A Margó szombat esti programján először az derült ki Háy János új regényéről (olvass bele!), hogy nem klasszikus a felépítése. Már az első mondata is rendhagyó: e szerint az egyik női szereplő elhatározza, hogy boldogtalan lesz. A könyv további érdekessége, hogy felsorolhatatlanul sokféle figurája van, akiknek mindegyike boldogtalan – a regény pedig cikázik közöttük. „A” szereplőről ugrunk „B”-re, aztán „C” szereplőre, majd esetleg újra vissza „A”-ra. Háy János elmondta, a regény felépítése a gondolkodásunkat tükrözi, és azt a sémát követi, hogy az elbeszélő, aki egy író, különböző sorsokat ír le:
„én vagyok a főhőse a regénynek, holott én nem szerepelek benne”.
Szerinte a szövegnek humorosnak kell lennie, ezért tudatosan egyre viccesebbé vált az író figurája, kihasználva, hogy a szerző az elbeszélő testébe bújva bármilyen közéleti témán tréfálkozhatott.
Ahogy Valuska László látja, a könyv próbálja leleplezni, hogy olyan hazugságban élünk megszületésünk pillanatától kezdve, hogy boldognak kell lenni. Háy János a könyv első mondatára utalva rámutatott, hogy igen intenzív társadalmi elvárások vesznek minket körül, amelyeknek része a boldogságmánia is. Véleménye szerint ránk van erőltetve a boldogság.
„Szabad akaratból válunk rabszolgájává az aktuális társadalmaknak, mert állandóan elvárásoknak próbálunk eleget tenni.”
Hangsúlyozta, a külső behatások vágyakat ébresztenek bennünk, a reklámszakma pedig ki is aknázza ezt. Rájöttek, hogy nem elég a szükségleteket kielégíteni, hanem a dolgok iránti vágyat kell felébreszteni az emberekben, akik aztán észrevétlenül ennek a vágynak, ennek a boldogságkeresésnek szentelik az egész életüket.
Azzal, hogy a nő az első mondatban elhatározza, hogy boldogtalan lesz, ennek az elvárásrendszernek a súlyát teszi le.
Boldogtalanság nélkül nincs öröm se
A boldogtalanságot ugyanakkor Háy nagyon fontosnak, az élet elengedhetetlen kellékének tartja, ami nélkül boldogság és öröm sem létezik:
„a boldogtalanság teremti meg a lehetőséget, hogy örüljünk is”.
Szerinte a közösségi médiában látható állandó vetélkedés, egymásra licitálás is azt támasztja alá, hogy a modern kapitalizmus kizsigerel minket.
A 19. századi regénnyel ellentétben, amikor az ok-okozati összefüggések alapján lineáris szerkezetet épített fel egy író a könyvében, a Boldog boldogtalan szereplőivel teljesen esetlegesen történnek a dolgok. Van, aki a saját döntése miatt kerül rossz helyzetbe, mások külső körülmény, például egy betegség miatt. Háy hozzátette, ma már bizonyosak lehetünk benne, hogy a primer logika nem mindig működik, nem feltétlenül következik egy dologból a másik. Az életben az összes következtetésünk retrospektív, előre nézve kiszámíthatatlanok az események. A szerző ezt a gondolkodást kísérelte meg belevinni az irodalomba.
Legyenek érzelmek
Izgalmas dilemma került szóba egy másik regénybeli idézettel kapcsolatban, mely szerint a hatvanas években a nyelvközpontú próza megjelenésével felszámolódott az érzelem. Valuska Lászlót az érdekelte, hogy olvasóként szükségünk van-e érzelmekre, és ha igen, programszerűen hogyan lehet visszaírni ezeket az irodalomba.
Háy János szerint a hetvenes évek nyelvkritikai prózája jelentős időszak volt, jó szövegek születtek, amelyeknél igaz volt, hogy a mondat mély tartalma fontos.
Előtte a regények többsége dramaturgiai regény volt, ezek elmondták, mi történt, így a mondataiknak nem volt súlya.
Hátrányt jelentett viszont a korra jellemző irónia, ami Háy János szerint megakadályozza az embert abban, hogy teljességgel azonosulni tudjon a világgal, ami a regényben megjelenik. Hangsúlyozta, hogy programszerűen nem tud hozzányúlni semmihez, de már fiatalon is fontos volt neki, hogy egy szövegben legyenek érzelmi erők. Irónia helyett pedig vicceket tett a szövegbe.
Elhangzott, hogy a regénynek nagyon fontos része, hogy az író-elbeszélő min megy keresztül, amikor döntéseket kell hozni karakterekről, és arról, mit és hogyan beszél el. A kérdésre, hogy ebben vajon mennyi a játék és mennyi valójában az írói vívódás, a szerző azzal válaszolt, hogy a kockáról-kockára felépülő könyv egy része valóban csak játék és egyfajta távolságtartás jellemzi, ugyanakkor nem tudja függetleníteni magától.
„Az érzelmeink nem kioperálhatók a világ életéből, hál’ Istennek, és ha néha vesztésre is állnak, nem lehet őket megszüntetni.”
Háy az önérzetet is nagyon fontosnak tartja az írásban, mert szerinte vállalni kell a döntés meghozatalát és annak következményeit. Szerzői oldalról nagyon komoly problémának tartja, ha az író önérzet hiányában alkot, mert az irodalom nem demokratikus, egy szövegbe annak a mondatnak kell belekerülnie, ami oda illik és nem annak, amire a legtöbb szavazat érkezik.
