Amikor kihirdették a Panodyssey harmadik pályázatának nyerteseit, a Panodyssey két nagykövete, Deres Kornélia és Simon Márton is megerősítette a laudációjában, mennyire erős volt a mezőny - ezért nem is tíz, hanem 19 névből állt a shortlist. A következőkben a pályázaton harmadik helyezést elért Sandra-Tóth Renáta pályamunkáit mutatjuk meg.
Sandra-Tóth Renáta: Konstanciák
Dühösek a virágok a kórház kertben.
Becsapták őket az átutazók.
Gyerekhangon sírók kulcsrakészen átvehetőek a portán.
Ablakokból kikönyököl az élni akarás.
Bornírt turisták, frottír köntösbe és dohányfüstbe burkolózva kibeszélik, hogy a felelősségvállalás nem költözik fűtetlen otthonokba.
Szőlő zsendüléskor megemelkedik a addiktív ráncok szàma.
Boldogulj gyertyafénynél, engedély nélküli behatoláskor, korgó gyomorral.
Pocsolyákban áztatott bátorság.
Vajon mit jegyez meg egy harmincas lábhoz tartozó szempár?
(A mesekönyv azoknak íródott, akiknek a hátizsákjukat mások cipelik)
Addigra disszertáció születik ugyanarról a sormintáról:
Hánytató szerként ható láncra vert kutyaugatást,
hányáscsillapítóként ható láncra vert kutyaugatás,
egy es ugyanaz.
Dűnékre dőlnek a felkiáltójelek,
de egyszer csak minden vágás felpuhul és sebekbe mártott hétköznapok lesznek.
Lélegzel.
Traumakötésben fürdik a legmélyebb folytonos filozófiád.
Nem elég rövid.
Sandra-Tóth Renáta: Kvintesszencia
Ülni a zöldben reggel hatkor.
A fazekak hangja még nyomja a dobhártyám.
Azon gondolkodom, hol hagyhattam valóságom stop tábláját és hogy melyik a fontosabb filozófia, a mikor vagy a hogyan?
Eszembe jut a saját mosolyom.
A tavaszt akkor szerettem igazán, amikor a szúnyogcsípést már februárban véresre vakartam.
A ruhásszekrényben annyiszor bújtam el, ahányszor akartam.
Senkinek sem tűnt fel egy omladozó hét éves.
A vacsora mindig valami könnyű volt.
Semmi fájdalmas, vagy szárnyas.
Ezért nem volt soha gyomorgörcsöm otthon.
Hiányzik a kopogós csizmám és apa puha tenyere.
Sosem akartam űrhajós lenni, mégis egy másik univerzumban andalgok, egy sakktáblával a hónom alatt.
Egyszer elkötöttem a kocsit.
Beültem a volán mögé, bekapcsoltam a magnót, még a napellenzőt is lehúztam.
Csukott szemmel forgattam a kormányt és kacagtam a stopposokon.
A lazúr az orromban felejtette illatát.
Összekeveredve csülök pörkölttel és frissen mosott kaporfelhővel.
A szememben elromlott a dioptria, de a víz alatt kristály tisztán hallottam mindent.
A zakó zsebbe titkot voltak elrejtve.
A zongorába pedig a tizenkilencedik század és egy elefánt.
Egész korán fésű tulajdonos lettem és fűnyíró felelős.
A baj a ruhacsipeszekkel volt.
Mindig eltűntek és a szélben szaladni kellett.
Ugyanitt sosem használt tiara eladó.
Sandra-Tóth Renáta: Fölösleges vegyérték
Akkor kerestelek először,
amikor vörösre festettem a hajam.
A fürdőszoba csempèin visszhangoztak a neked szánt mondataim.
Egy pohár szénsavas vízben próbáltam feloldani minden kétségem, de citromkarika aszályban megmaradtam szótlannak.
Mezítláb indultam fára mászni és közben három láda megtelt a júniusi meggyel.
Kiakartam árulni magamból minden tulajdonnevet.
A délutáni kutyaugatásban gumicsizmát húztam és eldöntöttem, megtanulok agyagozni.
Középfülgyulladás egy kerámiatálon.
A megörökölt rekamién ugrálva felolvasok magamnak a Bibliából, és már csak azt veszem észre,hogy lemaradtam a színek műszakváltásáról.
Sírni akarok de nem tudok könnycseppül.
A kamilla illatú papírzsebkendőt összemorzsolom az ujjaim között és júniusi havat varázsolok a téli konyhában.
Mit is mondtál hova tetted a felhőszakadást?