Vajsenbek Péter: Immigrant story / Akik még hisznek / Magyarok és értelmiségiek [Panodyssey]

Első alkalommal rendezték meg idén a Panodyssey és a Könyves Magazin közös írói pályázatát, amelyre 151 pályamunka érkezett. A döntősök közül olvasd el most Vajsenbek Péter verseit!

A nyertesek és a döntősök írásait itt találod!

A pályázat líra kategóriájában olyan közéleti / politikai versekkel lehetett jelentkezni, amelyek a 2022-es év itthoni vagy nemzetközi eseményeire reflektálnak. Závada Péter laudációjában azt mondta, Vajsenbek Péter “a közéleti, vagy még inkább közérzeti líra ironikus irányát erősíti

fergeteges, olykor egészen vitriolos humorral, mégis fájdalmas önreflexióval.

Elég csak a következő sorokat idéznünk Magyarok és értelmiségiek című pofátlanul találó verséből: »A magyar értelmiség éppen jógázik. / Egyenletesen lélegzik, /közben a testére figyel.« Noha nekem ez volt a kedvenc szövegem tőle, Vajsenbek mindhárom verse figyelemre méltó alkotás, megérdemlik az elismerést. Nem mellesleg jegyzem meg, hogy a versek össz-színvonala is döntő szempont volt a helyezések szempontjából.”

Vajsenbek Péter: Immigrant story

„Ne, ne hidd el hazugságaikat, légy fiatal,
elmebeteg, és szenvedni fognak.”
Cosmin Perța

Ne tanulj a régiektől
és az újaktól se.
Minden a tiéd, 
amit akarsz, amit látsz,
amit meg tudsz venni.
Politizálj felszínesen és hangosan,
mondd, hogy onnan jöttél, ahonnan nem,
és olyan leszel, amilyen sosem akartál lenni. 
Öltözködj úgy, ahogy ők, csak egzotikusabban.
Edd azt, mint ők, csak többet,
legyél mohó, mintha egész Kelet-Európa helyett ennél.
Dolgozd azt, amit tudsz, amit ők nem csinálnak meg.
Érezd magad otthon olcsó albán fűtől és
minőségtelen ukrán kokaintól.
És akármi rossz történik, mindig,
mindig először a világot hibáztasd.
Ne alkudj meg, csak ha eleget fizetnek,
de továbbra is gyűlöld őket.
Tudd, hogy soha nem fognak igazán befogadni,
minden szavad először megmártózik
az otthon nevében, és ők ezt piszkosnak érzik.

Azt mondják majd kispolgári derűvel,
hogy igen, ezt a világot neked találták ki.
Neked formálták, ők, ilyenné, 
és hogy irigylik a szabadságod.
Úgyhogy baszd meg a nőjüket vagy a férjüket,
baszd meg a gyerekeiket, 
baszd meg a halottjaikat.
Legyél őrült, magányos, 
de a sajátjaidról soha ne feledkezz meg.
Mindig ott vannak veled,
mint a föld a lábad alatt,
a szmog a tüdődben,
egy üzenet a telefonodban.

Vagy fogyaszd azt, amit ők,
vedd fel a hiteleiket,
alapíts családot.
Küldj haza képeslapot, pénzt.
Aztán felejts el mindent,
itt már más fizetőeszköz, 
más időzóna van,
te is más ember lettél.

Akik még hisznek

Fizessétek vissza a diákhitelemet!
Ti, akik arra tanítottatok, 
hogy tanuljak játékosan, 
hogy tanuljak a jövőm miatt,
hogy legyek én a jövőtök,
otthagytatok, és én 
tanultam tovább
játékosan és éjszakába nyúlóan,
otthon és könyvtárakban,
tanultam a jövőm miatt,
és tanultam más jövője miatt,
de most fizetnem kell a diákhitelt,
azoknak, akiktől ti nem kaptok elég pénzt.

Fizessétek vissza a diákhitelemet!
Azt mondtátok,
hogy tanulással bármire vihetem,
és csak kövessem az álmaimat,
de ezek a ti álmaitok voltak,és már nincs mit követnem,
mert fizetnem kell azoknak, 
akiknek még vannak álmaik.

Kedves tanáraim, 
én utcára mennék értetek,
de csak petíciókat és nyílt levelek látok.
Én barikádokat emelnék 
a város utcáin, de nem látom kit
kellene visszaszorítani.
Én meghallgatnám minden szavatokat,
de ugyanazt motyogjátok évek óta,
és ti sem hisztek már benne.
Hiszen ti is azoknak fizettek,
akik tudják kit kell visszaszorítani.

Magyarok és értelmiségiek

A magyar értelmiség éppen jógázik.
Egyenletesen lélegzik, 
közben a testére figyel.

Nézd, lelassult a szívverése,
ellazultak az izmai és
kiürítette az agyát.

Szinte megközelíthetetlen.
De végül is ki akarná megközelíteni?
Látszik, hogy nem szeretne beszélni.

Ne aggódj, egyszer mi is ilyenek leszünk.
Magyarok és értelmiségiek,
nyugodtak és tévedhetetlenek.