50. Deborah Feldman: Unortodox
Valamikor a tavaszi karantén idején debütált a Netflixen az életrajzi elemekben bővelkedő Unortodox, ami aztán rögtön az irodalmi térképre helyezte Deborah Feldmant. Érdekes megfigyelni, ahogy egy-egy sorozat, könyv vagy film elkezdi tematizálni a befogadó közösséget: ez történt az Unortodox esetében is, amikor a zárt haszid közösségek szabályaitól kezdve, az újrakezdés esélyein át, az árulás kontra megszabadulás kérdésében egymást követték a vélemények és állásfoglalások. „Azt hiszem, a belső énem mindig is vágyott arra, hogy arcot kapjon, előlépjen, hiszen olyan sokáig volt bezárva. És amikor végre kiszabadíthattam, a másik énem háttérbe szorult, de bennem él továbbra is. Igazából azon kell dolgoznom, hogy ezt a kettőt összehangoljam, és együtt is működőképesek legyenek” – mondta interjúnkban Deborah Feldman, aki városról, tradíciókról, modernitásról és az olvasásról is mesélt nekünk (bónusz: és elárulta azt is, kik a kedvenc magyar írói).
ITT elolvashatjátok kritikánkat, ITT beleolvashattok a regénybe, ITT pedig a Libri kiadóvezetőjével beszéltünk a könyvről.
49. Sally Rooney: Baráti beszélgetések
Sally Rooney két sikerlistás könyv szerzője és az ír kortárs irodalom egyik legfeltűnőbb jelensége, aki alig három év alatt nemzetközi szinten is befutott író lett. A Normális emberek című regényével elképesztő sikereket ért el, még a Man Booker hosszúlistájára is felkerült, a Costa-díjat pedig el is nyerte vele, ráadásul egy szuper sorozat is készült belőle. Első könyve, a Baráti beszélgetések magyarul idén jelent meg (jó hír, hogy már ebből is készül az adaptáció). A regény a szerelem témáján keresztül boncolgatja az y-generáció félelmeit, életérzését. A főszereplője egy 21 éves egyetemista lány, Frances, aki egy irodalmi ügynökségnél gyakornokoskodik, szabadidejében pedig a legjobb barátjával, Bobbival spoken word-esteken lép fel. És aki nem mellesleg bonyolult viszonyba keveredik egy házas férfival, ami felborít mindent, amit önmagáról és a világról gondolt.
Kritikánkban ezt írtuk róla:
„A barátságról, titkokról, elvekről és sebezhetőségről szóló történet rövid idő alatt igazi kultuszkönyv lett, felkerült a bestsellerlistákra, sok-sok nyelvre lefordították, szerzőjük pedig sorra nyerte el vele az elismeréseket, például a Sunday Times Az Év Fiatal Írója Díját. A könyv titka a jól felépített, sajátos testi-lelki sérüléseket cipelő karakterekben rejlik, és a kirajzolódó bonyolult kapcsolati dinamikákban, amelyeket az örökösen újrakezdődő emberi játszmák irányítanak.”
A Baráti beszélgetések és a Frances Ha című film közötti kapcsolatról ebben a cikkben írtunk.
48. Erdős Virág: Hősöm
A Hős utcában található Budapest legnagyobb, jelenleg felszámolás alatt álló szegregátuma. Erdős Virág már jó ideje figyelemmel kíséri a Hős utcaiak életét, a Kontúr Egyesület több projektjében is részt vett és a felkérésükre érzékenyítő kiadványokat is írt, ismeri az ott lakókat is. Most verseken és fotókon keresztül mutatta be, milyen sorsok vannak a lebontásra ítélt falak közt. A Hősöm a költészet és a szociográfia sajátos keveredése, izgalmas és megrendítő olvasmány. A kötetben a Hős utca elemelkedik attól a valós szegregátumtól, amelyet a médiából mindenki ismer, és egyfajta szimbolikus, az összes kirekesztett társadalmi csoportot reprezentáló térré válik. A Hősöm az empátia könyve, amely belülről, a Hős utcaiak nyelvén és tárgyain keresztül mutatja be azt a jelképessé vált telepet, ahol Magyarország összes problémája összesűrűsödik és láthatóvá válik.
A kötet margós bemutatójáról ITT írtunk. Olvass bele ITT!
47. Szöllősi Mátyás: Illegál
Változó fókuszpontok jellemzik Szöllősi Mátyás Illegál című kötetének történeteit: a címadó sztoriban egy megállapodott, máskülönben egy multicégnél robotoló harmincas egy váratlan találkozásnak köszönhetően idéz fel egy sok évvel azelőtti bulis-balhés emléket, a Vendégjáték címűben pedig egy látszólag ugyancsak rendezett körülmények között élő fiatal ügyvéd kerül – egy gyilkossággal vádolt zenész védőjeként – fullasztó spirálba. Elvágyódás, kizökkenés, elfojtás jellemzi ezeket az embereket, akiket – mint kiderül – senki sem, még a hozzájuk legközelebb állók sem ismernek igazán. „Mindkét kisregényben (Vendégjáték, Illegál) feszesen, jó ritmusban követik egymást az események, nem hiányzik a suspense, vagy épp a bizarr, nem várt fordulatok, miközben olvasóként azért lehetőségünk van arra is, hogy kicsit megkapargassuk a felszínt és némi benyomásunk alakuljon ki arról, mi mozgatja ezeket az embereket” – írtuk kritikánkban.
ITT meg tudjátok nézni a könyvhöz készült trailert, valamint ugyanott bele is tudtok olvasni a kötetbe.
46. Kötter Tamás: Férfiak fegyverben
A háborút történelemként ismertük meg szerencsére, a nagyszüleink is alapvetően hallgattak róla az apró, színes részletek mellett. Kötter Tamás úgy elhagyta a a sportkocsikkal, luxusórákkal és motiválatlan, kiégett emberekkel teletömött komfortzónáját, hogy a II. világháborúban a Don-kanyarban találta magát, és ennél jobb dolog nem történhetett volna vele. A Férfiak fegyverben elbeszéléskötet szövegei lazán kapcsolódnak, amennyire a háborút lehet laza kapcsolódásnak nevezni. Nem lehet: a háború egy másik valóság, amelyben más törvények és moralitások uralkodnak, és ezeket Kötter szépen megmutatja a II. magyar hadsereg történetein keresztül, ami a keleti frontról történő visszavonulással zárult. Kötternél nincsenek hősök, csak áldozatok, legyen kiskatona vagy hetvenéves veterán, mert még a túlélőknek is cipelniük kell az embertelenséget magukkal.
45. Roxane Gay: A rossz feminista
2020-ban arra jutott az ország, hogy az apa férfi, az anya nő, a mesekönyvet darálva olvassuk, és ha szexualitásunkat nem tudjuk felvállalni, akkor inkább sokakat ellehetetlenítünk az iPad-alkotmányban, majd az ereszcsatornán menekülünk. Nálunk az identitás és a szexualitás politika, ezért pontosan kijelölik, ki a jó, ki a más. Pedig a biológiai és társadalmi nemi kérdésekről és összefüggésekről kell beszélni. Roxane Gay egyetemi oktató, író és újságíró (TED-előadó), akinek idén tavasszal jelent meg A rossz feminista című könyve az Athenaeumnál: a popkultúra-kritika és a társadalmi nemek kérdéseinek középpontba helyezése az idei év egyik szórakoztató esszékötetét hozta össze. Ez a könyv segít ismerős témákat (például: A szürke ötven árnyalata, Amy Winehouse, Hófehérke vagy a New York Times cikkének nyelvezete) új szempontból megvizsgálni. Nem valószínű, hogy az olvasó 380 oldalon keresztül előítéletekkel és társadalmi kérdésekkel akarja sokkolni magát, de nagyon megéri: A rossz feminista az a könyv, ami érdekesen provokatív, szórakoztató és okos egyszerre, nem szabad félni tőle, olvasni kell, mert megismerhetünk új összefüggéseket, amelyek befolyásolják észleléseinket, sőt lerombolhatják előítéleteinket is:
„Vállalom a »rossz feminista« címkét, mert ember vagyok. Rendetlen vagyok. Nem is próbálok példakép lenni. Nem próbálok tökéletes lenni. Nem próbálok úgy tenni, mintha mindenre tudnám a választ. Nem próbálok úgy tenni, mintha mindig igazam volna. Csupán azt próbálom minél alaposabban alátámasztani, amiben hiszek.”
44. Pető Péter: #halálka
Amikor egy regény úgy kezdődik, hogy az egyik főszereplő az Andrássy úton egy jól sikerült, vagyis megfelelő hashtagekkel ellátott és filterezett kép elkészítése után öngyilkos lesz, ami nem számít spoilernek, akkor tudhatjuk, hogy valami történik! Pető Péter #halálka című regényében két újsághírből ír egy regényt, ami a kelet-magyarországi életlehetőségeket meséli el. A termékfejlesztési igazgató és a gyári munkás párhuzamos történetei klasszikus posztrendszerváltás-drámák: hogyan temeti maga alá az embert a munka, a lehetőségek hiánya, a vágyak, a szerelem, vagyis az élet, amihez bár kaptak mintát főszereplőink, Patrik és Gábor, de nem megfelelőeket, ahogy ez a különböző mellékszereplők szólamaiból kiderül. Pető lendületes monológjai a személyes nézőpontokon keresztül mutatják meg, hogy az életet mindenki magának árazza be. A #halálka egyszerre szórakoztató, társadalom- és rendszerkritikus, cinikus, vicces és dühös könyv (itt olvasható a kritikánk, itt egy részlet a regényből, ezen a linken a könyvbemutatót lehet meghallgatni).
43. Susanna Clarke: Piranesi
Susanna Clarke, A hollókirály írója 14 év után jelentkezett a zsánert megújító regénnyel, amely letaglóz az atmoszférájával. A Piranesi rövid, de annál jelentőségteljesebb könyv, egy naplóregény, amelynek olyan erős, szinte hipnotikus lett a hangulata, hogy nem tudja nem magával ragadni az olvasóját. Piranesi maga a boldog ártatlanság: múltja és jövője nincs, a jelen megszállottja, akit tökéletesen kielégítenek szükségleteiért folytatott mindennapos küzdelmei és precízen végzett mérései. Tudós elme, analizáló, aki szisztematikusan tárja fel környezetét, tapasztalatait pedig írásban jegyzi le, naplóiban saját időszámítás szerint rögzíti megfigyeléseit. Susanna Clarke állítólag saját betegségét írta bele ebbe a könyvbe, krónikus fáradtság szindrómában szenved, ami meghatározta az elmúlt 15 évét. A könyvben szereplő Világnagy Épülete betegségének allegóriája, amely csapdába ejtette.
Kritikánkban ezt írtuk róla:
„Természetesen a Piranesinek is van cselekménye: megismerjük a főhős múltját, és azt is, hogy hogyan és miért került ebbe a különös világba. A könyv végére nem marad bennünk kérdőjel. Mégsem a történet miatt vágyódunk majd vissza a Házba, hanem a szinte tapintható hangulata és Piranesi civilizációt levetkezett naivitása miatt.”
Olvass bele ITT.
42. Toby-Brodesser Akner: Fleishman bajban van
Látszólag egy jól szituált negyvenes New York-i pár házasságának halódását tette meg első regénye központi témájának Taffy Brodesser-Akner. Adott egy elhagyott férj két gyerekkel, meg azok az új (randizással, ismerkedésekkel, szexchateléssel teli) távlatok, amiket ez a szingli lét teremtett. A téma ezerszer ismert, Brodesser-Akner nagy trükkje viszont az, hogy Toby történetén keresztül a nőkről, még pontosabban a feleségről mesél. „Rachel férfi módra mer létezni egy olyan világban, ahol nem nézik jó szemmel, ha a nők nem húzódnak meg csendesen máskülönben sikeres férjeik szélárnyékában” – írtuk kritikánkban a könyvről, amely nemcsak a párkapcsolatok elhallgatásaival, de a látszólagos boldogság és megállapodottság traumáival és hosszú távú hatásaival is szembesít.
ITT elolvashatjátok kedvenc idézeteinket a könyvből.
41. Sebastian Barry: Végtelen napok
Sebastian Barry a Végtelen napokkal nyerte el 2017-ben a Costa Év Könyve Díját, amihez persze az is kellett, hogy előtte bezsebelje az év regénye díjat. A 19. századi Amerikában játszódó regényének hősei egy amerikai és egy ír fiú, akik egy táncos munka után az indiánok, majd a déliek ellen vezetett seregben találják magukat. Kapcsolatuk több egyszerű barátságnál vagy véd- és dacszövetségnél; egy olyan szerelem szövődik közöttük, amelyre ebben az időben egyszerűen nem voltak szavak. Kritikánkban ezt írtuk a könyvről: „Sebastian Barry egy egész nagyregényre elegendő témát sűrített bele alig 300 oldalba, hiszen a bevándorlás, a beilleszkedés, a meleg szerelem, a család, az otthonkeresés, a boldog pillanatok törékenysége önmagukban fajsúlyos topikok. A Végtelen napokat ugyanakkor részben személyes okok, fia coming outja ihlette, térben és időben mégis messzire vezet, a 19. század közepi Amerikában, amikor nemcsak egy ország formálódott rengeteg vérontás árán, de egy fiú személyisége is.”
