Kiss Gabriella: Pótlás [Panodyssey]

Első alkalommal rendezték meg idén a Panodyssey és a Könyves Magazin közös írói pályázatát, amelyre 151 pályamunka érkezett. Prózában Kiss Gabriella Pótlás című pályaműve lett a győztes.

A Panodyssey és a Könyves Magazin közös pályázatára a líra kategóriában olyan közéleti / politikai versekkel lehetett jelentkezni, amelyek a 2022-es év itthoni vagy nemzetközi eseményeire reflektáltak, prózában pedig spekulatív fikciós alkotásokat vártak. Próza kategóriában Kiss Gabriella lett az első. Laudációjában Moskát Anita kiemelte, hogy a győztes pályamű fő kérdése a felszínen igencsak egyszerű: kezelhető-e az óvodapedagógus-hiány mesterséges intelligenciával. "A szöveg erejét az adja, ahogy ezt a kérdést továbbgörgeti és mélyíti: hogyan változtatja meg, vagy mutatja más szemszögből ez a technológia az emberi kapcsolatokat" - húzta alá. Kiss Gabriella pályaművében az igazi feszültséget a kihagyások adják, a félszavak mögött rejlő élettörténetek, a pingvines zsebkendőtartó mellett el nem mondható sorsok: "Így válik a Pótlás című novellában a technológia katalizátorrá, hogy végül a mindennapokról, és rólunk mint emberről meséljen". Olvassátok el a győztes pályaművet!

Kiss Gabriella: Pótlás

I.

Kedves szülők! Mint azt sokan tudják, a héten beüzemelték az új terminálokat, melyeken különleges program fut, egy úgynevezett mesterséges intelligencia, Óvodapedagógai Támogató Rendszer, röviden OPTÁR. A program alapját több száz óvodapedagógus mintegy négyezer munkaórája adja, ezeket a hanganyagokat mondhatni bevetésen, éles helyzetben, a gyerekek között rögzítették, majd írták át a számítógép számára. Én is ennyit tudok, biztosan vannak informatikus apukák, akik utánaolvasva többet is mesélhetnek róla. Igen, persze, vagy anyukák.

Értjük az aggályokat. Így is sok a kütyüidő néhány családban, máshol pedig kifejezetten tiltják a szülők, és tessék, most az oviban is megjelenik?  Megértem, ezért is vagyok itt. Hogy beszéljünk róla. Tudjuk, mekkora érték egy óvodapedagógus, és milyen kevés jó munkaerővel gazdálkodhatunk itt a községben. Is. Magunk között szólva. És nem lesz jobb. Egy udvari, összevont délutáni játék, egy csendespihenő, egy ügyeleti nap ezentúl megoldható lesz egyetlen pedagógus segítségével. Mi felnőttek mindig itt leszünk velük, ez természetes, de olykor elég egy jó válasz, egy kedves vers, mese, és mégsem az óvónő szakad ezerfelé. De nemcsak a gyerekek élvezhetik a terminált, a felnőttek is indíthatnak szülői kommunikációt, és amolyan fogadóóraként beszámolókat kérhetnek a gyermekek fejlődéséről, státuszáról,

de akár az előző napi sóliszt gyurma szalvétatartó fotóját is megnézhetik,

hacsak nem meglepetésnek készül.

II.

– Hajrá, repülő, óvodai repülő! Hajrá, repülő, óvodai repülő!

– Nagyon kedves tőletek, gyerekek, hogy drukkoltok, de elmesélitek, milyen repülőverseny zajlik éppen?

– Néni, néni, mondhatok egy viccet?

– Ez nem egy néni! Ez egy gép. Számítógép.

– Figyelek!

– Kivan a slicced!

– Sajnos nem értem pontosan ezt a viccet, de talán az lehet, hogy nekem, gép lévén nem lehet sliccem.

– Néni, mindent tudsz? Mindent tud! Odass!

– Figyelek, kérdezz!

– Hol van a zsírkréta, amit megevett a Dávid Vili?

– Az épület alaprajzát tekintve a csatornarendszerben feltérképezhető, de szükséges az az információ, Dávid Vilmos mikor ette meg a krétát, valamint hogy mikor volt utoljára…

– Hol van az Emese nagymamája?

– Ezt sajnos a rendelkezésemre álló adatok alapján nem tudom meg

– Én tudom, földben van, meghalt!

– Nem is, az égben van, mert meghalt!

– Kaka, pisa, fing! Kaka, pisa, fing!

– Meghalt, meghalt! Akkor hol van? Ez hülye!

– Nem valami szép, Brezovics Laci, ha így beszélsz. Ezt sajnos a rendelkezésemre álló adatok alapján

– Felismerte! Felismerte! Figyeled!

– Nem is én voltam. Én nem a Laci vagyok.

– De ő volt!

– A Peti mondta, hogy mondjam ezt!

– Nem is!

– És ha a Peti azt mondja, hogy ugorj a kútba, akkor ugrasz? A kútról ismerek egy szép mesét, gyertek, üljetek ide mellém.

– Kaka, pisa, fing!

III.

– Halló, ide beszéljek bele? Így kell?

– Igen, üdvözlöm! Figyelek!

– A Szabó Patrik édesanyja vagyok, szeretném elkérni a papírokat. Amiket kapunk. A félévit.

– Máris elmondom. Patrik figyelmes, értelmes kisfiú, társaival közvetlen, könnyen teremt kapcsolatokat, de érzelmi stabilitása még nem kiforrott. Gyorsan válik indulatossá, kisebb gyerekekkel néha túlzottan agresszív.

– Nem, én sajnos, nem,

most nekem mennem kell, csak aláírnám,

és ha megvan, otthon elolvasom. Olyat lehet?

– Szükséges lenne legalább a képernyőn legörgetve igazolni az értékelés elfogadását.

– Jó, és most mondanám, hogy az apját húzzuk le. Hogy nem veheti át. Csak én vehetem át.

– Rögzítettem a módosítást, de ehhez valódi aláírásra lesz szükség a titkárságon. Illetve szeretném jelezni, hogy az étkezési díj befizetése nem történt meg a

– De, azt befizettük.

– A rendszerben szereplő összeg

– Azt befizettük, befizette az apja, azt mondta, hogy azt legalább befizette! Hogy annyit legalább…

– Kedves Ágnes, kérem, nyugodjon meg. Semmi baj! Nem lesz semmi baj! Ülj le ide a kisszékre a terminál mellé, és fújd ki az orrod szépen. Minden rendben lesz! Zsebkendőt a terminál oldalán a pingvines filctárolóban találsz. Nos. Akkor a viszontlátásra!

IV.

– Ez az? Na, legalább ezt megnézhettem bent az óvodánkban, Marikám, legalább ennyit, az Ilona is dolgozott ebbe, az utolsó hónapjaiban mindig vitte magával azt a vackot, azt a dobozt, az felvette, amit mond, vagy tudomisén. Aztán tessék. Ilona sehol, ez a gép meg itt van. Ilona meg sehol. Hajh. Megyek mindjárt, Marika, csak kifújom az orromat, piszkálja ez a nyárfa vagy mi. Kifújom magam kicsit. Persze, menj csak, menj, te még fiatal vagy. Én meg mán csak hazamegyek, ennyi, nyugdíj. Az Ilona. Az meg se érte. Hát ha látnád, Ilonám, hogy mi lett, beszélő doboz, az lett helyetted,

a gyerekek meg kerülgetik, körülötte rohangálnak, mint régen körülöttünk.

Aztán ennyi. Elmentél, nyugdíjat se tudtad élvezni egy cseppet. Na én meg nem fent hagytam a sálam az irodán. Ejnye, most mehetek vissza, a csudába, te szoktad mondani, mástól még nem is hallottam, hogy is van, hogy akinek nincs a fejében? Mondd már, hát itt van a nyelvemen.

– Üdvözlöm! Akinek nincs a fejében, legyen a lábában. Nos. Akkor a viszontlátásra!

V.

Kiskorú veszélyeztetése miatt emeltek vádat két vámoshartyáni szülő ellen. A szülők 3 és 5 éves gyermeküket számos alkalommal hagyták felügyelet nélkül a lakásban, mindösszesen egy illegálisan telepített óvodai AI program nyújtott a gyermekeknek segítséget. A gondatlanságra egy áramszünet alkalmával derült fény, a szomszédok elmondása szerint a rémült gyermekek mezítláb keresték elnémult szüleiket a lépcsőházban, miután a terminál elérhetetlenné vált. 

VI.

– Önhöz irányítottak. Hogy tudna segíteni.

– Igen.

– Az OPTÁR miatt.

– Nem árulok illegális cuccot, asszonyom!

– Nézze. Ezen már túlvagyunk. Megvan a szoftver, letöltve.

– Értem. És pontosan mit szeretne, hátha tudok olyan faszit, aki segíthet.

– Nehéz. Megpróbálom valahogy megfogalmazni. Egy projektről van szó. Egy projekthez kellene. A rendszerbe szükség lenne a gyerek adataira.

– De ezt könnyen meg tudja oldani, a szoftverhez megkapta az adminjogokat, na, és akkor eléri a ped felületet, ott már csak követni kell a leírást. Most mi kell, talán egy szkenner a rajzokhoz, miaszarokhoz, pár hangfájl, fotó a gyerekről, ezeket mobillal is megoldhatja. Utána a cucc elrendezi, meg ha megvannak az alapok, és ott van néha a gyerek, tanul is abból, kérdezgeti, ilyesmi.

– Rosszul mondtam. Úgy kéne az adat, hogy csak a szoftverben lenne meg. Ott jönne létre. Nem mondom jól talán.

– De hogy a péróba, akkor nincs…? Ó, értem, csak a szoftverben lenne meg.

– Igen. Ez egy ilyen projekt. Egy gyerek. Tudja vállalni?

– Mi kellene az appból?

– Hát. Úgy gondoltam, hogy talán. Talán készülhetnének jelentések. Mondjuk havonta. Meg rajzok. Kis tárgyak fotója.

– Na ja, értem. De azt tudja, hogy ha a gép benne van a pedhálóban, akkor a plusz gyerek ki fog tűnni, összebalhézik a backenddel hamar.

– Nem úgy lesz. A projekt otthon lesz majd.

Saját gépen. Saját lesz.

– Na jó, kérdezek párat, mert valami azért van, ugye? Valami kell, kis kiindulás, amire aztán ráeresztek egy másik AI-t, generálni ezt-azt.

– Igen. Olyan 5 éves lenne, kisfiú. Olyasmi, akinek van egy-két barátja, de szívesen elücsörög egymagában is, és közben dúdol, mesél magában.

– Várjon, közben nézek meglévő formokat. Megvan. Hú, de komoly. Társaival kapcsolódik, önálló játékot szereti.

– Nagyon őszinte, és nagyon igazságszerető.

– Szabályokat ismeri, érti, követi, társaitól is elvárja. Pipa.

– Hát, inkább igazságszerető.

– Így tudom egyszerűen betolni.

– Akkor így. Nem túl magas, kifejezetten vékony, de szeret futkározni, rohangál a galambok után.

– 125 centi, 24 kiló. Pipa.

– Nagyon szereti az állatokat, gyűjti a kavicsokat, a leveleket, hernyókat, felszedi az üres csigaházat, a telit is hazahordaná.

– Érdeklődési köre élővilág. Pipa.

– Édesanyja egyedül neveli. Van egy macskája, Papi. Nagyon erősen kötődnek egymáshoz mindannyian. A kisfiú anyagaiban ez mind megjelenik. Az édesanya. Hogy mennyire szereti. Szeretik egymást.

– Családrajzon édesanya, macska. Más nincs?

– Más nincs.

Nyitókép: Valuska Gábor