A Margó Könyvek podcastsorozatban a Helikon Kiadóval közösen és a Kreatív Európa program támogatásával megjelentetett 18 Margó Könyv apropóján beszélget a két házigazda, Szeder Kata vagy Valuska László a vendégeikkel. A legújabb epizódban Hajdú Balázs humorista mesélt kedvenc olvasmányélményeiről, gyerekkori és tinédzserkori emlékeiről, a humor titkáról és a táskák eredendő viccességéről (a korábbi adásokat itt tudjátok meghallgatni: Rainer-Micsinyei Nóra, Szél Dávid, Nyáry Luca, Ott Anna, Marton Krisztián, Reisz Gábor, Pető Péter, Székely Kriszta, Mérő Vera, Szentesi Éva, Valuska László, Sára Gergely – Gege).
Az adás alapját Bruno Vieira Amaral Az első dolgok című kötete szolgáltatta (olvas bele itt), amely egy portugál lakótelep sokszínűségét mutatja be, ami néha kegyetlen, néha felemelő tud lenni. A regény korábban hét könyve volt nálunk, a szerzővel interjúban beszélgettünk írásról, nélkülözésről, humorról és a szegénység ábrázolásáról. A könyvhöz a Kovács Ikrek írták az utószót, amit itt el tudsz olvasni.
Mit olvas egy humorista?
Ahogy azt már megszokhattuk, minden adás a vendég kedvenc vagy meghatározó olvasmányélményeivel indul. Hajdú Balázs azon kevesek közé tartozik, akiknek szinte semmit nem kellett gondolkodnia a válaszán, már egyből mondta is a számára fontos köteteket: ide sorolta a Képes Bibliát, ami gyerekként teljesen elvarázsolta, Boris Viantől a Tajtékos napok és a Pekingi ősz című köteteket. Utóbbi kettő nagy élményt jelentett a számára, ekkor érezte azt, hogy könnyedén tud kapcsolódni egy könyvhöz.
Nagyon befogadható volt számomra, a saját humoromat kaptam vissza mind a két könyvből, ahhoz képest, hogy teljesen másmilyenek.
(…) A Pekingi ősz számomra teljesen elborult, és örülök, hogy eljutott hozzám (…), végre valamit olvashattam, ami hasonló hozzám”.
Hajdú továbbá megemlítette Patrick Süskindtől A parfüm, Bret Easton Ellistől az Amerikai psycho végül pedig Feldmár András A tudatállapotok szivárványa című kötetet is a fontos olvasmányélmények között.
A jó vicceket az élet írja
Hajdú a szakmájára kitérve arról beszélt, hogy a humor akkor működik, ha a két fél egymásra tud hangolódni. Vagyis hiába gondoljuk, hogy mennyire jó a humorunk, ha nem tudunk ráhangolódni a közönségünkre, akkor semmit nem ér az egész. De hogyan jön létre ez a kapcsolódás? Hajdú számára ez valahol az élet eredendő szürrealitásában keresendő:
„Annyira megfoghatatlan számomra az élet, de valószínűleg mások számára is, hogy emiatt minden vicces tud lenni. (…)
Nekem a legjobb humor az, amikor a dolgok úgy vannak, ahogy éppen vannak, és arra így rámosolygunk.”
Majd kifejtette, hogy legtöbbször az élet banalitásában találja meg a vicces elemeket, főleg az olyan tényezőkben, amikbe sokszor bele sem gondolunk. Ilyen példa számára a táska, aminek nagy sok fajtája, színe, formája van és néha nagyon komoly emberek mászkálnak igazán nevetséges táskákkal, és maguk sem tudják, hogy viccesek.
A ’90-es évek volt a legjobb
Az adás során a nosztalgia kérdése is feljött, amire Hajdúnak egyből a ’90-es évek gyerekkori emlékei jutottak eszébe: akkor nőtt fel, természetesen kapcsolódik a korszakhoz. Viszont egészen nagy eltérést érzékel az akkori korszak és a mai között, utóbbit inkább rossznak ítéli meg:
„Ez a Balaton, Skoda, Wartburg, csomagolni a szendvicseket meg másolni a kazettát... mindenkinek egy közös élménye volt, megdolgoztunk érte, ugyanúgy hallgattunk zenét, ugyanúgy fociztunk. (…)
Most inkább az a nehézség a világban, hogy már szinte minden adott, ezzel mintha veszített is volna a játékosságából.”
Továbbá a humorista arról is mesélt, hogy milyen felszabadítónak élte meg a gimnazista éveit, ugyanis ott a kötelezettségek után szabad volt.
Az adásból továbbá kiderül:
- Hogyan tehetjük a világot szerethetőbbé?
- Miért akarunk manapság folyamatosan megfelelni?
- Hogyan szoktunk megbélyegezni másokat?
- Miben méri Hajdu Balázs a jó könyveket?
- Mi a jobb: tervezés vagy spontaneitás?
