Emily Brontë klasszikusa, az Üvöltő szelek (olvass bele itt!) óriási szenzáció a BookTokon, és újabb filmváltozata már az első előzetes óta borzolja a kedélyeket. Egy ideje nemcsak ez a történet van reflektorfényben, hanem a Julia Quinn regényfolyama alapján készült Bridgerton, és a hokis románcok mintapéldája, a Rachel Reid Game Changers című kötete által ihletett Heated Rivalry is. Három különböző kor, három teljesen eltérő romantikus – vagy annak titulált – történet, amelyekben a látszat ellenére mégis sok a közös vonás.
A Vogue cikke szerint az egyik legfontosabb ezek közül az, hogy a főszereplőket valamiféle megszállottság hajtja, az az érzés, hogy bizonyos kapcsolatok elkerülhetetlenek, mágnesesek és ellenállhatatlanok. A könyvek olyan emberekről szólnak, akik nem tudnak távol maradni egymástól, bármi is legyen ennek az ára. Mindezek ellenére a három regény(folyam) teljesen eltérő kapcsolati modelleket és dinamikákat mutat be. De mi az, ami működik ezekben a különböző korokban és társadalmi viszonyok között játszódó történetekben?
És milyen szerelmi kapcsolatokat akarunk látni a 21. században?
Üvöltő szelek: őrület és traumák
A regény a világirodalom egyik klasszikusa, amely már a megjelenése idején megbotránkoztatta az olvasókat, és nem ok nélkül. Ha a romantika felől vizsgáljuk a cselekményét, egy olyan mérgező, intenzív kapcsolat története, amely mindenkit megsebez. Samantha Ellis brit drámaíró és kutató a The Guardianben kifejtette, hogy az Üvöltő szelek sosem volt romantikus regény, és a legtöbb filmes adaptáció félreértelmezi a könyvet.
Emerald Fennell, a 2026-os adaptáció (kritikánkat itt olvashatod el) rendezője is beállt azoknak a sorába, akik szerelmi történetként értelmezték regényt (az előzetes szerint az Üvöltő szelek „minden idők legnagyobb szerelmi története”). Mindezt úgy, hogy
a könyvben az arisztokrata Cathy a társadalmi különbségek miatt elutasítja árva gyerekkori barátját, Heathcliffet, a férfi pedig pszichopatává válik.
Az Üvöltő szelek az egyik legfelkapottabb klasszikus a BookTokon, és sokan valóban a sorsszerű, végzetes szerelem szinonimájaként tekintenek rá. Egy olyan világban íródott, amelyben a romantikus kapcsolatoknak nagyon kevés esélye volt a boldog végkifejletre, különösen a nők számára. Ahol lehetetlen volt változtatni a merev társadalmi hierarchián és a szigorú nemi szerepeken, és ahol a házasság gazdasági ügylet volt.
Talán nem véletlen, hogy a regény körüli hype egybeesik a dark romance népszerűségével – a zsáneren belül vannak kötetek, amelyek az abúzust romanticizálják, és részben olyan kapcsolatokról szólnak, amelyeket traumakötések táplálnak.
Cathy nem egy átlagos romantikus hősnő, Heathcliff pedig nem az álmok férfija. Ő az a pusztító erő, amit a romantasyk shadow daddy karakterei óriási erőfeszítések árán, de nem hagynak elszabadulni. Samantha Ellis szerint a regény inkább arról szól, milyennek képzeljük a szerelmet, amikor még nem tapasztaltuk meg.
Heated Rivalry: hipermaszkulinitás és sebezhetőség
Korábban már írtunk arról, hogy a BookTok-közösség berkeiben a hokisokat szerepeltető könyvek népszerűsége a Covid-járvány óta töretlen, olyan szerzők regényeivel, mint Elle Kennedy, Emily Rath vagy Rachel Reid. A Heated Rivalry középpontjában két profi jégkorongozó, Shane Hollander és Ilya Rozanov áll, akik a jégen ellenfelek, de titkos románc bontakozik ki közöttük.
A hoki erőszakos, veszélyes játék nagyon régimódi kultúrával, a közeg erős kontrasztot alkot az egyébként klasszikusan férfias karakterek érzékenyebb, lágyabb oldalával. A Vogue cikke felteszi a kérdést:
vajon az Üvöltő szelek volt kora Heated Rivalry története?
Mindkettő a megszállottsággal kezdődik, de a hokis románc nem ér véget itt: „A vágyat elismerik, az érzéseket megnevezik. A sebezhetőségnek helye van a történetben. A szenvedélyt nem büntetik, hanem próbára teszik, megosztják, és végül átalakul” – írja a cikk szerzője.
Fontos különbség, hogy ebben a történetben a szerelem olyasvalami lesz, amit Shane és Ilya aktívan választanak, nem pedig valami, ami csak úgy történik velük. És végül: a szerelem nem megöli, hanem meggyógyítja őket.
A Heated Rivalry cselekménye a korlátokról is szól – és ezzel inkább a Bidgertonnal alkot párhuzamot. A profi jégkorong hipermaszkulin világában, ahol a nyíltan vállalt homoszexualitás meghatározhatja – és tönkreteheti – a karriert, a kockázatok valósak. A két férfi közötti szerelmi történet egy olyan korban és közegben bontakozik ki, amikor a „hagyományos” puritán értékek újra érvényre jutnak, amikor a nemi szerepeket ismét szigorúan ellenőrzik, és a társadalmi konformitást jutalmazzák.
Bridgerton: a nők átveszik az irányítást
A Bridgerton a 19. század eleji, fiktív londoni elit világában játszódik, minden évad egy (vagy több) szerelmi ívre fókuszál, miközben a társadalmi normák, a vágy, az identitás és a hatalom kérdéseit is vizsgálja. A sorozat nem csak a fényűző bálokról és a szerelmi intrikákról szól; egy szintén a Vogue-ban megjelent véleménycikk szerint kényelmetlenül felhívja a figyelmünket néhány romantikus téveszmére.
Például arra, hogy egy olyan kapcsolat (Daphne és Simon, 1. évad), ami racionális megállapodásként indul, azzal az elképzeléssel, hogy a kockázatot minimalizálni lehet, ha előre meghatározzuk a határokat, csak átmenetileg működőképes. Egy idő után világossá válik, hogy ez a kontroll iránti vágy a félelem egyik formája.
A Bridgertonban a nők aktív döntéshozók a szerelemben – olyan érzésünk van, hogy minden szálat ők mozgatnak. Ami szintén közös pont a hokis regényekkel, hogy
a Bridgerton is újraírja a maszkulinitás sémáit, a férfi karakterek érzelmileg elérhetők és sebezhetők.
A 4. évadban – legalábbis az Így neveld a regényedet blog szerint – ezt túl is tolták, Benedict Bridgerton gyakorlatilag meg sem értette, hogy mi Sophie fő problémája a potenciális szeretői státusszal, és ha bárki számonkéri, csak azt hajtogatja, hogy szerelmes. Szinte az utolsó pillanatig passzív, és hagyja, hogy a nők olyan irányba tereljék a dolgokat, amivel mindenki együtt tud élni.
A Bridgerton azt mutatja meg – és ebben közös a Heated Rivalry-vel –, hogy hogyan hatnak a társadalmi elvárások az érzelmi döntéseinkre. Míg a régenskorban ezek az elvárások a rangok, a házasságok és az elit közösség véleménye voltak, ma ez az érzelmi elérhetőség, az időzítés és a társadalmi elfogadottság.
„A keretek megváltoztak, de a nyomás ugyanaz maradt. A szerelem még mindig valami, amit kívülről mérnek, értékelnek és becsülnek, mielőtt belülről megtapasztalnák” – teszi hozzá a cikk szerzője.
Megmutatják, mi hiányzik?
A három mű nemcsak a szenvedélyes szerelemről szól, hanem a vágyakozásról is, ami a Vogue szerzője szerint a mai olvasó valóságából hiányzik.
Egy olyan világban élünk, ahol nagyon könnyű jobbra vagy balra húzni, ghostingolni, blokkolni valakit, és megtanultunk ezeken továbblépni.
Közben az igazi intimitás gyakran elérhetetlen, a vágyakozás veszélyes terep. Nagyon és hosszú ideig kívánni valakit szinte radikálisnak tűnik egy olyan korban, amelyet a közvetlenség és a könnyedség jellemez.
Ezek a történetek nemcsak romantikát ígérnek, hanem intenzitást is. Shane és Ilya mindig egymásra gondolnak, amikor távol vannak egymástól. Az Üvöltő szelekben a vágy már a megszállottság és a mánia szintjére kerül.
Talán ezért ragadnak meg minket továbbra is a vágyakozásról szóló történetek: emlékeztetnek arra, hogy a mély érzések még mindig fontosak, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi vagy egyéb határokat lépnek át, és hogy megérdemeljük a szenvedélyt, a vágyakozást, hogy vágyakozzanak utánunk.
De míg az Üvöltő szelek a szerelmet romboló erőként ábrázolja, a Bridgerton és a Heated Rivalry – és az ezekhez hasonló kortárs (vagy kortárs szemlélettel megírt) történetek – megmutatják, hogy van választásunk.
Nyitókép:
