Jen Beagin regénye egyszerre szórakoztató és felkavaró olvasmány. A habkönnyűnek induló, de kezdetektől szokatlan úton haladó szerelmi történetbe egyre sötétebb színek vegyülnek, amint fény derül arra, milyen súlyos titkok, traumák terhelik a mély empátiával megrajzolt szereplők múltját. Bár a szereplők egyike sokszor terápián ül, közben a humor, az irónia és a szellemesség sem tűnik el. Az HBO már a regény megjelenése előtt megvette a megfilmesítés jogait.
Greta egy régi barátnőjével, Sabine-nal él egy régi, düledező, huzatos házban a New York állambeli Hudsonban, a kisváros peremén. Greta átíró: azokat a hangfelvételeket jegyzi le, amelyek egy terapeuta ülésein készülnek. Az egyik új ügyfél, akit magában a Nagy Svájcinak nevez el, nagy hatással van rá: a hangja, a viselkedése, a gondolkodása és életének felkavaró eseményei. Ahogy egyre több mindent tud meg róla az üléseken folyó, „kihallgatott” beszélgetésekből, egyre hevesebb benne az érzés, hogy szeretné látni, szeretné megismerni. Amire talán van is remény, hiszen ugyanabban a nagyon kicsi városban élnek mindketten. De ez persze súlyos veszélyekkel járna, hiszen nem kerülhet kapcsolatba a munkaadója ügyfeleivel
Jen Beagin: A Nagy Svájci (részlet)
Fordította Kovács-Dobos Krisztina
Greta másfél évig dolgozott gyógyszertári asszisztensként egy online gyógyszertár raktárában, ahol kézzel adagolta a gyógyszereket. Leggyakrabban egy Warfarin nevű vérhígítót, de ezenkívül még egy rakat más, morzsalékony tablettát, rendszerint valamilyen népszerű gyógyszer névtelen változatát. A műszak végére általában mindenét beborította a gyógyszergyári por. Hamarosan az összes létező porszemben a gyógyszergyári tabletták porát látta, különösen a Norco-10-esek halványsárga szemcséit.
A leghatározottabban látta, ahogy az emberek porszemcséket lélegeznek ki.
Mindenhol ezeket látta: a szőnyegen, tükrökön, képernyőkön, az emberek pulóverén. Ott csillogott a moziban vett popcornon is. Bármerre is ment, ezt a port látta mindenhol, azután is, hogy felmondott.
Most mindenhol jegyzeteket látott. Om pácienseinek lejegyzett üléseit látta azonnal, ahogy belépett a város legnépszerűbb kávézójába, a Supernaturalba. A tökéletes akusztikájú hely éppen a rendelő alatt volt, tele Om klienseivel. Greta minden egyes alkalommal felismert legalább egy hangot. Nem emlékezett a teljes jegyzetre, leginkább azért, mert elég hosszúak voltak, de ha becsukta a szemét és nagyon koncentrált, néhány oldalt fel tudott idézni belőle.
Most is, miközben Omra várt, felismerte a szomszédos asztalnál ülő férfi álmos hangját. Nem ismerte ugyan személyesen, de eszébe jutott a jegyzet egy részlete, miközben a kávéjára várt. AAG volt a férfi monogramja, és a sógornőjével folytatott viszonyt. Különböző hotelszobákban találkozgattak a városban, de most éppen a feleségével beszélgetett, s közben a kezét fogta. Mint a legtöbben Hudsonban, ő is jobban nézett ki az átlagnál, és úgy öltözött, mint egy nagyon trendi őstermelő.
OM: Mi olyan különleges Tamarában? Mit tud, amit a felesége nem?
AAG: Ugyanazokat a dolgokat utáljuk.
OM: Mint például?
AAG: A társasjátékokat, a szarvasgombaolajat, a mágikus realizmust, a Harry Pottert, a politikát, a kisgyerekeket, az időseket, azokat az embereket, akik imádják a mac and cheese-t és az imprózást...
OM: Az imprózást?
AAG: Igen, amit a dzsesszénekesek csinálnak. Nagyon elcsépelten hangzik, de sosem volt ennyi közös bennem senkivel.
OM: És mit csinálnak együtt?
AAG: Tudja, hogyan eszik a sármányt?
OM: Nem.
AAG: Ez egy ősi rituálé a francia gourmet-k körében. A sármány ritka, apró madár. A séf megfogja, Armagnacba fojtja, és egészben megsüti. Ezután az egész madarat megeszik, először a lábait, a csontokkal együtt, és közben egy vászonszalvétát terítenek az illető fejére, hogy bent tartsák az aromákat, és a legenda szerint így isten sem látja, mi történik.
OM: Ezt csinálják Tamarával?
AAG: Nem, így nyalom a punciját.
OM: Belefojtja Armagnacba?
AAG: Nem, szalvéta van közben a fejemen.
Greta akaratlanul is rámosolygott az asszonyra, akit eddig úgy bámult, mint egy idióta. A feleség visszamosolygott rá. Aztán AAG is ránézett Gretára, és ő is mosolygott. Greta visszamosolygott a férfira, majd szégyenkezve a telefonjára meredt.
Elképzelte magát, ahogy szalvétával a fején sétál a járdán, de hirtelen meghallott egy másik ismerős hangot. Éppen kapucsínót rendelt. Mélyebb volt, és Greta felismerte benne KPM, a harminc körüli, poszttraumás stressz szindrómában szenvedő páciens hangját. Egy őrült zaklatta, aki life coachnak adta ki magát. Emiatt KPM gyakran érkezett álruhában az ülésekre. Greta óvatosan hátrafordult, abban bízva, hogy meglátja az arcát, de valahogy azt várta, hogy Darth Vader ül majd ott garbóban.
OM: Milyennek látja a saját péniszét?
KPM: Szerintem elég átlagos fütyiformája van. Néha azt képzelem, hogy James Earl Jones hangján suttog nekem valamit.
OM: És mit?
KPM: [MÉLY HANGON] „Nem vagy tisztában a saját fontosságoddal. Ideje lenne felfedezned a saját erődet.”
OM: Azt gondolja, hogy tényleg így van?
KPM: Jaj, ne már, csak viccelek! Nyilván nem beszél hozzám a farkam.
OM: Hát, ha jobban érzi magát tőle, elmondhatom, hogy az enyém meg úgy néz ki, mintha egy svájcisapka lenne rajta.
KPM: És Gérard Depardieu hangján beszél?
OM: Bár úgy lenne!
KPM: Tegnap meggugliztam, hogy „Hány üveg bort iszik naponta Gérard Depardieu?” Maga szerint mennyit?
OM: Hármat?
KPM: Tizennégyet.
OM: És miért érdekli az ilyesmi?
KPM: Talán mert meghalok egy italért? Vagy azért, mert valaki zaklat? Mert belekényszerültem ebbe a folyamatos készenléti állapotba, és ettől kikészül a prosztatám?
Mint kiderült, KPM-nek egészen szokatlan formájú volt a homloka. Legalábbis Greta nem látott még soha ehhez hasonlót. Olyan volt, mintha éppen lehullatta volna az agancsait, de már el is kezdtek volna visszanőni. Ez valamiképpen vonzóbbá tette, mintha a homloka is egy másodlagos nemi jellege lenne. Ráadásul körszakálla és Willie Nelson-hajfonata volt. Garbója viszont nem.
Nyakmerevítőt viselt, és Greta azon gondolkodott, hogy vajon igazi-e, vagy ez is csak az álca része.
Éppen egy másik pácienssel flörtölt. Egy ötven körüli nővel, akinek az emlékezetes BTW volt a monogramja. Greta már hónapokkal ezelőtt felismerte a hangjáról. Nem a Supernaturalban, hanem otthon, a saját nappalijában. Bonnie, mert ez volt BTW keresztneve, éppen egy hatalmas adag füvet vett Sabine-tól.
De azért három pácienssel találkozni egy nap mindenképpen szokatlan. Lehet, hogy ez jel. Bár BTW maga is nagy híve volt a jeleknek, mégsem vett tudomást a teljesen nyilvánvalóakról, mint például a kopasz foltokról a fején és a ritkuló szemöldökéről. Greta szerint ezek a jellegzetes tünetei voltak a trichotillomániának, történetesen a kedvenc mániájának, ami hangosan kimondva viccesen hangzott. De valahogy a nő egészségügyi állapotáról sohasem esett szó az üléseken. Omhoz hasonlóan Bonnie is nagy híve volt a kundalini jógának, és úgy tűnt, már elérte a teljes megvilágosodást. Azt állította, hogy nagyon különleges a DNS-e, a kormány mintát szeretne venni tőle, hogy alaposan megvizsgálja. Az ülések alatt gyakran jógáztak beszélgetés helyett, ezért rövid jegyzetek készültek, könnyű volt őket felidézni.
BTW: Két életvonalam van. Középen találkoznak, keresztezik egymást, aztán körbefonják a csuklómat.
Varázslóháromszög van a tenyerem közepén, és ez nagyon ritka. Szinte mindent ide tudok varázsolni.
OM: Ide tudna nekem most varázsolni egy croissant-t? Éhen halok, és elfelejtettem ebédet hozni.
BTW: Nagyon vicces. Éppen magamnak próbálok pár százezer dollárt varázsolni.
OM: És megy?
BTW: Hát, majd meglátjuk.
OM: Beszéljünk arról, hogy mi történik az arcával és a fejbőrével.
BTW: Már százszor elmondtam.
OM: Csak kétszer.
BTW: Visszafiatalodom.
OM: Jól emlékszem, hogy ötvenkét éves?
BTW: Papíron. Eltűnnek a ráncaim, ezért vannak ezek a kis sebhelyek az arcomon. Az összes sebhelyem eltűnik, még a köldököm is.
OM: Tényleg? Hova tűnik a köldöke?
BTW: Teljesen eltűnik. Ez a seb végre begyógyul. A hasam már szinte teljesen sima.
OM: És a fejbőre?
BTW: Kihullik a régi hajam, hogy legyen helye az újnak. Fogja meg, milyen puha! Na, fogja meg!
OM: Igen, elég puha.
BTW: A hüvelyem is visszaáll az eredeti állapotába.
OM: Ez alatt mit ért?
BTW: Visszanőtt a szűzhártyám.
OM: Szerintem ez fizikai képtelenség.
BTW: Megkérdezhetem, hogy miért?
OM: Ugyanazért, amiért az előbőr sem nő vissza.
BTW: De hát alig tudok betenni egy tampont. Betétet használok, pedig nem használtam betétet már...
OM: Hát, nem szívesen mondom, de szerintem ez inkább a klimax.
BTW: Biztosan nem. Ne legyen nevetséges!
OM: A szeméremtest és a hüvely is összeszűkül, vagy kisebb lesz és halványabb színű.
BTW: Csak ismerem a saját testem!
OM: Szexelnek még Mr. Lilywhite-tal?
BTW: Jesszus, dehogy!
OM: Hát az kár. Szerintem jót tett önnek az a kapcsolat.
BTW: Nem bánja, ha inkább lefekszem?
OM: Csak tessék. Ha jólesik, csukja be a szemét, és egy-két percig gyakorolhatjuk a tűzlégzést.
[TŰZLÉGZÉS]
BTW: Mi lenne, ha mielőtt elmegyek, tartanánk egy gyors gongfürdőt?
OM: Nagyon örülnék neki.
[GONGFÜRDŐ]
Omnak tényleg volt egy istenverte gongja a rendelőjében.
Greta sohasem látta, mert sohasem tette be oda a lábát, de úgy gondolta, hogy a gong nagy és fényes. Legelőször akkor került szóba, amikor azt mondta egy páciensnek, hogy „kifényesítettem a gongomat, hátha szeretne az ülés végén egy hangfürdőt”. Greta ehelyett azt írta, hogy „kifényesítettem a dorongomat.” Néhány nap múlva sms-t kapott Omtól: „Szívem, nem dorong, hanem gong.” Ezt a mondatot gyakran ismételgette Greta magában, csak úgy véletlenszerűen.
Om imádta megfürdetni BTW-t – és ezáltal Gretát is – a gongszóban, de ez inkább a fulladozáshoz hasonlított. Nem a viharos tengerben, hanem mintha egy idegen nyomná a fejed a víz alá. Om tényleg komolyan vette a dolgot, és kiverte még a szart is belőled, amíg már nem hallottad a saját gondolataidat sem. Így hallgattatta el az egódat, megélhetted a pillanatot, és...
– Bocs, hogy késtem – mondta hirtelen Om.
Fehér hálós atlétát, vastag kardigánt és fehér háremnadrágot viselt. Greta látta, ahogy minden páciensének némán odabiccent.
A sármányevő olyan nyíltan mosolygott rá, mintha meg akarná vakargatni a hasát.
KPM csak visszabólintott, de úgy tűnt, BTW szeretne odamenni hozzájuk beszélgetni.
– Ne üljünk inkább közelebb az ablakhoz? – kérdezte gyorsan Om.
– Felőlem – válaszolta Greta.
Átültek egy másik asztalhoz. A barista – aki korábban Olin Pattersonnal járt, aki meg korábban Betsy Hannával, a híres séffel, de most Peter Green jegyese, akinek viszont a punk rocker Charlotte-tól született gyereke, egy volt ribanctól, aki korábban a Dead Kennedys dobosával kefélt, de most gyógynövényeket gyűjt – végre kihozta Greta americanóját, Om szokásos rendelésével együtt. Gretát sohasem mutatták be a baristának, ahogy senki másnak sem. Ezekről a dolgokról is csak azért tudott, mert Sabine-nal élt.
– Szeretnék beszélni veled FEW-ról – kezdte Om. – Befejezted már az anyagát?
– Elküldtem neked e-mailben, mielőtt elindultam otthonról – válaszolta Greta.
– Szuper – mondta Om. – Küldök még egy anyagot, de ennek elég érzékeny és könnyen lehet, hogy felkavaró a tartalma. Szóval szerettem volna előre tisztázni, hogy átküldhetem-e.
– Attól tartasz, hogy kiborulok?
– Igen – válaszolta a férfi.
– Azért, mert nő vagyok?
– Nem – felelte Om lassan. – Azért, mert ember vagy. De várj csak! Ember vagy, ugye? Nem robot? Szúrd meg gyorsan az egyik ujjad, hogy lássam, hogy...
– Öcsém... – mondta erre Greta.
Éppen menstruált, és elképzelte, ahogy kiveszi a tampont, és Om kurkumás gőzölt tejébe mártja.
Om közelebb hajolt hozzá.
– Nem szívesen beszél róla – folytatta. – De egy nagyon erőszakos bűntény áldozata volt, és egészen brutális és felkavaró részleteket is megoszt.
– Korábban is jegyeztem már le erőszakos bűncselekményeket – válaszolta Greta.
– Igen, tudom – mondta a férfi. – De ez egy különösen erőszakos bűncselekmény, és az elkövetőt hamarosan kiengedik a börtönből, ráadásul itt, Hudsonban, és a neve is elhangzik a felvételen. Nem hiszem, hogy ismered, de hát persze, ki tudja. Lehet, hogy véletlenül összetalálkoztok jövő héten valahol. Vagy összefutsz a nővel.
Csak biztos akarok lenni abban, hogy tudod kezelni a helyzetet.
Greta komoly arccal bólintott.
– Remélem, továbbra is betartod a szerződésedet.
Hetek óta megsértette már a szerződést, de csak Sabine-nak mesélt el ezt-azt.
– Én magam jegyzetelném le ezeket az eseteket, de nem tudok gépelni – vallotta be Om minden szégyenkezés nélkül. – Minden oké? A lejegyzeteléssel.
– Jó, hogy megkérdezted – felelte Greta. – Szerintem valami hiányzik ezekből a jegyzetekből. A kliens fájdalma. Mert szerintem a fájdalom gyakran nincs benne a szavakban, amelyek tízből kilencszer egyébként is pontatlanok vagy egyáltalán nem oda valók. Az emberek ritkán fejezik ki jól a fájdalmukat, de szerintem ez neked is feltűnt. A fájdalmat csak a szavak közötti szünetekben lehet érezni, de az meg ugye teljesen kimarad a jegyzetekből. Azon gondolkoztam, hogy nem írhatnék-e bele olyanokat, hogy [HOSSZÚ, SZOMORÚ SZÜNET, A PÁCIENS NYELNI SEM TUD]?
Om csak pislogott.
– Le akarod írni a... csendet?
– Hát, ha azt akarod, hogy pontosak legyenek a jegyzetek – felelte Greta. – Vagy legalábbis teljesebbek.
– Hm – gondolkodott el Om. – De neked az a dolgod, hogy pontosan lejegyezd, és nem az, hogy értelmezd. Szóval jobb, ha nem írod le túl szemléletesen.
– Rendben – válaszolta Greta.
– Milyen a szerelmi életed? – kérdezte Om. – Randizol valakivel?
Greta megrázta a fejét.
– Jövő hónapban megismerkedsz valakivel – jelentette ki Om.
– Most komolyan? Mégis miért pont a jövő hónapban?
– Tudod – magyarázta a férfi. – Január lesz.
– Szilveszter este?
– Mindenki meg van őrülve azért, hogy még tél előtt párt találjon – jelentette ki Om. – Majd meglátod.
