Hogyan kezeld azokat az embereket, akiktől leginkább ordítani tudnál? Ismerd fel, kik az energiavámpírok a környezetedben, és vedd vissza az uralmat az életed felett! Olvass bele Thomas Erikson könyvébe!
Mindenki találkozott már energiavámpírral életében. Az energiavámpír többnyire emberi alakot ölt, de egy szituáció, sőt a saját gondolkodásmódod is leszívhatja az energiáidat. Egyik pillanatról a másikra minden erőfeszítésed tökéletesen hiábavalónak tűnik. Úgy érzed, mint akiből az utolsó cseppig kiszívták az energiát. De ennek vége! Thomas Erikson egyszerű elméleteinek segítségével nem csupán könnyű lesz felismerni életed energiavámpírjait, de semlegesítésük is gyerekjáték lesz. Érthető modellje, szórakoztató önismereti tesztjei és mindennapi történetei hozzájárulnak mások és önmagunk alaposabb megismeréséhez és végső soron saját képességeink jobb kiaknázásához is. Az Energiavámpírokkal körülvéve összeköti a szerző korábbi, Körülvéve-sorozatának könyveit, megmutatva azt, miképpen szívják el energiáinkat az idióták, a pocsék főnökök és a narcisztikusok, és segítséget ad abban, hogyan győzhetjük le őket. Neked szól ez a könyv, ha szeretnél előrébb lépni a karrieredben, boldog és harmonikus otthont teremteni és úgy általában a legtöbbet kihozni az életedből.
Thomas Erikson: Energiavámpírokkal körülvéve (részlet)
Fordította Annus Ildikó
1. fejezet
ÍGY ISMERD FEL AZ ENERGIAVÁMPÍRT!
Néha nem jön össze semmi, de semmi a világon. Csinálhatsz bármit, minden szétesik. Mindenhol csak zűr és káosz. Nem számít, mennyire igyekszel, a zűr akkor is felüti rút fejét.
De hála istennek akadnak napok, amikor minden jobbnak érződik egy kicsit. Elevickélsz az élet tengerén, sőt bizonyos dolgok mintha egész jól működnének. Nincs semmi katasztrófa a láthatáron, bár mi tagadás, nem volna ellenedre, ha egy kicsit jobban klappolnának a dolgok.
Néha meg tényleg minden klappol. Tele vagy energiával, tetterővel és motivációval. Ilyenkor valóban lehetőségeket látsz ott, ahol a múlt héten csak a nyomor és a katasztrófa baljóslata sejlett. Ennek persze lehet az időjárás az oka, de alighanem inkább az, hogy egyszerűen magaddal ragadott egy pozitív hullám, benne vagy a flow-ban, vagy a bolygók állnak rendkívül szerencsés szögben – vagy egyszerűen minden sikerül, csak úgy, magától.
Ebben a pillanatban kevésbé érdekes számunkra az, hogy tulajdonképpen honnan is érkezik ez a pozitív erő, a lényeg az, hogy a pozitív erő itt van, és kellemes hangulatot áraszt szét a bensődben. Teljes erővel érkezik, és néhány mágikus pillanatig azt érzed, hogy valójában tényleg minden pofonegyszerű. Hogy erre eddig nem gondoltál! A világ jóformán a lábaid előtt hever. Csak ennyi az egész!
Ez az a pillanat, amikor tökéletesen legyőzhetetlennek érezzük magunkat. Azt érezzük, hogy bármit képesek vagyunk megtenni, amit csak akarunk. Feltörted a kódot, megtaláltad a megfelelő nyílásokat, az energia pedig végre áramlik. Most van itt a megfelelő alkalom. Megszáll a gondolat: végre jó irányba visz a hullám!
Hanem furcsa módon tíz perccel később – vagy akár csak fél perccel később – minden világrengető ötlet odavan, elenyészett. Az új, fényesebb jövőről szőtt gondolatok darabokra hullottak. Nagyra törő álmaid szilánkokra törtek.
Az, ami az imént még olyan ígéretesnek tűnt, hirtelen áthatolhatatlan akadályként tornyosul előtted. Egyik pillanatról a másikra úgy érzed magad, mint akit kimostak. Csak sötétséget látsz magad előtt, és ami a legfontosabb: kiszökött belőled a szusz. Ebben a pillanatban képtelen vagy bármit is tenni.
Hogyan lehetséges az, hogy csupán néhány perc alatt képesek vagyunk a legszédítőbb boldogság magaslatairól a fekete halál traktusaiba zuhanni?
Hova tűnt el az a sok, eget ostromló, bódító energia?
Talán valamifajta mentális lefolyócsövön ömlött ki az egész, hogy soha ne térjen belénk vissza többé? És ha valóban így áll a helyzet: miért történt mindez egyáltalán? Elvégre olyan jól kezdődött a nap, a hét vagy az esztendő, most azonban minden reménytelennek tűnik.
A válasz egyszerű.
Összefutottál egy vámpírral. Egy olyasfajta vámpírral, akinek minden cselekedete arra irányul, hogy gyorsan és hatékonyan legyilkolja az emberek álmait, és a fényesebb jövő minden ígéretét darabokra törje.
Egy energiavámpír árnyékolta be napfényes eged.
Az energiavámpír egyfajta mentális parazita, aki úgy tűnik, abból él, hogy a környezetében élők összes energiáját lecsapolja. Egyfajta pszichés vámpír, ha úgy tetszik.
De mégis tudod, hogy az a valami, ami éppen a fejedben járt: például egy új üzleti elgondolás, egy tervezett utazás, egy új kapcsolat, egy frissen meglelt vidéki ház, bármi, ami azt a fantasztikus energiát adta neked, egyáltalán nem volt rossz, sőt éppen ellenkezőleg, minden tervedet keresztül lehetett volna vinni. Csak hát az a helyzet, hogy ebben a pillanatban… még csak gondolni sem vagy rá képes. Mert volt valaki, aki meggyőzött arról, hogy reménytelen az egész.
Ilyen módon minden ötletedet elcsomagolod szépen egy időre, hátha később még hasznukat tudod venni. Majd meglátod. Talán majd máskor. Vagy inkább soha. Az ötletedet hatékonyan kinyírta valaki, és talán már nem is tudod feléleszteni soha többé. Mi tagadás, mindannyiunk fejében számtalan efféle ötletkezdemény várakozik elcsomagolva. Képzelj magad elé egy olyan embert, aki mindig így felel, bármit mondasz: Hát ez nem egészen így van. Szerintem egy tizedesjeggyel el vagy tévedve. Ha csak egyszer történik ilyesmi, az nem számít. Talán még két vagy három ilyen alkalommal és megjegyzéssel is együtt tudsz élni. De az, hogy állandóan kijavítsanak, akármit is mondasz éppen, hát az eléggé kiakasztó. Még akkor is, ha olyasmiről van szó, amihez azért eléggé értesz. A másik fél összeráncolja a homlokát, és feltesz tizenkét különböző kérdést, amelyek valójában egyetlen dolgot jelentenek: fogalmad sincs, miről beszélsz.
Végül már alig mered kinyitni a szádat, nehogy valami részleteken lovagoló szemétláda leugasson.
Vagy vegyük azt a példát: éppen a kórházból térsz haza egy olyan betegség miatt, amit még az ellenségednek sem kívánnál (ami elég hülye kifejezés, mert hát azért elég jól együtt tudunk élni azzal, ha az ellenségünk szenved). Nem akarsz együttérzést kicsikarni senkiből, nem erről van szó, de amikor elmondod, milyen beteg voltál, és mennyire nyugtalanított az állapotod – akkor egy ismerősöd egészen biztosan közli veled, hogy ő bizony még ennél is betegebb volt! Utána minden figyelem elterelődik rólad, mivel az illető hosszadalmasan elmesél egy olyan anekdotát, amelynek megérzéseid szerint egyetlen eleme sem igaz. Ha neked tüdőgyulladásod volt, akkor annak a másiknak egészen biztosan kétoldali tüdőgyulladása volt! Hát nem idegesítő?
Vagy vegyük a következő példát: pozitív főnököd éppen egy iszonyú projektet pakolt a válladra, vígan drukkol és kurjongat neked az oldalvonal mellől, hogy meg tudod csinálni! Hajrá! De minél jobban beleásod magad a dologba, annál világosabban látod, hogy azon túl, hogy hiányzik az egészből a terv, a célok ráadásul oly mértékben el lettek túlozva, hogy annak sikeres teljesítéséhez legalább egyszer meg kellene sérteni a fizika törvényeit, továbbá szükséged volna körülbelül két Nobel-díjas tudósra. Amikor további instrukciókért folyamodsz a főnöködhöz, az úgy néz rád, mintha legalábbis egy másik bolygóról érkeztél volna. Ahelyett, hogy támogatna és segítene, rosszul leplezett elégedetlenséggel tudakolja meg, hogy talán nem élvezed-e már a munkát. Olyan szörnyen negatív lettél mostanában!
Vagy vegyünk egy egyszerű kerti projektet. Egy új teraszt készülsz építeni. Néhány nap kellene csupán hozzá. De ekkor közbelép a szomszéd, és a kerítésnek támaszkodva hajigál meg néhány jól irányzott megjegyzéssel. Onnantól fogva a terasz már csupán egy ködös vízió.
Vagy vegyünk egy valódi példát! Egy régi jó barátom fülébe jutott, hogy bizonyos sikereket értem el, és harminc év robotolás után végre megvehettem álmaim házát. Egy régi, az 1700-as években épült házat, amelyet szinte agyament mértékben muszáj felújítani, viszont mind a feleségem, mind a magam számára igazi, szép kihívás. Azt reméltem, hogy az illető valami ilyesmit mond majd: Milyen szuper! Tudom, hogy mindig ez volt az álmod. Szívesen beugrom majd megnézni, hogy haladtok. Vagy valami ilyesmit. Ehhez képest a reakciója így hangzott: Tényleg? És aztán témát váltott.
Rátört a sárga irigység? Meglehet. De nekem csalódás volt. Az illető olyan ember volt, akivel szívesen megosztottam volna az örömteli hírt.
Ehelyett viszont inkább azon töprenghettem el, hogy mit is tehet az irigység az emberekkel.
Mindezen példák azt illusztrálják, miképpen képes egy energiavámpír egyetlen mondatával legyilkolni minden lelkesedésünket. Tiszta őrület.
Az is lehet, hogy egyszerűen csak egy teljesen szokványos napod van, nem állsz semmi különösebb kihívás előtt – egészen addig, amíg a kávéfőzőtől visszajövet nem futsz össze valakivel, akivel nem kellett volna. Egyszerre minden kilátástalannak tűnik.
Az energiavámpírok a legcsekélyebb erőfeszítés nélkül képesek minden lelkesedésedet elszívni.
De honnan tudhatjuk, hogy egy energiavámpírral akadtunk össze?
És vajon el lehet őket kerülni?
Életünk energiavámpírja lehet a munkánk vagy egy csoport, egy jelenség, azaz bármi, ami éppen nem működik az életedben. De feltűnően gyakran egy hús-vér ember alakját ölti ez az energiavámpír, akinek a szokásává vált az, hogy másoknak tesz keresztbe. Egyesekből azért lett energiavámpír, mert élvezik, ha mások kudarcot vallanak. Talán attól érzik magukat nagyobbnak, ha mások teljesítményét kisebbíthetik. Más energiavámpírok azonban úgy trappolnak végig embertársaik életén, mint az a bizonyos elefánt a hírhedt porcelánboltban, és úgy okoznak jóvátehetetlen károkat, hogy ennek nincsenek is tudatában.
Időről időre mindannyian beleszaladunk egy ilyenbe. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy egyik pillanatról a másikra kiszaladt belőlünk az a csodálatos energia. Olyan ez, mintha mentálisan az árokba borulnánk. Hát nem volna remek, ha ki tudnánk kerülni ezeket a helyzeteket?
Amire szükségünk van, az egy olyan módszer, amellyel képesek vagyunk elkormányozni magunkat az energiáinkat lenyúló, tudatunkat kifacsaró és összezavaró energiavámpíroktól. Útmutatóra van szükségünk, amellyel jó előre észrevehetjük a figyelmeztető jeleket, és elegánsan kikerülhetjük a legrémesebb energiavámpírokat.
Ez a könyv azt a problémát szeretné alaposabban megvilágítani, amit
angolul emotional vampires, azaz érzelmi vámpírok névvel is illetnek.
Nem minden nyelvben honosodott meg ez a kifejezés, de találó, mert elég sokat elmond arról, hogy mi is zajlik itt voltaképpen.
Az energiavámpírok minden életet kiszívnak belőled, és magadra hagynak erőtlenül, többé-kevésbé élőhalott állapotban. Ráadásul fennáll annak a kockázata is, hogy ezt követően te magad is így kezdesz el viselkedni másokkal.
Talán egy kicsit erőltetetten hangzik ez a kifejezés, jobban utánagondolva azonban igencsak találó. A mitológiai vámpír úgy fosztja meg áldozatát az életétől, hogy kiszívja belőle a vért, az energiavámpír pedig úgy, hogy elszedi minden önbizalmát, motivációját, sőt olykor életkedvét is.
Nem mennék bele a szemantikai részletekbe, de a hasonlat azért elég szórakoztató. A különbség talán annyi, hogy a mesék vámpírjai pontosan tudják, hogy mit tesznek, és nem tudják nem tenni, míg a valóság energiaparazitái nem mindig vannak tisztában azzal, hogy milyen hatást gyakorolnak áldozataikra.
Ezenkívül minden ember más és más módon veszít az energiájából. Elvégre nem ugyanolyan módon reagálunk egyes történésekre – ami mindent összevetve igen nagy szerencse.
Vannak emberek, akik attól is egészen kimerülnek, ha csak a legkisebb nézeteltérés is támad például annak kérdésében, hogy hova menjenek nyaralni, míg másokat ugyanez a vita egészen fel tud ajzani, szinte feléleszti őket a verbális birkózás. Ha viszont várniuk kell, akkor teljesen kikészülnek – amivel viszont az első csoportba tartozó embereknek nincsen semmi bajuk. Ugyanaz a helyzet, különböző reakciók.
Míg egyesek csupán kissé bosszúsak lesznek – ha egyáltalán bármennyire is érinti őket az eset –, ha kollégáikat lazsálni látják, addig mások egy egész projektet képesek akár le is állítani, ha nem támogatják őket kellő lelkesedéssel. Ha úgy érzik, hogy nem kapják meg a megfelelő támogatást és megerősítést, akkor füstbe mennek a tervek. Ezek az emberek ugyanakkor kedvezően reagálnak az újdonságokra és a változásokra, amitől viszont az első csoportot rázza ki a hideg.
Ugyanaz a helyzet, különböző reakciók.
Vannak olyanok, akiknek egész egyszerűen szükségük van néha a kikapcsolódásra, arra, hogy leüljenek, és rendesen kipihenjék magukat, hogy képesek legyenek bírni az újabb kihívásokat. Ha túl sok szünetet hagynak ki, nem lesz erejük a teljes távra. Mások viszont kifejezetten rühellik, ha tétlenül kell ülniük; ezért aztán ezeknek az embereknek inkább arra van szükségük, hogy a szabadidejükben még aktívabbak legyenek. Ha nem mehetnek előre teljes gőzzel, a turbót bekapcsolva, elvesztik minden energiájukat, morcosak és hisztisek lesznek. Vagy vegyük ezt a példát: míg egyeseknek másokra van szükségük ahhoz, hogy energiát tankoljanak magukba, addig másokat éppen az emberek társasága és talán főleg a sok fecsegés csapol le teljesen. Ha nem lehetnek egy kicsit magukban, kezelhetetlenné válnak.
Az energia egyszerűen más és más formában jön-megy a különböző embereknél, és ez a pozitív energiára éppúgy érvényes, mint a negatívra. Semmi sem jobb vagy rosszabb a másiknál, de felbecsülhetetlen segítséget jelent, ha tudjuk, hogy mi magunk mire reagálunk – és miért. Ez az ismeret hozzásegíthet téged ahhoz, hogy elkerüld az élet legnagyobb ballépéseit, és belső energiatartalékaidat az igazán fontos dolgokra fordíthasd.
Komplikált dolog ez, de köze van ahhoz, hogy ki vagy, milyen személyiségvonásokkal rendelkezel. A DISC-elméletről szóló fejezetben közelebbről is megnézzük majd, ki mitől tudja elveszteni energiáit. Ugyanis a legtöbb dologra van megoldás.
Mindettől függetlenül azonban válaszold meg magadnak a következő kérdéseket! Mennyit érne meg neked, hogy annyi energiavámpírt kerülj el, amennyit csak lehetséges? Mennyit volnál hajlandó adni azért, hogy a lehető legmagasabb szinten tarthasd az energiáidat az igazán fontos pillanatokban – vagy akár folyamatosan?
A könyvben bemutatom az energiavámpírok különböző típusait, meg azt, hogy miként tudod felismerni őket, milyen hatással tudnak rád lenni, és miért.
Megjegyzendő: nem ez az egyetlen könyv, ami az energiavámpírokról szól. Elég sokat végigolvastam, de egy részük olyan megoldásokat javasol, amelyekben nem feltétlenül hiszek.
Én a mindennapjaink tapasztalataiból indulok ki, felvetve azt a kérdést, hogy
mennyiben vagyunk képesek megvédeni magunkat, ha olyasvalakivel akadunk össze, aki negatívan hat ránk.
Kit sújtanak az energiavámpírok? Nos, mondjuk – mindenkit? De ugyanaz az energiavámpír nem mindenkit sújt egyformán. És ez tulajdonképpen logikus is. Mondhatod egy ismerősödnek: Ez a Johnny szörnyen nehéz eset. De az ismerősöd értetlenül néz: Johnny? De hát ő milyen remek srác!
Mint mindig, ha az emberi viselkedésről van szó, nincsenek egyszerű válaszok. Egy izgő-mozgó ismerősöd, akit a párod fárasztónak és komplikáltnak talál, szerinted inkább energikus és stimuláló. Egy másik ismerősöd iszonyú furcsának tűnik, mert alig szól egy szót – micsoda energiavámpír! Mások viszont roppant kellemesnek találják ugyanezt az embert, amiért nem fecseg összevissza.
Mindannyiunkat sújthatnak az energiavámpírok, de különböző módokon. Természetesen ebben a kérdésben is vannak olyan emberek, akikről sokakban alakul ki nagyon hasonló vélemény: egy beteges hazudozónak például aligha lehet sok szövetségese.
Az egyes energiavámpírok emellett különböző mértékben is sújtanak minket. Egy és ugyanazon energiavámpír valakiben csupán csodálkozást ébreszt, mást ingerültté tesz, egy harmadiknak viszont poszttraumás stresszt okozhat. A spektrum roppant széles, és előfordul, hogy csak utólag jövünk rá, hogy mi történt velünk.
Egyvalami azonban nyilvánvaló: ha tudod, ki vagy te magad, az segíteni fog abban, hogy távol tartsad magad bizonyos embertípusoktól. Az önismeret itt valóban kulcsfontosságú, sőt talán a legfontosabb védelmet jelenti számodra az energiavámpírokkal szemben.