Gáspár Sára: Hot girl walk [Panodyssey]

Második alkalommal rendezték meg idén a Panodyssey és a Könyves Magazin közös írói pályázatát, amelyre 166 pályamunka érkezett. Közülük választotta ki a győzteseket Borda Réka és Kiss Tibor Noé. A második helyezett Gáspár Sára lett Hot girl walk című írásával, mely Borda Réka laudációja szerint "egy húszas éveiben járó nő fizikai és mentális utazását mutatja be a nagyvárosban, és olyan mai kihívásokat vázol fel, mint a social media okozta testképzavar vagy a catcalling." A másik zsűritag, Kiss Tibor Noé pedig ezt emelte ki: "Gáspár Sára Hot Girl Walkja tele van eredeti képekkel, jó mondatokkal, magabiztosan, manírok nélkül építi bele a szövegbe a Tindert, a proseccót és Britney Spears-től a Work Bitch című számot." Olvassátok el a második helyezett pályaművét!

Gáspár Sára: Hot girl walk

This is the first day of the rest of your life, ez a mondat áll a kijelzőmön, hogy amikor öt órakor szól az ébresztő, ez legyen az első dolog, amit elolvasok. Talán ettől majd könnyebb lesz éhgyomorra, hányingerrel edzeni, aztán lenyelni a zöldleveles smoothie-m. Eszembe jut, hogy a menzán anno a spenótból csak a tojást ettem ki, vajon mit szólna ehhez a belső gyerek, akinek állítólag ezzel az élettel tartozom, amit most élek, és aki a százötven dollárért vásárolt 5 to 9 before your 9 to 5 program leírása szerint most büszke lenne rám, hogy gondoskodom róla. Ha nem nyomom ki az ébresztőt háromszor, talán még egy gyors hot girl walkra is marad időm. Azon gondolkozom, milyen headline-t írnék, ha értékesíteném, Minden egyes lépéssel szexibb, vagy Séta azoknak, akik nem futnak senki után, maradjon az első, nem jelent semmit, de talán pont beleférne a Google Ads headline karakterlimitjébe, kibetűzöm újra, épp 29 karakter, nyilván Budapestre célozva, 18 és 30 közötti nők, satöbbi.

Felkelni végül nincs motivációm,

a Princess-ben veszek egy omlettes csigát, a metrólépcsőn eszem meg, kifelé veszek még egyet a másik Princess-ben, éhes vagyok. Amikor beérek az irodába, arra gondolok, hogy végül holnap lesz az első napja az életem hátralévő részének. Nem kell sietni, harmincig van még egy pár évem.

Este pótlom be a hot girl walk-ot, friss levegő, pozitív gondolatok, függetlenség, meg ilyenek. Felírtam magamnak a videóból, el ne felejtsem, három dologra szabad csak gondolni a séta közben: dolgok, amikért hálás vagyok, a céljaim, és hogy milyen jól nézek ki. Persze annyira jól azért nem nézek ki, futós ruhát veszek fel, ősi taktika: így nem feltűnő, ha menekülni kezdek valaki elől. Felszállok a 9-es buszra, a Margit-híd, budai hídfőtől indítom majd a sétát, akárhol azért nem lehet ekkora léptekkel menni, de semmi gond, a buszon így még legalább megengedhetem magamnak, hogy sírjak egy munkahelyi e-mail miatt, ami három ponttal végződött.

Bőven van rutinom már abban, hogy hol lehet, meg hol nem lehet jónősködni – nem bocsátom meg a városnak, amiért az első szakításomból az egyetlen mondat, ami megmaradt, úgy hangzik, hogy

,,mit sírsz, nem basztak meg eléggé?”.

 Ezt kiabálták utánam a munkások, ahogy leértem a térre. Nos, ha ma este be is szólnak, Rózsadombra menet azért más erre reagálni, nem érdekelsz, szia, megyek épp a villámba proseccózni. A képzeletbeli palimhoz, bár azt hiszem, a program nem igazán szeretné, hogy a gondolataimban bármilyen módon férfiak legyenek, és lehet, hogy célok alatt sem arról kéne gondolkoznom, hogy nincs kedvem hétfőn bemenni az irodába, és hogy amint felérek a zöldövezetbe, azért csak meg kellene nézni, kiket ad ki egy kilométeres távolságra, 35 és 40 közötti életkorra szűrve a Tinder. 

Tudom, mit gondolsz rólam, kedves nő, akivé válni akarok, de értsd meg, fárasztó már ez önmagában is, hogy péntek este nyolckor próbálok önbizalmat szerezni magamnak, valaki igazán megfinanszírozhatná mindezt. Gyereket nem szeretnék, de ha elég nagy a ház, akkor a takarítással is elég időm elmenne. Meg hát a komoly munkát végző palimnak az öltönynadrágjai sem lesznek élére vasalva maguktól, a világért sem akarom elvenni tőle azt az időt, ami alatt azt a sok pénzt megkeresheti. Leszállok a buszról, innentől jó nő vagyok, rögtön be is rakom Britney-t, You want a hot body? You want a Bugatti? You want a Maserati? You better work, bitch, gyorsan meggyőzöm magam, hogy nincs szükségem férfira, megéri kikapcsolt kamera mögött sírni és türelmesen várni, hogy az arcom majd egyszer csak megszűnik kislányosnak lenni és eljön a nap, amikor elhiszik, nem azért járok be minden nap dolgozni, mert fesztiválra kell a pénz.

Természetesen nem abban a reményben buszoztam fél órát idáig, hogy hátha a Bem előtt söröző, jelentőségteljesen bólogató emberek között meglátom azt a férfit, aki szerint sosem hagytam volna el őt, ha mérnök lenne és havi nettó nyolcszázezret keresne,

de azért csalódott vagyok, hogy nincs itt.

Eszembe jut, hogy ma még nem néztem vissza az egy évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon váltott üzeneteinket. Mintha adventi kalendárium lenne, úgy nyitom ki mindig a napi adagot, ha a bennem élő gyerek épp nem falja fel az egészet. Lehúzódom a járda szélére olvasni, lenémítom Doja Cattől a Boss Bitch-t, ez most nem az a jelenet, amiben főszereplő vagyok. Sörözni mész a fiúkkal, meséled. Jó szórakozást, írom, és a következő, írásban nem dokumentált jelenetben már a zuhany alatt sikítok, mert arra gondolok, a saját barátaid neked adnak majd igazat. Hogy azt mondják, amúgy ők ezt látták már az elején is, hogy K. még valószínűleg gratulálni is fog, ugye partit nem szervez senki, és nem lesz tűzijátékos torta congratulations on breaking up with that bitch felirattal. Elég volt ebből, nem tudom, a három közül melyik kategóriába férnek bele ezek a gondolatok. Mit keresek itt, hiába egy év meditáció, napi ötven perc podcast, D vitamin és matcha tea,

pontosan ugyanott vagyok, ahol akkor hagytam magam. 

Felérek a dombon, ha már nem futottam beléd és a Tindert sem nyitom már meg, hogy ne fogyasszam a mobilnetem, remélem, a felfelé sétálástól legalább jobb lesz a fenekem. Leülök a Mansfeld Péter park egy lépcsőfokára, hirtelen úgy érzem, mintha itt lennék most otthon, de nem szabad becsapnom magam: felülnézetből minden jelentőségteljesebbnek tűnik. A fülemben elindul a Maneater, amúgy elég jól nézek ki.

Fotó: Valuska Gábor