Legújabb rovatunkban különleges könyvborítók tervezőit kérdezzük meg arról, hogyan dolgoznak, miként születnek a nagy ötletek, és milyen tendenciákat látnak a szakmájukban itthon, illetve külföldön. Ezúttal Hrapka Tiborral, a Kalligram könyvtervező grafikusával beszélgettünk Zoltán Gábor áprilisban megjelenő, Szomszéd című esszéregényének borítójáról.
Szomszéd. Zoltán Gábor új könyve folytatása és előzménye is a 2016-ban megjelent Orgiának. A regény a tizenkettedik kerületi nyilasok 1944-45-ös tetteit mutatta be úgy, ahogyan azt eddig más irodalmi alkotás meg sem kísérelte. A szerző, aki a helyszínen nőtt fel, próbálja megérteni és megértetni, hogy mi vezetett a véres eseményekhez. Egykori és mai szomszédai, Márai Sándor, Jávor Pál és Solti György, valamint sok más híres és kevésbé nevezetes ember nyomába szegődik. A Szomszéd nem annyira gyötrelmes olvasmány, mint az Orgia, de a múlt és az emberi viselkedés hasonló mélységeibe visz.
Hogyan készült el a borító?
Ez a kötet (esszéregény), szorosan összefügg az Orgiával. Előzményének, de kiegészítésének is lehetne nevezni. Zoltán Gábor, mint egy idegenvezető járja körbe Budapest XII. kerületének utcáit, házait, és azok lakóit követi nyomon. Érdekes történeteket mesél róluk, ki, hogyan élt a nyilas időkben, de az előzményekről és arról is, hogyan hat ez a jelenünkre. Mindenképpen szerettük volna, hogy a két könyv szoros összefüggése vizuálisan is megjelenjen a borítón.
Az ország úgy tekint a történtekre, mint egy tömegszerencsétlenségre
Fotó: Valuska Gábor„Miért bántotta maga ezeket a zsidókat, akikkel maguknak soha nem volt bajuk? Bajunk, az nem volt, tisztelt bíróság..." - védekezett a kunmadarasi pogrom egyik elkövetője a népbíróságon, majd hozzátette, hogy de. Závada Pál új regénye, az Egy piaci nap az 1946. május 20-21-i...
Mennyire lett más a végeredmény, mint a legelső változat?
Az első elképzelés egy rajzszögekből kirakott nyíl irányjelzőként való használata volt. Később kaptam a szerzőtől, kézzel rajzolt térképet, ezt felhasználva kezdett kirajzolódni, hogy merre lehet még tovább haladni a grafikai megoldásokkal. A végső változatra még felkerült néhány, a belívek margóján futó kézírásos megjegyzések közül is.
Hogyan köszönnek vissza az Orgia jegyei ezen a borítón?
Ugyanarra a kartonpapír háttér-alapra raktam fel a grafikai elemeket, a betűtípusok és az összkép színhatása is hasonlóak. A rajzszögek is megjelennek, de most használati tárgyként. Ezekkel tűztem fel a szerző megjegyzéseit, míg az Orgián nyilaskeresztet formáltam belőlük.
Melyik friss külföldi megjelenés az, aminek a borítója különösen megragadta, és miért?
Naomi Guttman – Wet Apples, White Blood című verskötete jut először az eszembe. Nem egy friss könyv, 2007-ben jelent meg először Kanadában.
Nagyon egyszerű, minimalista. Nagyon tiszta, mégis nedves. Nagyon piros, mégis fehér.
