Martyna Bunda: A kék macska - Margó Könyvek - konyvesmagazin.hu

18 kötetből álló könyvsorozat jelenik meg a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó gondozásában, Margó Könyvek néven. A sorozat első hat kötete 2023-ban látott napvilágot, melyeket idén újabb könyvek követnek. Ezúttal Martyna Mistarz-Bunda A kék macska című történelmi regényének utószavát olvashatod el az író,  műfordító Papp-Zakor Ilkától, aki azt igyekezett megfejteni, hogy mit jelent a történetben a macskák szerepeltetése, mire utal a rengeteg ellentétpár, és hogyan folytat a könyv párbeszédet saját magával. 

MARTYNA MISTARZ-BUNDA
A kék macska
Ford. Mihályi Zsuzsa, Helikon - Margó Könyvek,  2024, 400 oldal
-

Az Úr 1379. évében magányos szerzetes érkezik Kasubföldre, hogy az áthatolhatatlan rengeteg közepén karthauzi kolostort alapítson. Ez a darabka föld lesz a színtere a több mint hat évszázadot felölelő, lendületes és lebilincselő regényfolyamnak, amelyben megrendítő emberi sorsok, nemzedékről nemzedékre ismétlődő mintázatok, múlt és jövő keresztezik egymást. Az embereket kezdettől fogva csendben figyelik a kék macskák, a történelmi katasztrófák és világégések utáni újrakezdés, a túlélés és folytonosság, a titokzatos egyensúly és rejtett harmónia megtestesítői. A „civilben” politikai újságíró Martyna Bunda mesterien építi fel és tartja fenn a feszültséget a mágikus és a tudományos gondolkodás, a testiség és a spiritualitás, a szent és a profán között. A regényt öt nyelvre fordították le, itt bele is olvashatsz. (Az idén megjlent első kötet, Arnaud Dudek Légy észnél című regényének részletét itt találod, utószavát Fehér Boldizsár írta.)

Papp-Zakor Ilka: Bükkfák, macskák, szerzetesek

(utószó)

Martyna Bunda szépíró és riporter 1975-ben született a kasubföldi Kartuzyban. Első – magyarra még nem lefordított – regényével több irodalmi díjat is elnyert, és a legrangosabb Nike-díjra is jelölték. Második könyve, A kék macska – némileg Umberto Eco-i gesztussal – egy kolostort állít a világ középpontjába. Minden, ami a környező településen és erdőben történik, ok-okozati összefüggésben, vagy legalábbis kölcsönhatásban van a szerzetesek életével. Igaz ez Alma anyára, akinek traumatörténete szorosan összefonódik a kolostor megépítésével és a Sulkák sorsával; az utolsó Sulka fiára, Mestwinre, a későbbi hóhérra, aki mestersége által egyszerre zárattatik ki a szerzetesek diktálta világrendből és biztosítja annak fenntartását; az ő lányára, a füvesasszony Joannára; a seregélyszelídítő Tomaszekre; a szerzetesi lét szabályainak ellenszegülő férfiakra és az elpusztult kolostor helyén megbicsaklott életüket dajkáló Majkowskiékra. De igaz magára a kolostornak helyet adó Kasubföldre is. 

Ez a regény elsősorban nem a macskák, és a macskák által nem is az emberi szereplők történetét beszéli el (bár persze ezt is megteszi), hanem egy aprólékosan kidolgozott, bonyolult motívum alakulását mutatja be. 

A karthauzi macska színén túlmenően is különleges, sőt különc állat: fajtársaival ellentétben ugyanis nem nyávog, és hajlamos az emberhez szegődni, mely utóbbi már-már elengedhetetlen tulajdonság egy állat számára ahhoz, hogy a történelemnek részese legyen. 

Kezdetben van a kék szín. Kék, mint a tenger, kék, mint Sulka ruhája, kék, mint a Jeruzsálem kapuit őrző Felis catus.

A macska eleve a mindenkori másikat jelenti, az abszolút különutast,

akinek tekintete zavarba hozza a meztelen filozófusokat, és lemezteleníti az ünneplőbe öltözött emberiséget. Ebből a szempontból a karthauzi sem kivétel: titokzatosságát megtartva, némán és csökönyösen kíséri azokat, akiket erre méltónak talál. Ember és macska figyelik egymást.

A kék színből lesznek az egymásra és a mindenségre függesztett, értő, rémült, mohó, együttérző vagy közönyös tekintetek. A Gałkowski családnevet lengyelül nehéz nem a szemgolyó szóval összefüggésbe hozni. A tekintetek megsokszorozódnak: Alma, az első Sulka nézi az utolsó Sulka gyermekét, és ráismer elrablója vonásaira. Alma és Mestwin, a két Gałkowski figyeli egymást. A közös családnév által a két vizsgálódó tekintet egyetlen szempárrá egyesül: nem egymást látják, hanem a világ nekik jutó szeletét. Mintha a teremtés minden teremtményén át magát próbálná megpillantani. 

Ahogy a szereplők egymást és környezetüket vizslatják, mind fontosabbá válik fény és homály játéka: a tudás világossága, a tudatlanság sötétje; a jó és a gonosz; a pince és a kert; a vakító fény és a homályos megérzés váltakoznak egymással. Egymást érik az ismétlődések, analógiák és tükörmotívumok, de ez tükör mindig vagy görbe, vagy használhatatlan: az elkergetett szerető rongyos selyemruhában a Szűzanyát idézi; a felkelő nap sárgája megismétlődik az újszülött szemfehérjében; a tűzvész után a hamuréteggel borított tó „vizében már nem tudta megnézni magát az ég” – bár kétséges, hogy az ég bármely más vízben látja-e magát.

A regénybéli tükrökre mintha éppen az lenne a jellemző, hogy csak mások képét vesszük észre bennük.

Szabály, hogy a másik tekintetében nem ismerjük önmagunkat. A karthauzi macska, nota bene, nem is igazán kék, a bundája leginkább szürkének mondható, enyhén színjátszó, fémes árnyalatokkal, akár a vak tükör. 

A fény kettős természete – a hullám és az anyag dualizmusa – visszaköszön a fenotípusban hol alámerülő, hol újra felbukkanó karthauzi kék gén továbbadódásában, de a történelem (vagy a teremtés) haladásában is: minden olyan helyzet, amelyben a történelem másolja önmagát, a mindig egyforma hullámok terjedését is idézi a mindig megújuló anyagban. Mestwin egymás után, mindig ugyanúgy vonja kínpadra a foglyait, és képtelen az együttérzésre, amíg lánya, Joanna saját testével meg nem töri a szörnyű sorozatot. Öregkorában Joanna Almára, Ola Joannára emlékeztet. A harctéren elesett Mestwin valamilyen módon minden gyermekben újra megjelenik. Az ember a történelem részeként, lemondva az anyagiról, képes hullámként helyet változtatni; és egyre nagyobb hullámokat vetnek az események akkor is, amikor egy tudományos előadás több szerzetes hitét megingatja, számos lelki békét feldúl, gyilkosságok közvetett kiváltóoka lesz, és előidézi azt a jelenetet, melyben egy akasztófa alatt gyereklábak végeznek ingamozgást, egy seregély pedig egy macskagyomorban átalakul éltető anyaggá.

De a dolgok kettős jellegéhez tartozik az is, ahogyan egymást látszólag kizáró létmódok férnek meg egymás mellett, ugyanabban a személyben vagy eseményben. Az elkövető lehet egyidejűleg áldozat, akár Mestwin vagy az országot feldúló katonák, a jó pedig könyörtelen, mint Alma anya, aki nem hajlandó Joanna kérlelését meghallani.

A múlt néha jövő is egyben, a jelenvaló pedig emlék: Ola zoknit örököl a fiától.

Az életkor olykor behatárolhatatlan, mint a koravén Tomaszek esetében. A megismerés és alkotás között nincs egyértelmű határvonal. A véletlen történelmi szempontból szükségszerű, mint az Ola lába alatt betörő, és így egy titokzatos, réges-régi dobozt felfedő padlódeszka. A másik lehet egyszerre különálló és velünk egylényegű entitás, teremtmény, akivel – legalább képzeletben – azonosulhatunk. És mire idáig érünk a motívumok mérlegelésében, kísértésbe esünk, hogy még egy, a regény által legfennebb csak szőr mentén sugallt lehetőséget megfontoljuk: Isten talán egyszerre van és nincs. 

Bunda egyik legnagyobb érdeme, hogy aktuális természettudományos ismeretekből épít koherens filozófiai rendszert, mintegy a descartes-i világkép alternatívájaként. (Van a regényben erre vonatkozóan egy jól elrejtett, apró poén is: mert tudvalevő, hogy a test a lélek hajója, és hát mi máson érkezne a Jeruzsálem kapuit őrző kék macska Európába, mint hajón?) A regény ezzel kapcsolatban azt az örök kérdést is új perspektívából közelíti meg, hogy várhatjuk-e a tudományos fejlődéstől a transzcendens szféra vagy akár saját halandó társunk pontosabb megértését – és ebben a viszonylatban legitimmé teszi a párhuzamot hit és (természet)tudomány állapota között. Olybá tűnik, hogy mi mégiscsak a De Broglie-i modell szerint működünk, állandó pályán keringve a számunkra legérdekesebb válaszok körül, bár különböző irányokból közelítve feléjük, soha el nem érhetve őket. Akár helytálló ez a tézis, akár nem, tagadhatatlan, hogy

a kezünkben tartott könyv éppen ennek köszönhetően folytat állandó, izgalmas párbeszédet önmagával.

A regény szempontjából talán az sem kizárt, hogy minden összetett rendszer – legyen az filozófiai vagy tudományos – túlbonyolítja a világot. Hogy mi sem értjük, talán Rajnold Zappert sem érti, mit jelent, ha valami „egyszerű, mint a nulla”. Ezek szerint talán a macskának van igaza, aki bármiből – homályos eredetű selyemrongyokból, titokzatos régi könyvek maradványaiból egyaránt – képes ellőhelyet aprítani újszülöttjeinek, és akinek így nem számít más az igazán alapvető, igazán lényeges dolgokon kívül. Csakhogy „a gyermekek nem adnak boldogságot”, írja Catherine bátyjának, és Idem Navy megérzi a borzalmas, fojtogató féltést. Az ösztönszerű anyai törődés a rettegés forrásaként válik ugyanolyan titokzatossá, át- és beláthatatlanná, mint a borzalmat szülő, hit és tudás által felfedett mélység. Talán a Marceli mellett raboskodó Teodornak van igaza abban, hogy több figyelmet kellene a sötétségnek szentelni ahelyett, hogy bűnnek nevezve kibújnánk a megértése alól. De hát mit jelent ez? Mit ért el például Mestwin azzal, hogy a bűntől nem viszolyogva nyakig merült a sötétségben? Figyelhetjük-e azt, ami iszonytató anélkül, hogy a mi tekintetünk is eltorzulna? Másrészt: nem figyeljük-e eleget így is? 

Az egyetemes összefüggések gondolata, a lineárisan telő idő megkérdőjelezése a kortárs irodalomban mindeddig jellemzően az optimizmus, vagy legalábbis a belenyugvás forrása volt, a pusztulással szembeni dac helye, egyfajta teodicea akár az istentelen teremtésben is. Martyna Bunda regénye szakít ezzel a hagyománnyal. Bár akad benne néhány ellenpélda, mint a rosszullétet enyhítő titkos főzetek különös utakon hagyományozódó receptúrái,

a jelenből kiemelkedő eleven múlt legtöbbször nem hoz megkönnyebbülést, csupán a levertség érzetét kelti,

és azt is leginkább csak az olvasóban, hiszen a szereplők többsége nem ismeri fel a szeme előtt ismétlődő sémákat. Ez utóbbi szempontból talán csak Joanna a kivétel, ő az, aki a darazsak szenvedésével saját tapasztalatai és empátiája alapján rezonálni tud, ez a rezonancia pedig mindig újabb és újabb, eleven megrázkódtatással jár. A rovarokat kínzó gyerekek furcsán eltorzult, csak Joanna világában értelmezhető, groteszk-ironikus tükörképei a hóhér által vallatott és kivégzett fiúcskának. De nyilván nem hoz megkönnyebbülést a gyászban az Olának minduntalan megjelenő Mestwin sem – bár nem tudjuk meg, hogy a gyászoló anyával csak a képzelete játszik-e, vagy a fronton állítólag elesett katona Almához és Idemhez hasonlóan képes volt testét hátrahagyva hazatérni szülővárosába. 

A gyermekek, akikben a múlt folytatódni képes, az anyag tovább él, a hullámok tovább terjednek, vészjósló alakjai lesznek a nem túlzottan derűlátó történeteknek. Nem arról van szó, hogy a világ ab ovo rossz, vagy akár elhibázott volna – de valahol valami félrecsúszott, valami, amit ki kellene egyensúlyozni, de nem lehet, mert a váratlan fordulatok kevéssé tartoznak az események természetéhez. Ahol a gyermekek szemfehérje sárga, mint a felkelő nap, kár nagyon bizakodónak lenni. A kék macska azonban pesszimizmusában sem lesz elidegenítő olvasmány. Ahhoz túl szép (és ebben pompás fordítójának is hatalmas az érdeme); szépségében van valami ösztönös életigenlés, amely nem engedi, hogy a teremtést teljes mértékben elhibázott vállalkozásnak könyvelhessük el.

A nyitóképen Martyna Bunda látható.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

A rejtélyes kék macskák mindig ott vannak, ahol a történelem zajlik – Olvass bele Martyna Bunda regényébe [MARGÓ KÖNYVEK]

A lengyel Martyna Bunda A kék macska című kötetével folytatódik a Margó Könyvek sorozat. A történelmi regényben a macskák és a mágia is fontos szerephez jut. Most beleolvashatsz.

...
Beleolvasó

Mihez kezd egy elkeseredett férfi egy szakítás és egy felmondás után? Olvass bele Arnaud Dudek regényébe [MARGÓ KÖNYVEK]

A francia Arnaud Dudek Légy észnél című regényével folytatódik a Margó Könyvek sorozat. Főhőse Martin, akinek az élete egyik napról a másikra omlik össze: szakítás, felmondás. Aztán előkerül egy kalapács. Most elolvashatsz egy részletet a kötetből.

...
Nagy

Papp-Zakor Ilka: Névtelen szovjet hős

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

5 módszer + 1 könyv, melyekkel komolyan bocsánatot kérhetsz

Ugyanis az őszinte bocsánatkéréshez, amitől a másik fél jobban érzi magát, nem elég egy-két szó.

...
Zöld

6 ok, amiért a kertészkedés jót tesz az egészségednek + 3 könyv kertekről

Kutatások bizonyítják, hogy a kerti munka nemcsak a testedet, de a lelkedet is ápolja.

...
Zöld

Kannibál kapitalizmus: Mind megyünk a levesbe?

Nancy Fraser instant klasszikus könyvében bemutatja, hogyan vezetett a falánk kapitalizmus a világunkat megmérgező, igazságtalanságokból fakadó sokféle krízisért. Most elolvashatsz egy részletet a kötetből.

Olvass!
...
Zöld

Ha gyerekként te gondoskodtál a szülődről, az kisiklatja az életed – Mi a parentifikáció?

Olvass bele Bibók Bea pszichológus könyvébe, aki elmagyarázza, hogyan befolyásolja a felnőtt életed minden területét az, ha gyerekkorodban el kellett nyomnod a saját igényeidet mások kedvéért.

...
Beleolvasó

Jeleket hagy a nő, akit 30 éve nyelt el a mocsár – Olvass bele a Lápvidék című krimibe!

Egy sarkköri kisváros, egy nyom nélkül eltűnt anya és a múltból váratlanul felbukkanó nyomok a svéd író Lápvidék című regényének lapjain. Mutatunk egy részletet a könyvből.

...
Beleolvasó

Budapest polgármestere vagy Horthy rúgott először focilabdába hazánkban?

Bárczy István egykori főpolgármester nagy sportember volt. Most elolvashatsz egy részletet Csillag Péter és Dénes Tamás foci- és kultúrtörténeti kötetéből, a Budapest futballkönyvéből. 

Kiemeltek
...
Nagy

Senki sem fogja elolvasni a könyvedet: 5 érvünk van, hogy miért

Ez is eljött: a cikk, amiben lebeszélünk a könyvkiadásról.

...
Hírek

Ez a 21. század 10 legjobb könyve a New York Times szerint

A dobogó mindhárom fokán nők állnak, ráadásul európai szerző az első. Mutatjuk az első tízet a legjobb könyvek közül.

...
Nagy

Rossz anya és jó író: hogyan olvassunk ezután Alice Munrót?

Mennyit tudott a kanadai irodalmi élet Alice Munro és lánya szakításának valódi okáról? Hogyan olvassuk ezek után Munro írásait a nők elfojtott érzéseiről és a családi drámákról?

Listák&könyvek
...
Nagy

7 író, aki nem szerette saját, mára klasszikussá vált könyveit

...
Nagy

Íme a 21. század legjobb könyvei Knausgård, Sarah Jessica Parker és Stephen King szerint

...
Szórakozás

9 legendás lény, ami nem maradhat ki a Harry Potter-sorozatból