Milyenek a magyar politikai lövészárkaink és a kisvasutunk egy lengyel újságíró szerint?

Milyenek a magyar politikai lövészárkaink és a kisvasutunk egy lengyel újságíró szerint?

Szczerek a lengyel újságírás fenegyereke 2015 és 2019 között keresztül-kasul bejárta Magyarországot és a vonzáskörzetét, a helyi turistalátványosságok helyett a magyarok (és a tágan értelmezett Közép-Európa) lelke után kutatva. Ugyan a Via Carpatia elsősorban a lengyel közönség számára készült, mégis, a magyarok története iránt érzett mélységes empátiájával, egyéni látásmódjával, illetve a lövészárkokat madártávlatból szemlélő külső nézőpontjával a magyar olvasók számára is számos érdekességet tartogat. A szerzővel készült interjúnkat itt találod. Olvass bele a könyvbe!

Fotó: Leszek Zych 

Könyves Magazin | 2022. március 24. |
ZIEMOWIT SZCZEREK
Via Carpatia - avagy csavargások Magyarországon és a Kárpát-medencében
Ford. Grozdits Antal, &, 2022, 352 oldal
-

Ziemowit Szczerek (1978) lengyel újságíró, a Gazeta Wyborcza és a Polityka munkatársa, író, Hunter S. Thompson lengyel fordítója. Jogot és politológiát végzett, és az európai szeparatizmusokat és regionalizmusokat kutatta. Újságíróként a kelet-európai térség geopolitikai, történelmi, kulturális "különlegességeinek"" szenvedélyes kutatója és szakértője. Magyarul eddig egyetlen könyve, a már-már kultikus státusznak örvendő Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története jelent meg 2016-ban a Typotex kiadó gondozásában."

Az olvasók országa című tematikus sorozatunk könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb közéleti kérdéseket a választások előtt. Interjúk, podcastek, recenziók, beszámolók, beleolvasók sorával hozunk képbe, mert hisszük, hogy a széleskörű tájékozódás is segít építeni a társadalmunkat. A sorozat többi cikkét itt találod.

Ziemowit Szczerek: Via Carpatia - avagy csavargások Magyarországon és a Kárpát-medencében (részlet)

Fordította Grozdits Antal

Kószáltam a környéken, amelyet Orbán, strómanja – a volt vidéki polgármester – segítségével egy privát birodalommá változtatott. A Pancho Arénától az egykori Habsburg-kastély kertjéig. Ezek között közlekedik az a valószínűtlen kisvasút. Egyik különös helyről döcög át egy még különösebbre. A semmiből a semmibe, szállítva a semmit. Ritkán jár, és leggyakrabban kizárólag ámuldozó, külföldi újságírók ülnek rajta, akik azért jöttek Magyarországra, hogy megértsék, mi folyik ebben az országban, amelyről mindenki úgy ír, mint a földi pokolról, és amelynek a lakói egy érthetetlen nyelven beszélnek. Az embernek néha az a benyomása támad, hogy milyen jó, hogy létezik ez a kisvasút, mert legalább lett egy szimbóluma a magyarországi korrupciónak. Hiszen amikor megérkeznek ezek az újságírók, hallva mindenféle hihetetlen és vad dolgokról, amelyek megestek ebben az egzotikus, posztkommunista országban, első pillantásra csalódottan mindent rendben találnak.

Ha figyelmen kívül hagyjuk az időnként felbukkanó óriásplakátokat egyes európai uniós politikusok és Soros György eltorzított arcképével, meg sztyeppésen vérlázító feliratokkal, akkor valóban olybá tűnik, hogy Magyarországon minden nyugati, rendes, unalmas és becsületes.

Ha az ember nem temetkezik bele álmosító, gazdasági csalásokat, vagy politikai telhetetlenséget taglaló iratokba, akkor nehéz bármi olyat találni, ami távolról is egy „post-communist dictatorship”-re emlékeztet Európa közepén.

Budapest egy teljesen szokványos európai metropolisz, és bár nagy részét a 19. században úgy húzták fel, gyorsan és hatékonyan, mint valami európai mini Gotham Cityt, ez ma már nem látszik rajta. Az újságírók Budapesten sétálgatva nem tudnak, mint például, Szkopjéban, Macedónia fővárosában, megjátszott objektivizmussal rácsodálkozni arra, hogy ez a kicsiny, komplexusos, kelet-európai nemzet hogyan próbálja bizonyítani a világnak, hogy valójában nagy és hatalmas, ragaszkodva a pszeudohistorikus gipszhomlokzatokhoz és kariatidákhoz, amelyek inkább részeg táncosokat idéznek egy diszkóvideóból. És ezeket a papírmasénak látszó oszlopokat és aszimmetrikus álműemlékeket tulajdonképpen bárhová felhúzták, ahol akadt egy kis hely, ráadásul mintha a kőművesek épp most ballagtak volna el valamelyik vidéki kisegítő iskolából. Szkopjéban mindez feltűnő és kapásból látni, Budapesten pedig egyáltalán nem.

A magyar vidék igazából pont úgy néz ki, mint bárhol nyugaton. Itt nem lehet – mint a Boratban – szakadt pulóveres szegények között mászkálni, akiknek öv alá ér a bajusza, akik kalapban vannak, de mezítláb, és dörzsölni a markunkat, hogy igen, igen a kelet-európai vidék még rendkívül messze van attól, hogy képes legyen létrehozni valami demokratikus tudatossághoz és állampolgári felelősségvállaláshoz hasonlító dolgot.

A magyar kisvárosok inkább cukormázasak, és egyáltalán nem úgy néznek ki, mint a klasszikus kelet-európai betonmonstrumok a Hostel-típusú horrorfilmekből. Szinte mindenhova el lehet jutni rendes utakon, úgyhogy az olyan sztoriknak is annyi, hogy „még a legújabb generációs, összkerékhajtású terepjárónk – beleértve a pótkereket – sem bírta: a vadonban kellett éjszakáznunk, ahol lángoló fáklyákkal tartottuk távol az ólálkodó kannibálokat”. Az emberek rendesen öltözöttek, mint bárhol máshol nyugaton, itt nem lehet egy voyeur elragadtatásával gyönyörködni, mint a volt Szovjetunióban, az üvegcserepeken tűsarkúban és műszőrmében keresztülbillegő hölgyekben, vagy a guggoló gopnyikokban, akik a panelházakból újközépkori vártornyokat csináltak. A boltok és szupermarketek ugyanazt kínálják és ugyanúgy, mint Ausztriában vagy Németországban, ezért drámai felvételek sem készülhetnek az üresen ásító polcokról. Természetesen vannak kivételek – de ezek kivételek.

Szóval nem árt tudni – ezt azokra az újságírokra gondolva írom, akik könnyen dekódolható illusztrációt keresnek „korrupció Kelet-Európában” témájú cikkükhöz –, hogy van ez az idióta módon értelmetlen, Felcsútról Alcsútdobozra tartó kisvasút, amely összeköti egymással Magyarország első számú családjának (és strómanjának) a birtokait. 

A kisvasút szimbólum, amelyen a piros sapkás kalauzon kívül nem utazik senki.

Én ugyan örömmel utaztam volna vele, de annyira ritkán jár, hogy nem volt kedvem egész nap az üres peronon álldogálni, a füvet, a fákat, a magyar űrt bámulva, csak azért, hogy megnézhessem a külföldi újságírók által „hussar-like”-ként jellemzett kalauzt a piros csákójában, és hogy pár kilométernyi zakatolás után minden bizonnyal kutyagolhassak vissza a kocsihoz. Ráadásul én is – mint a többiek – valószínűleg ugyanúgy magamban vihognék az egész jellegtelen út alatt, keresgélve a helyi viszonyokra való legkisebb utalás jeleit ebben az amúgy teljességgel nyugat-európai és semleges látképben, ami legalább annyira semmitmondó, mint az euróbankjegyek dizájnja. Ehelyett inkább Felcsúton és Alcsútdobozon mászkáltam, és próbáltam szóba elegyedni a helyiekkel, akik viszont igyekeztek lerázni, és úgy néztek rám, mint a soron következő betolakodóra, aki angolul, németül és törve (nagyon törve) magyarul próbálja kihúzni belőlük a véleményüket Orbán Viktorról. Nagyon hamar belefáradtam, és bevonszoltam magam a kocsmába, hogy egyek valamit, de nem tartottak semmiféle normális ennivalót. Mérgesen és meggyötörten bámultam a fickókat, akik melósruhában ugrottak be ide egy pofa sörre, mielőtt visszatérnek valahová, gondolom egy nem túl messzi építkezésre; borzalmas kávét ittam, egy nyomorult croissant harapdálva. Mint már kismilliószor, most is azon merengtem, hogy a magyaroknak milyen faszán sikerült kihasználniuk a 19. századot arra, hogy egy egészen nyugatias országot rittyentsenek maguknak. Ugyan elbukták az osztrákok ellen vívott szabadságharcot, de amikor a sors lehetőséget kínált nekik, hogy egyenragú félként részei legyenek a duális monarchiának, a szokásos „csak azért se” ellenkezés helyett éltek az ajánlattal. Magyarország társadalmi, gazdasági és kulturális szempontból is rengeteget nyert azzal, hogy a 19. század végén egyenrangú játékosként bekapcsolódott a német civilizáció által dominált világba. Ez szinte mindenütt megfigyelhető, Erdélytől Sopronig, Zimonytól a Tátráig.

(…)

Sétálgattam az arborétumban, az egykor József Ágost főherceg kastélyához tartozó parkban. A főherceg Alcsútdobozon született, és az ő egykori földjeit vette át a most uralkodó család nevében Mészáros Lőrinc, volt polgármester és gázszerelő, gyorsabban gazdagodva, mint bárki Magyarország történelmében, és aki erről az észveszejtő sebességről szerényen csak annyit mondott az őt kérdező újságírónak, hogy „hát lehet, hogy okosabb vagyok Zuckerbergnél, nem gondolja?” Mészáros egyébként mostanra, ahogy az Átlátszó újságírói kiszámolták, körülbelül kétszer gazdagabb, mint maga József főherceg valaha volt. 

A parkban párok sétálgatnak, vasárnap van, körülöttünk sűrű, nyugtató zöld. A hercegi palota romjai nagyon a helyükön vannak itt: Habsburg romok az új, az egész országot irányító, helyi arisztokrácia földjének kellős közepén. Az arborétum kerítésén Mészáros pizzériájának reklámja lóg. A hatvanpusztai nagybirtokon, a néhai József főherceg földjein újonnan épül egy hatalmas orbáni fészek. A régi parasztház Felcsúton csupán színlelés. 

Különben is, ki akarna közvetlenül egy stadion mellett lakni?

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Kisvasút és Trianon – ilyen Magyarország egy lengyel újságíró szemével

A Via Carpatiában Ziemowit Szczerek a lengyeleknek írt Magyarországról, és a múltbéli eseményekkel és örökséggel is bőven kiegészítve magyarázta el a magyar jelent, azaz a NER kiépülését és működését. A kötet magyar olvasóként is elég érdekfeszítő, ezért a szerzőnek elküldtük a kérdéseinket.

...
Nagy

Ésik Sándor: A működő demokrácia alapja nem a győzelem, hanem a kompromisszum

A Sanyikám, én nem politizálok című könyvében a Diétás Magyar Múzsa vezetője egy Facebook-poszt közérthetőségével és lazaságával tárgyalja az állam, a társadalom, az igazságszolgáltatás működését, a történelmi örökségek és a szolidaritás (hiányának) kérdéseit. Interjú.

...
Nagy

Síklaki István: A politikai kommunikáció könnyebben utat talál, ha ijesztget

Milyen szerepe lehet az önigazolásnak a közéleti döntéseinkben? Mennyire pontosan mérjük fel, hogy kompetensnek tartunk-e valakit a feladatra? Miért vagyunk manipulálhatóak, és miért okozhat töréseket egy családban a politika? Interjúnk mellé könyveket is ajánlunk a témában.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Hírek
...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

...
Szórakozás

5 dolog, amiről jó, ha tudsz, mielőtt nézni kezded A háromtest-problémát

...
Hírek

Káprázatos lett az Álom luxuskivitelben gyémántokkal kirakott példánya

...
Hírek

Philip K. Dick egyik korai sci-fije új fordításban jelenik meg

...
Szórakozás

Nick Cave-dalok, Varró Dani-versek és Háy János-illusztrációk [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Szórakozás

Az éhezők viadala sztárja memoárban emlékszik vissza hat évtizedes pályafutására

...
Hírek

Megtalálták Kosztolányi Dezső első Byron-fordításának teljes kéziratát

...
Hírek

Vitézy Dávid: Esterházy Péter otthona helyén ne legyen társasház

...
Zöld

Mit kíván Jane Goodall a 90. születésnapjára?

Olvass!
...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

Titkok, erőszak és szektákhoz hasonló légkör: Karin Smirnoff könyvében egy gyászoló testvérpár küzd a szeretetért és az elfogadásért. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...
Beleolvasó

A Petri-díjas Rékai Anett kötete egy párkapcsolat függő játszmáit mutatja be

A kamaszkor lezárásáról és az önálló élet indulásának fázisairól szólnak a Petri-díjas Rékai Anett első kötetének szövegei. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Otthonosság és idegenség Görcsi Péter debütáló regényében – Olvass bele!

Görcsi Péter első regénye Magyarországon, Angliában és Norvégiában játszódó autofikciós fejlődésregény, tele generációs tapasztalatokkal, közéleti és személyes sorsfordulókkal. Olvass bele a regénybe!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

Csurka István ma lenne 90 éves, így arra voltunk kíváncsiak, mit lehet tudni a drámáiról. Mik a fő témái, és milyenek a hősei? Felfedezhető-e bennük a későbbi politikus? Milyen út vezetett a bemutatásukig? És vajon aktuálisak-e még? 

...
Kritika

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

Tahir Hamut Izgil ujgur költő és filmes a családjával együtt 2017-ben sikeresen elmenekült Kínából a tömeges letartóztatások elől. Memoárjában bemutatja, hogyan számol fel a totalitárius állam egy kultúrát és egy népet. A Ha értem jönnek éjjel a hét könyve.

...
Nagy

„halálomat türelmesen begombolom” – ma lenne 70 éves Sziveri János

Kifejezetten rövid élet jutott neki, ma ünnepelné hetvenedik születésnapját, de már 34 éve halott. Sziveri János vajdasági születésű költőre emlékezünk.

...
Kritika

Hogyan lesz egy anyából kiapadt, halálszagú folyó?

Az Anyám, a folyó című olasz regény lírai hangon előadott, töredékekből építkező történetének egy anya-lánya kapcsolat az alapja: a negyvenes éveiben járó lány az emlékezetét, így identitását is egyre inkább elveszítő anyjának meséli el – mintegy a felejtés ellen dolgozva – családjuk szerteágazó históriáját.

...
Nagy

Márquez regénye a végakarata ellenére jelent meg – Kafka, Nabokov is hasonlóan járt

Gabriel García Márquez posztumusz kisregényének megjelenése hatalmas irodalmi szenzáció, de van egy kis üröm az örömben, hiszen nem titok, az író meg akarta semmisíteni utolsó írását. 

...
Kritika

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

A Nobel-díjas norvég szerző egymásba írja a hófödte tájat és a koromsötét éjszakát, egymásba játszatja hősét és annak környezetét. A Fehérség az egzakttól a transzcendens felé vezet, így egyszerre szolgál a kivonulás és a bevezetés könyveként.

...

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: A család olyan, mint egy falka

...

A Szegény párákban Frankenstein, a szex és Mary Shelley is a ma nőjéről beszélnek

...

Ezt senki nem mondta – Nádasdy Ádám: Lássa az a gyerek, hogy én is ember vagyok