Timothy Garton Ash: Szólásszabadság - A globálisan összekapcsolt világ tíz alapelve
Timothy Garton Ash brit történész, az Oxfordi Egyetem európai tanulmányok professzora, Közép- és Kelet-Európa jelenkori történelmének szakértője hiánypótlóan széles spektrumú kötetben járja körül a szólásszabadság dilemmáit és kérdéseit. Ash deklaráltan liberális értelmiségi, könyvében ezzel együtt megbízható szakemberként kiegyensúlyozottan érvel, ezeket az érveket pedig imponálóan pontos és alapos tudással támasztja alá, valamint ugyanígy magyarázza el egy-egy jelenség hátterét, történetét. A vaskos, több mint 800 oldalas kötetben kitér magán- és közélet különbségeire a szólásszabadság tükrében, ír vallásról és fundamentalizmusról, kisebbségekről, újságírásról, erőszakról, diverzitásról is.
2022 őszén Ash a Margó vendége volt, előtte interjúnkban többek között ezt mondta:
“Számomra a legjobb liberális társadalom az, ahol az állam által meghatározott törvények alapvetően nagyvonalúak. Szerintem a kulcs az erőszak, és a határ az a beszéd, ami erőszakhoz vezet vagy drámaian növeli az erőszak valószínűségét, mint amilyen például a folyamatosan ismételt, dehumanizáló beszédmód a romákról. Viszont mindabban, ami nem éri el ezt a határt, úgy hiszem, hogy érett állampolgárokként a médiában, az egyetemeken, a kultúrában meg kell próbálnunk nekünk magunknak kialakítani a határokat. Erről szól a szabadság: hogy te magad szabod meg magadnak a határokat ahelyett, hogy mások tennék meg helyetted. Nem pedig arról, hogy nincsenek határok.”
Gregory A. Boyd: A keresztény nemzet mítosza
A amerikai presbiteriánus lelkész, igehirdető Gregory A. Boyd A keresztény nemzet mítosza című könyvét Myth of a Christian Nation címmel még 2004-ben, az amerikai elnökválasztás előtt írta. Magyarul idén jelent meg a Luther Kiadó és a Hermeneutikai Kutatóközpont gondozásában, Kuroli Veronika fordításában A könyv alcíme is sokatmondó: Hogyan pusztítja el az egyházat a politikai hatalomvágy? A szerző olyan kérdésekkel foglalkozik benne, mint hogy mitől keresztény egy nemzet (lehet-e egy nemzet keresztény egyáltalán?), törekedhet-e az egyház arra, hogy hatalommal igyekezzen átformálni a világot, vagy hogy létezhet-e igazságos háború. Bálványokat és tabukat döntögetve leplezi le a hamis motivációkat, és sarkall az evidenciák - vagy evidenciának hitt szólamok - újragondolására.
Betty Friedan, A nőiesség kultusza című alapműve, amely az amerikai második hullámos feminizmus alapműve tavaly, mintegy 60 év késéssel jelent meg magyarul. Gregory A. Boyd könyve ehhez hasonlóan hiánypótló ez a kötet, mivel az USA-ban már jóval korábban megjelent, ám hazánkban sem ismeretlen jelenségeket tárgyal. Ráadásul olyan stílusban, amely kifejezetten - és kíméletlenül - inkább a vallásgyakorló emberekhez szól, de kívülállóként is érthető és befogadható.
Beszámolónkat a magyar könyvbemutatóról ITT olvashatod el.
Kertész Balázs: Közgazdaságtan lelkes amatőröknek - Avagy miért nem működik a kapitalizmus Magyarországon?
A Diétás Magyar Múzsa közéleti Facebook-oldal szerzőinek második könyve éppen akkor érkezett, amikor végképp felpörgött az infláció, illetve maga a gazdasági válság. A Panamajack néven publikáló Kertész Balázs közgazdász, aki könyvében a gazdaságtörténeti és fogalmi alapoktól kezdve magyarázza el laikusoknak, hogyan működik a gazdaság. Közérthető stílusban, lépésről lépésre mutatja be az egymáshoz kapcsolódó folyamatokat, amik révén sokkal világosabbá válik a tőzsdék és a spekulációk működése, az infláció természete vagy az ársapkák közvetlen kapcsolata a hiánnyal.
Interjúnkban Kertésszel beszélgettünk kapitalizmusról, fürdőgatyákról, ciklikus és anticiklikus gazdaságpolitikáról és megtakarításról is: “A közgazdaságban soha nincsenek végső válaszok. És egyébként a kapitalizmus egyik legnagyobb előnye, hogy nagyon alkalmazkodóképes. Ha nem is rögtön, de gyorsan tud reagálni olyan külső változásokra, amire egy tervgazdaság nem képes.”
A Diétás Magyar Múzsa főszerkesztője, Ésik Sándor jelentkezett idén a csapat első könyvével, ami a közéletről, polgári felelősségről és szerepvállalásról szól. Vele készült interjúnkat itt találod, a könyvbe itt beleolvashatsz.
Kováts Eszter: Genderőrületek Németországban és Magyarországon
A “genderőrület” kifejezés Magyarországon Kövér László házelnök 2015-ös beszéde révén került be a köztudatba. Németországban ez akkor már bevett fordulat volt, az Alternative für Deutschland - Alternatíva Németországnak (AfD) párt és az új jobboldali Junge Freiheit folyóirat kampányai, valamint Birgit Kelle publicista-aktivista írásai révén. De mi is az a genderőrület? Ha hihetünk a jobboldalnak, egy totalitárius ideológiáról van szó, amely felszámolná a nemek különbözőségét, lerombolná a férfi és nő házasságán és gyerekvállalásán alapuló családformát, terjesztené a homoszexualitást és a transzneműséget, és elbizonytalanítaná a gyerekeket szexuális orientációjukban és nemi identitásukban. Ez az aggodalom a 2010-es évek közepe óta számos országban, köztük Németországban és Magyarországon is, áthatja a politikai párbeszédet a "gender" fogalmával kapcsolatban. De hogyan került napirendre ez a téma? És vajon van-e ennek az aggodalomnak bármi alapja? A kötet ezekre a kérdésekre keresi a választ.
A könyv szerzője Kováts Eszter politológus, aki könyvében minden oldalról megvizsgálja a gender-kérdést és azt, hogy egyáltalán a jó kérdéseket tettünk-e fel eddig ezzel kapcsolatban. Mivel a gender kifejezés jelentése is gyors és radikális változásokon megy át, a szerző szerint a társadalom megérdemelné, hogy érdemi vitát lehessen folytatni róla az ellenségkép-gyártás és a tabuk helyett. Vele készített interjúnkban erre tettünk kísérletet.
Krekó Péter (szerk.) és Falyuna Nóra (szerk.): Sarlatánok kora - Miért dőlünk be az áltudományoknak?
A Krekó Péter és Falyuna Nóra szerkesztésében megjelent kötet 19 fejezetben járja körül az áltudományosság különböző megjelenési formáit. Szakértő szerzők sora foglalkozik olyan témákkal tudományos alapossággal, mint az ufóhit, a horoszkóp, a laposföld-elmélet, a lúgosító diéta vagy az oltásellenesség. A tudományos stílus kissé száraz voltát pedig jól ellensúlyozza, hogy a szerzők kiterjedt és mélyreható vizsgálatát mutatják be az áltudományok és konteók mélységesen mély nyúlüregének, amibe még az is beleeshet, aki egyébként felvértezve érzi magát ezek ellen.
“Az áltudományokkal kapcsolatos kulcskérdést, azaz, hogy miért hiszünk bennük, Hegedüs Andrea és Krekó járja körbe pszichológiai oldalról, szerintem ez a könyv egyik legfontosabb fejezete. Itt mutatnak rá többek között arra, hogy a hitet a konteókban nem magyarázza önmagában az információhiány vagy a “kognitív lustaság”, hanem azt is számításba kell venni, hogy a gondolkodásunk és az információfeldolgozásunk nem választható el az érzéseinktől és a szándékainktól. Azaz nagyon sokszor, amikor azt hisszük, “racionálisan” gondolkodunk, valójában “motiváltan” gondolkodunk. (...) Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy a gondolkodásunk – különböző mértékben, de – vágyvezérelt is” – írtuk cikkünkben, amikor a Sarlatánok kora a hét könyve volt. A könyvbe itt beleolvashatsz.
Réz Anna: Mardos
Reggel már ébredéskor mardos a bűntudat, amiért állandóan halogatod a teendőidet? Délben azt szégyelled, hogy műanyag tálcás paradicsomot vettél az előrecsomagolt szendvics mellé, ezzel tovább szennyezve a bolygót? Délután a gyereked megállás nélkül nyomogatja a telefonját, mire rád tör a bűntudat, amiért olyan kevés időt töltesz vele? Néha úgy érzed, hogy a szégyen és bűntudat alaktalan ködöt von köréd, és a kiváltó okokra már alig emlékszel? Réz Anna filozófus sok humorral és mély megértéssel ered a nyomába, miért mardos minket olyan gyakran a szégyen és a bűntudat.
A szerző úgy látja, hogy nem a klímaválság, hanem az önostorozás fog bennünket kicsinálni, és hogyha van valami, amiből nagyon sokan meg tudnak élni, az a klímaszorongás mellett az anyai bűntudat. Kötete nemcsak azért üdítő, mert a hazai tudományos-ismeretterjesztő könyvekkel ellentétben rendkívül közérthetően és rengeteg humorral vezet keresztül filozófiailag mellőzött fogalmakon, mint a szorongás vagy a bűntudat, hanem azért is, mert ezt az egészet az ön- és emberszeretet irányába futtatja ki. Mindezt a legkevésbé sem kétes eredetű és kimenetelű önismereti módszerekkel teszi, pusztán azzal az irigylésre méltó bizalommal, hittel és szándékkal, hogy embernek lenni alapvetően egészen okés, és emberi mivoltunkból következik az is, hogy ha eleget gondolkozunk valamin, akkor megtaláljuk a jó válaszokat is.
Olvasd el interjúnkat a szerzővel ITT.
Romsics Ignác: Hetven év - Egotörténelem 1951-2021 - 1. kötet
Romsics Ignác történész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja kétkötetesre tervezett önéletírásának első részében egyfelől végigkövethetjük életútját a születésétől az értelmiségivé válásáig, ugyanakkor mindezt a történész nagyítója alá is veszi, és beszél a szülőföldje történelméről, valamint egy emlékezetpolitikailag terhelt időszak összetettségéről is. Interjúnkban úgy fogalmazott: “Nyilvánvaló volt számomra, hogy az én történetem nem lesz beilleszthető abba az emlékezetpolitikába, amely összemossa a Rákosi- és a Kádár-rendszert, s mindkettőt csak negatívumokkal felruházott antikorszakként ábrázolja. Andics Erzsébet, Nemes Dezső és társaik ugyanezt tették a Horthy-korszakkal az 1950-es, s részben még az 1960-as években is. Aztán ahogy időben távolodtunk tőle, egyre reálisabb értékelések jelentek meg róla. Ugyanez fog történni az 1945 és 1989 közötti időszakkal is.”
Ahogy mesél, kommentál és feltár, Romsicsnak sikerül az a bravúr, hogy vegyíti a szakember tudományos távolságtartását az érzékelhető joviális szeretettel és helyenként a humorral is. Így olvasóként láthatjuk, hogyan alakult át náluk a magyar paraszti élet a 20. század második felében, ahogyan a hatvanas években kamaszodó szerző kalocsai lázadási kísérleteit is. Vagy miközben ízelítőt kapunk, mennyire volt menő a beatzene és a Szabad Európa, a hosszú haj és a farmer, tanúi lehetünk az ifjú Romsics Ignác szellemi formálódásának is.
Ziemowit Szczerek: Via Carpatia - avagy csavargások Magyarországon és a Kárpát-medencében
A lengyel Szczerek a Gazeta Wyborcza és a Polityka munkatársa, aki a kelet-közép-európai térség geopolitikájára, történelmére és kultúrájára szakosodott, a Via Carpatiában pedig nagyon személyes és élénk élménybeszámolóját adja Magyarországnak, illetve tágabban a Kárpát-medencének. A könyv egy riport és egy politológiai esszé keveréke, ami egyszerre kíméletlenül gunyoros és szeretetteli, empatikus. Szczerek 2015 és 2019 között bejárta Magyarországot és a környékét, elment Felcsútra, próbált utazni a kisvasúton, magyartanuláshoz nemzeti rockot hallgatott, és nyomozásba kezdett, milyen identitásképző ereje van Trianon traumájának. Mindeközben bárkivel szóba állt, hogy árnyalja a képet, beszélgetett politikusokkal, értelmiségi figurákkal, de szemlátomást a legjobban a nép egyszerű gyermekei érdekelték, akik újra és újra megválasztják Orbán Viktort és ezzel hozzájárulnak a NER működéséhez. Mindezt aztán megírta a lengyel olvasóknak, a magyar fordítást olvasva pedig úgy látjuk: “meglátásai és következtetései pedig, bár többnyire elég pontosak, magyarként olvasva követelnek némi öniróniát és önkritikát – tulajdonképpen az egyéni és nemzeti identitás érettségének próbája is, hogy sértőnek vagy elgondolkodtatónak találjuk-e, ahogy egy minket nagyon ismerő és szerető, de kívülálló ember lát minket.”
A könyvbe itt beleolvashatsz.
Sztehlo Gábor: 365 nap
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, a Világ Igaza naplójában visszatekint 1944-es embermentő tevékenységére: a református Jó Pásztor Bizottság tagjaként a Nemzetközi Vöröskereszt támogatásával a nyilas uralom és Budapest ostroma idején csaknem 2000 üldözött gyereket és felnőttet mentett meg. A háború után az árván maradt gyerekek számára demokratikus alapon működő árvaházat hozott létre (Pax Gyermekotthonok, Gaudiopolis). Sztehlo munkásságának legfontosabb dokumentuma a visszaemlékezése, amely jó másfél évtizeddel az események után, 1961-62-ben keletkezett svájci emigrációjában. Bár a szöveget életében nem adták ki, a svájci közeg jóval szabadabb emlékezési lehetőséget biztosított számára, mint a Kádár-kori Magyarország, ahol a zsidóüldözés története csak kellő ideológiai szigorral lett volna elbeszélhető nyilvánosan.
Sztehlo Gábor naplóját eddig Isten kezében címmel, Bozóky Éva szerkesztésében olvashattuk. Ez a változat a nyolcvanas évek eleje óta több kiadást is megért. 2022-ig kellett azonban várnunk, hogy valaki – és ez a valaki Kunt Gergely történész volt – az Evangélikus Országos Levéltárban őrzött, kézzel írt, illetve legépelt Sztehlo-naplóváltozatokat (több példányból) összevesse a Bozóky-féle szerkesztéssel, szöveghűen gondozza, majd a Magvető kiadja, és így nyilvánvalóvá válhasson: a két verzió között drámai a különbség. Hogy miért, azt ITT elolvashatod recenziónkban – korábban ugyanis a 365 nap a hét könyve is volt a Könyvesen, ITT pedig beleolvashatsz a könyv azon részébe, amelyik Sztehlo csodálatos megmeneküléséről szól (és amelyet a ‘80-as években megjelent napló szintén nem tartalmazott teljes terjedelmében). A Sztehlo-gyerekmentés helyszíneit pedig egy korábbi margós program keretében is bejártuk, erről szóló beszámolónkat ITT találod.
Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből - Horthy Miklós a világpolitika színpadán
Izgalmas és határfeszegető terepen jár Ungváry Krisztián történész legújabb könyvében, ugyanis nemcsak részletesen leírja egy olyan történelmi esemény alakulását, aminek a magyar és az európai viszonylatban is súlyos következményei lettek, hanem ennek a helyzetnek egy szigorúan és konzervatívan kikövetkeztethető alternatíváját is részleteibe menően vázolja. A kötet óráról órára végigveszi 1944. október 15-e eseményeit, amikor Horthy Miklós és kormánya megkísérelte a kiugrást, majd azt is felvázolja, mi történt volna a Kárpát-medencében, ha a kiugrás sikerrel jár.
Ungváry a kötet bemutatóján (amiről itt írtunk) elmondta, hogy szerinte “a kiugrás elrontását végső soron egy emberre, Horthy Miklósra lehet visszavezetni. Katona volt, aki a beosztottjainak mindig a hősiességről és a kitartásról beszélt, és elvárta az alárendeltjeitől, hogy adott esetben áldozzák fel magukat. Ungváry az előadása zárásaként arra kérte a közönséget, hogy gondoljunk bele abba, milyen üzenetet közvetített volna az, ha három napig vagy egy hétig Horthy a Várban harcol a német csapatokkal. Lett volna-e akkor is annyi hivatásos tiszt és közigazgatási szakember, aki vállalta volna a Szálasi-kormánnyal való együttműködést? Ungváry biztos benne, hogy nem, és ezért is tartja fontosnak, hogy a történelemben ne csak a nagy folyamatokat, hanem az egyén felelősségét és mozgásterét is vizsgáljuk.”
