166 pályamunka érkezett a Panodyssey és a Könyves Magazin közös írói pályázatára, amelyet idén második alkalommal rendeztek meg. Közülük választotta ki a győzteseket Borda Réka és Kiss Tibor Noé. Idén a nyertesek között van Szőnyi Judit, Gáspár Sára és Margetin István. Borda Réka laudációját ITT találjátok, most pedig elolvashatjátok Kiss Tibor Noé laudációjának bővített változatát.
Ahogy egymás után olvastam a Panodyssey pályázatára beérkezett szövegeket,
újabb és újabb kérdések fogalmazódtak meg bennem.
Szembenéztem a zsűritag felelősségével: sokszor zavarba ejtően személyes szövegekkel találtam szembe magamat, amelyek fölött nehéz volt esztétikai ítéletet mondani. Máskor elbizonytalanodtam: túl szigorú, netán túl elfogult vagyok egy-egy megoldással kapcsolatban? Valami azért tetszik, mert gondolati, nyelvi közelséget érzek egy adott szöveg szerzőjével? Egy idő után kénytelen voltam elengedni a kételyeimet: jelöltem öt írást a shortlistre, aztán osztottunk-szoroztunk és döntöttünk.
Nemcsak a kiemeltekről szeretnék beszélni, a shortlistes szövegek mindegyike megérdemli az említést és a méltatást. Szűcs Virág Natália szürreális elemekkel tarkított novellája élő organizmusként mutatja be a fővárost. Ebben a világban Budapest egy folyadék, a házaknak pedig személyragjaik vannak. Ez a finom érzékenység jellemzi Evellei Kata írását is, amelynek különös dinamikát ad, hogy az ember és a mesterséges intelligencia találkozását ragadja meg, szorongató érzéseket keltve az olvasóban. Farkas B. Szabina több írást is leadott, a Papa háza című novellában nehéz vállalást teljesít be, hiteles imitált nyelvet hoz létre egy monológ formájában. Fodor Janka prózáját évek óta olvasom, hiperérzékeny iróniája, a távolságot és idegenséget megjelenítő szövege ezúttal is jól működik.
A város több írásban is szociológiai térként jelenik meg.
Solymosi Lukács novellájának helyszíne a Nyugati pályaudvar egyik buszmegállója. A szerző egy deklasszált – s végül újra elbukó – alak magányával, frusztrációjával és bosszúvágyával szembesít bennünket. Hasonló miliőben játszódik Nagy M. Anna szövege, amelynek főhőse suhancokkal kerül konfliktusba. A történet sodrása mellett jók a párbeszédek, a hirtelen csavarral véget érő novella szereplői életszagúak, nyelvhasználata kiérlelt. Hasonló tónusú írás Patai Árpádé is. Bár a Bicigli című írásban szerepel vályogház és tyúkól is, mégis jól kerüli el a tipikus csapdákat, nem válik kiüresedett szocioprózává, de nem is jópofáskodik. Ismeri a közeget, az írását friss, nyers lüktetés jellemzi.
A díjazottak közül Margetin István írása a rá jellemző monotonitást és aprólékosságot hozza. Amikor azt hinnénk, hogy mindent láttunk, újra felmutat valamit a maga terepbejárásán. Gáspár Sára Hot Girl Walkja tele van eredeti képekkel, jó mondatokkal, magabiztosan, manírok nélkül építi bele a szövegbe a Tindert, a proseccót és Britney Spearstől a Work Bitch című számot. A pályázat első helyén Szőnyi Judit végzett, és ez az elismerés leginkább annak szól, hogy a szöveg különböző rétegei egyaránt erősek. Banálisnak tűnő, mégis figyelemfelkeltő történet, jó karakterek, határozott nyelvezet, finom humor. A pszichológiai érzék nagy kincs az író számára, a Mos Eisley című novella minden mondata mögött ott egy másik.
Noha ez egy díjkiosztó, most már egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a Könyves Magazin és a Panodyssey pályázata kapcsán a legfontosabb az, hogy kik kerültek a shortlistre, illetve, hogy kik kapták meg ma az elismeréseket. A Borda Réka laudációjában elhangzottakat („ezzel a pályázattal a két zsűritag, valamint az irodalmi közeg is igen sokat nyert”) kiegészíteném azzal, hogy
talán leginkább a pályázók nyertek.
Minden pályázó. Számomra a zsűrizés folyamata során végül az a kérdés vált a legizgalmasabbá, hogy miért írunk, miért írunk ennyien? A saját válaszunkat alighanem tudjuk. A pályázatra beérkezett szövegek mögött önmagukat kifejezni akaró embereket látok. Talán hülyén hangzik, de már azzal mindannyian nyertek, hogy írhatnak, hogy írni akarnak.