30. Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünk
Izgalmas címmel, jó ritmusban jelent meg Selyem Zsuzsa új elbeszéléskötete, Az első világvége, amit együtt töltöttünk. A szerző szerint ötven éve aktuális a világvége, de ez nem könnyíti meg az olvasó dolgát, aki hasonlatos ahhoz az elbeszélőhöz, aki a címadó novellában elolvassa a New York Timesban, hogy két perc van hátra a pusztulásig, pedig gyerekkorában még 12 volt. A klímaválság és a koronavírus-járvány közepén vagyunk, de ezek mellett a közösségi apokalipszisek mellett ugyanolyan fontosak az egyéni vagy családi világvégék is. A tizenöt történet mindegyike önálló világ, amelyek egymástól jelentősen különböznek: szerepel benne közel-keleti mese, anarchista matekos, aki levélbombákat adott fel, jachtos metoo-történet, zoomorfizáló állatos novellák vagy meneküléstörténet is, sőt valóságshow is. A kötetről azt írtuk, hogy "Az első világvége, amit együtt töltünk történeteinek szereplői általában valamibe be vannak zárva: egy országba, egy származásba, egy családba, egy kapcsolatba, egy elmébe, egy rossz döntésbe vagy egy sorsba, de az is lehet, hogy ezt is a több hónapos izoláció miatt olvasom rá a szövegekre."
29. Halász Rita: Mély levegő
Egy nő lelép a férjétől a két gyerekkel - olvashatjuk sikerként, mert megszabadult valamitől, ami rossz volt és nem működött, de kudarcként is, mert széthullott a család. Halász Rita első regényében a történet végén veszi fel a fonalat, így nem egy sikeres meneküléstörténetet, hanem egy bonyolult zsákutcát ismerhetünk meg. A korábbi szerető is felbukkan, látjuk az elnyomó férfi működési mechanizmusát, szurkolunk az elbeszélő nőnek, hogy ne áldozat legyen, hanem valójában saját élete narrátorává és főszereplőjévé váljon, megismerjük a nagyszülők válásának a történetét, miközben kirajzolódik az elmúlt évtized társadalmi-közéleti ködfátyola is. A Mély levegő azt a zsigeri élményt adja meg, hogy a szereplők, a problémák, a konfliktusok és még a megoldási lehetőségek is ismerősek. A titkok és felszínre nem került erőszakok nemcsak kapcsolatokat és családokat tesznek tönkre, hanem azt a nagy víziót is, hogy lehet boldogságban élni. A Mély levegő pontos, mint a Jelenetek egy házasságból és kegyetlen, mint a Házassági történet.
A Margón Németh Gábor beszélgetett az íróval>>
Az Összekötve című műsorunkban is kérdezgettük Halász Ritát>>
Ott Anna #olvass sorozatában írt a regényről>>
28. Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun
„Nádasdy nagy szerelmi író. A tárgyban fájdalmasan sokat tud és fájdalmasan sokat nem tud. E kettő föltételezi egymást” – írta Esterházy Péter öt évvel ezelőtt, amikor megjelent Nádasdy Ádám melegekről szóló esszékötete, A vastagbőrű mimóza. Állítása Nádasdy idén megjelent novelláskötetéről is eszünkbe juthat. A szakállas Neptun történetei a magunk köré húzott burkokról és az érzelmi sérülékenységről, a szerelmi kapcsolatok „könnyű és nehéz voltáról szólnak". A novellák a 60-as, 70-es, 80-as években játszódnak, hőseik meleg férfiak, akik éppúgy ölelnek és civódnak, vágyakoznak és féltékenykednek, bántanak és megbántódnak, mint bármely párkapcsolat résztvevői. Csak éppen a sérülési felület nagyobb és a kockázatvállalás és a felvállalás súlya nehezebb. Olvassatok bele ITT!
„A novellákban láthatunk kamasz szerelmet, fiatal felnőtt kapcsolatot, olyan viszonyt, amiben nagy a kor- vagy a társadalmi különbség, és olyat is, amiben a két főszereplő szinte eggyé olvad a hasonlóságban. De bármilyen is a kapcsolat, aminek épp tanúi vagyunk, mindig ott van a felvállalás és a bujkálás izgató, mégis nehéz témája is, amelyhez hozzátartoznak a mindennapi hazugságok, a lebukástól való örök félelem és a cinkosság állandó jelenléte is.”
27. Per Petterson: Férfiak az én helyzetemben
Kevés könyv születik arról, hogy a férfiak miként élik meg a válást, illetve az azt követő gyászidőszakot. Többek közt ezért is fontos Per Petterson regénye, a Férfiak az én helyzetemben, amely magyarul idén jelent meg. A könyv egy volt férj szemszögéből mutatja be a válás utáni hónapok embert próbáló, lelkileg rendkívül megterhelő időszakát. Az Oslóban élő, harmincnyolc éves főhőst majd húsz év után hagyja el a felesége és magával viszi három közös lányukat is. Egy élet darabokra hullásának melankolikus emlékiratát követhetjük végig Petterson könyörtelenül őszinte tolmácsolásában.
Kritikánkban ezt írtuk róla:
„Arvid Jensen magányos, de nem kivételes, hanem bizonyos szempontból egy tipikus és gyakori élethelyzetben vergődő hős. Férfi, aki nem boldogul az érzelmeivel, akit arra neveltek, hogy nem lehet sírni - ilyen férfi pedig sok van, és nem csak a jeges fjordok hazájában. Erre a sorsközösségre utal a cím is, amely összeköti az elhagyott, magányosan szenvedő férfiakat, kiknek <<borostás arcuk kemény, hideg kézfejükön nyugszik, míg a fagyos sötétségben magzatpózba kuporodva, szuszogva alszanak<<.”
26. Dezső András: Magyar kóla
A Maffiózók mackónadrágban című kötet egyenes ági leszármazottja a Magyar kóla, amely ezúttal a kokain magyarországi történetét térképezi fel. Kokaincsíkos sztorik, zűrös alakok, necces helyzetek, okosban játszó dílerek váltogatják egymást a kötet lapjain, amely ismét azt igazolja, hogy olvasóként imádunk a mélybe és az alvilági kulisszák mögé kukkantani. Sőt, maguk az elkövetők is szeretnek képben lenni: mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy még a november végén lekapcsolt drogterjesztők is az ő könyvét forgatták. Dezső András mindenesetre lendületesen és magával ragadóan ír, könyvében pedig folyamatosan kontextusba helyez embereket, eseményeket és bűncselekményeket. Ezek után merje bárki azt mondani, hogy a valóság nem tesz felül a fikción! Kíváncsian várjuk tőle a következő non-fictiont, de addig is, ITT beleolvashattok a könyvbe, ITT az online könyvbemutatóról szóló írásunkat olvashatjátok, ITT pedig a kötet helyszíneit bemutató sétáról írtunk.
25. Karl Ove Knausgard: Álmok
Lassan a finisbe kanyarodik Karl Ove Knausgard monumentális Harcom-sorozata, ez viszont nem jelenti azt, hogy veszítene a lendületből. Sőt. A mindössze nyolc hét alatt papírra vetett ötödik részben, az Álmokban megint alámerül és magával rántja olvasóját a saját psziché szorongásokkal ás félelmekkel kibélelt bugyraiba, az úgynevezett KOK-univerzumba. Ebben a kötetben ráadásul írói létének kulcseleme, maga az írás kérdőjeleződik meg, amely komoly, megoldandó, leküzdendő akadályként tornyosul a fiatal Knausgard előtt. Arról már nem is beszélve, hogy az önmagával is kíméletlen KOK ebben a könyvben ízekre szedi azt az elbeszélőt is, akit négy köteten keresztül a szemünk előtt építgetett. „Knausgard bizony nemcsak a saját történetét meséli el, hanem a helyét vesztett átlagférfiét is azáltal, hogy pont a saját egyedi története elmesélésével teszi univerzálissá tapasztalatát. Ez a történet azért kegyetlen, mert láthatóvá teszi azt a társadalmat, amelyben a fehér heteroszexális férfi a hagyomány miatt még az álmai megvalósításakor igényli a kisebb-nagyobb közösségekben a kiemelt társadalmi pozíciót, de már nem kaphatja meg könnyen” – írtuk kritikánkban.
A Harcom küzdelmes fordításáról Patat Bence ITT írt hosszabban.
24. Billy Collins: Az a baj a költészettel
Az amerikai költő 1988-2016 között megjelent tizenegy (11!!!) kötetéből összeállított könyv az idei év legkedvesebb megjelenése volt. Billy Collins kikerülhetetlen irodalmi alak, aki mesterfokozatra emelte a metaverseket: versei olvasásról, írásról, költészetről, jó és rossz témákról szólnak, és még a versszüzeket is megtanítja arra, hogyan olvassuk a költészetet. A Kőrizs Imre fordításában megjelent kötet azt mutatja meg, hogy a költészet erős és önálló nyelv, amit minden esetben meg kell tanulnunk olvasni. Collins versórái kezdőknek és haladóknak is nagy örömet szereznek, mert rétegzett, erős szövegei folyamatos beavatásként működnek, de mindenki talál kapcsolódási pontokat. Nem szívesen spoilerezzük el, de a kötetből az is kiderül, hogy semmi baj nincs a költészettel.
A Margón Závada Péter beszélgetett a költővel és a fordítóval>>
23. Cserna-Szabó András: Extra Dry
Az Extra Dry cím semmit nem mond el arról az őrült hullámvasútról, amire az olvasó felszáll: egy darabokra hulló család története, amelyben Aladárt elhagyja felesége, Erika, aki pszichológusként dolgozik, együtt nevelték két gyereküket. Aladár unatkozik, majd megborul, mint Damu Roland a Hal a tortán műsorban. Aladár munkahelyén némafilmeket néz, kerül mindenféle ingert, míg felesége arra jön rá, hogy neki pont az ingerek kellenek. A nő melegbárban bulizik, keresi önmaga történetét, ha már korábban feloldódott a közös, családi történetben. A két hét alatt játszódó regény sokszor dühös, mert a szereplők lázadnának, de ahhoz minden esetben a saját életüket kell lerombolniuk. Óriási jelenetek, egy fura Mikulás, nyelvtannáci nagypapa, prostitúció és a vuhani denevér az év egyik legszórakoztatóbb regényében, amiről azt írtuk korábban, hogy “Cserna-Szabó regénye nem betegebb Chuck Palahniuk társadalomkritikus munkáinál, viszont érzelmesebb, mert a hétköznapi unalomból úgy borul át az őrületbe Aladár, hogy az ő dühét te is érzed, mivel állandó félelmünk, hogy úgy halunk meg, ahogy Aladár él, átlagosan.”
A Margón Valuska László beszélgetett a szerzővel>>
22. Jü Hua: Élni
A Testvérek, a Kína tíz szóban, és A hetedik nap után idén egy nagyon izgalmas kisregényt vehettünk a kezünkbe „Kína legmegrázóbb hangjától”, Jü Huától. Az Élni egy megrendítő lecsúszástörténet, amely az emberi életet a családi örökséggel való gazdálkodás tükrében vizsgálja. A regény főhőse Fu-kuj, aki bár módos családba született, nem értékelte mindazt, ami megadatott neki, és így fiatalon pillanatok alatt el is játszott mindent: a vagyonát, a szeretteinek bizalmát, a lehetőségeit. Innentől sorscsapás sorscsapást követ számára, több fontos embert is elveszít maga körül, közben jön a háború, a kommunizmus, a kulturális forradalom. Fu-kuj ezután kisemberként sodródik a rendszerrel, amelyben mindent felülről határoznak meg, és amelybe nincs semmibe beleszólása. Erre emlékszik vissza időskorában, amikor már bölcsen, beletörődéssel értékeli saját életét, döntéseit, és a helyette meghozott választásokat. Az Élni kegyetlen történet, ugyanakkor elsősorban nem a veszteségekről, hanem az azok ellenében működő élni akarásról szól.
21. Péntek Orsolya: Hóesés Rómában
Két lány, Borka és Júlia szólamaira épülő regény a Hóesés Rómában, amely szorosan (mondhatni, családilag) kötődik Péntek Orsolya előző regényeihez, Az Andalúz lányaihoz és a Dorka könyvéhez. A jó hetven évet felölelő cselekmény egy klasszikus (dupla) felnövés-történet, amelynek szálai egy adott ponton élesen elhajlanak egymástól. Egyikük Budapesten, míg a másik lány Rómában folytatja életét, ám hiába a szoros kapocs, egyre kevésbé értik egymást. A Hóesés Rómában című kötetet könnyen lehetne női vagy családtörténetként aposztrofálni, Péntek Orsolya viszont ebben a könyvében is törekedett arra, hogy szereplői révén az átlagember szintjéről szemlélve tárja olvasói elé az „alulról megélt” huszadik századi megpróbáltatások történetét. „Olvasmányos, különleges könyv a Hóesés Rómában, generációk és egyéni élettörténetek tablója, pontos, mégis érzékeny, költői szöveg” – írtuk a könyvről, amelybe ITT bele is tudtok olvasni.
A margós bemutatóról ITT írtunk, ITT pedig végighallgathatjátok Péntek Orsolya és Németh Gábor beszélgetését.
