20. Jón Kalman Stefánsson: Sárga tengeralattjáró
Jón Kalman Stefánsson izlandi író rendkívül népszerű itthon, új könyveinek megjelenései eseményszámba mennek, idén ő volt a Könyvfesztivál díszvendége. Itthon a Menny és pokol trilógiával vált ismertté, amit mi 2019-ben az év könyvének választottunk. Az önéletrajzi ihletésű Sárga tengeralattjáró sem okozott csalódást, ez a szerző eddigi legszemélyesebb írása. Lírai nyelv, északi tájak, erős érzelmek, élő karakterek és az élet legnagyobb titkainak megfejtésére tett kísérletek uralják ezt a regényt is.
„Ahogy Stefánsson legtöbb könyvét, úgy ezt is átitatja a bánat, az állandó veszteség tudata és az ezzel való megbékélés melankóliája is” – írtuk kritikánkban. A történetet áthatja az emlékezés és a múltfeldolgozás, egy anya elvesztése miatt érzett fájdalom és ott van még egy hallgatásba burkolózó apa, valamint egy barát halála is. Na meg a londoni parkban üldögélő Paul McCartney, akihez a már majdnem hatvanéves elbeszélő egy kéréssel fordul, de hogy mi ez pontosan, az csak a regény zárlatában derül ki. További kedvcsinálónak itt elolvashatsz egy részletet a kötetből.
19. Kemény Lili: Nem
Kemény Lili idén áprilisban nekünk mesélt először Nem című önéletrajzi regényéről, amely azóta nemcsak a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat nyerte el, hanem az egész kortárs magyar irodalmi közeget felbolygatta. Ritkán fordul elő, hogy egy könyv rövid időn belül ennyi beszélgetést, vitát, heves indulatot és érzelmet generáljon: kétségkívül olyan vállalkozás ez, amiről még sokáig beszélni fognak.
A Nem lapjain (a) Kemény Lili (nevű elbeszélő) nagyszabású kitárulkozását kísérjük figyelemmel a fogantatástól a kamaszévekkel szinte egybeeső költői debütáláson át a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakán eltöltött évekig, majd a 2020-as egyetemfoglalásig. A főhős életében szenvedélyes szerelmek, apró megvilágosodások és kudarcok váltják egymást, miközben végig egy fontos kérdés mozgatja, hogy maradhat autonóm.
„A szerző óriás húzással meséli el így jöttem-történetét, ami néha zavarba ejt, néha elragad, néha sok, de leginkább azt mutatja meg, hogy milyen őrjítő folyamat alkotóvá válni, és mennyivel kilátástalanabb megtalálni valamiféle boldogságot a hétköznapokban” – írtuk kritikánkban.
18. Irene Solà: Szemet adtam neked, s te a sötétségbe néztél
A Szemet adtam neked, s te a sötétségbe néztél Katalónia hegyeivel a háttérben, mesés-mitikus elemekkel meséli el 24 óra történéseit, amelyben 15 évnyi női sors sűrűsödik össze. „Ez az egyszerre játékos, mágikusba hajló, életteli stílus, a női sorsokat előtérbe helyező, mégis nagyon okos és komolyan vett történetmesélői szándék teszi annyira magával ragadóvá Irene Solà regényeit” – írtuk. Megismerjük a család eredetét, Joana egyezségét az ördöggel, a mindennapokat, ahol a különböző szellemek egyszerre beszélnek az élőkkel, a folyton eltűnő férfiakat, akik hol meghalnak, hol háborúba mennek, és az érző, lélegző környezetet, amely időnként az ételek illatában, máskor az ördög különböző alakjaiban sűrűsödik össze.
Amikor megkérdeztük tőle, hogyan kapcsolják össze a múltat a történetek a jelennel, akkor ezt mondta: „Másoktól kapjuk a megértés, a szeretet módjait, és azt, hogyan csinálunk bizonyos dolgokat. Engem az érdekel, hogy ezekből hogyan építkezünk a mában, hogyan változtatunk a struktúrákon, mi mindent mondunk és gondolunk – mert ez mutatja meg, kik vagyunk”. Solà harmadik magyarul megjelent kötetét ősszel a Margón óriási telt ház előtt mutatták be, vagyis a szerző megtalálta itthon olvasóit (itt egy részlet, ha te is egy lennél az olvasói közül, meg interjút is készítettünk).
17. Édouard Louis: Akik megölték az apámat
A 21 évesen a francia irodalomba berobbanó Édouard Louis teste mindig politikai csatatér volt, korán megtanulta, hogy mi következik a homoszexuális identitásból egy francia faluban, az iskolában, de leginkább otthon. Milyen otthon kívülállónak, a gyűlölet eredményének lenni - ebből is következik, hogy az Akik megölték az apámat című, mindössze 96 oldalas regény irtó dühös könyv (olvass bele). Például az elején nagyon alaposan, sok családi emlékkel beolvas az elbeszélő a halott apának, majd kiderül, mennyi feszültség és erőszak van egy francia családban.
És egyébként így ír az apa-fiú viszonyról:
„Egy apa és a fia néhány méter távolságban van egymástól egy nagy, üres térben. Ez a tér lehetne akár egy búzamező, akár egy elhagyatott, kihalt üzemcsarnok vagy egy linóleumpadlós tornaterem.
Talán esik a hó.
Talán a hó szép lassan beborítja az apát és a fiát, és végülmár nem is látszanak. Az apa és a fia szinte soha nem néznek egymásra.”
Ez az egyestés könyv a gyászból indulva mutatja be az egyén és az állam viszonyát, a kiszolgáltatottságot és a politika hatalmát minden test felett. És még egyszer: 96 oldalba sűrítve Louis tényleg nagyképet fest (ezt írtuk), de mindvégig megmarad személyesnek és szabadnak.
16. Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan emberek
Mohamed Mbougar Sarr idén magyarul megjelent regénye az Ugyanolyan emberek még 2018-ban jelent meg franciául (itt találsz egy részletet is belőle), vagyis a nálunk nagy durranásnak számító Az emberek legtitkosabb élete előtt készült. Ez utóbbi elnyerte a Goncourt-díjat, plusz nem kisebb érdem, hogy a hét könyve volt nálunk.
Viszont az Ugyanolyan emberek is csodálatos könyv: főszereplője a Szenegálban tanító irodalomprofesszor, aki egy nap észreveszi, hogy a tananyagból tudatosan kivették a homoszexuális írókat és műveiket. A professzor tanulmányozni kezdi az ország hagyományait és a társadalmi szokásokat, hogy megértse, miért szembesülnek a homoszexuálisok ennyi gyűlölettel. „Sarr elbeszélőjét nem az azonos neműek közötti vonzalom, sokkal inkább a gyűlölet és az erőszak természete érdekli. Az a jelenség, amikor a másik fenyegetése, megvetése, kirekesztése egy társadalmi, vallási tradíció része, és mint ilyen, sokszor képes felülírni a személyes érzelmeket is” – írtuk Sarr regényéről, ami félig esszé-, félig tézisregény, egy részletes, gondolatébresztő, társadalmi változásra serkentő leírás.
15. Háy János: Boldog boldogtalan
Egy nő elhatározza, hogy boldogtalan lesz – szokatlanul indít Háy János új regénye. A szerző szerint ránk van erőltetve a boldogságmánia, pedig a boldogtalanság ugyanúgy az élet része, e nélkül öröm sincs (cikkünk a margós könyvbemutatóról). „A Boldog boldogtalan a Háy-univerzum új, erős, nehéz és szórakoztató szövege, ami úgy működik 458 oldalon keresztül, mint amikor pár napon keresztül nem tud valaki kiszállni a TikTokból” – fogalmaztuk meg korábban a könyvről.
A regényben nincsenek fejezetek, az egész szövegfolyam valósággal ömlik ránk. A történet főszereplői a privilegizáltak, azok, akiknek minden lehetőségük meglenne arra, hogy a lehető legtöbb jót hozzák ki az életükből, de mégsem teszik. Akik úgy tesznek, mintha mindenféle szempontot értenének, miközben csak a saját buborékjuk fontos a számukra, és azt terjesztenék ki az egész országra. Háy ezt úgy fogalmazza meg: „Ebben a könyvben általában olyanok szerepelnek, akik egyetemre jártak, tehát felsőfokú végzettségük van, aminek, pontosabban ennek és nagyban a származásuk következtében a társadalom olyan kivételezettjei, akik a legjobb lakóövezetekben élnek, Budán az első, a második, a tizenkettedik kerületben…” A kötetbe itt beleolvashatsz.
14. Ali Smith: Társdarab
A skót Ali Smith az Évszakok kvartettjével nyerte el a rajongásunkat (Ősz, Tél, Tavasz, Nyár), így nem csoda, hogy vártuk az egyfajta kiegészítésként érkező, covidban játszódó Társdarab című regényét, amit játékosnak, virtuóznak és provokatívnak tartottunk. Például azért, mert párhuzamot von a 2020-as évek koronavírusa és a középkorban pusztító pestisjárvány között.
A Társdarabbal nem a korábbi részek összefoglalása vagy értelmezése a cél, a cselekmény kevésbé széttartó, mindössze két szálon futnak az események. A múltban Ann Shaklock, a középkori kovácsnő történetével ismerkedhetünk meg (itt tudsz beleolvasni). A jelenben Sandy beköltözik a Covid-fertőzéssel kórházba kerülő édesapja házába, még a vigyáz annak kutyájára is. A semmiből megszólal a telefonja, Martina, egy volt iskolatársa hívja: soha nem álltak közel egymáshoz, de most Sandyvel szeretné megosztani a vele történteket. A beszélgetés mindkettejük életét megváltoztatja. Ezután Martina vírustagadó tinédzser ikerlányai becsörtetnek a nőhöz, hogy felelősségre vonják az anyjuk viselkedésében bekövetkezett változások miatt (interjú a szerzővel).
13. Goran Vojnović: A fügefa
A szlovén író, Goran Vojnović egy szlovén-horvát-bosnyák család életét beszéli el, miközben egy érzékletes tablót fest a Balkán 20. századi történelméről. Ebben összeforr zsidóüldözés, Jugoszlávia egysége, a fullasztó szocializmus, a délszláv háború, és a függetlenség kérdése, miközben a hétköznapi ember némaságban, gyűlöletben, elhagyatottságban, bűntudatban, vagy akár az álmaibkan hordozzák ezeket az eseményeket (a kötetből részletet is találsz itt).
A hét könyvében így írtunk a regényről: „És hiába éreznek szeretetet, szerelmet egymás iránt Vojnović karakterei, azt megmérgezi a konok némaság. Az »együtt« iránti vágyukat folyamatosan a széthullás fenyegeti, mert úgy tűnik, mintha ebben a történetben érzelmileg mindenki elérhetetlen lenne mások számára”. Jadra, a történet főhőse, nyomozni kezd a családi történetek után, de csak tátongó üreséggel találkozik ott, ahol valamilyen emléknek kellene lennie. A szülők máshogy emlékeznek, a származást kevesen akarják vállalni, a papírok pedig nagyon nehezen kerülnek elő, és csak egyetlen dolog biztos, a kert végében álló fügefa, ami az egész múltra emlékezik.
12. Závada Pál: Pernye és fű
„Nem figyeltem oda eléggé arra, hogy felfordult a világ, és megváltozott a rendszer” – árulta el Závada Pál legújabb regényének kiinduló gondolatát a Margón. „Én mindenből kimaradtam, nem voltam ott sehol, amikor történtek a dolgok” – mesélte. Závada Pál 1988-ban egy dokumentumfilmes stáb segítségévelfoglalkozott az 1949-50-es évek kulák koncepcióspereivel, 2024-ben azonban valahogy visszatalált hozzá a téma - ezúttal regénytémaként. „A kötetben egy stáb kezd el feldolgozni három pert, és ennek van valóságalapja, ugyanis Závada Pál Sipos Andrással erről a témáról forgatta a ‘80-as évek végén a Statárium című dokumentumfilmet.” A kötetbe itt olvashatsz bele.
Az érintettség köszön vissza a regény két idősíkjában és történetszálában: az eredeti, politikai események mellett megjelennek a vidékre látogató filmesek magánéleti problémái is. A diktatúra első évei és az utolsó pillanatai állnak szemben egymással.
11. Martyna Bunda: Ridegség
Egy észak-lengyelországi kis faluban él egyedül egy anya és három lánya, a földet maguk vetik meg, a pénzt egyedül keresik, a férfiak mind elmentek, meghaltak vagy börtöbe kerültek, aki pedig mégis itt maradt, azzal nem érdemes szóba állni. A Ridegség anekdotikus fejezetekben meséli el a három lány történetét a náci megszállástól kedzve, a szovjet hatalomátvételen át, a lengyel pártállami diktatúra megalakulásáig. A 20. század külső ideje és a női sorsok belső ideje csap össze ebben a regényben. Egy vele készített interjúban, így fogalmazott a könyvről: „Önmagában az a kérdés izgatott, hogy mitől függ, valaki megragad-e az áldozatszerepben. Ez vezetett végül a Ridegséghez” (A regényből itt találsz részletet).
Martyna Bunda a lengyel irodalom egyik friss hangja, idén a Margó Fesztiválra látogatott, sőt egy másik regénye, A kék macska is megjelent a Margó Könyvek sorozatban. Ebben a misztikus történetben egy kolostor mindennapjait ismerhetjük meg a megalapításától, közben különböző karaktereken keresztül láthatóvá válik a középkor sötét, de sokszor fura, nevetséges vagy éppen ijesztő oldala (olvasd tovább: kritika, részlet, Papp-Zakor Ilka esszéje).
