Szőnyi Judit: Mos Eisley [Panodyssey]

Második alkalommal rendezték meg idén a Panodyssey és a Könyves Magazin közös írói pályázatát, amelyre 166 pályamunka érkezett. Közülük választotta ki a győzteseket Borda Réka és Kiss Tibor Noé. Az első helyezett Szőnyi Judit lett Mos Eisley című írásával, melyről Borda Réka laudációjában a következőket írta: "A novella a felszínen egy ál-megcsalásról szól, mélyebben viszont egy messzemenőkig mérgező viszonyt mutat be, ami egy költözésben csúcsosodik ki." A másik zsűritag, Kiss Tibor Noé pedig ezt emelte ki: "(...) a szöveg különböző rétegei egyaránt erősek. Banálisnak tűnő, mégis figyelemfelkeltő történet, jó karakterek, határozott nyelvezet, finom humor. A pszichológiai érzék nagy kincs az író számára, a Mos Eisley című novella minden mondata mögött ott egy másik." Olvassátok el a győztes pályaművet!

Szőnyi Judit: Mos Eisly

Bálint nem mosta el maga után a kotyogóst, a körmöm alá ragadt a zacc, annyira ideges lettem, hogy az egészet kivágtam a kukába. Este megmutatta a házat, amit kinézett nekünk Gödön, és már be is lépett egy csoportba, hogy ellenőrizze a lakosokat. Miközben beszélt, az ádámcsutkáját figyeltem, ahogyan le és fel jár, elképzeltem, hogy

megfojtom a párnámmal.

Én nem költözöm Gödre, mondtam, majd a fal felé fordultam és becsuktam a szemem. Erre jött a szokásos, hogy senkinek sem jó itt, hát nézz már körbe például a négyes-hatoson, pont olyan, mint Mos Eisley, tudod amikor Obi Van meg Luke elmennek megkeresni Han Solót és a kocsmában ott üldögélnek azok a gnómok, magyarázta. Te sem jutsz egyről a kettőre, még mindig csak mellékszerepeket játszol, ócska musicalekben. Nem akart udvariatlan lenni velem, amikor megismert, de mindketten tudjuk, hogy az ilyen zenés-táncos bohóckodást senki sem tartja művészetnek. És álljak le ezekkel a hangulatváltozásokkal, mert három hónapja eldöntöttük, hogy elköltözünk. A barátaink már mind az agglomerációban élnek, szép házzal és gyerekekkel. Nem feleltem, hiába szólongatott. Az új kollégámra, Tamásra gondoltam, akinek a feleségét játszom, és a múltkor nem úgy csókolt meg, ahogyan mindig, hanem átdugta a nyelvét, amit jelenthettem volna, de mégsem tettem. Újra lejátszottam a fejemben lefekvéskor, fürdés közben vagy amikor levittem a kutyát. 

Egy igazi hülye picsa vagy.

Bálint olyan könnyedén ejtette ki a szavakat, mint aki jó éjszakát kíván. Reggel korán ment el, magával vitte a kutyát is. Tízkor jött az első üzenet, képet küldött Zsályáról, a szerencsétlen kutya egy irodai székben ült és bambán bámult a kamerába. Utána azt írta, hogy szeretlek, te kis hülye. Majd azt, hogy hívjam, ha megnyugodtam. Meg azt, hogy ne felejtsek el ebédelni. Várni fog huszonhárom óra nulla ötkor a Mechwartnál, ahogyan szokott. Mielőtt elindultam ötször hívott, az utolsót kinyomtam és csak egy rövid üzenetet küldtem, semmi baj, találkozunk, csók, majd becsúsztattam a telefonom a táskámba. Körberágom a mutatóujjamon a körmömet, a vérem íze összekeveredik a nyálammal. A fodrász meg csak beszél, hogy reméli, ma nem fognak annyit tapsolni, mint hétfőn, mert neki el kellene érnie a vonatot. Lehet, hogy egyszer majd együtt megyünk valamelyik pályaudvarra, én onnan Gödre, ő meg máshová. Bálint kijön elém, két kerekfejű gyerek ül a hátsó ülésen.

Talán felesleges abban hinni, hogy ennél több az élet.

Talán a fodrásznak is mondja a férje, hogy ő egy hülye picsa, nekem pedig el kellene fogadnom, hogy az agglomerációban mindenki boldogabb. 

Tamásnak születésnapja van, hozott egy üveg házipálinkát, engem is megkínál. Miközben tölt megfogja a derekamat, én pedig a második pohár után úgy csinálok, mint aki megbotlik, hogy belekapaszkodhassak a vállába. A színpadon egyfolytában engem néz, és amikor csókolózni kell, véletlenül lecsúszik a keze a fenekemre. Elöntött a forróság, a hajlakk végigfolyik a halántékomon, csípi az arcom miközben meghajolok. A tapsrend végén Tamás elkiáltja magát, hogy mindenki a vendége a büfében, majd bejön utánam az öltözőbe. Azt mondja, nem bírja tovább. Amikor meglátott rögtön tudta, hogy csak egy boszorkány lehetek, mert azonnal elvarázsoltam őt. Mi lenne, ha ma eltöltenék vele egy estét, csak beszélgetnénk, hogy jobban megismerjük egymást. Pár hete olvastam a neten, hogy megtalálta élete szerelmét, még közös képek is voltak róluk meg a kisbabájukról. 

Hát az nagyon jó lenne, mondom neki, csak még haza kell mennem valamit elintézni, de mi lenne, ha beülne valahová a négyes-hatos vonalán és én később csatlakozom. Odahajol hozzám, a nézők előtt bátrabb, mint kettesben, a szám szélére ad egy puszit. Hullámozni kezd a testem a fejem búbjától egészen a kislábujjamig. Olyan vagy, mint egy csillagszóró, mondja, én pedig ezt ismételgetem magamban, amikor felugrok a villamosra. 

Előbányászom a telefonom a táskám aljáról, hol vagy, érkezik az első üzenet huszonhárom óra öt perckor. Az ablak felé fordulok, ki kellene találnom, mit mondok Bálintnak, az utcán kell vele beszélnem, hogy minél hamarabb szabaduljak, de négy évet mégsem lehet a ház előtt lezárni. Egyszer csak feltűnt a Bem mozi, itt ismertem meg Bálintot, ezer forintért néztük meg a Star Wars egyik részét, meghívott utána egy sörre. Hazudott, hogy ismeri a musicaleket, nekem pedig hízelgett, hogy jobb színben akarja magát feltüntetni.

Néha olyan, mintha nem is léteznék, csak a többiek kitaláltak volna,

hogy szórakoztassák magukat. Aranyosnak és gondoskodónak tűnt, amikor küldte az üzeneteket, érdeklődött, hogy mikor megyek haza, kikkel találkozom és hívott, ha tovább maradtam, mint mondtam. 

Már az ablakból látom, hogy ott áll Zsályával a megállóban. A telefonját nyomkodja, biztosan nekem írogat. Egy másik ajtónál szállok le. Látom ahogyan egy anyukának segít betenni a babakocsit a kombínóba, aztán integet a kisbabának. Zsálya vett észre, apró, vékony lábain ugrándozik és rángatja a pórázt. Mi a fene volt ma veled? Érkezik az első kérdés Bálinttól, majd odahajol, hogy megkapja a szokásos pusziját. Az egyik kollégámnak születésnapja volt, hadarom és eltolom magamtól. Elköszönni jöttem különben, teszem hozzá.

Te részeg vagy, Evelin?

Dehogy, vágom rá azonnal, csak van még programom. Negyed tizenkettő van, emlékeztet, a telefonján is ellenőrzi az időt, Zsálya és én vagyunk a háttérkép. Állandóan meghülyülsz ettől a színházasditól, gyere fel és megbeszéljük!

– Viszonyom van, Bálint, hónapok óta – hazudom. Bálint elnémul, összeráncolja a homlokát, mintha azon tűnődne, hogyan történhetett ez. Hiszen van egy alkalmazás a telefonján, amivel látja, merre vagyok, tudja a jelszavakat, nézi az új követőimet. Dehogy van neked viszonyod. Hazamegyünk, és ott megbeszélünk mindent, teszi hozzá ingerülten. Odalép hozzánk egy férfi, kék dzsekit visel egy futárcég logójával. Azt kérdezi Bálinttól, hogy hol van a Kapás utca. Ezzel időt nyerek, kibújok két korlát között és a Margit körút közepén rohanni kezdek.