Kertész Balázs: Orbán Viktornak az inflációra az égvilágon semmilyen ráhatása nincsen

Kertész Balázs: Orbán Viktornak az inflációra az égvilágon semmilyen ráhatása nincsen

Kilövő infláció, egyre drágább élelmiszer, a rezsicsökkentés csökkentése - miközben nagy lendülettel masírozunk az aktuális válság mélyére, nem ártana értenünk, hogyan zajlanak a gazdasági folyamatok. Legalább annyira, amennyire egy művelt, tájékozódó laikustól az elvárható. Ezt a célt szolgálja a Diétás Magyar Múzsa nevű közéleti Facebook-oldal Panamajack néven publikáló szerzőjének könyve. A közgazdász Kertész Balázs kötete szeptemberben az első helyet szerezte meg a Bookline top50-es eladási listáján. A szerzővel beszélgettünk kapitalizmusról, fürdőgatyákról, ciklikus és anticiklikus gazdaságpolitikáról, valamint az infláció természetéről is. Interjú.

(A Diétás Magyar Múzsa első kötete a közélettel és az állampolgári részvétellel foglalkozott. A szerzővel, Ésik Sándorral itt beszélgettünk, A kötetbe itt beleolvashatsz.)

Fotó: Libri Kiadó

Sándor Anna | 2022. november 16. |
Kertész Balázs
Közgazdaságtan lelkes amatőröknek
Libri, 2022, 221 oldal
-

Egy újabb nagy gazdasági válság elején vagyunk. Számítasz arra, hogy ez most ismét megtépázza a közgazdászok hitelét, ahogyan a 2008-as tette?

Nem hiszem, mert ennek most gazdaságon kívüli okai vannak: először a Covid,  aztán az ukrajnai háború. Ehhez a közgazdászoknak sok közük nincsen. Inkább azon fog múlni a dolog, hogy mennyire tudnak majd megoldási válaszokat adni rá, bár ez per pillanat inkább politikai kérdés, mint közgazdasági.

A könyvben a kapitalizmus mellett érvelsz, röviden össze tudnád foglalni, hogy miért, és mi szól mellette?

Az emberi történelemben eddig egyetlen gazdasági rendszer sem hozott akkora fejlődést és jólétet, mint a kapitalizmus. Akár a feudalizmust nézzük előtte, akár alternatívaként a kommunizmust, össze sem lehet hasonlítani, hogy mennyivel fejletlenebb gazdaságuk volt. Az 1800-as évek elején, tehát közvetlenül

az ipari forradalom előtt a Föld népességének körülbelül a 90 százaléka élt extrém szegénységben, ez manapság olyan 10 százalék körül van.

Hihetetlenül nagy a változás. A szocializmust, illetve inkább kommunizmust pedig akárhány országban vezették be, sehol sem jött be. A kapitalizmus nagyon messze van a tökéletestől, és rendszeresen válságba kerül, de összességében ennél hatékonyabban működő rendszert még nem sikerült kitalálni. Aztán persze, hátha egyszer sikerülni fog, de egyelőre egy példa sincs rá.

Abba a kacsamesés generációba tartozom, ami a rendszerváltáskor kezdte az iskolát. Emlékszem, mennyit emlegették akkor a vadkapitalizmust, és hogy a szüleink generációjának mekkora csalódás volt a kilencvenes évek. Ezek után szerinted rá lehet nevelni vagy vezetni egy népet arra, hogy szabadpiacos megoldásokat támogasson? Vagy ez megtörténik magától is, ha hagyják?

Megtörténik magától is, ha hagyják, viszont nem biztos, hogy olyan formában, ahogyan azt az emberek szeretnék. Pontosan ez történt a kilencvenes években. Amikor véget ért a kommunista rendszer és liberalizálták a gazdaságot, sokan számítottak arra, hogy most majd minden magától jó lesz. Csakhogy a kapitalizmus leginkább az emberi önzésen alapul, tehát magától nem lesz igazságos a társadalom, csak akkor, ha biztosítva vannak bizonyos keretek, például hogy ne legyen akkora, mindent átszövő a korrupció. Illetve van még egy dolog, amit nehezebb megmagyarázni olyannak, aki a szocializmusban nőtt fel. A Kádár-rendszerben kialakult egyfajta jóléti társadalom Magyarországon, a nyugati jóléti társadalmak fapados változata. És tény, hogy a kilencvenes években sokaknak esett hatalmasat az életszínvonala a korábbiakhoz képest. Csakhogy ennek az elsődleges oka az, hogy a kádári jóléti társadalom anyagilag fenntarthatatlan volt. Működött egy meglehetősen hatékonytalan gazdaság, volt egy KGST-piac, ami azt jelenti, hogy például a magyar ipari és mezőgazdasági termékeket felszívta elsősorban a Szovjetunió, és cserébe kaptunk a világpiaci árnál jóval olcsóbban többek között üzemanyagot, illetve energiát. A KGST-t a külső világpiactól félig-meddig elzárták, viszont elég nagy volt ahhoz, hogy egy Magyarország méretű ország viszonylag jól tudjon belőle élni. Különösen, hogy a döntések nem gazdasági, hanem politikai alapon születtek. Tehát a magyarok például gyártották az Ikarus-buszokat, ám a minőségük miatt nem lehetett Nyugaton eladni, a Szovjetunió pedig nem vásárolt buszokat a Nyugatról. Egyrészt a COCOM-lista miatt, másrészt politikailag eldöntötték, hogy márpedig baráti országoktól vásárolunk. Így tudtuk eladni ezt a már a nyolcvanas évek végén is eléggé elavult technológiát, és ez gyakorlatilag majdnem mindennel így volt.

Ez egy ideig működött, viszont nem jutottunk hozzá a fejlettebb nyugati technológiához, illetve egy idő után már a Szovjetunió is kezdett gazdaságilag megroppanni, és például már nem adott el nekünk olajat olyan olcsón, mint azelőtt. Szép lassan elkezdett repedezni a rendszer, és 

a rendszerváltás előttre Magyarország nagyjából csődhelyzetbe került.

A rendszerváltás után érkező vadkapitalizmus nagyon sok embernek nem volt jó Magyarországon, viszont azokban az országokban, amik maradtak a régiben, gondolok most például Kubára vagy Észak-Koreára, még sokkal rosszabb lett a helyzet. Utóbbiban konkrétan éhínség volt a kilencvenes években. Tehát a kapitalizmus még mindig sokkal jobb volt, mintha nem lett volna.

Hol vannak a határok az állam és a szabadpiac között? Mi az, amire az államnak oda kell figyelnie, és mi az, amibe már ne másszon bele?

Ez állandó vita a közgazdászok között. A második világháború előtt a népesség jelentős része azért nagy szegénységben élt a maihoz képest. John Maynard Keynes közgazdász az 1930-as évek nagy gazdasági válságban dolgozta ki az elméletét, amikor nem volt elég vásárlóerő ahhoz, hogy a megnövekedett termelékenység által létrehozott árut el lehessen adni. Keynes megoldása az volt, hogy létrehozta az úgynevezett jóléti társadalmat, ami egyrészt jóval magasabb munkabéreket jelentett, másrészt munkanélküli segélyt, egészségügyet, ami végül a tömegek vásárlóerejét is nagyon megemelte. Tehát úgy hozott létre keresletet, hogy több pénzt adott az embereknek. Ez egy ideig működött is, viszont a hetvenes években jött az olajválság, illetve Japán és aztán az ázsiai országok olcsó munkaereje, ami olyan konkurenciát teremtett a nyugati hagyományos iparágak (elsősorban a nehézipar) felé, amivel a Nyugat nem tudott versenyezni. Megnőtt a munkanélküliség, az infláció. A friedmani közgazdaságtan ekkor nem azt mondta, hogy a keynesi hülyeség, hanem hogy ebben a helyzetben alkalmazhatatlan. Az aktuális probléma ugyanis az, hogy azok a régi gazdasági struktúrák meg iparágak, amik az ötvenes-hatvanas években hatalmas növekedést hoztak, már nem tudnak tovább fejlődni, viszont a szakszervezetek, az állami beavatkozás megakadályozza, hogy ezek csődbe menjenek, és újak alakuljanak ki a helyére. Tehát, hogy a tőke oda kerüljön, ahol van technológiai fejlődés, és van lehetőség a további növekedésre. A thatcheri és reagani liberalizáció a nyolcvanas évek elején szintén nagy válságot, munkanélküliséget okozott, viszont a kilencvenes években kialakultak azok az új iparágak, amik megint beindították a növekedést. A közgazdaságban soha nincsenek végső válaszok. És egyébként a kapitalizmus egyik legnagyobb előnye, hogy nagyon alkalmazkodóképes. Ha nem is rögtön, de gyorsan tud reagálni olyan külső változásokra, amire egy tervgazdaság nem képes.

Ésik Sándor: A működő demokrácia alapja nem a győzelem, hanem a kompromisszum
Ésik Sándor: A működő demokrácia alapja nem a győzelem, hanem a kompromisszum

A Sanyikám, én nem politizálok című könyvében a Diétás Magyar Múzsa vezetője egy Facebook-poszt közérthetőségével és lazaságával tárgyalja az állam, a társadalom, az igazságszolgáltatás működését, a történelmi örökségek és a szolidaritás (hiányának) kérdéseit. Interjú.

Tovább olvasok

Nemrég jelent meg a Magyarország Értéktérképe 2022 című felmérés, ami szerint Magyarországon még mindig többségben vannak a gazdasági baloldaliak, tehát a piackritikusok, bár az arányuk az elmúlt négy évben csökkent és a centristáké nőtt. Egy ennyire etatista társadalomban, mint a magyar, nincs meglepő abban, hogy többségben vannak a piackritikusok. De szerinted mi okozhatja a centrista növekedést?

Ezt nem nagyon tudom megmondani, mert a közvélemény-kutatásokat ebből a szempontból annyira nem ismerem. Azt látom, hogy például a Múzsán is, aminek  az olvasói elsősorban ellenzéki beállítottságúak, rengetegen vannak, akik zsigerien dühösek, amikor a kapitalizmusról pozitív értelemben írunk. Erre azt mondom, hogy ugyanolyanok, mint a fideszesek, csak utálják a Fideszt. Az is logikus, hogy mivel Magyarországon több mint harminc éve kapitalizmus van, a régi generációk kihalása miatt nagyobb arányban vannak azok, akik már ebben nőttek fel.

Viszont azt se felejtsük el, hogy kétfajta baloldaliság van és kétfajta jobboldal. A gazdasági és a társadalmi értelemben vett. Lehet valaki társadalmi értelemben jobboldali és gazdasági értelemben baloldali, szerintem nagyjából ez most a Fidesz. Míg azok, akiket mi liberálisnak nevezünk, gazdasági szempontból jobboldalibbak, viszont társadalmi szempontból baloldalibbak. Akik társadalmi és gazdasági szempontból is baloldaliak, azok a szocialisták, illetve akik mindkettőben jobboldaliak, azok például az amerikai republikánusok.

Van egy nagyon találó kép, amit a Múzsán már többször használtatok, hogy a gazdasági válság olyan, mint amikor leeresztik a medencéből a vizet, és kiderül, hogy kin nincsen fürdőgatya. Rajtunk most miért nincsen?

Azért, mert ideális esetben a gazdaságpolitika anticiklikus. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 

amikor jól megy, akkor kell spórolni, és amikor rosszul, akkor kell az államnak költekeznie.

Mondtam, hogy a Keynes-i közgazdaságtan alapja az, hogy mivel a harmincas évek gazdasági válságának fő oka az elégtelen kereslet volt, az állam megemelte a keresletet, amivel a gazdasági ciklus ellen hatott, tehát anticiklikus volt. Friedman idejében pontosan ellenkezőleg, az állam csökkentette a kiadásait, illetve liberalizálta a piacot, és megint csak az akkori gazdasági problémák ellenében hatott.

Van viszont a prociklikus gazdaságpolitika, amit a magyar kormány előszeretettel művel, és nemcsak a Fidesz-kormány, hanem gyakorlatilag mindegyik Kádár óta. Azaz, hogy amikor jól megy, amikor növekedés van, akkor költekezünk, az állam is, most CSOK-kal meg adócsökkentéssel. Ennek politikai oka van, hogy népszerűbb legyen a kormány. Amikor meg lefelé megy a ciklus, és hirtelen nincs pénz, akkor kapkodunk a gatyánk után, hogy te jó ég, most kéne támogatni az embereket, de nincs miből, mert elköltöttük a pénzt.

A könyv alapján úgy tűnik, hogy egy válság az innováció vagy a fejlődés lehetőségét is magában hordozhatja. De mik a feltételei annak, hogy ez meg is tudjon történni?

Az kell hozzá, hogy a gazdasági szereplők alkalmazkodjanak, erre a már említett friedmani közgazdaság egy példa. A válság alapja mindig az, hogy amit eddig csináltak, az már nem működik jól, mert történt valami, most például az energiaválság a háború miatt. Az európai gazdaság, különösen a német, az orosz gázon alapul, ami viszont most hirtelen nincs, tehát új megoldást kell találni. Ezért is jó a kapitalizmus, mert egyrészt hagyja a gazdasági szereplőket, hogy maguk találják meg a kiutat, másrészt ösztönzi is. Mert például ha egy válságban valaki kitalál valami jót, akkor nagyon meg tud gazdagodni belőle, ha ő lesz az első, aki bevezeti. Mondják, hogy senki nem lehet olyan okos, mint a piac. Hiába próbálják államilag meghatározni, hogy mi a jövő iparága, az esetek többségében téves eredményre jutnak. Akármilyen okos emberek vezetik az Állami Tervhivatalt, olyan okosak nem tudnak lenni, hogy a jövőbe lássanak. A válságra általában nincs könnyű megoldás, viszont előbb-utóbb lesz rá. Mert ha emberek milliói keresik, akkor előbb-utóbb valaki rá fog jönni. Viszont ha az állam mindenre rátelepszik, akkor sem motiváció, sem lehetőség nincs arra, hogy több millió emberből valaki megtalálja ezt a megoldást, mert mindenki azt várja, hogy majd az állam bácsi kitalálja.

A jól működő közösségek társadalmában egy-egy pártnak nincs jelentősége a hétköznapokban
A jól működő közösségek társadalmában egy-egy pártnak nincs jelentősége a hétköznapokban

Itthon a "politizálás" szitokszó, pedig politizálni valójában annyit jelent, hogy foglalkozunk a közös ügyeinkkel. Mint ahogy azt ebben a könyvben Ésik Sándor ügyvéd, a Diétás Magyar Múzsa Facebook-oldal főszerkesztője is teszi. Olvass bele!

Tovább olvasok

Miközben nálunk az egyik legmagasabb az infláció az EU-ban, itthon olyan kifejezések röpködnek, hogy háborús infláció meg szankciós infláció. Október közepén Orbán Viktor utasította Varga Mihályt, hogy 2023 végére vigyék le az inflációt 10 százalék alá. Ehhez elég az akarat, egyáltalán ennyi idő alatt lehet ilyet? Lehet befolyásolni az inflációt?

Ez simán csak propaganda. Arra, hogy Orbán Viktor mire utasít kicsodát, az infláció magasról tesz. Szóval ez nem így működik. Ezt a könyvben le is írom részletesen, de az infláció lényege gyakorlatilag az, hogy több pénz van a gazdaságban, mint amennyi áru. Az egyik fajtája a keresleti, a másik a kínálati infláció, amikor hirtelen kevesebb áru lesz valamiből. Ez most az olaj, illetve a gáz, amiből kevesebb lett, tehát drágább. Egyszerűen kereslet-kínálat kérdése. Ezt voluntarista módon, tehát hogy a főnök kijelenti, hogy márpedig ezentúl a gáz ne ennyibe kerüljön, hanem annyiba, nem lehet kezelni. Egyszerűen azért, mert nincs annyi gáz. Ha mégis így teszünk, annak kétfajta kifutása lehet. Az egyik, hogy a különbözetet az államnak kell kifizetnie. Per pillanat ez megy, de csak addig tudják folytatni, amíg van pénz az államkasszában. Ha elfogy és továbbra sem lehet árat emelni, akkor jön a másik eredmény, hogy kialakul a hiány. Ezt ismerjük a szocializmus kötött árrendszeréből, amiben az állam határozta meg az árakat. Emiatt rengeteg mindent csak a pult alól lehetett megszerezni. Emlékszem, hogy 1987-ben új lakásba költöztünk, és amikor a fürdőszobát be akartuk rendezni, az anyám hetekig szaladgált egyik boltból a másikba, mert sehol sem lehetett csaptelepet kapni. És végül csak úgy juthattál hozzá, ha gyakorlatilag megkented az eladót, aki eldugott a raktárban húsz csaptelepet, és azt a normál ár kétszereséért adta, tehát illegálisan.

Az odáig rendben van, hogy háborús inflációról beszélünk, mert tény, hogy ez az infláció nagyrészt a háború miatt van. Viszont az, hogy szankciós infláció, megint nem igaz, mert nem a szankciók miatt nincs elég gáz, hanem azért, mert az oroszok nem szállítanak. A gázra pont nincs szankció, úgyhogy az oroszok, ha akarnának, szállíthatnának, de nem akarnak. Úgyhogy Orbán Viktornak az inflációra az égvilágon semmilyen ráhatása nincsen. És Varga Mihálynak sem.

Szóba kerültek az ársapkák, amiket a kormány most már egy ideje alkalmaz, és nyilván van a társadalomnak egy olyan része, aminek tényleg elemi szüksége van arra, hogy például bizonyos élelmiszerek olcsóbbak legyenek, tehát nekik egy ilyen szociális intézkedés életmentő lehet. De közben az ársapka általános megoldása szembemegy az egész piaccal, így káros a gazdaságnak. Rövid távon magyarázható, hogy az állam szociális okból belenyúl az árakba, vagy lenne azért ennél jobb megoldás?

Magyarázható, mert az államnak nemcsak közgazdasági szempontokat kell figyelembe vennie, hanem szociálisakat is. Ezt viszont csak rövid távon lehet fenntartani, amíg az államnak van arra elég tartaléka, hogy a különbözetet finanszírozza - Nyugat-Európában is bevezettek pár helyen árstopokat. Viszont erre nem lehet rendszert alapozni. Olyan ez, mint amikor szívmasszázst kell kapnia valakinek, hogy meg ne haljon. Ez a beavatkozás azzal kezdődik, hogy eltörik a bordáit, ami nem jó, de akkor és abban a helyzetben muszáj. Viszont csak abban a helyzetben.

Meg lehet állapítani, hogy hol van az a határ, ameddig fenntarthatóak az ilyen ársapkák?

Itt is az van, hogy ha az állam belenyúl a piacba, akkor a piac ehhez alkalmazkodik, mert a piac mindenhez alkalmazkodik. 

Onnantól lesz belőle rendszer, ha az egész piac átalakul miatta.

Hogy ez pontosan mennyi idő alatt történik meg, azt nehéz megmondani, de nyilván, ha évekig fenntartják, akkor az úgy már nem jó. De ennek is rengeteg változója van, például a második világháború hat évig tartott, és emiatt hat évig volt az Egyesült Államokban is hadigazdaság. Aztán ha már csak azért tartják fenn az ársapkát, mert politikailag az hoz több szavazatot, akkor már baj van.

Ilyen rendszernek minősül, mondjuk, az egész rezsicsökkentéses buli, ami most felborult, és hirtelen iszonyú drága lett minden miatta?

A rezsicsökkentés tipikusan az az eset, ami nagyon nem kellett volna, mert ráadásul akkor vezették be, amikor az energiaárak olcsók voltak, és igazából nem volt rá szükség, csak politikailag jól eladható terméknek bizonyult. Most már nem tudják fenntartani, mert nincs miből finanszírozni. Közben 

a gazdaság a rezsicsökkentéshez alkalmazkodott, nem szigetelték a házakat, nem néztek alternatív energiaforrások után. Ezek most visszaütnek.

Válság idején átlagemberként hogyan vigyázhatunk a pénzünkre? Van ilyenkor értelme befektetni, vagy a túlélés a cél, és majd térjünk rá vissza két év múlva?

Ha valakinek van fölösleges pénze, akkor válság esetén jó ötlet befektetni - ha tudod, hogy mibe fektessél. Válságban ugyanis mindig olcsók a befektetési lehetőségek, mert kevesebb a rendelkezésre álló pénz, és aztán, amikor eljön a növekedés, nagyot lehet kaszálni. Viszont ehhez azért az is hozzátartozik, hogy addig is meg kell élni valamiből. Tehát akinek csak annyi pénze van, hogy épphogy megél belőle, az jobb, ha nem ugrál a válság idején, mert soha nem lehet tudni, hogy meddig tart.

Abszolút célközönsége vagyok a könyvnek, a gazdaságról nagyjából fogalmatlan, de tanulni akaró érdeklődő. Érdekelne, hogyan raktad össze a könyv tematikáját? Kicsit olyan, mintha fogtál volna egy egyetemi, “bevezetés a közgazdaságtanba” tankönyvet, és leegyszerűsítetted volna laikusoknak.

Tudtam, hogy mit akarok a könyvvel mondani és mire akarom kifuttatni. Az általánostól indultam a specifikus felé, tehát a legeleje tényleg bevezetés a közgazdaságtanba. A legalapvetőbb gazdasági fogalmakat és a gazdaságtörténeti alapokat tisztáztam, tehát hogy az olvasó tudja, hogy miről beszélünk. Aztán egyre inkább belementem a konkrétumokban, amik az embereket most vagy specifikusan Magyarországon foglalkoztatják. A könyv célja az volt, hogy ne úgy vitatkozzunk gazdasági dolgokról, hogy az alapfogalmakkal sem vagyunk tisztában.

Tökéletes időzítéssel jelent meg a könyv. Számítottatok rá, hogy lesz erre érdeklődés, hiszen már a Covid után várható volt a válság, vagy egyszerűen érdekes lett volna egy újabb múzsás könyv, a te szakértelmed pedig kéznél volt?

Inkább az utóbbi. A Libri kért meg minket az első múzsakönyv után, hogy írjunk egy másodikat, mert az nagyon sikeres lett. Az jogi, politikai témájú volt, én meg közgazdász vagyok, jött az ötlet, hogy akkor ez legyen közgazdasági. Az, hogy ennyire aktuális, már csak nekünk szerencse, más szempontból balszerencse. Mondjuk, én úgy vagyok vele, hogy ez a téma mindig aktuális. Válság nélkül is az lenne, mert ami mindenkit érdekel és mindenki életét meghatározza, az elsősorban a gazdaság.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Ésik Sándor: A működő demokrácia alapja nem a győzelem, hanem a kompromisszum

A Sanyikám, én nem politizálok című könyvében a Diétás Magyar Múzsa vezetője egy Facebook-poszt közérthetőségével és lazaságával tárgyalja az állam, a társadalom, az igazságszolgáltatás működését, a történelmi örökségek és a szolidaritás (hiányának) kérdéseit. Interjú.

...
Beleolvasó

A jól működő közösségek társadalmában egy-egy pártnak nincs jelentősége a hétköznapokban

Itthon a "politizálás" szitokszó, pedig politizálni valójában annyit jelent, hogy foglalkozunk a közös ügyeinkkel. Mint ahogy azt ebben a könyvben Ésik Sándor ügyvéd, a Diétás Magyar Múzsa Facebook-oldal főszerkesztője is teszi. Olvass bele!

...
Hírek

Négy könyv, amiből amatőrként megértheted, hogyan működik a gazdaság

A gazdasági válság miatt sokan szeretnék most világosabban látni, hogyan működik a gazdaság, mi befolyásolja például az inflációt vagy az árfolyamot, mindez ugyanis most a túlélés záloga is lehet. Négy könyvet ajánlunk, amely segíthet eligazodni ebben a témában. 

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!

Hírek
...
Nagy

Pócsik Andrea: Az én cigány irodalmam nem tankönyvízű [ROMA IRODALOM]

...
Beleolvasó

Knausgard új regényének szereplői megszállottan kutatják a múltat és a jövőt – Olvass bele!

...
Hírek

Marjane Satrapi nem akart több képregényt írni, de aztán Iránban meggyilkoltak egy nőt

...
Zöld

Ebből a sűrű, sötét erdőből csak hetekkel később bukkan fel a hajód - Olvass bele a Mitágó-erdőbe!

...
Hírek

Bereményi Vadnai Bébijének látszólag egy nő a főszereplője, valójában a város [Budapesti nők]

...
Így döntöttek ők

Nyáry Krisztián: Eszeveszett szerelem változtatta meg az életét

...
Hírek

Salman Rushdie ezt az álmot látta két nappal a merénylete előtt

...
Szórakozás

Így énekel Timothée Chalamet az új Dylan-életrajzi filmben (videó)

...
Zöld

5 könyv, amit olvass el, ha mindig ugyanúgy végződnek a párkapcsolataid

A hét könyve
Kritika
A Kovács ikrek fergeteges családregénye sokkal többről szól, mint beszűkült parasztokról
...
Podcast

Anyaság, apaság, az érzések kavalkádja – Ott Anna könyvajánlója [Ezt senki nem mondta!]

Ezt senki nem mondta! című podcastunk hatodik adásában Szabó T. Anna és Dragomán György voltak a vendégek, a beszélgetésükhöz pedig könyvajánló is tartozik Ott Anna válogatásában.

Természetesen olvasok
...
Zöld

5 könyv, amit olvass el, ha mindig ugyanúgy végződnek a párkapcsolataid

...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

...
Zöld

Karikó Katalin eldöntötte, mihez kezd a Nobel-díj mellé kapott pénzzel

...
Zöld

Megrendezik az első szépségversenyt az AI-modelleknek, vajon Bíró Ada indul?

...
Zöld

Diétázol? Ebben a 3 ételben rejtőzhet cukor, pedig nem is számítasz rá

...
Zöld

Hogyan segíthet a nőknek egy endometriózisról szóló képregény?

...
Zöld

A békák tudnak sikoltani – csak mi nem halljuk őket

...
Zöld

Bíró Ada a köztévé új bemondója, csak épp nem ember

...
Zöld

Tudod már, mit csinálsz 10 év múlva? Olvass bele a jövőkutató könyvébe, amiről Litkai Gergely beszélget!

Jó szívvel ajánljuk
Zöld
Így élhetjük túl a technológiát az MI egyik vezető fejlesztője szerint
...
Zöld

Árnyékmunka, dühös emberek, no meg a hírek – a legjobb pszicho könyvek 2024 tavaszán

Ki az a 21 magyar, aki forradalmasította a pszichológiát? Hogyan bánjunk a dühös emberekkel? Miért leszünk boldogabbak, ha nem olvasunk híreket? És miként hatnak az életünkre a titkok?