A változókor nem az „élet ősze”, hanem a késői nyár – Olvass bele a sztár nőgyógyász könyvébe!
Könyves Magazin

A változókor nem az „élet ősze”, hanem a késői nyár – Olvass bele a sztár nőgyógyász könyvébe!

Dr. Sheila de Liz német nőgyógyász változókorról szóló, Hőhullámon – Menopauza jó közérzettel című kötete olyan kérdésekre is választ ad, amelyeket eddig nem volt kitől megkérdezni. A szerző szerint ez az időszak egy új életszakasz kezdete is lehet.

Az előző generáció elsősorban a szégyen miatt hallgatott a klimaxról, és azért, mert úgy érezték, nőként kudarcot vallottak. Ez már akkoriban is butaság volt, de a mai időkben még inkább az, írja Sheila de Liz, Németország első számú nőgyógyásza. Könyve könnyed stílusa és szakszerű megközelítése segít megérteni a változókort kísérő komplex tünetegyüttest, gyakorlati tanácsokkal segít azon, hogy a változókor ne egy elkerülhetetlen negatív folyamat legyen, hanem az újradefiniálás lehetősége.

Dr. Sheila De Liz
Hőhullámon – Menopauza jó közérzettel
Ford. Kosztolánczi Krisztina, 21. Század, 2026
 

A kötet számos tudományos kutatást, orvosi rutint és gyakorlati összefoglalót tartalmaz, hogy a test és lélek hormonális változására legyen egy kész „menopauzaterv” a kezünkben. „Még az is lehet, hogy az a nő vár rád, aki mindig is lenni akartál. Az a nő, aki erős és szexi, ha éppen ahhoz van kedve, de főleg – szabad. Megtiszteltetésnek veszem, hogy bemutathatlak neki” – írja a kötet előszavában. Olvass bele! 

Dr. Sheila de Liz nőgyógyásszal március 31-én Budapesten is találkozhatsz, a CEU-n szervezett beszélgetést Fiala Borcsa moderálja. Részletek itt.

Dr. Sheila de Liz: Hőhullámon - Menopauza jó közérzettel

Ford. Kosztolánczi Krisztina

„It’s just the beginning, it’s not the end,
things will never be the same again.”
Melanie C., egykori Spice Girl

Előszó

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy itt vagy! Feltehetően azért vetted kézbe ezt a könyvet, mert téged is utolért a változókor, vagy esetleg már túl is vagy az utolsó menstruációdon. Lehet, hogy van pár furcsa tüneted, és igen valószínű, hogy úgy érzed, nem tudsz eleget erről a témáról. Valljuk be: nem sok nő beszél szívesen az életközepi változásról. Mintha kicsit szégyellnénk magunkat miatta. Az előző generáció elsősorban a szégyen miatt hallgatott a klimaxról, meg azért, mert úgy érezték, nőként kudarcot vallottak. Ez már akkoriban is butaság volt, de a mai időkben még inkább az.

Szeretnék bemutatkozni. Nevem Sheila de Liz, nőgyógyász vagyok, és az az életcélom, hogy kiegészítsem a változókorról alkotott hiányos képet. És igaz ugyan, hogy orvos vagyok, mégis szeretnélek tegezni – remélem, nincs ellene kifogásod. Először is azért, mert a rendelőmben is tegezem a pácienseim nagy részét, hiszen az évek folyamán jóformán barátnőkké váltunk. Másodszor pedig azért, mert ezzel a könyvvel végig szeretnélek kísérni azon az úton, amely a következő években számtalan változást tartogat számodra – és ebben a virtuális orvos-páciens kapcsolatban nincs helye a merev udvariaskodásnak.

Előre figyelmeztetlek: ebben a könyvben olyan orvostudományi titkokat tárok fel előtted, amelyek esetleg szöges ellentétben állnak azzal, amit eddig tudni véltél a változókorról. Az általam leírtak heves vitákat szülhetnek a baráti körödben, a családodban, sőt az orvosoddal is, mégis el kell hinned, hogy igazam van. Neked se tanácsolok mást, mint a testvéreimnek és a barátnőimnek, és nem utolsósorban saját magamnak. Annyi éven át vezették tévútra a nőket, olyan sokáig bizonytalanították el őket, és – ami talán a legszörnyűbb – olyan hosszú ideig hagyták ki őket a kezelésekről szóló vitákból!

A női orvoslás egyik legfőbb ellentmondása, hogy a mi testünket illető döntéseket többnyire férfiakból álló tudományos testületek hozzák zárt ajtók mögött.

A női életközepet középpontba állító modern orvostudománynak azonban szüksége van rád – és ez csak akkor lehetséges, ha alapos tudásra teszel szert, ismered a tényeket és van döntési lehetőséged. Túlságosan gyakran hagyjuk, hogy tudósok és orvosok döntsenek a testünkről, és eszünkbe se jut kétségbe vonni a véleményüket. Én is így teszek, ha például kificamítom a bokámat. De a változókori éveid alakításában aktív szerepet kell játszanod, és ez csak úgy megy, ha képben vagy. Nem az internetről származó féligazságokról vagy a közhiedelmekről beszélek, hanem a tényekről és a teljes igazságról a testeddel kapcsolatban, amely évről évre fejlődik, amelyet azonban óvnod és ápolnod kell, hogy életed második felében is megfelelően működjön. Igen, jól olvastad.

A változókor nem az „élet ősze”, ahogy azt eddig hittük. Ez a vélemény már teljesen idejétmúlt.

A változókort inkább a késő nyárhoz hasonlítanám,

és ezt az elméletemet alá is támasztom a következő oldalakon.

Semmi másra nem lesz szükséged, mint egy tervre, és egy hozzáértő orvos támogatására. Hogy miként? Gyere, utazásra hívlak a változókor különböző állomásain át, mert a másik oldalon nagyszerű dolog vár rád: saját magad új változata! Még az is lehet, hogy az a nő vár rád, aki mindig is lenni akartál. Az a nő, aki erős és szexi, ha éppen ahhoz van kedve, de főleg – szabad. Megtiszteltetésnek veszem, hogy bemutathatlak neki.

Használati útmutató

Olvashatod ezt a könyvet fejezetről fejezetre, de akár kézikönyvként is; és újra meg újra felütheted, ha szükséged van valamilyen információra. Mivel az idő sokunk életében igencsak szűkös jószág, a hosszabb fejezetek végén Dióhéjban címszó alatt összefoglaltam a legfontosabb  tudnivalókat.

A Jó tudni! bejegyzésekben tudásmorzsákat találsz: kis adagokban kóstolgathatod a legújabb tudományos eredményeket, illetve gyorsan képbe kerülhetsz az egyes fejezetek főbb pontjait illetően. Tévhitek mottóval számolok le a változókor körüli téveszmékkel és elavult gondolkodásmóddal. A Haladóknak részben mélyebben beleáshatod magad a témába – igazi szakértővé válhatsz! Ezek az információk azonban nem elengedhetetlenek ahhoz, hogy megértsd a könyvet.

1. RÉSZ

Az alapok

1.

Emberpróbáló időszak

Jó hírem van: a nők új nemzedékéhez tartozol.

Olyan időket élünk, amikor a nők tovább maradnak erősek, egészségesek és szépek, mint bármikor a történelem folyamán.

Ami azonban számunkra nyilvánvaló, azzal az evolúció képtelen lépést tartani. Testi fejlődésünk megragadt a százötven évvel ezelőtti szinten, amikor a változókori panaszok nem játszottak túl nagy szerepet, hiszen negyvenöt évesen hanyatlani kezdett az egészségünk, és az életünk nem ritkán már ötvenéves korban véget ért. De egy ötvenéves nő még a háború utáni évtizedekben, egészen a nyolcvanas évekig még öregnek számított, nem is beszélve a hatvanéves matuzsálemekről. A változókori panaszok összemosódtak az öregkori betegségekkel, vagy a korszellem miatt egyszerűen elhallgatták őket, így nyitott társadalmi eszmecserére nem kerülhetett sor.

Manapság a középkorú nő a közösség tartópillére, hiszen rengeteg feladatot lát el – és ebben a korántsem egyszerű időszakban az evolúció sem kíméli: beindul a hormonális hullámvasút. Vannak csendes, finom, titokzatos változások, és vannak olyanok, amik teljesen kiütnek minket, és alaposan megnehezítik az életünket. És habár biológiai szempontból sokkal fiatalabbak vagyunk, mint anyáink és nagyanyáink a mi korunkban, és minden további nélkül teszünk olyan dolgokat, ami nekik eszükbe se jutott (például Converse tornacipőt hordunk és rockkoncertekre járunk), az orvostudomány a változókort illetően akadozva fejlődött a nyolcvanas évek óta. Vagy fogalmazzunk másképp: mi továbbléptünk, a gyógyászat pedig nem tartotta a tempót. Erre rátesz még egy lapáttal, hogy a negyven fölötti nőknek nincs hova fordulniuk útmutatásért.

A változókorról szóló elméletek nagyjából olyan szinten vannak, mint a menstruáció témája az ötvenes években: mindenki suttogva beszél róla, ha lehet, zárt ajtók mögött.

Ha más nem is, ez utóbbi változni látszik: az ember leül a serdülőkorú lányával, megmutatja neki a betétet és a tampont, és minden teketória nélkül elmondja, amit kell. Csakhogy az életközepi, gyökeres hormonális átalakulásról nincs felvilágosító beszélgetés. Nincsenek idős, bölcs nők, akik felkészítenek bennünket erre az időszakra, és legtöbbször még a nőgyógyászunk sem törekszik a nyílt párbeszédre, így teljesen ismeretlen területen találjuk magunkat. Olykor rábukkanunk egy-egy információra, de ezek többsége veszteségről és búcsúról szól, olyan jelzőkkel, mint kellemetlen, fájdalmas és nyomasztó. Olyan, mintha a változókor amolyan törvényszerű női átok volna, mint a menstruációs fájdalom vagy az azt megelőző tünetek, a PMS, amit valahogy ki kell bírni, lehetőség szerint fegyelmezetten, hiszen egyes tünetek enyhítésén túl úgyse lehet rajta segíteni; a természet egyszerűen így rakott össze minket.

A könyvem egyik célja, hogy megnyugtassalak: ennek nem muszáj így lennie. Nem kell belenyugodnod a természet rendjébe; elkerülhető, hogy egyre rosszabbul és egyre gyengébbnek érezd magad. Legfőbb ideje, hogy kicsit frissítsük a változókor fogalmát. Remek tervem van. Létezik ugyanis olyan megoldás, amellyel remekül fogsz boldogulni – nem csupán tünetmentes leszel, de fitt és elégedett is. És ami a legjobb: ezt a kedvező állapotot sokkal könnyebb elérni, mint hormonhiánytól szenvedve átküzdeni magad a következő napokon, hónapokon és éveken. És hosszú távon még egészségesebb is leszel!

Ahogy hamarosan láthatjuk, a hormonhiány az öregkori betegségek egyik fő oka. Ezek azok a nyavalyák, amelyek megakadályozzák, hogy önfeledten táncoljunk a gyerekeink esküvőjén, vagy a nyaraláson a cuki pincérrel kacérkodjunk.

Már a negyvenes éveinkben is jó pár meglepő tünettel találkozunk, és ezek bizony a hormonhiány következményei: depresszió és egyéb lelki zavarok, ízületi panaszok, szívritmuszavar, neurológiai megbetegedések, 

szokatlan bőrelváltozások és számos egyéb tünet. Ezek közül eleinte gyakran csak egy jelenik meg. Azok a nők, akik ebben az időszakban tünetmentesnek érzik magukat, csak mert nincsenek hőhullámaik, sokszor egészen más bajokkal szembesülnek – és se nekik, se az orvosuknak nem jut eszébe, hogy ezért az állapotért a női hormonok a felelősek.

JÓ TUDNI!

A következő életszakaszhoz pontos, világos, személyre szabott, és mindenekelőtt működőképes tervre lesz szükséged. Ha mindent jól csinálsz, a hatvanéves éned hálásan mond köszönetet a mainak. A tudáshiány nem csupán a laikusok sajátja – az orvosegyetemen éppen csak megemlítik a változókort, sőt még maguk a nőgyógyászok is alig tanulnak róla. A harmincas éveim elején, gyakornok orvosként még szentül hittem, hogy a változókori panaszok az utolsó menstruációval kezdődnek. Továbbá arról is meg voltam győződve, hogy a hormontermelés ötvenéves kor körül kezd el leállni, és a helyzet innentől egyre csak romlik.

Ma már tudom, hogy a hormonháztartás a harmincas éveink végétől, fokozatosan alakul át. Ez a sokszor alig észlelhető folyamat a premenopauza (kb. negyven–negyvenöt éves kor között), amely az úgynevezett perimenopauzába vált át (kb. negyvenöt–ötvenhárom évesen: ez az eléggé hosszú időszak a legutolsó havi vérzés előtti és utáni éveket jelöli).

Kevesen tudják, hogy a menopauza kifejezés valódi jelentése szerint csupán egypár napot ölel fel, mégpedig a legutolsó vérzés időtartamát.

A nők többsége még csak nem is sejti, mitől érzi magát olyan rosszul a pre- és a perimenopauza éveiben.

Főleg negyvenéves kor alatt; ilyenkor a problémáik nagy valószínűséggel süket fülekre találnak (ebben az időszakban változókori tünetek esetén úgynevezett petefészek-elégtelenségről beszélünk). Mivel megalapozott tudással szeretnélek felvértezni, itt az ideje, hogy a lovak közé csapjunk! Első lépésként sorra vesszük a női hormonokat. Erre az alaptudásra szükséged lesz, hogy megértsd, mi zajlik benned. Nem csupán arról van szó, hogy a legtöbb szervünket befolyásolják a női hormonok, de számos érzelmi és pszichés folyamat is közvetlenül összefügg velük: akinek tini lánya van, az könyvet tudna írni róla, milyen hatalmuk van a hormonoknak. A terhesség alatt sokunk másodszor is megtapasztalhatta a hormonok letaglózó erejét, és higgy nekem: ez a mostani, harmadik hormonátállás is alaposan felforgatja a szervezetünk és a pszichénk működését.

JÓ TUDNI!

Általában negyven- és negyvenöt éves kor között indul be a premenopauza időszaka, ilyenkor alig észlelhetően elkezd átalakulni a hormonháztartás. Ezt a szakaszt váltja a perimenopauza – ez már a változókor, ami az utolsó menstruációd, a menopauza után még egy-két évig tart. Bizony, a menopauza az utolsó havi vérzést jelöli, abban az esetben, ha utána tizenkét hónapig már nem jelentkezik a menstruációd. A perimenopauza végül zökkenőmentesen vált át a posztmenopauzába.

Ahhoz, hogy ne csak megértsd, de uralni is tudd a változókort, igen fontos, hogy megismerkedj a női hormonokkal. Hírből már biztosan hallottál róluk: titokzatosak és szeszélyesek, bonyolultak és érthetetlenek. Éppen ideje, hogy átformáljuk ezt az általános véleményt. A hormonok nem csupán egyszerű molekulák; mindegyiknek megvan a maga feladata, sőt a személyisége. És mivel minden személyiséghez párosul egy arc is, segítségért gondolatban elutazunk az álmok városába, a varázslatos Hollywoodba. Vágjunk bele!

 Nyitókép: 21. század