Jónás Tamás: Nincs időm a mellébeszélésre és a tabura

Jónás Tamás: Nincs időm a mellébeszélésre és a tabura

Jónás Tamás hosszú hallgatás után írta meg Kívülálló című, provokatív és felforgató hatású regényét, mely néhány napon belül jelenik meg. Önéletrajzi elemekben gazdag, letaglózóan őszinte és személyes vallomás ez, melynek főhős-elbeszélője szinte tehetetlenül és kiszolgáltatottan (és mindig kívülállóként) sodródik a különböző drogok és érzelmi kiegyensúlyozatlansága hatására egyik kapcsolatból a másikba, egyik testtől a másikig. Írásos interjúnkban önéletrajziságról, fájdalomról, szeretetről és Istenről is kérdeztük a szerzőt.

Fotó: Hegedűs Gyöngyi

Kolozsi Orsolya | 2023. március 02. |
Jónás tamás
Kívülálló
& Kiadó, 2023, 176 oldal
Jónás Tamás: Kívülálló könyv

Hamarosan ötvenéves leszel. Van ennek a kerek évfordulónak szerepe abban, hogy megírtad ezt a nagyon erősen önéletrajzi szöveget, melyben mintha számot vetnél az eddigi életeddel? Mennyi van Jónás Tamásból a narrátorodban, történeted hősében?

Az egész életem számvetés volt, ez nem új gesztus tőlem. Meg is szoktam az ilyen jellegű vallomásosság intimitását, hitelességét, szeretek ebből a pozícióból beszélni akkor is, ha a történetek nem is a sajátjaim. Bár ismeretlen dolgokról nem írok, valami közöm kell, hogy legyen ahhoz, amiről ilyen hosszan elmélkedem. A kívülállóság problémáját vizsgálgattam ebben a regényben, annak lehetséges következményeit, személyiségformáló hatását. Mások, barátok, ismerősök történeteit is beleolvasztottam a sajátoméiba, tényeket ferdítettem, hazudtam, ha kellett, és ügyeltem rá, hogy aki olvassa ezeket, egy percig se gondolja azt, hogy ezek ne vallomások lennének. Mondhatni, nem érdekeltek a tények. Annyira nem, hogy jópárat érintetlenül a regényben hagytam.

Nem egy szerethető hőst, nem egy parabolikus történetet akartam prezentálni, hanem végre felnőtt irodalmat írni.

Ami elsősorban azt jelenti, hogy árnyalt, lélektanilag hiteles és összességében mégis jóra törekvő sztorit. De hogy mi a jó, szándékosan nincs teljesen kibontva. Megelégszem íróként azzal, ha az olvasó szagot fog.

A Kívülálló elbeszélője egyes szám első személyben szólal meg, saját történeteit meséli, kegyetlenül őszinte, nagyon személyes, gyakran önreflexív. Minek neveznéd ezt a regényt? Köze lehet a vallomás műfajához? Vagy több annál: egyenesen gyónás?

Nincs mit meggyónnom, a regényt nem követte, nem követheti penitencia. Az E/1. személyű narráció arra való, hogy ne vádbeszéd legyen a regény, inkább legyen a mesélő önvádja. Hátha az elindít valami önvizsgálatot az olvasóban. De szerintem tévedtem, nem indul be az önvizsgálat: a másik önvádjainak csámcsogásait egy ideig képesek vagyunk jól kiérdemelt szórakoztatatásként felfogni. Az önpusztító életet élő, traumatizált személyek élete nem közügy, nem akarunk együttérzőek és megértőek lenni. Legyél hasznos, a többi nem érdekes. Ha bajod van a kívülállással, törjél be, lehetőleg új időknek új dalaival, mert nagyon unatkozunk egyébként. 

Nem féltél, miközben írtad? Az ilyen fokú őszinteség és kitárulkozás nem tesz nagyon sebezhetővé? Gondoltál írás közben a leendő olvasóra, arra, hogy a sokkoló vagy túlságosan naturalista, esetleg obszcén részekre hogyan reagál majd?

Aki fél írás közben, az inkább ne írjon, várja meg, amíg nem fél.

A megírás után azonban én is félni kezdtem, szóltam is a regényben felismerhető szereplőknek, hogy rejtegessék a könyvet a szeretteik elől, mert ha nem hajlandóak szembenézni ezzel-azzal, ez az írás felfogathatja az életüket. Nem igazán lepődtek meg, mert a hétköznapokban is úgy ismertek meg, mint aki hajlamos kiborítani a bilit. Egyébként itt kell elmondanom, hogy nem szeretek olyan témákról beszélgetni, amelyeket a szövegek megidéznek: szex, drog, tánc, szerelem, utazás, ezek olyan élmények, amelyekről csak az irodalom köntösébe bújva vagyok hajlandó beszélni. Az obszcén szót már csak ezért is árnyalni kellene: helyesen kell olvasni az idevonatkozó részeket, minden jelenet mélyén a szeretet, az elfogadás, több esetben az áldozatiság mint keresztény érték fogalma és mintázatai tűnnek fel. Amikor felnőtt irodalmat említettem, lényegében erről beszéltem: az egyszavas definícióknak ellenáll a szöveg, nincsenek megnyugtató, kényelmes válaszok. A Kívülálló nem szórakoztató irodalom akar lenni. Sem az olvasó, sem a kritika, de még a piac kegyeit sem keresi. Ha a végére kényelmetlenül érzi magát az olvasó, elértem, amit akartam.

Terápiás írásként is felfogható a regény? Azért írtad, hogy megszabadulj a múlttól?

Nem magamnak írtam ezt a könyvet. A nagy, felforgatóan fájdalmas, egyedi magántörténeteim legfeljebb nyomokban lelhetőek fel benne. Szigorúan válogattam a lehetséges történetek között. Nem könnyebbültem meg a megírásuk után, ellenkezőleg, még érthetetlenebbé és tulajdonképpen tipikussá váltak az élményeim írás közben. A valóság botrányosabb lett volna és így alkalmatlan arra, hogy táptalaja legyen az irodalmi provokációnak.  

A könyved, bár nyilván fiktív elemeket is tartalmaz, alapvetően élveboncolása a múltnak. Mennyire volt fájdalmas ez a szembenézés?

Fájdalmas volt. Ha nem lett volna az, nem hittem volna még én sem el magamnak.

Nekem úgy tűnt, hogy a gyerekkori évek viszonylag háttérben maradtak. Az anya, az apa és a nevelőszülők, a rengeteg fájdalom csak búvópatakként kerülnek elő (viszont akkor hihetetlenül letaglózó képekben), holott a harmincas éveit részletező elbeszélő személyiségét nagyban, talán a leginkább a gyerekkor formálta. Szándékosan hagytad ezt a szálat vázlatszerűnek?

Úgy vagyok ezzel, mint a jó erotikus fotóval: több van takarásban, mint ami megmutatkozik. Szomorkodhattam volna azon megint, hogy akit kínoztak és meg akartak ölni, milyen kötődéseket alakít ki a világban, miért kell extremitásokig merészkednie, hogyan lesz örök gyanakvó, hogyan teszi próbára a szeretteit, és képes-e egyáltalán eljutni a nyugalomig, és miért téveszti össze olyan gyakran a boldogságot a mámorral. Már nem az okok érdekelnek, hanem a lehetséges megoldások. Nincs időm a mellébeszélésre és a tabura.

Számodra mit jelent a kívülállás? Ki a kívülálló? 

A kívülálló az első idegen, akivel találkozunk, ha távolodni kezdünk az illedelmekkel megnyomorított társadalomtól. Még kötődik, szeretne bekerülni, fázik egyedül a végeken. Birtokában van annak a tudásnak, amit tudni egyáltalán nem felemelő, és hatalmas felelősséggel jár. Neki kell szólnia, ha közelít az ellenség. Ha ő eltűnik, csak nagy késéssel vesszük észre. Ő akkor lesz áruló, ha boldog lesz és kényelmes. Ő tudja igazán, mit ér a szeretet, mert neki jutott abból a legkevesebb. 

A szeretet működése nagyon hangsúlyos a regényben. Megtanulhat szeretni az, akit soha nem szerettek?

A szeretet nyelv. A nyelvek természetesen konstruálják a gondolkodást. Alászállni az emberi pokolba azt jelenti, hogy közösséget vállalsz az emberrel, beszélni kezded a nyelvét. Mindenkivel azon a nyelven kell beszélni, amit ő is bír. Nem eltartott kisujjal figyelni a szenvedést, hanem részt venni benne. Még aki gyűlölködik, az is a szeretet tereiben teszi ezt. Leginkább a steril dolgaink szeretettelenek. 

A válaszom: igen, megtanulhat szeretni mindenki.

Meg is fog, ki így, ki úgy. A szeretetről ékesen, áhítattal beszélők mindenesetre legyenek gyanúsak. 

Van pokol és van ördög is, létezik megkísértés, de az elbeszélőd azt mondja, Isten nincs. Létezhetnek ők egymás nélkül?

Ha Isten a hátam mögött áll, és én előre tekintek, háború idején nagyon valószínű, hogy az Ördögöt látom magam előtt. De én nem Ördög és Isten dualitásában, hanem az egységében hiszek. Szokták mondani, hogy Isten és az Ördög ugyannak a pénzérmének a feje vagy írása. Pontosítanék: az Isten az érme. Az Ördög is az érme. Ugyanannak az érmének nem két oldala, hanem két neve van. 

A főhős története egy száguldó sodródás, ördögi kör, örvényekkel teli. Ki lehet ebből szállni? Hogy érzed magad most? Könnyebb, hogy ezt megírtad?

Istennek könnyebb. Végre megvádolhat azzal, hogy miért őt szeretem még mindig. És én belenevethetek az arcába: mivel csak te nem vagy.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Fatörzsből fogpiszkáló - Jónás Tamás új kötetének bemutatója

...
Általános cikkek

Jónás Tamás: Kegyetlen [Költészet napja]

...
Hírek

Jónás Tamás kapta az Aegon Művészeti Díjat

Még több olvasnivaló
...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

...
Nagy

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

Az angolok olyan szerzőket adtak a világnak, mint William ShakespeareAgatha Christie, Jane AustenCharles DickensJ. R. R. Tolkien, J.K. Rowling. Ezek alapján joggal hihetnénk, hogy az angolok a világ legnagyobb könyvfogyasztói, de tényleg így van? 

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Szauna nap

Gurubi Ágnes a Szív utca című kötetével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozata mostantól egy évig olvasható a Könyves Magazinon. Ez az első rész.

...
Panodyssey

Závada Péter: Az új formákról

"A színház az elmúlt kétezerötszáz év során jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, melyek még huszonöt évvel ezelőtt sem léteztek. Mégis ahhoz, hogy számomra egy színházi előadás igazán inspiráló legyen, valami újat, eredetit és felforgatót kell mondania néző és színész relációjáról, olyasvalamit, ami mindent más perspektívába helyez." Závada Péter esszésorozata negyedik részében az új színházi formákról értekezik. 

...
Nagy

Nádas és Hajnóczy is magukról, vagyis a világról írnak

Azonosíthatjuk Nádas Pétert a Párhuzamos történetek főszereplőjével? Hajnóczy Péter magáról mintázta volna A halál kilovagolt Perzsiából alkoholista főhősét? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a PIM kiállítása, amelyen Barnás Ferenc mondott beszédet.

...
Kritika

Bevezetés a városi magány mesterségébe

Jhumpa Lahiri Amerre járok című kötete pillanatképeket villant fel a városi magány mindennapjairól: a folyamatosan pergő mentális film egy névtelen nagyváros kulisszái között játszódik, hőse és mesélője pedig egy negyvenes nő, egy klasszikus megfigyelő, aki állandó önreflexióban él – sőt, nemcsak egyszerűen létezik, hanem folyamatos mozgásban van, jön, megy, bolyong.

...
Nagy

Az utolsó mohikánon nőttél fel, de ezeket nem tudtad

Milyen történelmi előzményei vannak a regénynek? Mi tükröződik abban, ahogyan Cooper az őslakosokat ábrázolja? Az eredeti szöveg melyik rétegével nem találkozhattak Magyarországon azok, akik Réz Ádám átdolgozását olvasták? És mit hagytak ki korábban több magyar fordításból?

Szerzőink

...
Kolozsi Orsolya

Tar Sándor a térképről leszorult helyek és emberek írója

...
Vass Norbert

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

...
vl

Szabó Benedek: Az igazán jó műveknek nincs eleje és vége

SZÓRAKOZÁS
...
Podcast

Szabó Benedek: Az igazán jó műveknek nincs eleje és vége

A hallgatók társalkotói szerepéről, John Cheever prózájáról, hidegháborúról és melankóliáról beszélgettünk Szabó Benedekkel, aki az egyrészt-másrészt generációjához tartozik.

...
Szórakozás

Müller Péter Sziámi: A dal tud valamit, amit szeretnék tudni én is

„Életem összes kalandja másodszándékból következett” ‒ mondja Müller Péter Sziámi, akinek napestig sorolhatnánk a titulusait és a kitüntetéseit, magára legszívesebben mégis költőként tekint. Elmesélte nekünk, hogy lelt rá élete legjobb játszótársára nemrégiben, és megtudtuk tőle, miért csendesednek el bennünk a dalok, mire felnövünk.

...
Szórakozás

Kíváncsiak az életre – HIÚZ: Ez ennyi volt

Az a.dal.szöveg rovatban ezúttal a HIÚZ zenekar Ez ennyi volt című dalával foglalkozunk.