Pam Jenoff számos bestseller történelmi fikció szerzője, melyek közül az Elvesztek Párizsban, Az ismeretelen gyermek és a Dédelgetett álmaink magyarul is olvasható. Írói karrierje kezdete előtt Jenoff dolgozott a Pentagonnál, majd diplomataként 1996-ban a krakkói amerikai konzulátuson kapott munkát, ahol közeli kapcsolatba került a zsidó túlélők közösségével, és ahol olyan ügyeken dolgozott, mint Auschwitz emlékezetének megőrzése vagy a lengyelországi zsidó tulajdon visszaszolgáltatása.
Regényíróként is a holokauszt témáját járja körbe, évtizedeken és kontinenseken átívelő történetei középpontjában általában rendkívüli nők állnak, akik a legreménytelenebb helyzetekben is képesek erőt sugározni. Tizenegyedik regénye, a Nő kék csillaggal valós eseményeken alapuló történelmi fikció: a második világháborúban zsidók egy csoportja valóban a város alatt húzódó csatornarendszerben bujkálva maradt életben a mai Ukrajna területén, Lviv városában, miután a nácik elkezdték a gettó kiürítését. A valós történetet Robert Marshall írta meg az In the Sewers of Lvov című szövegében, melyből In Darkness címmel Oscar-díjra jelölt lengyel film is készült. Jenoff 25 éve foglalkozik a holokauszt témájával, de
a csatornában bujkáló, egy évig ott élő zsidók története őt is szíven ütötte.
Az anekdota szerint egy, a csatornafedél alól a fenti életet leső zsidó lány meglátott egy virágcsokorral suhanó úrilányt, mire az édesanyja azt mondta, egy nap lesznek még virágok. Ez a jelenet adta a Nő kék csillaggal kiindulópontját. A regény nehezen állt össze, a szinte kész kéziratot dobta ki és kezdte el újraírni regényét Jenoff, a teljes cselekményt a számára ismerős Krakkó városába helyezte át. A Nő kék csillaggal a pandémia regénye lett, az izolált lét, a bizonytalanság és a betegségtől való félelem hirtelen sokkal közelebb került a jelen emberének tapasztalásához is.
Jenoff nagyon erős ellentétpárokra építi regényét: Sadie, az orvosnak készülő zsidó tinédzser az abszurd módon biztonságot és kiszámíthatóságot jelentő gettóból a csatornarendszerbe kényszerül családjával, a menekülést megtervező édesapjával és várandós édesanyjával. A történet itt is valós szálra támaszkodik, a lvivi csatornában is meghúzódott egy zsidó kismama és ott szülte meg gyermekét. Nagyon plasztikus az a leírás, mely szerint bár várandósan sem egyszerű a csatornában élni, az anya valójában addig tudja védeni magzatát, amíg az meg nem születik,
az újszülött csecsemő nem összeegyeztethető a menekülő-bujkáló életformával.
A pokoljárás helyszíne felett sokan viszonylag normális életet élnek, a Sadie-vel egykorú katolikus lengyel Ella bár Hamupipőkeként él a kollaboráns mostohaanyjával, kalitikája aranykalitka Krakkó legelőkelőbb negyedében. A két lány szinte lehetetlen barátsága a túlélés záloga a csatornában bujkáló zsidó családoknak, akik teljes kiszolgáltatottságban és sötétben élnek a földalatti járatokban. A másik, valóságos szereplő alapján írt karakter a tolvaj múltú katolikus csatornamunkás, aki segíti a zsidókat a szennyvízáradat mellett boldogulni. Jenoff szintén érzékenyen írja meg az ortodox és a nem ortodox zsidó család közötti különbséget, a távolságot, majd az azt felszámoló sorsközösséget.
Jenoff atmoszférateremtő képessége nagyszerűen mutatkozik meg a csatornabeli élet, a sötét mindennapok leírásában, ahogy a szereplők beletanulnak az először számukra is elképzelhetetlen új élet játékszabályaiba az életben maradás érdekében, az állandóan vizes, bűzös és sötét közegben. Az alvilági élet egyhangúságát remekül töri meg a másik nézőpontkarakter, Ella epizódjaival, aki a német uralom alatt álló Krakkó különböző negyedeiben szinte szabadon mozoghat és még a náci katonák lakomáin is részt kell vennie. Ugyanakkor veszteségei az átlaghoz képest fényűző élete ellenére szinte ugyanakkorák, mint a csatornában meghúzódó Sadie-é, miközben ha a történelmi helyzetet lehántjuk róluk, mind a ketten szerelmes kamaszlányok, akik tanulásról, karrierről álmodnak és a hős szerepébe a lehetetlen, beszorított élethelyzetük kényszeríti őket. A regényben nagyon érzékletesen jelenik meg az, hogy hogyan áramlik vagy nem áramlik az információ, mit jelent hozzáférni vagy teljes elszigeteltségben élni a külvilág történéseitől.
Jenoff filmszerű írásmódja dinamizmust ad a két párhuzamos, de összekapcsolódó történetszálnak, a titkok, elhallgatások, az állandó menekülés és a sarokba szorítottság érzése végig fenntartja a feszültséget. A 2016-ban játszódó prológus és epilógus érzelmesen keretezi és köti össze a múltat és a jelent, tovább erősítve a regény fő motívumát, mely szerint
az emberi élet sorsszerű találkozások láncolata.
