- Ahogy Németh Gábor megjegyezte, ritka pillanatot idéz a cím (kapásból rá is kérdezett, volt-e valaha a szerző egyszerre hóesésben és Rómában, a válasz erre az volt: soha), ráadásul ez a kérdés szerinte egyből beránt a könyvbe is, miközben valójában ahelyett tesszük fel, hogy mi a viszonya a könyvnek Péntek Orsolya nagyon bonyolult családtörténetéhez.
- Németh Gábor szerint Az Andalúz lányai, a Dorka könyve és az új kötet alkotta trilógia mögött egy olyan család története húzódik meg, amely messze felüldokumentált a magyar családokhoz képest, nagy kérdés ugyanakkor, hogy a fikciónak és a családtörténeti valóságnak mi a viszonya.
- Péntek Orsolya szerint mindhárom könyvnél más: számára az első könyv gyakorlatilag arról szólt, hogy megtanuljon regényt írni, és ez – ahogyan fogalmazott – egy viszonylag lineáris világú könyv lett. A másodiknál megtanulta a dokumentumot és a fikciót összeépíteni, hogy az olvasó ne jöjjön rá, melyik rész a valós. Mindezt ahhoz hasonlította, mintha összeborított volna két doboz legót, és abból épített volna valamit. A harmadik könyv egyik szála valamennyire valós (az anya figuráját nem a sajátjáról mintázta), a másik szálnak pedig a kiindulópontja az: valóban van egy nagynénje, aki a hatvanas években Rómába disszidált.
- Utóbbi kapcsán megjegyezte, hogy nem elég, hogy a felbomlott monarchia miatt különböző országokban élnek a rokonaik, a hatvanas évek disszidálásai miatt ez a kör egyre bővült, és ma már szinte egész Európában élnek családtagjai.
- „Nagyon nehéz a valóságot és a fikciót elválasztani amúgy is, és ha erre rájátszhatok íróként, akkor megteszem.” Ahogy fogalmazott, prózaíróként nincs egyedül azzal a problémával, hogy többfelé kell csalnia: tudnia kell mindent, de közben mégsem tudhat mindent.
- Történelem szakosként problémásnak találta, hogy a hazai történész szakmában erős a hajlam arra, hogy a történelmet a politika-, gazdaság- vagy hadtörténettel azonosítsák és szerinte nem foglalkoznak eleget a szellemtörténettel és az életmódtörténettel. Őt kimondottan az érdekli, hogy bizonyos történelmi szituációkban milyen volt az emberek mindennapi élete. Ha valaki közelről néz egy ilyen helyzetet, teljesen mást láthat, mintha a nagy kontextus felől közelít.
- A család soknyelvűsége kapcsán megjegyezte, hogy másik országban járva más emberekké válnak (derűsnek lenni például jobban tud horvátul), mivel felveszik a tempót, a világképet, ami nagyon más Bécsben vagy épp Zágrábban.
- Nagyon sok szöveget dob el, ezekből a szövegrészekből ugyanakkor ki lehet emelni olyan vonást, jellemzőt, gesztust, ami egy figurára végül rátapad. Ha pedig megteremtődik a regényalak, akkor onnantól öntörvényűen viselkedik.
- A regény azért lett kéthangú, mert eredetileg az anyjáról, illetve a Kádár-kori nősorsról akart regényt írni, de egyszerűen betolakodott a könyvbe az unokanővér figurája, és a felénél azt vette észre, hogy átvette a főszerepet. Egy idő után arra jött rá, nem azt a regényt írja, amelyet elkezdett.
- Szerinte a szöveg öntörvényűvé válik egy idő után (nagyjából a 30 százaléka után).
- Ennél a kötetnél egyértelműen Róma volt a kiindulópont, ahol többször tudott hosszabb időt tölteni. Ambivalens viszonyban van a várossal, ugyanakkor nagyon erős Róma-érzete van, amely színekből, szagokból, villanásokból, képszilánkokból áll össze. A budapesti rész nehezebb volt, mivel az túl közel van hozzá, nehezebb látni.
- Egy bizonyos olvasatban a regény az emberi kapcsolatok lehetetlenségéről szól, aminek az egyik oka, hogy az emberek nagy része a másikra a tulajdonaként tekint. A könyvben sok szomorú és kemény sors mutatkozik meg: van, aki mindenáron birtokba akar venni, más pedig mindenáron birtokba akar kerülni.
