Sorozatunkban a Mastercard Alkotótárs 2023-as ösztöndíjasait ismerhetitek meg jobban. A harmadik epizódban Zilahi Annával és Hegedüs Verával beszélget Ott Anna. Szóba kerülnek tabuk a női létről, a nők saját testükhöz való viszonya, az anyává válás és ennek nem akarása, valamint az őszinteség kérdései is. Cikkünkben az elhangzottakból szemezgettünk.
Hallgasd meg az első és a második részt is!
- Ebben az adásban egy olyan alkotót hívtak meg, aki sokat jelent Zilahi Annának – ő pedig a Horváth Péter-ösztöndíjas Hegedüs Verát választotta, mert Ostoba című könyvében olyan olvasnivalóra talált, amit évek óta keresett. A kötetben erősen megjelenik a testben való lét, az abból való kitörés lehetetlensége, és ennek az életünkben legelső és legutolsó tapasztalata.
- Hegedüs Vera elmesélte, hogy „légüres térben” írt, tehát nem volt egyértelmű, lesznek-e olvasói, ezért egy olyan, kvázi kész szöveget kell létrehoznia, amit aztán már keveset kell szerkeszteni. A szöveg még Hegedüs hamburgi tartózkodása idején született, a nyelvi és földrajzi távolságot pedig elidegenítően élte meg, ami szintén ráerősített benne a „légüres tér” érzésére. Utána a kézirat két évig állt a kiadónál, és az is bizonytalan volt, hogy vajon megjelenik-e.
Kerber Balázs és Zilahi Anna nyerte az idén harmadik alkalommal átadott Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat és a vele járó 3-3 millió forintot. A díjat a hétvégi Margó Irodalmi Fesztiválon adták át. Zilahi Annát Mán-Várhegyi Réka laudálta. 
- Sok szerzőnek az első és a második kötet közötti időszak a nehéz – ebben hivatott segíteni a Mastercard Alkotótárs ösztöndíja –, Hegedüsnek viszont inkább „harmadik kötetes szorongása” van, mert a második kötete már gyakorlatilag készen volt, amikor az Ostoba megjelent.
- Zilahit – Kerber Balázshoz hasonlóan – eleinte sokkolta az ösztöndíj elnyerése, mostanra viszont összeállt benne annak a folyamata, hogyan írja meg a regényét. A koncepcióját évek óta hordozta magában, ám sokáig úgy érezte, hogy olyan témák foglalkoztatják, amikről nem lehet írni. Az ösztöndíj viszont arra is visszajelzést adott, hogy ez érdekel másokat.
- Hegedüs már azelőtt is ismerte Zilahi nevét, hogy utóbbi először megkereste volna. Ám mivel Hegedüs nem igazán olvas kortárs magyar lírát, mert távolinak érzi magától, csak a kapcsolatfelvételt követően olvasta a verseit. Az extrodæsia enciklopédiát lapozva azonban megértette, hogy Zilahinak miért tetszett az Ostoba. Hozzátette, hogy rengeteg olyan mondatot tudna aláhúzni benne, ami vele maradt, és most már a kortárs lírától is kevésbé fél.
Zilahi Annát, a Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjának nyertesét Ott Anna kérdezte. Szóba került Sárvár és Kemény István jelentősége a pályája alakulásában és a "kötetdüh" fájdalma. Elárulta, miért választotta a regényformát, és milyen alapvető kérdések foglalkoztatják a kötetével kapcsolatban. Podcast.
- Zilahinak tetszett az a direkt nyerseség, ami megjelenik Hegedüs szövegeiben, és ezzel az őszinteséggel vette fel vele a kapcsolatot, mert érdekelte, hogy ki a szerző, a személy a szöveg mögött. Később sok hasonlóságot találtak maguk között és az íráshoz való hozzáállásukban is. Hegedüsnek, aki korábban zenélt, viszont most parkolópályán van az életében, az is inspiráló volt, hogy lát olyan embereket, akik több művészeti ágban is sikeresek – mint Zilahi.
- Zilahiból egy ponton kibukott, hogy ő egyébként nem szereti az őszinteség szót, Hegedüs szövegében is inkább az integritást és a lényeglátást emelné ki. Hegedüsnek az őszinteség önazonosságot jelent magánemberként és íróként is. Emellett azt vette észre, hogy a kortárs magyar prózában sokan az „őszinteséget” a letisztultság és a minimalizmus szinonimájaként használják, amit ő „semmiképp sem” tenne.
Kerber Balázs és Zilahi Anna nyerte a harmadik alkalommal átadott Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Ott Annának ezúttal Kerber Balázs mesélt egy általános iskolában írt kalandregényről, a nyugatosok és a klasszikus kínai költők hatásáról, valamint a stratégiai játékokról is.
- Hegedüs elmondta, hogy olyan témákkal kapcsolatban érezte azt, hogy ezekről még mindig nehéz írni, mint amikor valaki nem akar anya lenni, a nőként megélt magány, illetve a saját testtel és a nyelvvel való ambivalens viszony. A jövőben továbbra is érdekli a gyerekvállalás a negatív oldalról – illetve a saját érintettsége okán is szeretne írni a női betegségekről, amiken belül az endometriózist különösen poétikusnak találja: „mintha egy erdő vagy virágok nőnének az ember hasában”. Hegedüst emiatt elkezdte érdekelni az ökokritika, illetve az is, hogy az emberi test betegségei és a környezetszennyezés milyen párhuzamba állíthatóak. Tervezi, hogy ellép a weird zsáner irányába, ami szerinte nagyon alkalmas arra, hogy erről beszéljen.
- A gyerekvállalás problematizálása Zilahi készülő regényében is megjelenik, de érdekli emellett a depresszió tapasztalata, amit nők esetén történetileg gyakran csak hisztériának tartottak. Ezzel együtt szerinte a meddőség és ennek a fájdalma még tabutéma: az érintett is szégyenként éli meg és a társadalom is másodrendű állampolgárként tekint rá.
- A beszélgetés végén Zilahi és Hegedüs olyan könyveket ajánlottak, amik a gyerekvállalás problematikus oldalairól szólnak.
A beszélgetést meghallgathatod itt, Spotifyon és PodBeanen is.
