Napi tízezer lépés, ezt már szinte mind tudjuk, mint ideális napi lépésszámot az egészségünk megőrzésére. Persze ez is trükkösebb, mint gondolnánk, hiszen nem az az ideális, ha egyben nyomjuk le, hanem ha minél többször felállunk a gép mellől és járkálunk rövidebben-hosszabban.
A mozgásszegény életmód ugyanis bizonyítottan összefügg a szív- és érrendszeri betegségekben való elhalálozás nagyobb esélyével, a rák és a cukorbetegség nagyobb kockázatával, valamint a rövidebb élettartammal.
Ezek a kockázatok viszont csökkennek azoknál, akik többet és gyorsabban sétálnak.
Mennyi az annyi?
Matthew Ahmadi, az ausztrál Sydney-i Egyetem kutatója a kollégáival 72174 olyan önkéntes adatait vizsgálta, akik az Egyesült Királyság Biobankjával együttműködve legalább 30 éven át hozzájárulnak, hogy nyomon kövessék az egészségügyi állapotukat.
A résztvevők hét napig viseltek egy gyorsulásmérőt, aminek segítségével vizsgálhatták a fizikai aktivitásuk szintjét, például a megtett lépéseik számát és az ülő helyzetben töltött időt.
A kutatócsoport megállapította, hogy a napi 9000 és 10 000 lépés közötti érték optimális az erősen mozgásszegény életmód ellensúlyozására, ami 21 százalékkal csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát és 39 százalékkal a halálozási kockázatot.
Függetlenül attól, hogy a résztvevők mennyi időt ültek, a kutatók megállapították, hogy
az előnyök 50 százaléka körülbelül 4000-4500 napi lépésnél jelentkezett.
Emellett napi 2200 lépésszám felett felett már alacsonyabb volt halálozási és kardiovaszkuláris-kockázat is.
Hogy meghozzuk a sétakedvedet, az alábbi könyveket ajánljuk:
Erling Kagge: Menni – A gyaloglás művészete
Miért megyünk? Honnan indulunk és hová tartunk? Erre a kérdésre mindenkinek van saját válasza. Menjünk bár egymás mellett, járás közben bizonyosan más és más élményben lesz részünk. Egyik legfontosabb cselekedetünk az életben, hogy egyik lábunkat a másik elé tesszük – véli Erling Kagge „filozófus világjáró vagy inkább világjáró filozófus”, ahogyan a The New York Times jellemezte.
A Menni egy elgondolkodtató, irodalmi és filozófiai idézetekkel átszőtt esszé a gyaloglás testi és lelki jótékony hatásairól. Arról, hogy soha ne hagyjuk abba a gyaloglást, a világ lassú felfedezésének semmihez sem fogható örömét.
Erling Kagge (1963) norvég felfedező, hegymászó, esszéista, könyvkiadó. Elsőként vágott neki egyedül a Déli-sarknak. Ő az egyetlen kortárs felfedező, aki megjárta a Föld mindhárom pólusát: járt az Északi-sarkon, a Déli-sarkon és a Mount Everesten.
Frederic Gros: A gyaloglás filozófiája
„A francia Foucault-kutató filozófiaprofesszor olvasmányos könyvében a gyaloglás kultúrtörténetét és filozófiáját göngyölíti fel, és esszék sorában mutat rá arra, mi mindent nyerhetünk azzal, ha gyalogolni kezdünk, valamint okos, érzékeny, sokszor őrült gyaloglók példáin keresztül azt is megmutatja, hogy a kultúránk nagy része az út porából született” – írtuk a könyvről szóló cikkünkben.
Rimbaud, a fiatal költőzseni, a „széltalpú fiú”, aki állandóan gyalogolt, Kant, akinek napi, rendszeres sétáihoz órát lehetett volna igazítani, Rousseau, aki fogalmazni és alkotni csak séta közben tudott, vagy Nietzsche, aki azt hirdette, hogy „a lehető legkevesebb időt töltsük ülve” – mindannyian nagy gyaloglók, akiket Frédéric Gros A gyaloglás filozófiája című könyvében egy-egy rövid portréban mutat be. Olvass bele a könyvbe!
Peter Attia, Bill Gifford: Végigélni
A hosszú élet nem a sorson vagy a géneken múlik, aktívan tehetünk érte. Az öt legfontosabb dolog a hosszú élethez:
- az edzés,
- a táplálkozás,
- az alvás,
- az érzelmi egészség
- és a megfelelő hormonpótlás.
Peter Attia tudja, hogy hiába hirdettek ötven évvel ezelőtt harcot a rák ellen, kevés sikerrel jártak, mint ahogyan a 2-es típusú diabétesz és az Alzheimer-kór esetében is. A harcot nem akkor kell felvenni, amikor kimondják a diagnózist. A harcot azért kell felvenni, hogy elkerüljük a diagnózis kimondását. A könyvbe itt tudsz beleolvasni.