Az irodalomban számos olyan nagyregény van, ami a hosszúsága miatt vált meghatározóvá, mint például a gyakran félbehagyott Ulysses, a posztmodern iróniával megírt Végtelen tréfa vagy a most megjelent Ellenfényben című Thomas Pynchon-regény (olvass bele). Ebben a cikkben olyan köteteket gyűjtöttünk össze, amelyek 1000 oldalnál is hosszabbak, és megváltoztatták az irodalomról alkotott gondolkodást.
Pynchon és a formabontó regény fogalma az irodalomban szinte szinonimává vált, elég csak az 1973-ban megjelent Súlyszivárvány című regényére gondolni, ami komplexitásában, hosszában és irodalmi utóéletében is a posztmodern egyik alappillérét képviseli. És aki már olvasott a szerzőtől, az tudja, hogy az Ellenfényben című regénnyel sem lesz könnyű megküzdeni, de megéri. Ezt erősíti meg olvasási útmutatójában Dragon-Túry Melinda, a kötet szerkesztője is. Jöjjenek tehát a korszakalkotó monumentális regények!
David Foster Wallace: Végtelen tréfa
Nem is lehetne máshol kezdeni, mint a sokak által az X generáció Ulyssesének titulált könyvnél, ami a mai napig rengeteg olvasót állít kihívás elé, és egyben a ’90-es évek egyik legkultikusabb kötetévé nőtte ki magát. A Végtelen tréfa 1996-ban jelent meg, pár hét alatt ikonikussá vált, és egymagában világhíressé tette az íróját.
Megjósolta a jövőt is, és nem mellesleg örökre bebetonozta magát a „10 könyv, amit senki sem olvas el” listák élére.
A kötet 2018-ban jelent meg magyarul (összesen 1114 oldal), így a hazai olvasók elé is egy olyan kihívást állított, amit talán a mai napig kevesen ugranak meg. Pedig a posztmodern irodalom egyik legfontosabb darabja, nem véletlen hasonlítják sokan Pynchon írásaihoz, komplexitásában és stílusában is egyedülálló.
„Wallace gigantikus opuszát olvasni olyan, mintha nyakig merülnénk a kilencvenes évek sajtburgerszagú, MTV-fixált, hedonista univerzumában, és fejest ugranánk egy saját diszkomfortzónájában ragadt, megszállott és néha követhetetlenül gyorsan szerváló író zavarosan örvénylő agyába”
– írtuk a könyvről korábban. A megjelenéskor olvasási útmutatót írt a Könyvesre a két fordító – Sipos Balázs és Kemény Lili –, akik szerint csak a 162. oldalig kell kibírni, illetve podcastet is készítettünk a könyvről.
Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember I-III.
A 20. század egyik legnagyobb (és talán méltatlanul elfeledett) alkotása Robert Musil főműve, A tulajdonságok nélküli ember, ezen lista második leghosszabb darabja az 1844 oldalával, és még így is befejezetlen maradt. A kötet első darabja 1930-ban jelent meg, a rövidebb, második rész 1933-ban, a harmadik végül Musil hirtelen jött halála után – magyarra pedig nem más, mint Tandori Dezső fordította le 1977-ben, a korábbi kötetek fordítója Baránszky-Jób László volt.
Musil 62 éves volt, amikor egy ebéd után felállva elindult kezet mosni, de belépve a fürdőszobába, holtan esett össze.
Az utolsó szavai felesége visszaemlékezései szerint: „Azt hiszem, még néhány oldal és kész a mű”.
A tulajdonságok nélküli ember egy a „20. század szörnyetegei” közül (ahogyan Bán Zoltán András jellemezte egy cikkében), amiről sokkal többen tudnak, mint ahányan olvasták, akik meg belekezdtek, azok sem értek mind a végére.
A történet a világháború előtti Osztrák-Magyar Monarchia éveit és az első világháború kitörését dolgozza fel, középpontban a 20. századot felforgató ideológiák működésével és azok hasztalanságával. A regényben a kitalált, de a monarchiára nagyon hasonlító Kákániában járunk, ahol az uralkodó regnálásának 70. évfordulójára készülnek – de még nem találták ki az eszmét, amiért ünnepelni fogják.
Átmenet az esszéregény és a szatíra között, ami egyben fel is számolja a regény műfaját, és valami azon túlivá válik.
Musil ebben a tekintetben is megelőzte a korát, hiszen már akkor az európai értékek mibenlétét kutatta ebben a bölcseleti műben, amikor az évekre volt a teljes széthullástól.
Jelentőségét így is csak később ismerték el. A kötet fontosságáról korábban Szegedy-Maszák Mihállyal beszélgettünk egy interjúban.
Nádas Péter: Párhuzamos történetek
A 21. századi magyar irodalom egyik kimagasló (és egyben kifejezetten hosszú) alkotása Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényfolyama, amely tavaly ünnepelte keletkezésének 20. évfordulóját a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválon. A kb. 1600 oldalas kötet 2005-ben jelent meg, és ezzel jelentősen újraírta a kortárs regény fogalmát, nem véletlen, hogy az évek során nemhogy csökkent, inkább csak nőtt népszerűsége, legutóbb például egy lengyel lap vetette fel a kötet kapcsán: Nádas lehetne a következő irodalmi Nobel-díjas.
A 3 köteten és 39 fejezeten át tartó, mozaikosan felépülő regény a 20. század egészét tárja elénk, de nem a jól ismert háborúkat, ütközeteket és harcokat, hanem az azok árnyékában élő emberek mindennapjait, a testi és lelki elfojtást, a paranoiát és kilátástalanságot, a kavargó történelem hatását az emberre és társadalomra.
Mindezt pedig egy olyan formabontó és kaotikus módon, amely sodorja az olvasót, és úgy érzi, mintha tényleg a történelem folyna át rajta.
2012-ben a Die Presse német napilap például így fogalmazott a kötetről: „A Párhuzamos történetek Közép-Európa XX. századi mentális életrajza”.
A könyvet rengetegen méltatták az évek alatt, Schein Gábor szerint Nádas újragondolta a könyv fogalmát és teljesen felrúgta azt az elgondolást, hogy egy könyvnek eleje és vége kell hogy legyen, sőt az igazságról alkotott elképzelésünket is átformálta. Károlyi Csaba kritikus a megjelenéskor úgy jellemezte a könyvet, hogy „háromszor szakad be az asztal” alatta. 2010-től kezdődően pedig a nemzetközi fordítások is megjelentek, ami elhozta Nádasnak a világsikert.
A legendákról nem is beszélve, hiszen megjelenés előtt állítólag egy kalózverziót is kiszivárogtatott valaki az internetre, illetve azt beszélték, hogy valahol a kötet 4., lezáró része is készül – bár utóbbit maga a szerző cáfolta.
Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában
Talán senkinek nem kell bemutatni Proust magnum opusát, ami kb. 24-szerese egy átlag könyvek. Az eltűnt idő nyomában összesen 3719 oldal, ami toronymagasan a leghosszabb regény ezen a listán, és kevés, hasonlóan ikonikus könyvet találunk ilyen terjedelemben. Nem véletlen, hogy a mű részletekben, hét kötetben látott napvilágot 1913 és 1927 között, az utolsó három kötet kiadását pedig már maga a szerző sem érte meg.
Az ambíció jelentőségét az is mutatja, hogy eleinte ki sem akarták adni a könyvet, három különböző kiadó is elutasította azt, végül Proust a magánkiadás mellett döntött.
Még a Nobel-díjas francia író, André Gide is visszautasította a kéziratot, amiről később azt írta a szerzőnek, hogy a legnagyobb hiba volt. 1919-ben pedig a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat is elnyerte, ami hatalmas felháborodást keltett akkoriban Proust öreg kora és gazdagsága miatt.
A regényfolyam jelentőségét mutatja, hogy Proust alkotása a modern regényirodalom alappillére lett, bármikor szóba kerül a hosszú mondatokból építkező narráció, az emlékezés megjelenítése az irodalomban vagy akár a kötetekből híressé vált madeleine-keksz, akkor szinte biztos, hogy Proust neve is említésre kerül.
Narratív technikájával pedig rengeteg írónak és életműnek ágyazott meg – mint például Nádas Péter.
De hogy mennyi idő elolvasni a világ leghosszabb regényét? Erről itt írtunk.
Miguel de Cervantes Saavedra: Don Quijote
Végül pedig érdemes megemlíteni azt a regényt, ami nemcsak irodalomtörténeti szempontból meghatározó (hiszen egyfajta előszele volt a ma is ismert modern regénynek), hanem a kiadástörténete is fontos.
Egyes becslések szerint a kötet eredeti, 1605-ös publikálása óta nagyjából 500 millióan olvashatták Cervantes klasszikusát összehasonlításképpen: A Gyűrűk Urát 150 millióan).
A mű hosszúsága miatt a legtöbb kiadó általában nem is akarja teljes változatban kiadni, inkább rövidített és átdolgozott változatok kerülnek az olvasók kezébe. Ha csak a hazai kiadást nézzük, akkor a 150 oldalastól egészen az 1554 oldalasig találunk nyomtatványokat. Ezek között számos illusztrált és kötelező olvasmánynak készített változatot találunk. A legteljesebb kiadást 2005-ben az Európa Kiadó adta ki a mű 400 éves évfordulója alkalmából, ebben nemcsak a teljes szöveget találjuk meg, hanem korszerűsítő magyarázó jegyzeteket és a legfrissebb kutatásokat is tartalmazza.
Cervantes mára már klasszikussá vált műve egyszerre teremtette meg a modern regény alapjait és írta meg a középkorban divatos lovagregény antitézisét.
Don Quijote a híres lovag, akinek kalandjaiból a „szélmalomharc” kifejezés is származik, egyszerre jelenítette meg a valós és a belső világ párhuzamát, a valóság törékenységét és a képzelet szabadságát. Amellett, hogy a spanyol irodalom egyik legnagyobb hatású írása, narratív technikái utat engedtek a későbbi mágikus realizmusnak.
