Visky, Vonnák, Veres, Ternovszky, Szabó T., Ésik – 2022 legérdekesebb interjúi I.

Az 1956-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját – hét gyermekükkel együtt – kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe, majd a Lăteşti lágerbe. Kitelepítés című regényének alapját az otthon és az apa elvesztése, valamint  a gyerekkori lágerbeli emlékei adják, melyben biblikus narratíva keveredik az elbeszélő hangján testvérei, valamint az édesanya és a család hű segítője, az önkéntes fogságot választó székely nő történeteivel.  A regény egy megrendítő történelmi helyzetben mesél egyfelől a kitelepítésről, száműzöttségről és a semmiben lebegésről, másfelől a család, a szeretet és a gondviselés megtartó erejéről. Szabadságról, elveszettségről, Isten arcairól és az egyházak történelmi felelősségéről is beszélgettünk.

Fotó: Valuska Gábor

Ternovszky Béla animációs filmkészítőként is megmaradt nézőnek, és saját bevallása szerint világéletében olyan filmeket akart rendezni, amelyekre máskülönben ő is beült volna. Hosszú pályafutása alatt olyan közönségkedvenceket rendezett, mint a Macskafogó vagy a Mézga család, idén márciusban pedig munkásságáért Kossuth-díjjal tüntették ki. De hogyan került eredetileg a Pannónia Filmstúdióba, kivel kötött szoros szakmai barátságot, miért nem akart folytatásokat készíteni, és miket improvizáltak a színészek a Macskafogó felvételén? Ternovszky Béla otthonában adott interjút a Könyves Magazinnak, ahol a fentiek mellett festészetről, elvetélt színészi próbálkozásokról, nyíltszíni mozis tapsról és Rejtőről is beszélgettünk vele.

Fotó: Valuska Gábor

A háború nem ma kezdődött. Vlagyimir Putyin orosz elnök sajátos nézőpontból elmesélt orosz történelmére hivatkozva a hadsereg 2022. február 24-én megtámadta a független Ukrajnát. Nácítlanításról és demilitarizálásról beszélnek az oroszok, miközben hatalmi helyzetüknek köszönhetően igyekeztek kisajátítani az Ukrajnáról szóló elbeszélést - Magyarországon is. A kérdéseinkre az Ukrajnát kutató antropológus, a St. Andrews-i Egyetem kutatója, a 2014 óta az országban dolgozó Vonnák Diána válaszolt, akinek tavaly ősszel jelent meg első prózakötete (a Látlak című könyvéről itt írtunk, a bemutatóról pedig itt). 

Sűrű az ősz a hazai spekulatív irodalom egyik legfontosabb alkotójának életében. Hamarosan bemutatják a mozikban Átjáróházat, ami az ő forgatókönyvéből készült, megjelent A valóság helyreállítása című, novelláskötetnek álcázott hibrid regénye az Agavénál (ez a hét könyve is volt nálunk, itt beleolvashatsz), a The Black Maybe pedig az amerikai Valancourt Booksnál (januárban kérdeztük a kötetről). Veres Attilával beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

Fotó: Valuska Gábor

Vannak azok a jóféle pillanatok az életben, amikor egy sörözéskor vagy baráti vacsora során egy hozzáértő ismerősünknek sikerül annyira világosan (és persze szórakoztatóan) elmagyaráznia egy-egy szakmai fogalmat vagy összefüggést, hogy utána tényleg jobban értjük a világot magunk körül. Valami hasonlóra vállalkozott Ésik Sándor ügyvéd, amikor a Libri felkérésére megírta a Sanyikám, én nem politizálok című könyvet (itt beleolvashatsz), amiben egy Facebook-poszt közérthetőségével és lazaságával tárgyalja az állam, a társadalom, az igazságszolgáltatás működését, a történelmi örökségek és a szolidaritás (hiányának) kérdéseit. Vagyis mindazokat a dolgokat, amiket a történelem és állampolgári ismeretek óra keretében érdemes lett volna megtanulnunk és értenünk, mielőtt választópolgár lett belőlünk. Interjú.

(Fotók: Valuska Gábor)

Milyen lehetősége volt egy alkotó nőnek a 17. századi Rómában? És milyen ára volt annak, ha egy férfiak által uralt területen kívánt maradandót alkotni? Melania G. Mazzucco Az építésznő című regénye az utókor által jobbára elfelejtett művész, Plautilla Bricci portréját rajzolja meg, mégpedig egy egészen különleges villa felépítésének és pusztulásának tükrében. Bricci művei a mai napig megtekinthetők Rómában: míg festőként a klasszicizmus felé fordult, építészete – az író szerint – minden vitán felül állóan barokk, merész, kísérletező, művészetére pedig nagyban hatott maga Bernini. Melania G. Mazzuccót írásban kérdeztük a pápák városáról, pusztító járványokról és egy tehetséges, de végül elfeledett római építésznőről is.

Az idén végre magyarul is megjelent Frida Kahlo teljes naplója, amely maga is olyan, mint a mexikói festőművész híres önarcképei: szuggesztív, színes, izgalmas és sokrétegű. A gazdagon illusztrált, különböző színű tintával írt naplót Kahlo az élete utolsó tíz évében vezette. A feljegyzésekben szó esik férjéről, Diego Riveráról, előkerül a gyerekkora, a politikai elképzelései, az álmai és az operációk is, amelyeken át kellett esnie. A töredékes, költői szöveget Szabó T. Anna fordította, aki a Frida Kahlo körüli kultuszról, a napló által tartogatott meglepetésekről és a fordítás adta élményről mesélt nekünk.

Az évek óta Nobel-díj esélyesként emlegetett román író, Mircea Cartarescu a PesText idei egyik kiemelt vendége. Látogatása alkalmából beszélgettünk vele szabadságról és diktátorokról, a naplójáról és az álmairól, fantasztikumról és valóságosról az irodalomban és az emberi léttapasztalatban. Interjú.

“Ha az oktatásban minden marad úgy, ahogy eddig, akkor nem hiszek abban, hogy értelmes közpolitikai diskurzus alakulhat ki, mert a politikai hisztéria fogja uralni az oktatáspolitikát is. Vannak jó kármentő stratégiák, vannak jó egyéni stratégiák vagy jó csoportos stratégiák, amelyek azt a célt szolgálják, hogy ne hülyüljünk el, ne butuljunk le teljesen, de a politika nyomása ott marad a rendszeren” – vélekedik Radó Péter oktatáskutató, akivel frissen megjelent könyve kapcsán beszélgettünk. A Közoktatás és politika című kötet az elmúlt 12 év történetét sűríti és elemzi, a szélesebb közönség számára is érthetően.