Ali Smith regényében kreált ellenségképek és hashtegek osztják ketté menthetetlenül a társadalmat

Ali Smith regényében kreált ellenségképek és hashtegek osztják ketté menthetetlenül a társadalmat

Ali Smith Évszakok-kvartettjének harmadik kötete, a Tavasz a megosztottság regénye. Egy olyan társadalom tűnik fel benne, amely nem akar többé tényeket, működését ehelyett a zavarodottság, az agresszió, az idegengyűlölet és a félreérthetetlen, végletekig ismételt politikai üzenetek irányítják. A Tavasz a hét könyve, amely reflektál arra a hírfolyam-sokkra, amelyben a mindennapjainkat éljük, és amely ráirányítja a figyelmet az igazságtalanul fogvatartott menekültek helyzetére is.

Forgách Kinga | 2022. november 07. |
ALI SMITH
Tavasz
Ford.: Mesterházi Mónika, Magvető, 2022, 273 oldal
Ali Smith: Tavasz könyv

Egy ironikus, kiforgatott kiáltvánnyal kezdődik Ali Smith Tavasz című regénye, amely már az első oldalakon érzékelteti velünk, hogy egy olyan könyvet fogunk olvasni, amely nem fél párbeszédbe lépni a mindennapjainkat érintő aktuális problémákkal: a társadalmi megosztottsággal, a mindent behálózó, leegyszerűsítő politikai üzenetekkel, a kapcsolataink helyébe lépő közösségi médiával vagy épp a post-truth korszakát meghatározó nyelvi közhelyekkel. „Na most ha valamit nem akarunk, akkor Tényeket. Hanem zavarodottságot akarunk. Ismétlést akarunk. Ismétlést akarunk. Azt akarjuk, hogy a hatalmon lévők közöljék hogy az igazság nem igazság.” Az első oldalak egy olyan társadalmat mutatnak nekünk, amely éhezi az agressziót, a pánikot, a vészhelyzeteket és a határozott üzeneteket.

 Ebben a világban nincs szükség többé az igazságra vagy a szavak valódi jelentésére, hanem csak egy ellenségkép kell és egy hashtag, amivel ezt a vélt ellenfelet fel lehet címkézni.

Ezt tehát a felütése az Évszakok-kvartett harmadik kötetének, amely mindennek ellenére a címében tavaszt ígér, azaz valamiféle megújulást, újjászületést, fény felé fordulást. 

A Tavasz főszereplői mindennek a szellemében olyan figurák, akik a meghasadt társadalom két oldalát képviselik. Ali Smith, ahogy szinte minden regényét, úgy ezt is több cselekményszálra építette fel, amelyeket aztán bravúrosan fon össze egy történetté. Az egyik szál központi alakja egy neves filmrendező, Richard, aki úgy érzi, értelmetlenné vált az élete. Meghalt az egyik legközelebbi barátja és alkotótársa, elvi okokból vissza kellett utasítania egy fontos munkát és a végletekig magányossá vált, mert a családja rég elhagyta. Gyásza és kilátástalansága addig sodorja őt, amíg öngyilkosságot kísérel meg egy otthonától távoli vasútállomáson. A cselekmény másik szálának főszereplője Britanny, aki fogvatartási biztonsági tiszként dolgozik egy menekülteket elszállásoló idegrendészeti központban. A nevében Nagy-Britanniát képviselő Brit („néha a nevek elég ironikusak”) a munkahelyén fokozatosan tanul bele az elnyomó rendszer működésébe, olyan szabályokat sajátít el, amelyeknek az erkölcshöz vagy az emberséghez nincs semmi közük, helyette a foglyok és fogvatartók közti hatalmi viszonyok határozzák meg a bánásmódot. A cselekményszálakat, amelyek látszólag két teljesen külön világot képeznek le, egy különös és sok szempontból rejtélyes kislány kapcsolja össze. Florence-ről legendák keringenek, azt tartják róla, hogy minden biztonsági intézkedés ellenére bejutott az Idegrendészeti Központba, ahol hihetetlen meggyőzőképességével elérte, hogy a vezetés kitakarítsa a cellában raboskodó menekültek vécéit. A lányról aztán kiderül, hogy maga is menekült, akinek az édesanyja egy csónakról fulladt vízbe Olaszország közelében. Richard, Brit és Florence útja a történet egy pontján aztán különös véletleneknek köszönhetően találkozik, hármójuk összekapcsolódása pedig sorsfordító eseményeket hoz magával: van, aki megmenekül, van, aki elárulja a többieket, és van, aki szimbolikus áldozattá válik.

Ali Smith: a világ kizökkent, de nincs veszve minden
Ali Smith: a világ kizökkent, de nincs veszve minden

Hogy Ali Smith Ősz és Tél című regényei testvérkönyvek, még akkor is nyilvánvaló lenne, ha az olvasónak valamilyen oknál fogva olyan példány akadna a kezébe, amin nincsen cím, fülszöveg, egyéb fogódzó, és semmit sem tudna arról, hogy a skót író eleve egy évszak-tetralógiában gondolkodott. A tavaly megjelent Ősz után (ami az év végi top50-es listánkon az első helyet foglalta el) itt van tehát a Tél (olvass bele), amely mítoszok, népmesék, Dickens, Shakespeare és a jelenkori brit politika ellentmondásos történeteit felhasználva, beépítve és kifordítva mesél széthullásról, romlásról, újjákezdésről és reményről. Ez a hét könyve.

Tovább olvasok

Ahogy az a regény végén található köszönetnyilvánításokból is kiderül, Ali Smith számos menekülttel és fogvatartottal beszélt, amikor a Tavaszt írta, 

valós tapasztalatok és beszámolók állnak tehát a történetnek azon részei mögött, amelyek arról szólnak, hogy milyen határozatlan idejű fogvatartottnak lenni az Egyesült Királyság valamelyik Idegrendészeti Központjában.

A könyv nemcsak a témájában reflektál a menekültkérdésre, hanem az internetes hírfolyamot megidéző narratív megoldásokkal is, és annak a nyelvnek a kritikájával, amit a politika és a média teremtett a bevándorlásról szóló beszédhez. „Ne nevezd migránsválságnak, mondta Paddy. Milliószor elmondtam. Emberek. Egy magánember kel át a világon minden esély ellenére. Szorozva hatvanmillióval, mind magánemberek, mind átvágnak a világon, a napról napra romló esélyek ellenére.” A könyv emellett bizonyos utalások mentén párhuzamot von a náci ideológia és a jelen történései közt: az uszítás, az ártatlan emberek származásuk alapján történő fogvatartása, a méltatlan körülmények és a dehumanizáló bánásmód pedig valóban arra engednek következtetni, hogy az emberiség megismétli a bűnöket. 

Ali Smith, ahogy azt tőle megszokhattuk, most is nagyon érzékenyen és líraian mesél minderről, éppen ezért leegyszerűsítő lenne úgy fogalmazni, hogy a Tavasz csak a menekültek helyzetéről szól. Inkább arról van szó, hogy a könyv a jelenünkre reflektál nagyon komplexen, a történetvezetés mozaikos, ugrálunk a helyszínek és az idősíkok közt, közben pedig a regénynek és a szereplők sorsának mindig újabb és újabb rétegei tárulnak fel. Ali Smith ráadásul rengeteg szimbólummal dolgozik ebben a könyvében is, amelyek a történet során mindig újabb és újabb jelentésekkel bővülnek. Ilyen például a képeslap, amely így vagy úgy, de minden szereplő számára jelent valami fontosat („Az életünknek, amelynek gyakran, mondhatjuk így, képeslapjellege van”), ilyen a citrom is, amely a borítóról is visszaköszön és az élet teljességét szimbolizálja a regényben („Ne írj nekem történetet magadból, te elpocsékolt – volt idő az életében, amikor képes volt megszeretni, szó szerint szerelembe esni, konkrétan lélekszinten belebolondulni olyasmibe, mint egy citrom egyszerűsége.”) és ilyen a címbeli tavasz-motívum is, amely ebben a könyvben nemcsak valamiféle kivirágzást és feltámadást jelent, hanem azt a mélységet és azt a gyászt is, amelyet meg kell élni az újjászületés előtt.

Ahogy az Évszakok-kvartett korábbi köteteiben, úgy most is meghatározó téma a művészet. Míg az Őszben Pauline Boty alkotásai és alakja válik a cselekmény szerves részévé, a Télben pedig Barbara Hepworth modernista szobrászművész egyik szobra lesz kulcsfontosságú, addig itt Katherine Mansfield és Rainer Marier Rilke élete és különös kapcsolata kerül a középpontba. Richardnak róluk kéne filmet forgatnia egy könyv alapján. A történetük romantikáját az adja, hogy egy időben mindketten egyszerre tartózkodtak egy svájci szállodában, és egymástól alig pár méterre írták a nagy műveiket, azonban mégsem ismerkedtek össze vagy találtak egymásra. Sorsuk leképezi a regény szereplőinek életét és azt a világot is, amelyben mi élünk: egy jelen van, mégis párhuzamosan épülnek a valóságaink, és még ha egy térbe is kerülnek az emberek, a kapcsolódás már akkor sem tud létrejönni.

Ali Smith: Még azelőtt vágtam bele, hogy a Brexit szó létezett volna
Ali Smith: Még azelőtt vágtam bele, hogy a Brexit szó létezett volna

A Brexit okozta társadalmi törésvonalak, egy elfeledett, majd újra felfedezett pop-art művész alkotásai, egy haldokló öregember emlékképei és egy saját útját kereső fiatal nő szürreális mindennapjai – mindez kaleidoszkópszerűen villan fel a skót Ali Smith Ősz című regényében, amely a legjobb könyveket összesítő 50-es listánkon 2020-ban az első lett. „Elmúlás, változás, útkeresés – mindez megjelenik a regényben, amely mégsem roppan össze a saját súlya alatt, Ali Smith ugyanis a maga finom módján mindig alkalmat kerít arra is, hogy rámutasson az abszurdra és a mindennapi szürreálra, amiből pedig 2020-ban garantáltan bőven jutott mindenkinek. Az Ősz egy meghatározó sorozat első része, Ali Smith pedig az az író, aki pátosz nélkül, érzékenyen reflektál az univerzálisra és a hétköznapira, mondatai pedig sokáig rezonálnak az olvasóban” – írtuk indoklásunkban. De alapvetően miből bomlott ki az Ősz, mi köze a könyvnek a magyarul korábban megjelent regényéhez, és hogyan figyelt fel Pauline Botyra? Ali Smith írásban válaszolt a kérdéseinkre.

Tovább olvasok

A Tavasz legérdekesebb szereplője kétségtelenül a kislány, Florence, aki egyfajta Kasszandraként jelenik meg. Alakja sok mindent szimbolizál a regényben, ő a gyerek, a következő generáció, a jövő és az igazság, bizonyos értelemben ő maga a tavasz. Legendás és kiismerhetetlen figura, aki át tud hatolni a kerítéseken, aki ki tudja játszani a felnőtteket, aki hatni tud a világra és meg tudja változtatni mindazt, ami rossz. Ha van valami remény, amit Ali Smith könyvéből kiolvashatunk, akkor az őbelőle fakad. A tavasz ugyanis nem más ebben a történetben, mint a természet erejébe és igazságába vetett hit, a gondolat, hogy a tél vége akkor is el tud jönni, ha az ember már mindent tönkretett. „A virágfejek mindenfelé kinyílnak az illegális szemétlerakón. A fény moccan a határaitok fölött, azok körül, akiknek útlevelük van, akiknek pénzük van, akiknek semmijük sincs, a kunyhók, a kanálisok és a katedrálisok fölött, a reptereitek fölött, a temetőitek fölött, bármit ástok is el, bármit ástok is ki, hogy a történelmeteknek nevezzétek, vagy bármiért fúrtok is le, hogy pénzzé tegyétek, a fény moccan, csak azért is. Az igazság egyfajta csak azért is.”

Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

Ali Smith: a világ kizökkent, de nincs veszve minden

Ali Smith a Télben mítoszok, népmesék, Dickens, Shakespeare és a jelenkori brit politika ellentmondásos történeteit felhasználva, beépítve és kifordítva mesél széthullásról, romlásról, újjákezdésről és reményről.

(Karácsonykor archív cikkeinkből válogatunk.)

...
Nagy

Ali Smith: Még azelőtt vágtam bele, hogy a Brexit szó létezett volna

Ali Smith Ősz című regénye az első lett az idei 50-es listánkon. A skót szerző írásban válaszolt a kérdéseinkre - szó esett a Brexitről, a brit pop-artról és még Ali Smith macskája is szóba került.

...
Beleolvasó

Ali Smith könyvében karácsonykor régi családi konfliktusok kerülnek a felszínre

Tavaly az év legjobb könyvének választottuk Ali Smith Ősz című regényét, amelyet az első poszt-Brexit regényként szoktak jellemezni. (ITT írtunk róla, interjúnk az íróval pedig ITT olvasható). Most megérkezett az Évszak-kvartet következő része, a Tél. Olvass bele!

Olvass!
...
Beleolvasó

A videójátékok világa segít elmenekülni a valóság elől

Gabrielle Zevin regénye, a Világépítők egyrészt óda a videójátékok aranykorához; másrészt két ember története, akik introvertált személyiségük korlátait leküzdve igyekeznek felfedezni a szerelem és a szeretet különböző formáit. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A Szürke Ember többé már nem számít hasznos eszköznek, így ki kell iktatni

Mark Greaney első regénye a megjelenését követően azonnal bestseller lett, és számos folytatás követte, melyekkel korunk egyik legnépszerűbb thrillerszerzőjévé vált. A Szürke Emberből készült a Netflix eddigi legdrágább, 200 millió dolláros költségvetéssel bíró filmje Ryan Gosling főszereplésével. Olvass bele!

...
Beleolvasó

"Látod? Látod? Látod? Bölcső. Macskabölcső!" [Vonnegut100]

Száz éve született Kurt Vonnegut, akinek könyveit kultikus rajongás övezi mind a mai napig. Nincs ez másként az eredetileg 1963-ban megjelent Macskabölcsővel sem, amely olvasók egész generációjában hagyott kitörölhetetlen nyomot. Olvass bele!

SZÓRAKOZÁS
...
Kritika

A Szürke Ember szuperhősként menekül és száguld országokon át

Courtland Gentry bérgyilkos, a CIA szebb napokat látott árnyékügynökségének, a Sierra alakulatnak egyik utolsó tagja, akit csak a „Szürke Ember”-ként ismernek és emlegetnek. 

...
Szórakozás

Karafiáth Orsolya: Simán belefér, hogy dalszövegíróként az árnyékban maradok

Karafiáth Orsolya szeret helyzetbe hozni másokat. Életművét át- meg átszövik a médium-, illetve műnemváltások, és izgalmas projektek keretében alakulnak dallá a sorai. Az íróként, költőként, fordítóként és publicistaként is aktív szerzőt ezúttal a megzenésített szövegeiről kérdeztük.

...
Szórakozás

Nyugaton a helyzet változatlan - Remarque háborúellenessége nem is lehetne aktuálisabb

A megjelenését követően közel száz év kellett, hogy a németek feldolgozzák az egyik legnagyobb bestsellerüknek számító Erich Maria Remarque-regényt. A végeredmény egy látványos, naturális film lett, de nem emiatt fogunk rá emlékezni.

...

Az Abigél a háború, a veszteség és a konspiráció regénye is [A Szabó Magda-titok 1.]

...

Tíz példamutató nő, tíz kiváló szakmai életút - Ezeket tanultam a Túl a plafonon beszélgetéseiből

...

Harry Potter vs. Jókai: a kötelezőkről szóló vitát nem lehet ennyire leegyszerűsíteni

...

Miért nem kapnak díjakat a női írók?

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

Heather Morrisnak az utóbbi években több holokauszt-témájú regénye is megjelent, és mindegyik kötetet túlélőkkel készült beszélgetések és kutatások alapozták meg. Az auschwitzi tetováló szerzőjével új könyveinek háttértörténetéről beszélgettünk, ő pedig mesélt az általa megismert túlélők bátorságáról, bűntudatáról, és azokról a nehéz emlékekről, amiket kötelességünk elmesélni az utókornak.

...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

...
Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.