Nagy-Britannia legrosszabb évei, legrosszabb évei

Nagy-Britannia legrosszabb évei, legrosszabb évei

Nagyon ritka, hogy egy szépirodalmi mű valamely (bármely) politikai-társadalmi eseményre szinte azonnal rezonálva jelenjen meg, és ez még akkor is igaz, ha Ali Smith már jó pár évtizede tervezte az Ősz című regényét – pontosabban az Évszakok címet viselő kvartetet. Az Őszt az első poszt-Brexit-regényként szokás emlegetni, de annál sokkal több, hiszen egyszerre az elmúlás és az útkeresés könyve. Nálunk pedig most ez a hét könyve.

Ruff Orsolya | 2020. október 16. |

Már az első mondat megadja az alaptónust: „Azok voltak a legrosszabb idők, azok voltak a legrosszabb idők.” Dickens amúgy is fontos hivatkozási alap lesz a regényben (ahogy Shakespeare vagy épp Ovidius), az egész mű tele van irodalmi allúziókkal, ebben az esetben Ali Smith viszont egy általános hangulatot vázol fel, miközben valójában egy egyéni élethelyzetre fókuszál. A nyitójelenetben ugyanis egy ember partra sodródásának leszünk a szemtanúi. Ez az ember nem más, mint Daniel Gluck, egy 101 éves aggastyán, aki a vízparton, közvetlenül a saját halála után tér magához. Az majd csak később derül ki, hogy a gondozóotthonban fekvő idős Daniel emlékfoszlányokból, víziókból, álmokból összeálló világa ez, amelyben felbukkan a fiatalon meggyilkolt húga éppúgy, mint élete szerelme, egy évtizedekre elfelejtett festőnő is.

Ali Smith
Ősz
Ford.: Mesterházi Mónika, Magvető, 2020, 227 oldal

Az első mondat ugyanakkor a cselekménybeli jelent is kiválóan jellemzi, hiszen épp a Brexit-szavazás idején járunk, amely polarizálta az Egyesült Királyságot. A megosztottság még abban a faluban is egészen szembeszökő, ahová Ali Smith hőse, Elisabeth Demand, a 32 éves művészettörténész hazatér. Hiába részese ő maga is ennek a társadalomnak, a faluba érve mégis kicsit kívülálló marad, és ebből az outsider pozícióból mintha élesebben látná azokat a horzsolásokat, amelyeket a Brexit-hullámok okoztak (a faluban ugyanis a szavazás után az „emberek újfajta távolságtartással beszélnek”, és „újfajta felsőbbséggel” szemlélik egymást). Elisabeth anyja mindenesetre azt várja a lányától, hogy kiderítse, a falu határában kik és miért húztak szögesdrótot egy homokos lapály körül; az asszony a látogatás első napján aktivitásra sarkall, noha ő maga bevallottan belefásult már abba a politikai csatazajba, ami nap mint nap körülveszi:

„Belefáradtam az aljasságba. Belefáradtam az önzésbe. Belefáradtam, hogy semmit nem csinálunk, hogy megállítsuk. Belefáradtam, hogy még bátorítjuk is. Belefáradtam az erőszakba, ami már itt van, és belefáradtam az erőszakba, ami még csak most jön, még nem történt meg. Belefáradtam a hazugokba. Belefáradtam a szentté avatott hazugokba. Belefáradtam, hogy ezek a hazugok hagyják ezt megtörténni.”

Az ilyen és ehhez hasonló leltárszerű felsorolások (mert van még) a regény legerősebb momentumait hozzák el. Gyomorszorító az az elementáris indulatcunami, ami ezekből a sorokból árad; Smith nyíltan nem foglal állást a Brexit-vitában, mégis nagyon pontos társadalmi látleletét adja annak, mi történik akkor, ha egy közösség politikai vagy egyéb okokból megosztottá válik. Ezzel együtt a regény elsősorban nem is a Brexitről szól, de tagadhatatlan, hogy a referendum okozta feszültség végig ott van a háttérben és beférkőzik a regénybeli mindennapokba. A fókusz végig Elisabeth-re szegeződik, egy látszólag beérkezett, mégis rettentő sok hiánnyal küzdő Y-generációsra, aki úgy dönt, meglátogatja a gondozóházban ápolt egykori szomszédját, az aggastyán Danielt.

Pauline Boty

A szokatlan barátság jó húsz éve vette kezdetét az akkor még kamaszlány és a már akkor is idős szomszéd között. Daniel úgy és olyan dolgokról (irodalomról, képzőművészetről, filmekről) beszélgetett vele, ami egy életre meghatározta a lány érdeklődését. Elisabeth anyja mindvégig valamiféle bébiszitterként használta a férfit, és nagyon nem is törte magát, hogy megismerje Danielt, akit egy meleg öreg férfinak (vagy egykori táncosnak) hitt. Holott ezek egyike sem igaz: az csak apró részletekből derül ki, hogy Daniel életében fontos szerepet játszott a wimbledoni Bardot-nak nevezett Pauline Boty, a brit pop-art egyetlen női festője, aki tragikusan fiatalon hunyt el, néhány hónappal a gyereke születése után.

Hasonlóan a Hogy lehetnél mindkettőhöz, Ali Smith az Őszben is nagyon organikusan fésüli össze ezeket a szálakat: a művészetben való kiteljesedés, az alkotás dilemmái, a női lét, az elismerés vagy annak hiánya, az elfeledettség, majd újbóli felfedezés, mind-mind fontos aspektusai mindkét kötetnek. A regénybeli Elisabeth majd Pauline Botyról akarja írni a művészettörténeti disszertációját, de vagy értetlenkedésbe („Pompás nő volt. De festőként nem tarthat igényt szerény érdeklődésnél többre.”), vagy információhiányba ütközik. Pedig Boty a maga idején igazi híresség volt, képei egyszerre váltottak ki meghökkenést és rajongást, Elisabeth-et pedig egészen lenyűgözik Boty fragmentált részekből összeillesztett, a valóságra sok esetben ugyancsak erősen reflektáló képei – például a Profumo-botrány kulcsszereplőjét, Christine Keelert ábrázoló Botrány 63 című festmény, aminek azóta sem találják nyomát. Fontos leszögezni ugyanakkor, hogy Ali Smith nem életrajzot ír (itt sem), de pár szóval képes felskiccelni egy küzdelmes művészi életpálya kulcsmozzanatait, és mindezt könnyedén becsatolja a regénybeli jelenbe.

A szöveg dinamikáját amúgy pont ezek az ellentmondások, az egymásnak feszülő folyamatok éltetik: hiszen egyrészt ott az elmúlás (ami lehet egy életé éppúgy, mint egy korszak lezárása is), másrészt nagyon markánsan megjelenik benne a Brexit-szavazás körüli turbulens időszak is, de ugyanúgy fontos témája egy fiatal felnőtt útkeresése, és feldereng benne egy tragikusan hamar véget ért életpálya is. Az Ősz ugyanakkor nem roppan össze a saját súlya alatt: szerkezete kevésbé összetett, mint a Hogy lehetnél mindkettőé, a szövege pedig könnyedebb, sokszor játékos (a líraiságát, a szójátékait Mesterházi Mónika nagyon jól érzi), helyenként pedig kimondottan humoros. Ali Smith nyilvánvalóan vonzódik az abszurdhoz, a hétköznapi szürreálhoz, ami legjobban az olyan egyszerű élethelyzetekben ragadható meg, mint amikor valaki elmegy a postára útlevelet csináltatni („Az arca rossz méret.”) vagy közterületen elsétál egy szögesdróttal elzárt terület mellett. A szeretetteljes abszurd megjelenik az anya-lánya kapcsolatban is, amely sosem volt problémamentes. A két nő kicsit mindig elbeszélt egymás mellett, az évek múlásával viszont mintha lassan megtalálták volna egymással a közös hangot („Vajon az anyja mindig ilyen jó fej volt, csak Elisabeth nem vette észre?”) 

Olivia Laing, akitől magyarul is olvasható például A magányos város, a Guardianben írt arról, hogy Ali Smith (akivel a nagynénje révén került sok-sok éve rokonságba) már a kilencvenes években azt írta neki, hogy kisregényt tervez írni mindegyik évszakról. Az Ősz eredetileg egy régiségboltról szóló komédiának indult (a szanaszét heverő antikvitás amúgy szintén erős metafora a regényben) a valóság ugyanakkor (a politikai hazugságok, a párbeszéd hiánya, a tömegek heccelése, a társadalom szétszakadása) teljesen más vágányra terelte a cselekményt. Hogy mennyire erős érzelmek mozgatják, arra példaként itt egy idézet, amely országtól és társadalmi kontextustól függetlenül bárki számára értelmezhető és átérezhető: 

„Az emberek az egész országban úgy érezték, hiba volt. Az emberek az egész országban úgy érezték, helyes volt. Az emberek az egész országban úgy érezték, most aztán vesztettek. Az emberek az egész országban úgy érezték, most aztán győztek. Az emberek az egész országban úgy érezték, jól döntöttek, és mások döntöttek rosszul. (…) Az emberek az egész országban úgy érezték, gyász és sokk érte őket. Az emberek az egész országban úgy érezték, erényesek. Az emberek az egész országban úgy érezték, hányingerük van. Az emberek az egész országban úgy érezték, a történelem súlya van a vállukon. Az emberek az egész országban úgy érezték, a történelem nem jelent semmit. Az emberek az egész országban úgy érezték, nem számítanak semmit. Az emberek az egész országban ebben reménykedtek.”

Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

Ali Smith hőse egy olyan cserediák, aki egy másik korból érkezett

...
Hírek

Kétféle kezdéssel jelent meg Ali Smith regénye

...
Kritika

Nick Hornby Brexit-regényben írta meg, hogyan szakadt szét Anglia

Vajon mi a közös a Brexitben és egy olyan párkapcsolatban, amiben a felek közt sok a különbség? Látszólag talán semmi, Nick Hornby új regényében azonban a kettő mégis párhuzamba kerül, méghozzá nem is akárhogy. Az Olyan, mint te a hét könyve. 

Az évtized könyve
...
Nagy

Hogyan lesz egy magyar könyvből világsiker?

...
Nagy

Az évtized legfontosabb magyar könyvei 5.

...
Nagy

Az évtized legfontosabb magyar könyvei 4.

Olvass!
...
Beleolvasó

Oravecz Imre azután kezdett el naplót írni, hogy kicsúszott a lába alól a talaj

A Kedves John. Levelek Kaliforniába egyszerre önéletrajzi vallomás és a rendszerváltozás korrajza. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Szobotka hősei sokat adnak a látszatra, de emiatt sosem lehetnek igazán boldogok

Zsúfolt budai társbérletek, elfojtott vágyak és félelmek, bonyolult emberi kapcsolatok, szövevényes szerelmek tárulnak elénk Szobotka Tibor klasszikussá vált, 1956-ban játszódó regényében. Mutatunk egy részt belőle!

...
Beleolvasó

A post-truth mágikus világában elmosódik a tények és a vélemények közti különbség

Vajon miért dőlünk be az álhíreknek és összeesküvés-elméletnek? Krekó Péter Tömegparanoia 2.0 című könyvében azt járja körbe, mit is jelent a post-truth, illetve a dezinformáció kora, és miért virágzik a mai álhír-ipar. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Rinocéroszok alakítják Európa és a nyugati civilizáció históriáját

Schein Gábor új verses regénye azzal a káprázatos ötlettel játszik el, hogy miképpen írható meg Európa és a nyugati civilizáció históriája, ha annak mitikus és valóságos történeteiben a rinocérosz mint hús-vér figura szerepel.

...
Beleolvasó

Verses-novellás szakácskönyv készült Bodor Ádám 85. születésnapjára

Bodor Ádám 85. születésnapjára harmincöt szerző írt egy-egy, az írásművészete előtt tisztelgő receptes mesét, amelyek akár Eronim Mox elveszettnek hitt szakácskönyvéből is származhatnának.Olvass bele!

...
Beleolvasó

Visszaadható-e egy gyerek?

Egy kiskamasz egyik napról a másikra elveszít mindent - az otthonát, a legjobb barátnőit, a szülei feltétel nélküli szeretetét. Pontosabban azokét, akiket egészen addig a szüleinek hitt. Olvass bele A visszaadott lány történetébe!

Hírek
...
Hírek

A legjobb rendezésért járó Ezüst Medvével díjazták a Természetes fényt a Berlinálén

...
Hírek

Kazuo Ishiguro szerint a mesterséges intelligencia újfajta irodalmat hozhat el

...
Hírek

Colson Whitehead ezeket tanácsolja az írni vágyóknak

...
Hírek

Elkezdték felvásárolni az emberek Dr. Seuss könyveit Amerikában

...
Hírek

Ez Greta Gerwig tíz kedvenc könyve

...
Hírek

Hol ehetünk Dragománt? A Főzőskönyv megfertőzte a profikat is!

...
Hírek

Murakami Haruki flipflopban és rövid nadrágban jár, Olaszországban nyakkendőt köt: itt az Uniqlóval közös kollaborációja

...
Hírek

Woody Allen, Durica Katarina és színészek személyes történetei [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Podcast

Olvasóként most tök jó gyereknek lenni [Mesék Minden Mennyiségben podcast]

...
Nagy

Lee és Andrew Child: Jack Reacher a közös családi tulajdonunkká vált

Lee Child már a visszavonulást tervezgeti, ezért legnépszerűbb sorozatát, a Jack Reacher-krimiket öccsére bízta. A történet folytatását, Az Őrszemet most még együtt írták meg. Interjúnkban a közös munkáról és Jack Reacher jövőjéről is meséltek. 

Szerzőink

...
Bányász Attila

Stephen King új befejezést írt a Végítélethez

...
Jakobovits Kitti

Pszichológusok természetes és kevésbé természetes közegeikben

...
Ruff Orsolya

Lydia Davis a hétköznapi sodródásban is meglátja a rendet