50. Debreczeni József: Hideg krematórium
A Hideg krematórium az első kelet-európai holokausztregények egyike, nemzetközi figyelmet és sikert csak 70 évvel az eredeti megjelenés után kapott. Magyarországon idén januárban, 14 másik nemzetközi kiadással egy időben jelent meg, hogy végre elfoglalhassa méltó helyét a holokausztirodalom nagy művei között. Karl Ove Knausgard szerint a kötet „rendkívül erős és mélységesen humánus beszámoló a táborok borzalmairól”, a The New York Times az év legjobb 10 olvasmánya közé sorolta.
Debreczeni Józsefet 1944-ben Auschwitzba deportálták, de megannyi társával ellentétben nem a gázkamrába, hanem kényszermunkára küldték. Így a túlélők közt is egy ritka csoportba tartozik: a három év munkaszolgálat, a több napos vonatút, az auschwitzi válogatás, az életveszélyes munkatáborok, a bélhurut, az éhségödéma, végül a dörnhaui lágerkórház és az ott elkapott három betegség sem végzett vele. Kritikánkban azt írtuk: „A hang, amin Debreczeni megszólal, senki máséhoz nem hasonlítható. Nagyon érdekes stílusban ír, egyszerre mutatkozik meg a szövegben a költő és a riporter énje. (...) Rengeteg lírai képet használ, miközben a mondatok gyakran rövidek, szikárak (...), lényegre törőek és elképzelhetetlen kínokat írnak le.”
49. Szentesi Éva: A mai naphoz nincsenek emlékeim
Ha a múlt héten napi 8 óra 27 perc volt az átlagos képernyő időd, akkor az jó vagy rossz? A rövid válasz: nem jó, bővebben pedig itt kapcsolódunk be Szentesi Éva főszereplőjének sztorijába, itt kezdődik a regény: körbenéz, és magában a másikat látja meg. Az elbeszélés kulturális kommentárokon és ventillálásokon keresztül mutatja meg, hogy számoljuk fel az életünket a digitális nyilvánosságban, miközben látszólag egy szebb, vágyott életet teremtünk meg, de azt is ábrázolja, hogyan talál vissza a főszereplő a saját testéhez, életéhez.
„Szentesi soha nem a távolságtartásban volt jó, se elbeszélői, se nyelvi szempontból. És mi történik: Szentesi úgy kezd történetmesélésbe, hogy eltávolítja magától főszereplőjét. Viszont: az E/3. miatt talál vissza magához a szerző, aki szabadon ventillál instavilágról, digitális függőségről, fogyasztási szokásokról, társadalmi elvárásokról” – fogalmaztuk meg új könyvéről korábban.
A legnehezebb kérdést is felteszi, hogy mi jár egy csonkolt, gyerektelen nőnek? A választ itt elolvashatod, miközben a főhős képzeletben repülőre száll, hogy fentről vizsgálhassa önmagát, testét, életét.
48. Cristina Rivera Garza: Liliana legyőzhetetlen nyara
1990. július 16-án Liliana Rivera Garzát meggyilkolják Mexikóvárosban. A gyilkost nem éri semmi fajta büntetés, a lányt később mindenki elfelejti, egyedül nővére, Cristina próbálja újra és újra felfejteni a szálakat, miért is ölték meg a húgát azon a napon. Innen indul Cristina Rivera Garza története, aki 30 éve megölt testvérének gyilkosságát deríti fel naplójegyzetek, újságcikkek, levelek és személyes visszaemlékezések nyomán. A kötet egyszerre true crime és autofikció, amelyben a nyomozás két úton zajlik, az elbeszélő egyszerre keresi testvére gyilkosát, és magát a nyelvet is, amin a gyász feldolgozhatóvá válik (itt beleolvashatsz).
A könyvet idén memoár és önéletrajz kategóriában Pulitzer-díjjal jutalmazták. A szerző a budapesti könyvbemutatón azt mondta, hogy a könyvhöz felhasznált levelek miatt olyan volt, mintha írás közben újra beszélgetett volna a rég elhunyt testvérével. „Elvégre az elmondhatatlan elbeszélésének formáját, a hallgatás megtörésének módozatait keresi a kötet. […] Mindeközben a szerző halványan, vízjelszerűen, mintegy a húgáénak inverzeként a saját arcmását is felskicceli. Az osztályharcos, szerelemben kételkedő, istentagadó fiatal szociológusét, aki a mexikóvárosi civil mozgalmakban való női részvételből írta a szakdolgozatát és foglaltházak szűk szobáiban kutatott a szabadság után” – írtuk a kötetről a hét könyve cikkünkben.
47. Zoltán Gábor: Ólomszív
Zoltán Gábor régóta kutatja a 12. kerületi nyilasok rémtetteit. A hosszú évek alatt összegyűjtött terjedelmes anyagból született meg az Orgia, amely egyesekből elismerést váltott ki, másokat megbotránkoztatott – de az biztos, hogy a mai napig senkit sem hagy érintetlenül. A szerző a nagy tétekkel bíró vállalkozás befejezése után sem tudta maga mögött hagyni ezt a vészterhes időszakot: Szomszéd című esszéregényében az előzményekkel és következményekkel vetett számot, 2020-ban pedig antológiát állított össze 1944-es versekből.
A tavaszi Margón bemutatott Ólomszív – ahogy az alcím is állítja – olvasható az Orgia „ikerregényeként”, ezúttal azonban a korábbi kötetet meghatározó naturalisztikus kegyetlenség talán kevésbé hangsúlyos. Egy különleges nyomozás történetét követjük végig, amelyben nemcsak a kilencéves, zsidó származású Tamás vesz részt, hanem szeretett ólomkatonája is. Vajon ki juttatta őket a nyilasok kezére? És milyen elhallgatások övezik még ezt a sötét kort? „Zoltán detektívjének dermedt szívre van szüksége, hogy mindazt, amit végül lát és hall, elviselje” – írtuk nyáron a könyvről, amibe itt bele is olvashattok.
46. Sigridur Björnsdóttir: Deus
Sigríður Hagalín Björnsdóttir izlandi írónak, aki egyébként az Izlandi Televízió riportere, már öt könyve jelent meg, ebből a Sziget című debütáló regénye hazájában bestseller lett, de magyarul is már négy könyve elérhető – hála Patat Bence fordításainak. Az idén megjelent Deus című regényében a párhuzamos cselekményszálakat a DEUS Technologies nevű innovatív vállalkozás köti össze, amely a vallásból mesterséges intelligenciát fejlesztene. Sigfús, a költő rátalál Istenre és kicsúszik a kezéből az élete. Ísabella, a kamaszlány az iskolai zaklatások célpontja, míg Andri Már, az újságíró munkanélküli lett és át kell képeznie magát.
Az író a Szent szó című korábbi kötetében a közösségi média és a technológiai fejlesztések kérdését vizsgálta, a Deusban a mesterséges intelligenciát, az algoritmusokat és a reményt hozza egy platformra. „Van az az érzetünk, hogy a fiatalok már nem olvasnak, csak a közösségi médián lógnak, én pedig ezekkel az érzetekkel kísérleteztem, de alapvetően azt gondolom, hogy mindez soha nem lesz elegendő egy gondolkodó értelmiséginek. Mindazt, amire szüksége lesz, soha nem fogja teljes mértékben megkapni a közösségi oldalaktól. Az embernek nagyobb kontextusra, elképzelésekre, összetettebb gondolkodási módra van szüksége, szóval azt gondolom, hogy az irodalom, és a megalapozottabb kommunikációs formák nem fognak eltűnni.” – tette hozzá az interjúban, amiben férjével, Jón Kalman Stefánssonnal válaszoltak kérdéseinkre.
45. Hegedüs Vera: Mondass egy misét értem
Az 50-es listánk egyik legfigyelemreméltóbb új hangja Hegedüs Veráé, aki köteteiben szürreális, sötét világokba kalauzolja az olvasót, miközben a nyers szókimondás és a lírai beszédmód izgalmas elegyét működteti. Ostoba című első regényével 2022-ben elnyerte a Horváth Péter Ösztöndíjat, idén megjelent új könyve: a Mondass egy misét értem abszurd, sőt néhol már a weird felé hajló kisprózáiban elmosódnak a határok valóság, álom és fantázia között. Bár az ábrázolt világok időnként hasonlítanak saját jelenünkre, mindig történik valami megmagyarázhatatlan vagy éppen brutális, ami kibillenti az olvasót. A végletekig fokozott erőszak jelenetei keverednek az isteni kegyelem pillanataival, miközben a háttérben kellemetlenül ismerős feszültség dolgozik szüntelenül.
A szerző egy tavalyi podcastben elmondta, kifejezetten foglalkoztatja a saját testtel, illetve nyelvvel való amibivalens viszony, ami ebben a novellagyűjteményben is hangsúlyos szerepet kap. Olvass bele a könyvbe itt!
44. Viktor Pelevin: Transzhumanizmus Rt.
Aki régóta olvassa az orosz Viktor Pelevint, azzal lehet őszintén beszélni: A Transzhumanizmus Rt. nagyon jó regény, amit azért fontos kiemelni, mert már itthon is 22 könyve jelent meg. A túltermelés kevés szerzőnek áll jól, de ő megmutatta, hogy ugyanolyan precizitással és erővel tudja megírni az űrversenyben lemaradt Szovjetunió történetét, a drogok, a keleti vallások és a politika kapcsolatait, egy elmegyógyintézet mindennapjait, ahol a bolsevik forradalom és Buddha váltja egymást vagy az oligarchák világát. Egy korábbi nagyobb cikkünkben foglalkoztunk azzal, hogy milyen szerepet tölt be az orosz irodalomban.
Az új futurisztikus regényciklusát indította el a Transzhumanizmus Rt., ami nem kicsiben gondolkodik (itt találsz részletet a regényből). A világ látszólag ugyanaz marad, mint ahogyan ismerjük, annyi különbséggel, hogy mindenki egy gépre kötött agy csupán, test nélkül, egy üvegben lebegve. Persze, ebből semmit nem érzékel az emberiség, az agy elektromos stimulációja képeket idéz elő, testet, teret, szobát, barátokat látunk magunk körül, minden megfogható, érzékelhető, mégis csupán egy illúzió. Pelevin regénye a létezés kérdéseit feszegeti, hogy mit jelent valójában átélni és létezni, és hogy hol húzódik a határ igaz és hamis, materiális és virtuális között. Középen az ember van, aki mindkét teret betölti, kérdés az, hogy mi hogyan ítélünk, a valóságot akarjuk, vagy a szépet?
43. Oravecz Imre: Alkonynapló
„Nincs helye az öregségnek a modern társadalomban” – hangzott el a tavaly 80 éves Oravecz Imre Alkonynapló című könyvének bemutatóján, és ezzel nehéz is vitába szállni. Az éves listánk különleges kötete személyes, és pont ezért megrázó naplója az időskornak (olvass bele itt!): a magyar irodalom nagy alakja Az Alkonynaplóban hasonló témákkal és érzésekkel szembesít minket: az időskor mindennapjait kendőzetlen őszinteséggel mutatja meg, miközben emlékek, álmok és apró benyomások sokaságát vonultatja fel. Az apaságról, a testről, a természetről és persze a nőkről szóló rövid szemelvényekből fájdalmas rezignáció hallatszik, de a háttérben olykor megcsillan a humor is.
Egyébként: már a 2015-ös Távozó fa lapjain számot vetett az öregedés néhol szívbemarkolóan szomorú és veszteségekkel teli, máskor a táj nyugalmában feloldódó tapasztalatával. „Oravecz verseskötete döbbenetes élmény, nem hagyja nyugodni az embert” – írtuk anno a válogatásról, ami nemcsak a hét könyve volt nálunk, hanem az akkori 50-es listánkra is felkerült.
42. Jen Beagin: A Nagy Svájci
Idén találkoztunk először Jen Beagin amerikai író regényével: emlékezetesre sikerült! A Nagy Svájci az első magyarul olvasható könyve, de az életműben egyébként már a harmadik, a TikTokon és a Booktube-on is berobbant a kötet, de ez csak a jelenség átütő erejét mutatja, nem értékítélet! Mert A Nagy Svájci „olyan, mint az élet. Egy furcsa, magával ragadó, eszelős, szórakoztató, de közben nagyon is sötét regény” - írtuk kritikánkban. Az HBO már a regény megjelenése előtt megvette a megfilmesítés jogot, tehét még most kell olvasni, mielőtt filmes borítóval leszel kénytelen.
A főszereplő és narrátor Greta párkapcsolatát és munkáját hátrahagyva új városba költözik, ahol egy szexuálterapeuta ülésein készülő hangfelvételeket jegyez le. Így ismeri meg a magában Nagy Svájcinak nevezett Flaviát, akinek terápiás üléseit egyre szenvedélyesebben hallgatja, végül megismerkednek.
A regény bővelkedik explicit szexjelenetekben, ennek ellenére távol áll az erotikus ponyvairodalomtól, főleg hogy egy hétköznapi, varázslattól mentes világában játszódik, amibe azonban szürreális képekkel, izgalmas hasonlatokat, asszociációkkal és üdítően szokatlan szóhasználattal vezeti be az olvasót.
„Mindemellett Beagin az egész traumaipart kifigurázza, miközben nem vicceli el azt, hogy a családi mintáink és gyermekként szerzett élményeink milyen óriási hatással lehetnek a felnőtt életünkre és (pár)kapcsolatainkra. Vagyis pontosabban: hogyan idézik elő, hogy egyesek a saját életüket szabotálják, és a traumáikat hibáztassák olyasmiért, amiért akár felelősséget is vállalhatnának, másokban pedig azt, hogy teljesen eltolják maguktól a lelki sérüléseiket” - emeltük ki a regényről szóló írásunkban.
41. Schillinger Gyöngyvér: Rohadjon meg az összes
Schillinger Gyöngyvér első regénye az ügyvédek túlpörgő, bürokratikus, stresszel teli világát mutatja meg. A középpontban Balázs áll, aki szakmailag kifejezetten sikeres és gazdag, de nemrég elhunyt az anyja, megcsalta a nejét, és több tisztázatlan jogi ügy is van a háta mögött. Nem kevés ez egy embernek, de mellette Olga szerepel, a fiatal asszisztens, aki szintén kilátástalan, munkamániás, van egy alkoholista anyja, a jegyessége félbemaradt, és még Balázzsal folytatott kezdetleges viszonya is még jobban összezavarja. Schillinger gyors tempót diktál, karakterei nyugtatókon és savlekötőn élnek, gyors élvezeteknek és végeláthatatlan munkának élnek (ha beleolvasnál, itt találsz részletet).
A hét könyve cikkünkben a kiemelten érintettük az elbeszélés módját: „Ebben a könyvben minden gyorsan történik, az események filmszerű vágásokkal, tempós jelenetváltásokkal különülnek el, a könyv szövege így nem oldalakon át tartó bekezdésekből, hanem egészen rövid, sokszor csak egy-egy mondatnyi egységből épül fel, világosan célra tart és kerüli a mellébeszélést”. A társadalmi problémák, elhallgatott traumák, és a mindennapos, feldolgozatlan, újratermelődő stressz senkit nem hagy nyugodni ebben az éleslátó könyvben.