában olyan közéleti / politikai versekkel lehetett jelentkezni, amelyek a 2022-es év itthoni vagy nemzetközi eseményeire reflektáltak. A beérkező pályázatok között az első ötbe kerültek Szűcs Anna Emília versei, Závada Péter laudációjában a következőket mondta róluk: " Szűcs Anna Emília verseiben a nők kizsákmányolása, a szexuális bántalmazás és a családon belüli erőszak témáit feszegeti rendkívüli éleslátással és szókimondó kegyetlenséggel. Szűcs talán legerősebb verse arról az iráni Mahsa Aminiről szól, aki 2022 szeptemberében, huszonkét évesen halt meg tisztázatlan körülmények között egy iráni rendőrőrsön, miután a vallásos erkölcsrendőrség letartóztatta, amiért nem viselt hijabot. A vers poétikájának töredezettsége, levegőért kapkodó, dadogó, iteratív jellege nyelvi eseményként is színre viszi a kiszolgáltatott test példátlan szenvedését." Most elolvashatod ezeket a verseket!

Szűcs Anna Emília:

Előtte

„Edina…Aki azt hazudta, hogy tudsz énekelni, csak meg akart baszni…
Úgy küzdesz a faszért, mint Kossuth a hazáért!!!”

Mi, akik nem ma születtünk a földre,
mi, akiknek csípője gyerekhordásra alkalmas,
de nem hordunk gyermeket,
mi, akik úgy ásítunk, hogy ne lássátok
rohadó fogainkat és piros ínyünket,
mi, akik tudjuk, hogy mikor vizeltek be álmotokban,
és miért nem áll a farkatok,
mi, akik látjuk a nyálfoltot a párnátokon
és a csillagokat tenyeretek nyomán,
akik, bár tehetségesek és ravaszak vagyunk,
de nem szólalhatunk meg, ha a közelünkben vagytok,
mi, akik tökélyre fejlesztettük a szépséget kívül,
mert úgy döntöttünk belülről nem érdemlitek meg,
akik fotókat és mást adunk el nektek,
akik áruba bocsájtjuk a valakihez tartozást,
mi, akik csak a péniszirigységünkön keresztül kötődünk,
és csak értetek élünk -

ma szétnyitjuk nektek lábainkat

és ti, akik kinyomjátok szemeinket szerelemféltésből
és a földön hagytok minket imádkozni,
ti, akik tarkónkat fogjátok vagy csípőnket,
de sohasem kezeinket -
behatolás előtt körbenéztek a szobában és
köptök a tenyeretekbe
a szenteltföldbe visszatérés
elvégre mindig sikamlós
és változóan eredményes.

kelet-európai parainézis

Légy olyan, mint az áldozati bárány belében a jóslás, 

csak nyelved hegyével érintsd a sót, és

ne gondold, hogy valaki megmenteni érkezik feketében.

szorítsd össze szemhéjadat, ha labdapattogást hallasz -

nehogy rájöjjenek – fehéren villanó fogaiddal marni készülsz.

biztos kézzel simítsd derekadhoz a kést,

nyelved fékezd, ha öltönyösöket látsz,

készülj a végső döfésre és mindig csak arra,

tudd, hogy csábítani próbálnak majd. 

hogy nem szabad engedned.

Légy olyan, mint a kéreg alatt lapuló féreg,

ne gondold, hogy fektedben hagynak el, 

akik indulni készülnek.

gondosan rejtsd el ráncaid és fordítsd ki bőröd pirosát, készülj.

halott asszonyok vétkeihez hasonlítják majd sajátjaid,

de te tudd, hogy minden hiba eleve hozzád tartozik,

és te újakat szülsz majd, ha táncoló csípőd feladja a harcot.

Légy olyan, mint a betonba szikkadó benzincsík,

tanuld meg hogyan kell átlépni egy ház küszöbét,

ellenségeid temesd a kerti almafa alá, hadd hozzon édesebb termést.

készülj a végső marásra, és csak arra.

sose térdelj, ha a békétlenekre emlékezel,

akik beléd oltották az engedetlenséget.

MAHSA AMINI

nevemet mondd újra

kendők csücskének röpködése erős szélben

nevemet mondd újra

szoros kendők ölelése koponyádon

[nevemet

agyonzúzott csigolyádon átázott kendők tapadása

nevemet mondd újra

arcom behorpad

[nevemet

arcom behorpad súlyotok alatt nem tudok szólni gégém törik

nyelőcsövem reped gerincem hajlik és bőröm sápad és lilul és kékül

és sárga és fekete és ágyékom nyílik és térdcsontom roppan a vápából és

gyomrom bevérzik és összekapaszkodik beleimmel és hasfalammal 

és hasfalam megfeszül és beszakad és megfeszül és beszakad

szemetekben látásom piros tábla piros tábla

piros tábla vagyok nem szólok nem látok nem szólok nem látok nem szólok nem látok

MAHSAAMINI suttogjátok MAHSAAMINI kalitka vagytok benne lángoló itató

nevemre emlékezz

[nevemre

sirass engem ezer nyelven ezer nyelv fájdalma sirasson engem ezer nyelven nevezz meg

engem minek nevezz engem nevemet mondd nevemet mondd mi mást is mi mást

nevem elszabadult kendő szádra tapad

nevem örök máglya alátok raknak

nevem fullasztó játék nem lehet valódi

nevem vagyok nevetek vagyok

nevezz engem örökké annak ami vagyok

MAHSAAMINIMAHSAAMINIMAHSAAMINIMAHSAAMINIMAHSAAMINIMAHSA

nevemre emlékezz

[nevemre

sírni tanulj értem sírni fordulj felém sírjatok sírjatok 

nevemet mondd újra

láva vagyok rátok szilárdulok

[nevemet

nevemet elhagyni nem lehet nevedet elhagyni nem lehet

nevemre emlékezz

koponyádba tapad vérem

bezúzott koponyámban huszonkét év

huszonkét év bezúzott koponyámban

MAHSA AMINI

nevemre emlékezz suttogd a sötétbe

MAHSA AMINI

hajadat szorosan simítsd bevert koponyádra

hajadat kendővel szorítsd bevert koponyánkra

MAHSA AMINI

[nevemet

bezúzott fejem súlyos párna elalszol rajta

[nevemet

bezúzott arcom dagadó vitorla nyelveddel szorítod

MahsaAminiMahsaAminiMahsaAmini

piros tábla vagyok leégett földeken piros tábla vagyok

suttogjátok nevem suttogjátok nevem

[suttogjátok

suttogjátok nevem

[suttogjátok

Nyitókép: Valuska Gábor