Budapest kerületei rengeteg titkot és olyan történetet rejtenek, amit gyakran még az ott élők sem ismernek. A We Love Budapest újságírói másfél évvel ezelőtt elhatározták, hogy megírják Budapest mind a 23 kerületének történetét úgy, hogy a hangsúly a száraz adatok helyett az izgalmas történetek, a városi legendák és az érdekes épületek bemutatásán van. A kötetből kiderül például, hogy melyik kerületet nevezték Budapest gyomrának, hol van Budapest mértani közepe, és melyik mai külkerületek voltak a nagypolgárok és a korabeli hírességek kedvenc nyaralótelepei.
A több mint 750 oldalas könyv a We Love Budapest szerkesztőségének szemén keresztül mutatja be a főváros történetét.
A szerzők között akad tősgyökeres budapesti, vidéki kisvárosból és apró faluból ideköltözött is, így valamennyien más szűrőn keresztül látják a várost.
A lap két munkatársával beszélgettünk a kötet kapcsán: Fürdős Zsanett újságíró hét kerületről írt a könyvben, Kovács Dávid, a magazin főszerkesztő-helyettese képszerkesztőként működött közre.
Sokan emlékeznek még a We Love Budapest apró zsebkönyveire, amik a nevezetességekre és a gasztrohelyekre fókuszáltak. Azt zsebre lehetett vágni, ha az ember felfedezőútra indult, de ezzel a vastag könyvvel más a helyzet. Hogy jött az ötlet, és kiknek szántátok a kötetet?
Fürdős Zsanett: Van egy Kis budapesti kerülethatározó című cikksorozatunk, ahol minden kerületet bemutatunk, és adta magát, hogy kibővíthetnénk a sorozatot. A kötet mindenkinek szól, akit érdekel a helytörténet, nem csak a budapestieknek.
A nagyon ismert kerületeinknél, mint az első, az ötödik vagy a nyolcadik, a kevésbé ismert sztorikat kerestük.
Például a Várnegyednél kifejezetten törekedtünk arra, hogy ne a palota, a Halászbástya, vagy a Mátyás-templom története vigye el a fókuszt, hanem azok a sztorik kapjanak hangsúlyt, amelyeket kevésbé ismernek az emberek. Az I. kerületnél ilyen volt a Magyar Nemzeti Bank aranyraktára vagy a Tabán története, míg a VIII. kerületnél a Teleki tér és az ott élő izraelita közösség történetét is megismerheti az olvasó. Természetesen szerepelnek a könyvben a főváros legfontosabb látnivalói is, de ezeket igyekeztünk röviden bemutatni.
Kovács Dávid: Régi álom volt, hogy szeretnénk majd egy helytörténettel foglalkozó kötetet. Mivel ez a téma lehet, hogy kicsit ijesztő, próbáltuk úgy tálalni, hogy ne száraz, tankönyvszerű legyen, tele évszámokkal és nevekkel, hanem szórakoztató és edukatív, és olyan információt is beletegyünk, ami akár a tősgyökeres budapestieknek is új lehet.
Hat szerző írta a könyvet a We Love Budapest szerkesztőségéből. Hogyan osztottátok fel a feladatokat, és hogyan végeztétek a kutatómunkát?
FZS: Mindenki olyan kerületeket választott, amelyekkel már foglalkozott, vagy amihez személyes kötődése van. Forrásnak az Arcanumot, szakkönyveket, Budapestről szóló kiadványokat használtunk, és rengeteget jártunk helyszínekre vagy könyvtárba is. A tengernyi adat között pedig arra is figyelnünk kellett, hogy felismerjük és kiszűrjük a nem megbízható forrásokat, mert ilyenekbe is többször belefutottunk. Amikor találunk valamilyen érdekes történetet, több oldalról is meg kellett vizsgálnunk, hogy az tényleg megtörtént-e.
Az olvasmányok mellett pedig minden kerületnél megkerestük a helytörténészeket, a legtöbbjük nagyon segítőkész volt és örültek annak, hogy készül egy ilyen könyv a fővárosról. Az egyik kedvenc élményem a XVIII. kerülethez kötődik, egy egész napot töltöttem el a helytörténészekkel, akik körbevittek az egész kerületen és megmutatták, elmesélték a titkait. Nagyon örültek neki, hogy az emberek megismerik a kerületüket és hogy kiderül, sokkal több a lakótelepnél.
KD: Ezúton is mindenkinek nagyon köszönjük, aki segített és közreműködött.
Fotó: Inda Press Kiadó
Közben a szerkesztőség napi munkájában is részt vettetek. Mennyi ideig készült a könyv?
FZS: Másfél évig az elejétől a végéig. Nagyon sok, a napi 8 órás munkánk utáni óra, meg hétvége van benne.
Ahogy említettétek, a kerületek bemutatásával a welovebudapest.com oldalon is foglalkoztok. Mennyi átfedés van a könyv és az online cikkek között?
KD: Van, amit könyvben nem tudtunk teljes terjedelmében feldolgozni, vagy olyan jelentőségű, hogy azzal érdemes még foglalkozni online is. A könyvben írtunk vendéglátóhelyekről is, olyan régi helyekről, amiknek jelentősége volt, formálták a helyi közösséget, a mai napig van kulturális hatásuk. Vagy annyira népszerűek voltak, hogy akár a város másik végéből is odajártak az emberek. A könyvírásnál kihívást jelentett, hogy mi az, amit meghagyunk. Ez a napi munkánk során is folyamatos kötéltánc, egyensúlyozás, hogy mi az, ami megragadja az olvasót, vagy akár még tovább is lendíti.
Egyetértetek azzal, hogy a helytörténet a fiatalok körében is trendi lett? Nagyon népszerűek lettek a városi séták, egyre több embert érdekel, hogy milyen történetek fűződnek a helyekhez, ahol élnek.
FZS: Az, hogy a városi séták elkezdtek így felfutni, szerintem azért történt, mert úgy foglalkoznak a helytörténettel, hogy izgalmassá teszik, mert megtalálják az érdekesebb történeteket.
KD: Külön kell választani a tanulmányi célú kiadványokat a szórakoztató edukációtól. A városi séták célja az utóbbi – de lehet, hogy ezektől valaki kedvet kap, hogy részletesebben utánaolvasson a témának. Lehet, hogy csak azért érzem így, mert vidékről költöztem ide, de úgy látom, hogy azoknál, akik nem Budapesten születtek, motivációt jelent, hogy szeretnék megismerni az új lakóhelyüket.
Fotó: Inda Press Kiadó
Volt-e kedvenc kerületetek? Változott a könyv megírása óta?
FZS: Rákoscsabán nőttem föl, emiatt adott volt, hogy a XVII. kerület az egyik kedvencem, ugyanakkor a X. kerület is közel áll a szívemhez, ahol szintén eltöltöttem jó pár évet. Gyerekkoromban nagyon sokat jártam a XVIII. kerületbe, mert a Havanna lakótelepen laktak a nagyszüleim, viszont fogalmam sem volt róla, hogy a kerületben anno volt egy villatelep, ahol többek között Eötvös Loránd és Fedák Sári is élt. Így, hogy a helytörténészek mutatták be a kerületet, és beleástam magam a hely történetébe, teljesen megváltozott a róla alkotott képem. Azt hiszem,
a kerületekhez való hozzáállásom változott meg, mélyült el. Ez a könyv kifejezetten jó arra, hogy egy kicsit kiterjessze a budapestiséget,
mert valójában a külső kerületekben is legalább annyi érdekes, felfedezésre váró dolog van, mint a már jól ismertekben.
KD: A mai napig meglep, hogy vannak olyan részei a városnak, ami olyan, mintha otthon lennék, egy kis faluban, és ez számomra otthonosabbá tette Budapestet. Ez a sokarcúság lenyűgöző.
Van kedvenc sztoritok?
FZS: Olyan hatással voltak rám a pestszentlőrinciek, hogy én leragadtam itt. A helytörténészektől hallottam az anekdotát, amit a könyvbe is beleírtam. A XVIII. kerületben is van egy Kossuth tér, ez a kerület központi tere. Egyszer a helyiek arra lettek figyelmesek, hogy egy nagy csoport japán turista lelkesen fotózik és a téren található iskolára mutogatnak, és mondogatják, hogy Parlament, Parlament. Kicsit messzebb hozta őket a Google Maps az V. kerületi Kossuth tértől.
Kőbánya is sokkal izgalmasabb hely, mint ahogy gondoljuk, nem csak a sörgyártás miatt: van itt egy csomó szecessziós lakóház, nyugis parkok, és több izgalmas történet is. A 19. században a dimbes-dombos környékre a jó levegő miatt előszeretettel jártak ki az emberek pihenni, így nem meglepő, hogy a kőbányaiak belekezdtek a maguk Liget-projektjébe: kaszinót, fürdőt, szanatóriumot építettek Kőbánya-alsón, hogy az úri népnek minden egy helyen legyen a testi-lelki feltöltődéshez. Ebben a történetben nekem kifejezetten tetszik, hogy a kerület egyik helytörténésze a Liget-projekt nevet adta neki, amivel valójában a városrészre, Ligettelekre utal, de a nagyívű építkezésekről más asszociációink is lehetnek.
KD: Ez nem egy sztori, de engem lenyűgöz – és ez egész Magyarországra érvényes volt –, hogy a reformkori törekvések mennyire szem előtt tartották az emberek jólétét és a közösségek fejlődését, és hogy a nemesség a saját vagyonából is adott erre a célra.
Ezek után lehet, hogy egy félnapos kirándulás úti célja Pestszentlőrinc, vagy Kőbánya lesz.
KD: A könyv alapján meg lehet tervezni fél-, vagy egész napos sétákat is. Bár ezt a kiadványt nem arra találtuk ki, hogy az olvasó magával vigye várost nézni, de a végére betettünk egy jegyzetelős részt, ahová kigyűjtheti magának a kedvenc sztorijait, vagy akár olyan helyszíneket, amiket szívesen megnézne később. Akár egy sétát is összeállíthat magának vagy bejárhatja a kerületet a fejezetek végén található illusztrált térkép segítségével.
Ha lenne egy szabadnapotok, amit Budapesten töltötök el, és tegyük fel, jó az idő, mi lenne a programotok?
KD: Reggel elmennék futni a rakparton: egy nagy kört tennék a Fővám térről a Szabadság hídon át a budai oldalra és a Margit hídon vissza – ezzel a belvárost nagyjából megnézem napfelkeltekor. Aztán elmennék megnézni egy kiállítást a Szépművészeti Múzeumba, sétálnék egyet a Városligetben, és onnan kimennék a Wekerletelepre. És közben valahol ennék egy sütit is.
FZS: Megnéznék egy kiállítást valamelyik nagy múzeumunkban vagy egy kisebb galériában – ezeket mostanában kezdem felfedezni, majd kimennék a Naplás-tóhoz, mert hihetetlen régen jártam arra, felmennék a kilátóba is, hogy megcsodáljam a tájat. Ha maradna még időm, akkor estefelé benéznék a Cintányéros borozóba is, ami hangulatában megidézi a 20. század eleji Pest világát.
Mindketten valamilyen külső kerületet említettetek.
FZS: Ez nálam nosztalgia, én ezekhez a kerületekhez kötődöm. Viszont
látok egy ilyen trendet is, hogy a belvárosiak is elkezdik felfedezni a külvárosi részeket.
Fiatalkoromban mindig „be kellett menni” a városba, ha szerettünk volna valamit, viszont ma már egyre több jó hely van ezekben a kerületekben is, így például egy jó kávéért vagy nápolyi pizzáért már nem feltétlenül kell elhagyni ezeket a környékeket.
KD: A munkánk miatt a belvárossal nagyon sokat találkozunk, viszont Budapest ennél sokkal több. A könyvben szerettük volna megmutatni, mennyire sokszínű ez a város. Ez amiatt is van, hiszen több kisebb településből állt össze végül Nagy-Budapest, a mai napig érezhető, hogy a különböző fejlődési vonalak hogyan találkoztak.
Olyan, mintha úgy mennél át egyik településről a másikba, hogy valójában nem mész át.
Terveztek folytatást, vagy hasonló könyvet?
KD: A könyvnek már megjelent a második kiadása is, s bár ebből nem tervezünk folytatást, vannak még ötleteink.
Nyitókép: Inda Press Kiadó