„Egyenesen ugrottunk a mélyvízbe” – Roma fiatalok fordították magyarra Amanda Gorman verseskötetét
Az ifjú amerikai költőcsillag, Amanda Gorman verseit magyarra a Van Helyed Alapítvány irodalmi műhelyének roma fiataljai fordították, a kötet Ne kérdezd, kik vagyunk címmel jelent meg (a margós bemutató felvételét itt tudod meghallgatni). Írásos interjúnkban Bódis Kriszta, az alapítvány vezetője mesélt a közös munka kezdetéről, szépségeiről és nehézségeiről, a fordítók pedig elmondták, hogy nekik mit adtak Gorman versei, és személy szerint miért tartják különösen fontosnak a kötet magyarországi megjelenését.
Magyarországon a Van Helyed Alapítvány irodalmi műhelyének roma fiataljai fordították le Amanda Gorman verseit. Mentorukkal, Bódis Krisztával és fordítókkal beszélgettünk. 
Kollár-Klemencz László: Írni az utolsó pillanatig lehet
A.dal.szöveg című projektünk még 2022-ben indult, és átgyűrűzött az idei évre is. A célunk ebben az volt, hogy a dalszövegeket és a dalszerzést vizsgáljuk meg irodalmi szemszögből, ehhez pedig leültünk beszélgetni zenészekkel és szövegírókkal. „Azt hiszem, a novellákban és a regényekben messzebbre juthatok, mint a popzenén keresztül”, mondta például Kollár-Klemencz László (a pályaívéről szóló cikket itt találod), aki mesélt nekünk a mondatokban kószálás szabadságáról, a velünk lévő Mennyországról, egy kecskékkel bandázó tyúkról, a nyolcadik lépcsőfokra tett sör hőmérsékletéről, és megtudtuk tőle azt is, hogyan viselkedik a dalszöveg, amikor megváltozik körülötte a zene. A projekt záró interjúját Müller Péter Sziámival olvashatod, a pályájáról itt írtunk.
„Azt hiszem, a novellákban és a regényekben messzebbre juthatok, mint a popzenén keresztül” – mondja Kollár-Klemencz László, aki nemrég új lemezt rögzített kamarazenekarával, hamarosan pedig megint prózaírásba fog majd a tervek szerint. Interjú.
Jónás Tamás: Nincs időm a mellébeszélésre és a tabura
Jónás Tamás sokéves hallgatás után jelentkezett erőteljesen önéletrajzi ihletésű kötetével, a Kívülállóval, amiről a hét könyveként azt írtuk: „A sodró lendületű cselekmény olykor lefékez, és teret enged az eseményekre kívülről rátekintő (ön)reflexiónak, néha pedig olyan erőteljes és letaglózó képek szakítják meg, hogy meg kell állnunk olvasás közben, mert elfogy a levegőnk.” A kötet az év végi listánkra is felkerült, a 43. helyre. Írásos interjúnkban Jónást kérdeztük önéletrajziságról, fájdalomról, szeretetről és Istenről is.
Hosszú hallgatás után új kötettel jelentkezik Jónás Tamás, akit önéletrajziságról, fájdalomról, szeretetről és Istenről kérdeztünk.
Tovább olvasokHúsz éve csak a kedvenc könyveiket akarták kiadni, majd az Agave minta és mérce lett
„Az Agave elsőként kommunikált így az olvasóival, válaszoltak, lehetett velük találkozni. Az alapítók ráéreztek, hogy erre van szükség, és működtettek például fórumot, benne tematikus topicokkal, amikben lehetett kommentelni. (...) Olvasóként alig vártam, hogy hazaérjek a suliból, befejezzem az aktuális Philip K. Dicket, aztán megírjam a fórumon, hogy elolvastam” – mesélte Velkei Zoltán az idén húszéves Agave kiadóvezetője, akivel az évforduló alkalmából ültünk le beszélgetni, hogy meséljen a kezdetekről, a híressé váló borítókról, a fordítói munka csapatjátékos részéről és Veres Attila sikereiről is.
Húszéves idén az Agave kiadó, most vezetőjével, Velkei Zoltánnal beszélgettünk a kezdetekről, trenddiktáló borítókról és trendkövető élfestésről, kudarcokról és dacról, Veres Attila sikeréről és Zsoldos-díjakról, valamint az új Magnóliáról. Interjú.
Tovább olvasokSzép Eszter: A képregény segít továbbgondolni a nehéz kérdéseket
Az Útmutató a képregények tanulmányozásához a képregények iránt érdeklődő fiataloknak és tanároknak készült, hogy bevezessen a médium sokszínű univerzumába. A magyar kiadás apropóján a fordítóval, a képregénykutató Szép Eszterrel beszélgettünk a magyar olvasóközönség konzervativizmusáról, képernyő és képregény viszonyáról, valamint a képregény reflexiós képességéről, továbbá a webes és papírra készült darabok különbségéről is.
A digitális formában bárki számára ingyenesen elérhető Útmutató a képregények tanulmányozásához elsősorban a médium iránt érdeklődő fiataloknak és tanáraiknak nyújt inspirációt, de a kiadványt fordító Szép Eszter képregénykutató abban bízik, idővel képregénykészítőként láthatja viszont a füzet olvasóit. Megtudtuk tőle, miért tartja a képernyőknél hasznosabbnak a képregényt, és hogy miként hat egymásra a comics- és a streamingreneszánsz.
Tovább olvasokAndré Ferenc: Bármely pillanat mögött ott lapulhat az angyal
A MasterCard – Alkotótárs ösztöndíjas André Ferencet a költészet napja alkalmából kérdeztük új kötetéről, amiben a 16. századi matematikus-csillagászt Keplert szólaltatja meg. Hőséről az interjúban például elmondta, hogy „a túlélés érdekében viszont kénytelen horoszkópokat írni a megrendelőinek. A felszínnek kényszerül hódolni, hogy a mélységet kutathassa. Ebbe látcső nélkül sem nehéz belelátni egy ars poeticát.” André elmesélte, mióta hízott a gigafájl, amiben minden verskezdeménye és vázlata pihent, hogyan kötődik Madách főművéhez, illetve azt is, hogy mit jelentenek számára az Évák történetei.
Pár napja jelent meg André Ferenc új verseskötete, amelyben egy 16. századi matematikus-csillagászé az első szó. A slam poetryben is aktív, műfordítással és szerkesztéssel is foglalkozó szerzővel felszabadító formaismeretről, verssorok közé szivárgó életművekről és a kisebbségiség identitásjegyeiről is beszélgettünk. Nagyinterjú a magyar költészet napján.
Tovább olvasokHa József Attiláról előkerül egy fotó, az rögtön eseményszámba megy
Áprilisban két fotó került elő, amin József Attilát vélték felfedezni. A szakma gyorsan eloszlatta a félreértést az egyikkel kapcsolatban, a másikról viszont megerősítette, hogy valóban a költő látható rajta. Mivel a felfedezés napokig lázban tartotta a magyar internetet, Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténészt kérdeztük arról, hogyan tartják számon a József Attiláról készült képeket, vagy hogy ezekből mire tud következtetni egy kutató.
József Attila fotói – vagy legalábbis egy részük – a magyar irodalomtörténet legjobban ismert fényképei. Pontosan tudjuk, hány kép készült a költőről, és ezt a gyűjteményt gazdagítja mostantól az a 90 évig lappangó hírlapi fotó, amelyre Illés Zoltán bukkant a napokban. De mit tud kiolvasni egy képből az irodalomtörténész, mennyire építette József Attila az imázsát, és vajon számítani lehet-e további, egyelőre lappangó fényképek felbukkanására? Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténészt a költő ikonográfiájáról kérdeztük.
Tovább olvasokPuskás Panni: Illúzió, hogy az ember kivonulhat a társadalomból
„(A) világban zajló folyamatok megterhelőek, nem pedig a szöveg, amivé alakítom őket” – mondta a két éve a Margó-díj rövidlistájára is felkerült Puskás Panni, akit új, Megmenteni bárkit című kötetéről kérdeztünk, és ő mesélt a punk szubkultúráról, a szabadság valódi természetéről, a másik ember és a világ megmentésének vágyáról, az anyák elleni haragunkról, valamint Siracusa különleges védőszentjéről, Santa Luciáról is.
Puskás Pannival második kötete, a nemrégiben megjelent Megmenteni bárkit kapcsán beszélgettünk többek között a punk szubkultúráról, a szabadság természetéről, a másik ember és a világ megmentésének vágyáról, valamint Siracusa különleges védőszentjéről, Santa Luciáról.
Tovább olvasokTompa Andrea: Van bennem egy őskíváncsiság, hogy milyen a gonosz
Idén új regénnyel jelentkezett Tompa Andrea, a Sokszor nem halunk meg a hét könyve volt nálunk, az év végi listánkon pedig harmadik lett. „Bár a kiindulópontot a romániai és erdélyi zsidóság tragédiája szolgáltatja, a regénynek ennél sokkal több rétege van, egyszerre generációkon és társadalmi csoportokon átívelő családregény és Tilda felnövésének és identitáskeresésének története is” – írtuk a kötetről, amihez kapcsolódva a szerzőt kérdeztük emlékezetnélküliségről, a titok kutathatóságáról, a háttérbe vesző Kolozsvárról és a kézírás fontosságáról is.
A Sokszor nem halunk meg három nagy szakaszban meséli el a csecsemő, a kamasz és a felnőtt Nagy Matild történetét, aki egész életében – gyerekként, iskolásként és színésznőként is – azokat a fogódzókat keresi, amelyek segítségével megtalálhatja saját magát. Tompa Andreával az emlékezetnélküliségről, a titok kutathatóságáról, a háttérbe vesző Kolozsvárról és a kézírás fontosságáról is beszélgettünk.
Tovább olvasokBehrouz Boochani: Kurd vagyok. Az ellenállás az identitásom részévé vált
Az iráni kurd író, költő, újságíró Behrouz Boochani politikai okokból kényszerült elmenekülni szülőföldjéről. A visszatoloncolás veszélye miatt illegálisan próbált Ausztráliába menni, a hatóságok viszont elfogását követően hat évig egy Pápua Új-Guineához tartozó börtöntáborban tartották fogva. Nincs barátunk, csak a hegyek című könyvében lírai nyelven, de kendőzetlenül és naturalistán írt a táborban zajló embertelenségekről. Interjúnkban kérdeztük az otthon koncepciójáról, a kurd ellenállásról, az iráni tüntetésekről, a börtöntábor rendszeréről, kontrollról és migrációról is.
Behrouz Boochani iráni kurd újságíróként dolgozott, mikor menekülni kényszerült, majd illegális bevándorlóként éveket töltött embertelen körülmények között egy ausztrál börtöntáborban. A Margó előtt beszélgettünk a kurd ellenállásról, az iráni tüntetésekről, a börtöntábor rendszeréről, kontrollról és migrációról is. Interjú.
Tovább olvasokThomas Erikson: Aki engem fáraszt, lehet, hogy másnak szimpatikus
A svéd viselkedéskutató, Thomas Erikson a tavaszi Margóra érkezett Magyarországra, ahol az Idiótákkal körülvéve című könyvéről stand-upolt. Látogatása alkalmából a magyarul akkor frissen megjelent, energiavámpírokról szóló könyvéről kérdeztük (a kötetbe itt beleolvashatsz). Erikson elmondta, mit tehetünk, ha energiavámpír van a családban, hogy az ilyen működésű emberek hogyan hatnak a társadalomra, és örökölhetőek-e a rossz mintázatok.
Thomas Erikson viselkedéskutató új, Energiavámpírokkal körülvéve című könyvében arra ad magyarázatot, hogy miért érezzük bizonyos emberek társaságát fárasztónak. Interjúnkban arról beszélgettünk vele, hogy mit tehetünk, ha energiavámpír van a családban, hogyan hatnak a társadalomra, és örökölhetőek-e a rossz mintázatok.
Tovább olvasokJoanne Harris: A szereplőim egynél több történetet akarnak elmesélni
„Ha azt akarjuk, hogy a gyerekünk olvasson, fontos lenne látnia, hogy mi magunk is olvasunk. Tanárként emellett azt láttam, hogy sok szülő kontrollálni akarja, mit olvasson a gyereke, ami általában nem valami jó ötlet. Azok a szülők szoktak beavatkozni, akik ítélkezőn állnak a gyerekeik olvasmányaihoz, akik például azt mondják, minek választasz képregényeket, vedd elő inkább a klasszikusokat. Ezzel viszont csak azt érik el, hogy a gyerek teljesen felhagy az olvasással. Szóval, szerintem kulcsfontosságú a csendes bátorítás, valamint hogy engedjük a gyereket szabadon megválasztani, hogy mit is akar olvasni” – mondta Joanne Harris interjúnkban, amikor a St. Oswald fiúiskola-sorozat negyedik részéről, továbbá kétnyelvűségről és illatokról is kérdeztük.
Mint pók a kulcslyukon című pszichológiai thrillerében Joanne Harris ismét visszatér a St. Oswald fiúiskola falai közé, ahol újabb rejtély üti fel a fejét, a megoldáshoz pedig egészen mélyre kell ásni. A szerzővel a sorozatokról, a könyvek és az illatok viszonyáról, valamint a kétnyelvűségről és az olvasásról beszélgettünk. Interjú.
