- Billy Collins szerint annál nagyobb megtiszteltetés nem érhet költőt, mint hogy lefordítják a verseit idegen nyelvre.
- Felolvasta Budapest című versét, amelyet magyar fordításban rögtön ezután Kőrizs Imrétől is hallhattunk. Billy Collins elmondta, ahogy azt a versben is írja, valóban nem járt Budapesten, a várost véletlenszerűen választotta, valami távoli, romantikus, egzotikus helyszínt szeretett volna a versbe. Budapestnek ráadásul a csengése is jó. „A hangzás sokszor jobb, mint a valóság.”
- Kőrizs Imre elmondta, a verseket olykor könnyű, olykor nagyon nehéz volt fordítani. A John Whalen-verset például egyszerű volt. Ez egy tizennégy soros szonett, és ebből tizenhárom sor így hangzik: „Nem John Whalen.” A nehézséget fordítás közben sokszor az okozta, hogy olyan amerikai kifejezések is voltak a versekben, amelyek számunkra ismeretlenek.
- A kötet Billy Collins 1988 és 2016 között megjelent tizenegy kötetéből ad válogatást. Hogy melyik vers kerüljön be, abban Kőrizs Imre szabad kezet kapott és nagy öröme volt a munkában. Inkább azt volt nehéz eldöntenie, hogy mi maradjon ki.
- A beszélgetés során a kötet címadó verse, az Az a baj a költészettel is elhangzott. Billy Collins viccesen megemlítette, hogy sokszor szokták mondani, hogy a költészetről ne írj verset.
- A versben szereplő kulturális utalások kapcsán a költő elmondta, a versírás alapvetően magányos dolog, de korábbi költők azért ott vannak az emberrel közben. Szerinte az utalások csak bónuszpontok az olvasás közben, nem szükségszerű felismerni őket, hogy értelmezhetők legyenek a versei.
- Szerinte azért érthetők a költeményei, mert betart bizonyos illemszabályokat írás közben. Például egész mondatokat ír és úgy viszi versszakról versszakra az olvasót, mintha egyik szobából a másikba menne át. A vers elején általában elég konkrétan kijelöli az irányt, a végén viszont szereti kicsit félrevezetni az olvasót, valami szokatlan, képzeletbeli, furcsa világban hagyni. Valahogy úgy, mint az Óz, a csodák csodájában: Kansasból indulunk és Óz birodalmába jutunk.
- Billy Collins azt is elárulta, kik számára a legjelentősebb irodalmi figurák: többek közt Philip Larkint, Ren Paggett-et, Keneth Kochot, John Donne-t, Emily Dickinsont és Walt Whitmant említette. Valamint Charles Simicet, akinek a mai napig féltékeny a verseire, és akit sokszor olvas írás előtt, hogy megfelelő hangulatba kerüljön. „Olvasni kell, mielőtt leülsz írni.”
- Ahogy arra Závada Péter felhívta a figyelmet, bár a versei igen játékosak, a központi témájuk a halál. Billy Collins szerint ebben nincs ellentmondás, a halálban van valami felvillanyozó is. Amikor Kafkát kérdezték, hogy mi az élet értelme, azt mondta, az, hogy véget ér. A halál szerinte mindig keresi az ember figyelmét, megmutatja, hogy egy nap sem ismétli magát, minden nap különleges.
- A költő szerint egyébként a humort a legnehebb lefordítani egy versben. Ahogy azt az olasz fordítója is mondta, ő egyértelmű nyelvet használ a versekben, a tónust mégis nehéz eltalálni, mert a hétköznapi és a költői közt van valahol középen.
- Új kötete angolul szeptember 29-én jelent meg, a címe Whale Day. Billy Collins ebből is felolvasott egy verset a beszélgetés végén, A virágfűzér címűt, amely szintén a halálról szól.
