Péntek Orsolya: A szöveg öntörvényűvé válik egy idő után

Péntek Orsolya: A szöveg öntörvényűvé válik egy idő után

Péntek Orsolya a Hóesés Rómában című könyvével trilógiává írta Az Andalúz lányaival elkezdett, majd a Dorka könyvével továbbszőtt fiktív családtörténetét. A Margón Németh Gábor beszélgetett a szerzővel soknyelvűségről, önjáró regényhősökről és az emberi kapcsolatok lehetetlenségéről.

Ruff Orsolya | 2020. június 07. |

  • Ahogy Németh Gábor megjegyezte, ritka pillanatot idéz a cím (kapásból rá is kérdezett, volt-e valaha a szerző egyszerre hóesésben és Rómában, a válasz erre az volt: soha), ráadásul ez a kérdés szerinte egyből beránt a könyvbe is, miközben valójában ahelyett tesszük fel, hogy mi a viszonya a könyvnek Péntek Orsolya nagyon bonyolult családtörténetéhez.
Péntek Orsolya
Hóesés Rómában
Kalligram, 2020, 396 oldal
  • Németh Gábor szerint Az Andalúz lányai, a Dorka könyve és az új kötet alkotta trilógia mögött egy olyan család története húzódik meg, amely messze felüldokumentált a magyar családokhoz képest, nagy kérdés ugyanakkor, hogy a fikciónak és a családtörténeti valóságnak mi a viszonya.
  • Péntek Orsolya szerint mindhárom könyvnél más: számára az első könyv gyakorlatilag arról szólt, hogy megtanuljon regényt írni, és ez – ahogyan fogalmazott – egy viszonylag lineáris világú könyv lett. A másodiknál megtanulta a dokumentumot és a fikciót összeépíteni, hogy az olvasó ne jöjjön rá, melyik rész a valós. Mindezt ahhoz hasonlította, mintha összeborított volna két doboz legót, és abból épített volna valamit. A harmadik könyv egyik szála valamennyire valós (az anya figuráját nem a sajátjáról mintázta), a másik szálnak pedig a kiindulópontja az: valóban van egy nagynénje, aki a hatvanas években Rómába disszidált.
  • Utóbbi kapcsán megjegyezte, hogy nem elég, hogy a felbomlott monarchia miatt különböző országokban élnek a rokonaik, a hatvanas évek disszidálásai miatt ez a kör egyre bővült, és ma már szinte egész Európában élnek családtagjai.
  • „Nagyon nehéz a valóságot és a fikciót elválasztani amúgy is, és ha erre rájátszhatok íróként, akkor megteszem.” Ahogy fogalmazott, prózaíróként nincs egyedül azzal a problémával, hogy többfelé kell csalnia: tudnia kell mindent, de közben mégsem tudhat mindent.
  • Történelem szakosként problémásnak találta, hogy a hazai történész szakmában erős a hajlam arra, hogy a történelmet a politika-, gazdaság- vagy hadtörténettel azonosítsák és szerinte nem foglalkoznak eleget a szellemtörténettel és az életmódtörténettel. Őt kimondottan az érdekli, hogy bizonyos történelmi szituációkban milyen volt az emberek mindennapi élete. Ha valaki közelről néz egy ilyen helyzetet, teljesen mást láthat, mintha a nagy kontextus felől közelít.
  • A család soknyelvűsége kapcsán megjegyezte, hogy másik országban járva más emberekké válnak (derűsnek lenni például jobban tud horvátul), mivel felveszik a tempót, a világképet, ami nagyon más Bécsben vagy épp Zágrábban.
  • Nagyon sok szöveget dob el, ezekből a szövegrészekből ugyanakkor ki lehet emelni olyan vonást, jellemzőt, gesztust, ami egy figurára végül rátapad. Ha pedig megteremtődik a regényalak, akkor onnantól öntörvényűen viselkedik.
  • A regény azért lett kéthangú, mert eredetileg az anyjáról, illetve a Kádár-kori nősorsról akart regényt írni, de egyszerűen betolakodott a könyvbe az unokanővér figurája, és a felénél azt vette észre, hogy átvette a főszerepet. Egy idő után arra jött rá, nem azt a regényt írja, amelyet elkezdett.
  • Szerinte a szöveg öntörvényűvé válik egy idő után (nagyjából a 30 százaléka után).
  • Ennél a kötetnél egyértelműen Róma volt a kiindulópont, ahol többször tudott hosszabb időt tölteni. Ambivalens viszonyban van a várossal, ugyanakkor nagyon erős Róma-érzete van, amely színekből, szagokból, villanásokból, képszilánkokból áll össze. A budapesti rész nehezebb volt, mivel az túl közel van hozzá, nehezebb látni.
  • Egy bizonyos olvasatban a regény az emberi kapcsolatok lehetetlenségéről szól, aminek az egyik oka, hogy az emberek nagy része a másikra a tulajdonaként tekint. A könyvben sok szomorú és kemény sors mutatkozik meg: van, aki mindenáron birtokba akar venni, más pedig mindenáron birtokba akar kerülni.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

A Grecsó testvérek szerint a világvége hangulaton még az irodalom se segít

Testvéri kapcsolatukról, egymásra gyakorolt hatásukról és a közös munkáról is mesélt Grecsó Zoltán és Grecsó Krisztián, akik szombaton Ott Anna vendégei voltak a Margó Extrában.

...

Szilasi hőse egész életében szeret, csak mindig elrontja

Szilasi László új regényében a vége felől írta meg egy szerelem történetét, közben sokat tanult a női hangról, a valóság pedig megbosszulta magát. A Kései házasságról Valuska László beszélgetett vele a Margón.

...

Fiala Borcsa: Nem lecserélni, hanem megjavítani kellene az elromló kapcsolatokat

Fiala Borcsa hamarosan megjelenő, Drill című regénye egy házasság felbomlását meséli el, megmutatja, hogy egy lapnak – paradox módon – mindig három oldala van. A szerzővel Csepelyi Adrienn beszélgetett a Margón.

A hét könyve
Kritika
"Istenről és Édesanyáról vagy jót vagy semmit" – Ongjerth Hanna: Fecskefészek
200 éve sokkal több női író volt, aztán jöttek a férfiak

200 éve sokkal több női író volt, aztán jöttek a férfiak

Igen nagy változások történtek az angolszász irodalomban, és talán sose lesz ugyanolyan, mint az 1800-as években.

Így dolgozott kémregényein John le Carré, aki maga is kém volt

Így dolgozott kémregényein John le Carré, aki maga is kém volt

Hogyan alkot egy olyan thrilleríró, aki annak idején kém volt? John le Carré jegyzeteiből kiderül.

Szerzőink

sza
sza

Magyarul is megjelenik Izland legjobb gyerekkönyve

Szabolcsi Alexander
Szabolcsi Alexander

200 éve sokkal több női író volt, aztán jöttek a férfiak