Debreczeni József naplóregénye, a Hideg krematórium 80 évvel azután, hogy a költő-újságírót Auschwitzba hurcolták 15 kiadó gondozásában, angolul, csehül, finnül, franciául, hollandul, katalánul, magyarul, németül, olaszul, oroszul, portugálul, románul és spanyolul válik elérhetővé, hogy végre elfoglalhassa méltó helyét a holokausztirodalom nagy művei között.
Debreczeni a háború után
Jugoszláviában élt, ezért a naplóregény először ott jelent meg 1950-ben. Egy évvel később lefordították szerbhorvát nyelvre, ezután viszont a mű évtizedekre feledésbe merült.
Később 1975-ben, a szerző 70. születésnapjára újra kiadták magyarul, ő pedig elnyerte a Híd Irodalmi Díjat. A Hideg krematórium az egyik első holokausztról szóló irodalmi mű, mely a kommunista Kelet-Európában napvilágot látott. A művet A magyar irodalom története lexikon Debreczeni legértékesebb alkotásának nevezi, kritikájában Bori Imre pedig azt írta róla, hogy ez „a magyar irodalom szinte egyetlen autentikus táborregénye (..) hideg forrósággal megírt riportkönyv Auschwitz borzalmairól”.
A Jelenkornál megjelenő új magyar kiadás a világpremierrel egy időben került a hazai boltokba, melyhez Jonathan Freeland, brit Orwell-díjas újságíró, a The Guardian munkatársa írt utószót. Freeland szerint a Hideg krematórium „egyedülálló értéket nyújt (...) ez egy érett, felnőtt ember visszaemlékezése (...) egy szakmabeli, rendkívül gyakorlott megfigyelő munkája. (...) Mivel író, Debreczeni természetesen azonnal megérti, hogy az első lépés a dehumanizáció felé a nyelven keresztül történik. Szenvtelenül rögzíti az emberiesség elvesztésének egyszerre belső és külső folyamatát: a ruhájuktól, vagyonuktól, hajuktól, nevüktől megfosztott rabok megszűntek annak lenni, akik voltak, még önmaguk szemében is.”
A nemzetközi könyvkiadók lélegzetelállító felfedezésnek, a magyar holokausztirodalom elveszett remekművének tartják Debreczeni József munkáját,
több kiadó a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjára, január 27-re időzíti a megjelenést. A naplóregényt több híres író is méltatta, Jonathan Safran Foer például kötelező olvasmánnyá tenné, Karl Ove Knausgård pedig úgy fogalmazott: „Egy szemtanú rendkívül erőteljes és mélységesen humánus beszámolója a táborok borzalmairól. Debreczeni érzékletesen írja le, mi mindent látott és tapasztalt fogsága idején, nemcsak a történelem egy általános eseményével szembesítve olvasóját, hanem a nagyon is sajátos, konkrét, pusztító valósággal – azzal a pokollal, ami maga volt a holokauszt.”
