Mindenkinek megvan a saját világvégéje

Mindenkinek megvan a saját világvégéje

Az első világvége, amit együtt töltöttünk nagyon erős cím. Selyem Zsuzsa egy évekkel ezelőtti novellájából kölcsönözte a kötetcímet, ami túlságosan is rímel az elmúlt hónapok történéseire, és nagyon erősen ráolvassa magát minden elbeszélésre. Ez nem baj, hanem izgalmas: egy nézőpontból, az emberiség egyik lehetséges végétől visszatekinthetünk arra, hogy jutottunk idáig. Mivel a címben első világvége szerepel, ezért azt gondolom, hogyebből sem tanultunk. Ahogy hangsúlyos a címben az együtt szó is: mintha eddig az emberiség nagy világégéseit külön töltöttük volna, mindenki a saját felelősségét mérlegelve, nem a közöset. 

Valuska László | 2020. május 10. |

Tizenöt szélsőségesen különböző novellát tartalmaz a kötet, mintha egy Netflix-sorozat tizenöt különböző epizódból adna ki valami közöset, mint például a Black Mirror, ami egyfajta technológiai disztópiában mutatja meg a jövőnket. A Netflix azon kevés szolgáltatáshoz tartozik, aminek drasztikusan emelkedtek a számai a pandémiában, az elmúlt két hónapban 15 millió előfizetővel nőttek. A Netflix forradalmasította a történetmesélést, illetve a történetfogyasztást is.

Erős párhuzam lesz, de a novella műfaja sokban hasonlít a sorozatokra: közös szervezőelemek, hasonló hosszúságok, jól megtervezett cselekmények, fordulópontok és erős világteremtés jellemzi őket.

A novellától tartunk, a Netflix-sorozatokat meg zabáljuk.

Selyem Zsuzsa
Az első világvége, amit együtt töltöttünk
Jelenkor Kiadó, 2020, 154 oldal

Már csak két perc van hátra a pusztulásig, olvasta az elbeszélő a New York Timesban. Ugyanez az elbeszélő azt is tudatosítja magában, hogy születésekor még 12 perc volt hátra az emberiség történetéből. Ötven éve számolunk vissza, csalunk a kis- és nagymutatóval is, hátha megváltozik az emberiség története, a tudósok meg minden évben megállapítják, mennyit romlott a helyzet, aszerint állítják be az órát. Az atomháború hívta elő a tudósok figyelmeztetését, de valójában nagyon sokat nem számít a kezdeményezésük, úgy tesszük tönkre a körülöttünk lévő világot, hogy már csodálkozni sem tudunk rajta.

Előbb megtanultuk, meg kell akadályozzuk, hogy 1,5 fokot emelkedjen az átlaghőmérséklet, pár hét alatt megértettük, hogy mit jelent kilapítani egy púpot a grafikonon.

A világvégéket egyénileg próbáljuk elkerülni, személyes döntésektől függően izoláljuk magunkat otthon, hordunk maszkot a boltban. Elhisszük, hogy a világ a saját döntéseink sorozatán múlik, mert a globális rendszer ezt akarja, addig sem a nagy környezetpusztító országokkal vagy cégekkel foglalkozunk. A Már csak két perc című novella elbeszélője Teslát vezet, de a fejében és a szívében ez a két perc kezd lassan leperegni.

Selyem Zsuzsa novelláskötete egyéni és közösségi világvégék felől közelít a számára legfontosabb kérdéshez, milyenek is vagyunk mi emberek. Hogy viselkedünk normális és határhelyzetekben. Hogyan határozza meg lehetőségeinket a körülöttünk lévő világ, ami nehéz, letehetetlen teher.

Selyem Zsuzsa: Ötven éve aktuális a világvége - Összekötve - Könyves magazin

Négy év után ismét új kötettel jelentkezett Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünk című novelláskötet pedig sajnos nem is lehetne aktuálisabb. A szerzővel a számtalan megidézett világ alakjainak személyes katasztrófáiról, zoomorfizált emberekről, izolációról, szexizmusról és humorról is beszélgettünk az Összekötve szerdai műsorában.

Rögtön az első novella első mondatában filmes referenciákat hív játékba az elbeszélő, amikor azt mondja, hogy Simon Ádámot úgy kell elképzelni, mint Michael Fassbendert, akit két filmjéből, 80%-ban a Machbetből, 20%-ban a Shame-ből gyúrunk össze. De Ádám egy 1300-as Daciából néz ki. Mintha két idősík közé szorultunk volna, de ez lényegtelen is, mert a menekülés érzése kortalan, ahogy a szabadság vágya is. 

Rögtön az első elbeszélésben egyértelművé válik, hogy a kötetcímben szereplő világvége először is egyénileg értendő: így indul a definíciós kísérlet, mit is értünk világvége alatt.

A második novella biciklibalesetet szenvedő főszereplőjének története csak ráerősít erre: a világ elsősorban a saját világomat jelenti, ebből a szempontból nagyon nehéz kiterjeszteni az egész emberiségre, és talán lényegtelen is, ha már személyes síkon billegünk élet és halál között. Az intézetis Teri lehetőséget sem kapott arra, hogy megismerje az ún. normális világot, a zsidó származása már kiskorában meghatározta az életét, egy zsilettpenge jelentette a világvégét számára, az ügyetlensége meg a túlélést. A világvége soha nem egy jól körülírható pont, vonal vagy időpont, hanem maga a felismerés, hogy az életünket soha többet nem tudjuk úgy élni, ahogy korábban.

Selyem Zsuzsa Moszkvában esik című kötetének fülszövegét Nádas Péter írta, amiből most csak annyit emelnék ki, hogy a szerző “őrületesen tud mesélni”. Ez alapvetően nehéz teher, de Nádast ismerve, a mesélés szónál kell leragadnunk. Selyem Zsuzsa ugyanis tényleg mesél, ezért engedheti meg magának azt a szabadságot, hogy a komolyat könnyedén keverje az ironikussal, az abszurdot a drámával. A Mu, a menekülő csillag című novella ezért mutathatja magát egy közel-keleti mesének, ami mégis meneküléstörténet (másik nyelvi regiszterben migránsnovella). 

És egyébként mesél és mesél, például állatokról, akiknek a tekintete tükörként szolgálhat saját emberségünk megértéséhez. Állatok a mesékben vannak, a kulturális hagyományunk erre szoktatott rá, de mi történik akkor, ha a szerző kifordítja ezt a játékot, és az állatokat komolyan véve meséli el történetüket? Jobban megérthetjük állat és ember viszonyát? 

A hangyák boldogsága című novellában állatok találkoznak Ted Kaczynskivel az erdőben. Ez a felütés lehetne egy vicc is, de Selyem ennél sokkal bizarrabb és szórakoztatóbb irányban írja tovább a történetet. Kaczynski egy zseniális elme, aki Az ipari társadalom és jövője címmel írt tanulmányt arról, hogy milyen veszélyei vannak az iparosodásnak és a technikai fejlődésnek (itt el is lehet olvasni), és egyben amellett érvelt, hogy azért kell szélsőséges tetteket végrehajtania, mert máskülönben nem jut el az üzenet az emberekhez. A nagy elméletalkotó húsz éven át küldött levélbombákat egyetemeknek és légitársaságoknak (innen jön az UNABOMBER név is), az FBI legköltségesebb vadászatát követően most életfogytiglani börtönbüntetését tölti.

Az első világvége, amit együtt töltünk történeteinek szereplői általában valamibe be vannak zárva: egy országba, egy származásba, egy családba, egy kapcsolatba, egy elmébe, egy rossz döntésbe vagy egy sorsba, de az is lehet, hogy ezt is a több hónapos izoláció miatt olvasom rá a szövegekre.

Jachtozni vagy vitorlázni életforma, kiváltság és szabadság, nem az jut elsőre az eszünkbe, hogy az maga a börtön, ami fogva tart, hogy elnyeljen minden hangot és történetet. Ez egy évekkel ezelőtti novellája Selyem Zsuzsának, amiből minden másodvirágzását élő omnipotens férfi megtanulhatta volna idő előtt: a jachton csajozás akkor sem szabadság, ha közben lyukas zoknit hordhatunk a haverjainkkal, a háttérben meg Fekete Pákó szól. A Bibi halállistáján című elbeszélésben Selyem Zsuzsa fikcióját majdnem lehagyta a politikai abszurd: egy kiváltságosok számára szervezett baráti vitorlázás történetét beszéli el, aminek látszólag az egyetlen érdekessége, hogy az elbeszélő nőnek egy ponton beavatásként át kell úsznia a hajó alatt. Arra senki sem gondol, hogy a férfiak bebasznak és dugni akarnak majd. Az erőszakos jelenetsor után viszont tökéletesen filmes képi világgal megteremti Selyem Zsuzsa azt a metoo utáni pillanatot, amit bizony le kellene forgatni: 

a két nő ledobja a horgonyt, kifekszenek a hajó orrára napozni és dumálni

(szorosan nem tartozik ide, de hangulatában megidézte Harmony Korine filmjét, a Spring Breakerst, amikor James Franco a naplementében a medence partján zongorázik és Britney Spearst énekel). Egyébként ugyanez a két nő visszatér egy ikernovellában, csak ott nem vitorlásba, hanem egy reality showba vannak bezárva, bár a testi kiszolgáltatottság ott sem kisebb.

A Netflixezésben megfáradt agyunkat állítsuk kihívások elé, binge-eljünk Selyem-novellákat, szórakozzunk, akadjunk ki, háborodjunk fel, hogy a végén belássuk, most töltjük együtt életünk első világvégéjét, és ha ennek vége lesz, akkor egy sor dolgot nem folytathatunk tovább ugyanígy. 

Kapcsolódó cikkek
...
Összekötve

Selyem Zsuzsa: Ötven éve aktuális a világvége - Összekötve

Az első világvége, amit együtt töltöttünk címmel jelent meg nemrégiben Selyem Zsuzsa legújabb novelláskötete. A szerzővel a történetek aktualitásáról, a bennük  megidézett szokatlan világok és nézőpontok személyes katasztrófáiról beszélgettünk.

...
Kritika

“Mindenki magának akarja a világvégét”

Don DeLillo tizenhetedik regénye, a Nulla K halálfélelemről, szorongásról, diszfunkcionális családokról és a katasztrófa mibenlétéről szól. A hét könyvében mindenki azon dolgozik, hogy legyőzze a halált.

...
Hírek

Száz szuper disztópia világvégeváráshoz

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

Mi köze lehet a hüvelykujjunknak a sci-fihez és a fiatal generációhoz, milyen a rém kellemetlen laudáció, és mit jelent spekulatív irodalmi nagykövetnek lenni? A Könyvfesztivál megnyitóján jártunk.

...
Kritika

Miért gyilkolnak a gazdagok, ha a pénz és a hatalom már nem elég motiváció?

Jeneva Rose thrillerjében a város leggazdagabb feleségei olyan döntésre szánják el magukat, ami örökre összeköti őket.

...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

A hét könyve
Kritika
Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját
...
Nagy

John Scalzi: Miért akarna bármi az emberhez hasonlóvá válni?

Miért vesz valaki templomot magának? Segít-e az alkotói válságban a zenélés? Hogyan reagálnának az emberek, ha tényleg megjelenne az igazi mesterséges intelligencia? John Scalzival, a Könyvfesztivál díszvendégével beszélgettünk. Interjú.

Polc

Nem a nagy háború, hanem a barátod halála avat felnőtté

...

Az árulást a legnehezebben saját magának bocsátja meg az ember

...

Ménes Attila regényében egy ír úr meséli el a romlásnak indult magyarság történetét

...

McCarthy sötét világában a szerelem és a zsenialitás sem képes világot gyújtani

...