„Nádasdy nagy szerelmi író. A tárgyban fájdalmasan sokat tud és fájdalmasan sokat nem tud. E kettő föltételezi egymást” – írta Esterházy Péter öt évvel ezelőtt, amikor megjelent Nádasdy Ádám melegekről szóló esszékötete, A vastagbőrű mimóza. Már annak a könyvnek a címében is megbújt az a különös kettősség, amely az író mostani novelláiban is központi szerepet tölt be: a túlérzékenység és az önvédelemhez szükséges védőburok, a „vastagbőr” együttes jelenléte. Nádasdy első szépprózakötetében nagyon sokféle kapcsolatot, kalandot, szerelmet ismerhetünk meg, de az összes történet dinamikáját meghatározza ennek az ellentmondásnak a jelenléte, amely nélkül, úgy tűnik, nincs meleg szerelem.
„Géza legszívesebben kiszaladt volna a kocsmából, egészen Stockholmig. A páncél, az a rohadt páncél, gondolta keserűen. Amit Patsynek magyarázott. Hogy aki melegként nő föl, páncélt kell növesszen maga köré: az védi, mint a teknősbékát, de be is zárja, visszatartja a könnyelmű feltárulkozástól. Azt már nem mondta Patsynek, hogy ha egy szúrás betalál a páncél alá, a teknősbékának vége. Hát most betalált. Feltárulkozott. Látványosan, mint aki a trambulinról pisál a medencébe.”
A szakállas Neptun novellái a 60-as, 70-es, 80-as években játszódnak, zömében Magyarországon, bár kapunk egy kis kitekintést is, hogy a szocialista blokkhoz képest milyen mondjuk Londonban, Rómában, vagy New Yorkban melegnek lenni ebben az időszakban. A szövegek egy része – mint azt az író rövid előszavából megtudhatjuk – az évek során már megjelent különböző folyóiratokban, némelyiknek az ősváltozata a 2008-ban megszűnt Mások újságban. A kötetben a lehető legkülönbözőbb korú, habitusú és helyzetű férfiak kapcsolataiba leshetünk bele. Rendre az egyik fél szemszögén keresztül ismerhetjük meg az adott viszonyt, annak minden játékával, intimitásával, sérelmével és bizonytalanságaival együtt. A novellákban láthatunk kamasz szerelmet, fiatal felnőtt kapcsolatot, olyan viszonyt, amiben nagy a kor- vagy a társadalmi különbség, és olyat is, amiben a két főszereplő szinte eggyé olvad a hasonlóságban.
De bármilyen is a kapcsolat, aminek épp tanúi vagyunk, mindig ott van a felvállalás és a bujkálás izgató, mégis nehéz témája is, amelyhez hozzátartoznak a mindennapi hazugságok, a lebukástól való örök félelem és a cinkosság állandó jelenléte is.
„A „csók” itt a Duna-parton csak egy villanásnyi szájösszeérintés volt, előrehajolva, mintha egymás cipőfűzőjét akarták volna megkötni, vagy egy érdekes kavicsot akartak volna egyszerre fölkapni. Azért igenis merészség kellett hozzá.”
Nádasdy Ádám megmutatja, hogyan lehet felvállalni az érzéseinket - Könyves magazin
Nádasdy Ádám első szépprózai kötetében meleg szerelmesekről olvashatunk novellákat. Kiderül, hogyan lehet felvállalni az érzéseinket, hogyan lehet úrrá lenni testi és lelki vágyainkon, vagy éppen hogyan uralkodnak azok mirajtunk. Olvassatok bele! Nádasdy Ádám novelláiból megtudhatjuk, milyenek a melegek: éppen olyanok, mint bárki más. Mindeközben mégis olyan kalandokba keverednek, amelyekbe mások nem.
A történetekben központi probléma az identitás, a novellákat átszövik az ezzel kapcsolatos önreflexiók.
Sokszor ütközik egymással az önmeghatározáshoz szükséges három fő nézőpont: milyen vagyok; milyennek lát az, akit szeretek; és mit gondolnak rólam mások.
A novellák szereplői más-más közegekben mozognak, van, akit elfogadással, van, akit előítéletekkel kezelnek a körülötte lévő emberek, de a legtöbben inkább elrejtik a valódi énjüket és a kapcsolataikat a világ elől. A novellák középpontjában elsősorban a szerelmi dinamikák és a belső folyamatok vannak, nem pedig a külvilág reakciói, azok inkább csak annyiban jelennek meg, amennyiben visszahatnak a párkapcsolatra. Ennek ellenére fel-felbukkannak a szövegekben a tipikus horzsoló mondatok, amelyek nem mindig célzott bántási szándékkal hangzanak el, mégis nagy fájdalmat tudnak okozni.
„– De tudnod kell valamit. Ez a fiú… ez nincs egészen rendben. Sajnos, szóval, buzeráns.
– Jaj, miket tetszik beszélni.
– Pedig így van. Szerencsétlen.
– Miért kéne attól szerencsétlennek lenni?
– Nekem, fiam, olyanok ezek, mint akinek levágták a pöcsét.
– Ne tessék már.
– Mit tudsz te erről, Ambruskám? Az egy külön világ. Láttam én nem is egyet, a rendőr uramon keresztül. Még a Rákosi alatt. Volt ott minden, zsarolás, megrontás, még gyilkosság is. Tudna az uram mesélni, ha élne. Mentem vele néha szórakozni, ahol ilyenek is voltak, azok meg csapták nekem a szelet. Maga a legszebb rendőrfeleség Szegeden. Volt köztük nagyon csinos is. – A pálinkásüveget nézegette félmosollyal, félrebillent fejjel. – Impotens banda.”
Nádasdy Ádám: Mindenki azt hiszi, hogy csak ő olyan - Könyves magazin
Fotó: Valuska Gábor Hogyan számolt el magában az állandó titkolózással, amire a coming outja előtt szüksége volt? Amikor Grecsó Krisztián felkérte, hogy írjon tárcákat az Élet és Irodalomba, ő csak annyit kérdezett: mi lenne, ha a tárcák a melegségről szólnának. A 2014-ben publikált írásokat most kötetbe rendezte, és melléjük válogatta régebbi, témába vágó cikkeit a 2008-ban megszűnt Mások magazinból.
A környezet ilyen jellegű, nyíltan hangoztatott előítéletei nagy szerepet játszanak abban, hogy a novellák hősei burkot növesztenek maguk köré, hogy titkolózással vagy teljes elszigetelődéssel próbálják védeni magukat.
A novellákban visszatérő motívum az attól való félelem is, hogy ha kiderül valakiről a homoszexualitása, elvitatják tőle a férfiasságot, a normalitást vagy az egészséget. Éppen ezért a szereplők kénytelenek olykor hazugságokkal vagy túlzó megnyilatkozásokkal kompenzálni, hogy ez ne történjen meg. „Tűnjetek a sunyiba – mondta Dénes. – Hamarabb basznám meg a Bella nénit, mint hogy ez a buzi hozzám érjen – és Lajos felé bökött a hüvelykujjával. Czeller Imre elismerőleg füttyentett.”
A szakállas Neptun izgalmas, inspiráló történeteit átjárják a szerelmi játékok és párkapcsolati játszmák, a boldog és boldogtalan pillanatok, a születő és eltűnőben lévő vonzalmak.
Nádasdy Ádám hétköznapi találkozásokat, kapcsolatokat mutatott be ebben a kötetben, amelyeknek középpontjában nem elsősorban a homoszexualitás áll, hanem azok a mindennapos apróságok, amelyek miatt az ember szeret együtt lenni a párjával: a viccelődések, az intellektuális viták, a becenevek, a másik idegesítő, de szeretnivaló szokásai, a közös mitológia. A vastagbőrű mimózáról Esterházy Péter azt írta: „Nagy szerző, nagy szerelmes könyve.” Ugyanezt el lehet mondani A szakállas Neptunról is.
