Péntek Orsolya: A szöveg öntörvényűvé válik egy idő után

Péntek Orsolya: A szöveg öntörvényűvé válik egy idő után

Péntek Orsolya a Hóesés Rómában című könyvével trilógiává írta Az Andalúz lányaival elkezdett, majd a Dorka könyvével továbbszőtt fiktív családtörténetét. A Margón Németh Gábor beszélgetett a szerzővel soknyelvűségről, önjáró regényhősökről és az emberi kapcsolatok lehetetlenségéről.

Ruff Orsolya | 2020. június 07. |

  • Ahogy Németh Gábor megjegyezte, ritka pillanatot idéz a cím (kapásból rá is kérdezett, volt-e valaha a szerző egyszerre hóesésben és Rómában, a válasz erre az volt: soha), ráadásul ez a kérdés szerinte egyből beránt a könyvbe is, miközben valójában ahelyett tesszük fel, hogy mi a viszonya a könyvnek Péntek Orsolya nagyon bonyolult családtörténetéhez.
Péntek Orsolya
Hóesés Rómában
Kalligram, 2020, 396 oldal
  • Németh Gábor szerint Az Andalúz lányai, a Dorka könyve és az új kötet alkotta trilógia mögött egy olyan család története húzódik meg, amely messze felüldokumentált a magyar családokhoz képest, nagy kérdés ugyanakkor, hogy a fikciónak és a családtörténeti valóságnak mi a viszonya.
  • Péntek Orsolya szerint mindhárom könyvnél más: számára az első könyv gyakorlatilag arról szólt, hogy megtanuljon regényt írni, és ez – ahogyan fogalmazott – egy viszonylag lineáris világú könyv lett. A másodiknál megtanulta a dokumentumot és a fikciót összeépíteni, hogy az olvasó ne jöjjön rá, melyik rész a valós. Mindezt ahhoz hasonlította, mintha összeborított volna két doboz legót, és abból épített volna valamit. A harmadik könyv egyik szála valamennyire valós (az anya figuráját nem a sajátjáról mintázta), a másik szálnak pedig a kiindulópontja az: valóban van egy nagynénje, aki a hatvanas években Rómába disszidált.
  • Utóbbi kapcsán megjegyezte, hogy nem elég, hogy a felbomlott monarchia miatt különböző országokban élnek a rokonaik, a hatvanas évek disszidálásai miatt ez a kör egyre bővült, és ma már szinte egész Európában élnek családtagjai.
  • „Nagyon nehéz a valóságot és a fikciót elválasztani amúgy is, és ha erre rájátszhatok íróként, akkor megteszem.” Ahogy fogalmazott, prózaíróként nincs egyedül azzal a problémával, hogy többfelé kell csalnia: tudnia kell mindent, de közben mégsem tudhat mindent.
  • Történelem szakosként problémásnak találta, hogy a hazai történész szakmában erős a hajlam arra, hogy a történelmet a politika-, gazdaság- vagy hadtörténettel azonosítsák és szerinte nem foglalkoznak eleget a szellemtörténettel és az életmódtörténettel. Őt kimondottan az érdekli, hogy bizonyos történelmi szituációkban milyen volt az emberek mindennapi élete. Ha valaki közelről néz egy ilyen helyzetet, teljesen mást láthat, mintha a nagy kontextus felől közelít.
  • A család soknyelvűsége kapcsán megjegyezte, hogy másik országban járva más emberekké válnak (derűsnek lenni például jobban tud horvátul), mivel felveszik a tempót, a világképet, ami nagyon más Bécsben vagy épp Zágrábban.
  • Nagyon sok szöveget dob el, ezekből a szövegrészekből ugyanakkor ki lehet emelni olyan vonást, jellemzőt, gesztust, ami egy figurára végül rátapad. Ha pedig megteremtődik a regényalak, akkor onnantól öntörvényűen viselkedik.
  • A regény azért lett kéthangú, mert eredetileg az anyjáról, illetve a Kádár-kori nősorsról akart regényt írni, de egyszerűen betolakodott a könyvbe az unokanővér figurája, és a felénél azt vette észre, hogy átvette a főszerepet. Egy idő után arra jött rá, nem azt a regényt írja, amelyet elkezdett.
  • Szerinte a szöveg öntörvényűvé válik egy idő után (nagyjából a 30 százaléka után).
  • Ennél a kötetnél egyértelműen Róma volt a kiindulópont, ahol többször tudott hosszabb időt tölteni. Ambivalens viszonyban van a várossal, ugyanakkor nagyon erős Róma-érzete van, amely színekből, szagokból, villanásokból, képszilánkokból áll össze. A budapesti rész nehezebb volt, mivel az túl közel van hozzá, nehezebb látni.
  • Egy bizonyos olvasatban a regény az emberi kapcsolatok lehetetlenségéről szól, aminek az egyik oka, hogy az emberek nagy része a másikra a tulajdonaként tekint. A könyvben sok szomorú és kemény sors mutatkozik meg: van, aki mindenáron birtokba akar venni, más pedig mindenáron birtokba akar kerülni.
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

A Grecsó testvérek szerint a világvége hangulaton még az irodalom se segít

Testvéri kapcsolatukról, egymásra gyakorolt hatásukról és a közös munkáról is mesélt Grecsó Zoltán és Grecsó Krisztián, akik szombaton Ott Anna vendégei voltak a Margó Extrában.

...
Nagy

Szilasi hőse egész életében szeret, csak mindig elrontja

Szilasi László új regényében a vége felől írta meg egy szerelem történetét, közben sokat tanult a női hangról, a valóság pedig megbosszulta magát. A Kései házasságról Valuska László beszélgetett vele a Margón.

...
Nagy

Fiala Borcsa: Nem lecserélni, hanem megjavítani kellene az elromló kapcsolatokat

Fiala Borcsa hamarosan megjelenő, Drill című regénye egy házasság felbomlását meséli el, megmutatja, hogy egy lapnak – paradox módon – mindig három oldala van. A szerzővel Csepelyi Adrienn beszélgetett a Margón.

A hét könyve
Kritika
A halállal játszanak a gyászukkal magukra hagyott gyerekek
...
Szórakozás

Egy Rembrandt még ma is képes felbolygatni a világot

Milyen érzés egy Rembrandtokkal teli házban felnőni, miért vesz valaki öt éven keresztül heti egy festményt – és jut így tíz Rembrandthoz –, és hogyan lehet kiszúrni egy még katalogizálatlan mesterművet? Az én Rembrandtom azokat az embereket mutatja be, akik szenvedélyesen kötődnek egy-egy Rembrandt-képhez. 

...
Hírek

10+1 külföldi könyvújdonság, amire 2022-ben érdemes figyelni

Az idei évben Margaret Atwood, Elena Ferrante és Murakami Haruki is esszékötettel jelentkezik, emellett számos új izgalmas regény is érkezik angolul. 

Szerzőink

...
Forgách Kinga

„Esterházy Péter túl fogja élni a könyveket” – Megnyílt az Esterházy Péter és Gitta Könyvtár

...
Sándor Anna

Boldizsár Ildikó: Hétmilliárd individuum csap össze ahelyett, hogy közösséget alkotna

...
Ruff Orsolya

Egy Rembrandt még ma is képes felbolygatni a világot