Összeállította a New York Times idei könyves toplistáját, amelyre magyar szempontból egy fontos kötet is felkerült. Ez Debreczeni József Hideg krematórium című, holokausztról szóló naplóregénye, ami magyarul először 1950-ben jelent meg Jugoszláviában, majd feledésbe merült, és évtizedekig ismeretlen maradt Magyarországon is. Míg aztán idén 15 kiadó gondozásában, 15 különböző nyelven jelent meg világszerte.
Leírni az elképzelhetetlent
Debreczeni holokauszregényével a Könyvesen is foglalkoztunk, a hét könyve is volt nálunk. Ez volt az egyik első mű, ami a keleti blokkban a holokausztról szólt, mégis az a furcsa helyzet állt elő, hogy a megírása után több mint 70 év késéssel ért el először nagyobb közönséget.
Kritikánkban azt írtuk róla:
A hang, amin Debreczeni megszólal, senki máséhoz nem hasonlítható.
Nagyon érdekes stílusban ír, egyszerre mutatkozik meg a szövegben a költő és a riporter énje – már a cím is zseniális –, de közben az egésznek van egy két háború közötti, kicsit régies íze is. Rengeteg lírai képet használ, miközben a mondatok gyakran rövidek, szikárak – nagyon sokszor még a névelőket is elhagyja –, lényegre törőek és elképzelhetetlen kínokat írnak le. A könyvben végig egymásnak feszül a költőiség és a borzalom, a legkétségbeejtőbb események még rettenetesebbé válnak azáltal, hogy közben a szerző egy másodpercre valami hétköznapi apró szépségre irányítja a figyelmet.”
Debreczeni József Bruner József néven született 1905-ben Budapesten. Miután egyetemi tanulmányait félbehagyta, hírlapíróként kezdett dolgozni, először a szabadkai Napló, majd Budapesten az Ünnep munkatársa volt, ahonnan a zsidóellenes törvények miatt elbocsátották. Három évig munkaszolgálatos volt, ezt követően 1944-ben, Bácstopolyáról deportálták Auschwitzba. Szabadulása után Belgrádban telepedett le, itt alkotott. 1978-ban halt meg.
A New York Times 10-es toplistájára azok a könyvek kerültek fel, amelyek idén a legnagyobb hatást gyakoroltak a szerkesztőségre. Azt írták, Debreczeni megtapasztalta az emberiség legjobb és legrosszabb oldalát, a tanulságok levonását ránk, olvasókra bízza.
