Nincs Isten, de van pokol

Nincs Isten, de van pokol

A Kívülálló Jónás Tamás új, önéletrajzi elemekből (is) építkező regénye, mely egy őszinte és személyes, a vallomás műfaji hagyományait követő írás. Már a címben megjelenő pozíció is árulkodó a szöveg egészére nézve: főhős-elbeszélője, bár nagyon is az élet sűrűjében jár, mintha mégis folyamatosan kívül érezné magát a világon, az emberi kapcsolatokon. A sodró lendületű cselekmény olykor lefékez, és teret enged az eseményekre kívülről rátekintő (ön)reflexiónak, néha pedig olyan erőteljes és letaglózó képek szakítják meg, hogy meg kell állnunk olvasás közben, mert elfogy a levegőnk. A kitárulkozó, sok szempontból provokatív és tabukat döntő kötet kapcsán már tettünk fel kérdéseket a szerzőnek, ezúttal pedig a vülálló a hét könyve. 

Fotó: Hegedűs Gyöngyi

Kolozsi Orsolya | 2023. március 13. |
jónás tamás
Kívülálló
& Kiadó, 2023, 176 oldal
Jónás Tamás: Kívülálló könyv

„A boldogság múlt idő. Azokról a történeteinkről vagyunk képesek kijelenteni, hogy boldogok voltak-e, amelyeket már elmeséltünk. (…) Ha azt mondom, az az éjszaka, amelyről beszélni fogok, életem legszebb éjszakája volt, máris eltávolítom magamtól, kívülállóként mesélek róla, lemondok bizonyos részletekről, másokat felértékelek – mesét komponálok magamnak.” Ezekkel a szavakkal próbálja értelmezni a narrátor a történetmesélés mibenlétét, és arra a következtetésre jut, hogy egy történet elbeszélése mindig távolítás is egyben. Ha valaki elmeséli a saját, személyes történetét, azonnal kívülálló is lesz hozzá képest. Az átélés helyét ugyanis átveszi a reflexió, ami lehet, hogy minden kívülállás alapja. A regény elbeszélője is kívülről tekint saját élettörténetére: egy harmincas éveiben járó férfi próbál számot vetni addigi életútjával, sorsával. Nehéz gyerekkor, nagy szerelmek, szakítások, válás, két fiúgyermek, tudatmódosító szerek, testi kielégülés, nagyjából ezek a legfontosabb tájékozódási pontok a cselekményben. Emléktöredékek között száguld vagy éppen torpan meg az olvasó, az időbeli linearitásnak itt nem jut nagy szerep, a cselekmény mellőzi az időrendiséget, hiszen nem az események sorrendje a lényeges. Az elbeszélő történetei nagyrészt felcserélhetőek, sokszor ugyanazokat a köröket futja, nőkkel való kapcsolatai ugyanarra a sémára épülnek, jellemzőjük, hogy

a hős összetéveszti bennük a vágyat a szerelemmel. 

Olyan a regény, mint egy road movie írásban, cselekménye egy hosszú utazás, de a helyszínek nem lényegesek igazából, helyettesíthetőek egymással ugyanúgy, ahogy talán a szerelmek egy része is. A háttér mindig ugyanaz, lányok, alkohol és drogok, a mámor megszállott üldözése. Egy ámokfutás a történet, melynek során a hős egyik zűrből keveredik a másikba. Mégsem a szex és a drogok érdekesek itt, elvéti a lényeget, aki eszerint olvassa. Ebben a szövegben (mely egyébként kétségtelenül provokatív, az erotikán bőven túllépve gyakran a pornográfiáig jut el) a személyiség, az aktuális lelkiállapot a fontos, a fókusz mindvégig az elbeszélőn van. Ő a címben megjelölt kívülálló, aki szinte mindig emberek között van, viszonyból viszonyba jár, valójában azonban sosincs belül ezeken a kapcsolatokon. 

A klasszikus irodalmi hőstípus, a kereső elevenedik meg a szemünk előtt, de Jónás Tamás narrátora nem a Szent Grált keresi, hanem ki tudja, mit: talán a biztonságot, a kötődést, a szeretetet. Még az sem biztos, hogy az, amit ilyen megszállottan keres, rajta kívül található. Története során karakterfejlődésről nem igazán beszélhetünk, még akkor sem, ha a főhős kiváló analitikus, időnként megáll, hátralép és rátekint a saját helyzetére, érti és képes értelmezni azt, de a változás ettől még nem következik be. Mintha a gyerekkorba vezetnének a szálak, abba a korai időszakba, melyben túlságosan bőven mérték a fájdalmat, a kiszolgáltatottságot és a tragédiát. Bár a teljes szöveg terjedelméhez képest viszonylag kevés bekezdést szentel a gyerekkori emlékeknek, ezek a felvillanó történetek elemi erejűek, sokszor az elviselhetetlen határán mozognak (a könyv legsokkolóbb jelenete például egy gyerekkori emlék). A kiragadott képekből láthatóvá válik, hogy ezek az élmények alapozták meg a személyiséget, valamint az is, hogy a betölthetetlen és nehezen megnevezhető hiány is innen ered. Az elbeszélő mintha igyekezne elzárni életének ezt a szakaszát, leválasztani önmagáról, de elgondolkodik azon, hogy ez lehetséges-e: „Ki kellene valahogy deríteni, hogy előző életem ködfal mögül felsejlő jelenetei ismétlődnek-e a mostaniban. Ül-e még a szerencsi kockaház hideg folyosóján meztelenül egy ötéves kisfiú. Karjai jobb-balra, mintha keresztre lenne feszítve, nem szabad leereszteni, virrasztani kell reggelig. (…) Könnyebb lenne, ha lenne híd a múltból, vagy érthetőbb lenne ez a színtelen, ünnepelhetetlen szabadság. Van-e a kastélyomban örökre zárt szoba.” Ellentmondásos a viszonya a gyerekkorhoz, egyrészt pontosan látja, hogy annak folyománya a mostani személyisége, másrészt pedig el is akarja választani magát ettől az időszaktól, le akarja zárni, annak ellenére, hogy tudja, soha le nem zárható. A regény olvasásakor látni kell azt a kisgyereket, akit „négyévesen hagytak pokolra jutni”, és el kell gondolkodni azon, mi áll az ember szabadságában és mi nem. Mekkora az a szenvedés, amit már nem lehet semmissé tenni, amit nem lehet feldolgozni, kibeszélni, kiírni sem. 

A szabadság kérése itt is felmerül, de a regénynek más aspektusból is középponti motívuma. Már a regény mottója így szól:

„a szabadság csak szárny, neked kell verdesned”

A szabadság ezek szerint lehetőség, de gyakorlásához, megvalósításához valamiféle aktivitás szükséges. Szabaddá kell tennie magát az embernek, kérdés, hogy hogyan. A kívülállás ad egyfajta szabadságot a hősnek, ugyanakkor szabadnak mégsem lehet nevezni azt a narrátort, aki – legalábbis a regény terében megjelenő időszakban, a harmincas éveiben – úgy halad előre az életében, hogy sokszor mintha fogalma sem lenne arról, mit és miért csinál, mintha csak a szükségszerűség erői löknék előre. A társadalmi előítéletektől való elszakadás is egyfajta szabadságot jelent, de ez a bátor gesztus mégsem kecsegtet semmi jóval, nem tölti be a hiányt, a megnevezhetetlen űrt. 

Az én-elbeszélő az emberi létezés poklának legmélyebb bugyrait járja be, mindent kipróbál, ami egy életbe belefér, szexuális kielégülések, drogok okozta mámor, halálközeli élmények kerülnek elő a szövegben. Önpusztító életében az öngyilkosság, sőt még a gyilkosság gondolata is felmerül, a hős mindent megél, mindenen túl van, de az önfeledtség, a kapcsolatokban való feloldódás képességéhez nem jut közelebb hozzá továbbra sem, kívülállása megmaradt, magánya fel nem oldható. A pokol létéről egyébként maga a narrátor is eltöpreng:

Ide indultál, megérkeztél: a kívánt pokol mélyén vagy, mozgáskorlátozottan. Felsóhajtasz: nincs Isten, mégis van pokol.

Isten nincs, de pokol van, hangzik a sommás paradoxon, és a szöveg végén egyre hangsúlyosabbá válik az erre való reflexió. Isten, az ördög, a pokol mibenlétének és összefüggéseinek viszonya egészen explicit módon kerülnek elő. A kérdésekre ezúttal sem kapunk választ, de az biztos, hogy ez a regény nagyon sok egzisztenciát érintő, sokszor a transzcendensig menő kérdést megvizsgál, főhőse keresi a boldogságot, de nem találja meg, hiszen azt sem tudja, mi után kutat: „Nem tanultam meg, mi a boldogság. Sokáig azt hittem, túlpörgetett, már-már elviselhetetlen tudatállapot. Téboly és katarzis egybefőzve. Születésnapi drogozás.” A boldogság mellett a szeretet a másik kulcs, szeretetet elfogadni talán még nehezebb, mint adni, példázza az elbeszélő sorsa, aki a szeretet nyelvét felnőttként kell, hogy felépítse és elsajátítsa, hiszen gyerekként nem volt rá módja. A szöveg fikcióján belül úgy tűnik, nem sikerül neki. Kis túlzással olyan ez a regény, mintha József Attila híres versét (Karóval jöttél…) írta volna regénnyé Jónás Tamás. Az abban megfogalmazódó kérdésektől nem lehet szabadulni olvasás közben:

Tejfoggal kőbe mért haraptál?/Mért siettél, ha elmaradtál?/Miért nem éjszaka álmodtál?/Végre mi kellett volna, mondd?

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Jónás Tamás kapta az Aegon Művészeti Díjat

...
Nagy

Fatörzsből fogpiszkáló - Jónás Tamás új kötetének bemutatója

...
Nagy

Jónás Tamás: Nincs időm a mellébeszélésre és a tabura

Hosszú hallgatás után új kötettel jelentkezik Jónás Tamás, akit önéletrajziságról, fájdalomról, szeretetről és Istenről kérdeztünk. 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

...
Zöld

Az írók jóval a tudósok előtt ráéreztek az agy működésére – interjú a világhírű agykutatóval

Dr. Scott A. Small Alzheimer-kutató érdekfeszítően írt arról, miért tesz jót nekünk az egészséges felejtés. Szóba került Salman Rushdie elmepalotája, a kreativitás és a MI, az alvás és a társadalmi felejtés szerepe, illetve a pszichopaták és a csimpánzok is. Interjú.

...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

Szerzőink

...
Vass Norbert

Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját

...
Ruff Orsolya

Rébecca Dautremer: A jó képeskönyv olyan, mint egy színházi előadás

...
Vass Norbert

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

A hét könyve
Kritika
Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját
...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

...
Nagy

Bognár Péter: Az erőszakról, a félelemről és a szavak jelentéséről

„A Haraszti-csemete által tollbamondott jegyzőkönyv alapján így beszélt tehát a fiú, így vagy valahogy ilyesformán, de hogy mindabból, amit összehordott, és amit a fiú őszerinte a fülébe sugdosott az autóban, mindabból mennyi és mi volt igaz, azt már sose fogjuk megtudni.” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesre - ez a nyolcadik rész.

...
Nagy

Karinthy a Micimackót akkora szenzációnak érezte, mint „Mikimauz” megjelenését

Magyarországon a Micimackó Karinthy Frigyes fordításában lett borzasztóan népszerű. De hogyan bukkant az író Milne gyerekkönyvére, ő maga mit gondolt a kötetről, és milyenek voltak a korabeli kritikák? Cikkünkben ennek járunk utána.

...
Nagy

Nem kell mindent megbocsátani, de ha képesek vagyunk rá, az egyfajta szupererő

Carley Fortune a pandémia alatt írta meg első, Minden elmúlt nyár című regényét, amiben arra a kérdésre keresi a választ, hogy meddig tart a kamaszkori szerelem varázsa. A szerzővel a kanadai tájról, a kamaszkori naplóírásról is beszélgettünk. Interjú.