Néhány napja mi is beszámoltunk róla, hogy a magyar költészet napja alkalmából egy eddig ismeretlen fényképet osztott meg József Attiláról Harsányi Sulyom László egy Facebook-bejegyzésben. Két nappal később Tverdota György irodalomtörténész reagált a hírre, és azt állította, a fotón látható alak, bár valóban hasonlít, mégsem lehet József Attila. Cikkében részletesen leírta, miért nem valószínű, hogy az 1934-es Könyvhéten a költő Budapesten járt volna.
Tverdotával ért egyet a szegedi irodalomtörténész, Bíró-Balogh Tamás, aki Facebook-bejegyzésében szintén azt állítja, hogy a közösségi oldalon gyorsan körbefutó fotón nem József Attila látható, és azt is részletesen leírja, kik azonosíthatók a fényképen. Ezek szerint középen Vaszary Gábor író, mellette testvére, Vaszary János író, rendező áll, másik oldalán pedig Szirmai Dezső író, hírlapíró. Az irodalomtörténész állítása alátámasztására más képeket közöl azokról, akik a Harsányi Sulyom László által megosztott fotón szerepelnek.
A hétvégén posztolt bejegyzésre regáló Harsányi Sulyom László elfogadta Bíró-Balogh Tamás érveit. "Bármennyire is csalódott vagyok a saját "felfedezésem" okán, és elnézést kérek azoktól, akikben magamhoz hasonlóan illúziót ébresztettem, meghajlok az érvek, a tudás és a tudomány érveinek súlya alatt. Gratulálok, hogy kétségtelenül végére járt ennek a történetnek. A magam posztjában is hírt adtam a tudományos megfejtésről. Egy illúzióval kevesebb, egy tudással több!" - fogalmazott hozzászólásában.
Bíró-Balogh Tamás pedig így válaszolt: "Úgy vélem, valójában nem történt hiba. Az emberi emlékezet valóban csalóka, az viszont pontos volt, hogy a kép az 1934-es könyvhéten készül. Sőt, mindenképpen jó a fotó és szép a megörökítés gesztusa: az Ön nagyapja annak idején vagy egy elsőkötetes írót (Vaszary Gábor) fotózott le, vagy tényleg József Attilát látta bele a rá kétségtelenül hasonlító Vaszary Jánosba, ami viszont azt jelenti, hogy a nagyapja már ekkor ismerte (és felismerni vélte) József Attilát, aki pedig ekkor még nem is volt "híres" költő. Vagy egyik, vagy másik történt, mindenképp azt mutatja, hogy az Ön nagyapja érdeklődött a kortárs fiatal írók-költők munkái iránt. Bárcsak több ilyen "lesifotó" készülne manapság is."
