40. Vass Norbert: Kappanfölde
A Kappanfölde című elbeszéléskötet az egyik legrealisztikusabb történetmesélés a listánkon, pedig saját bevallása szerint egy fiktív somogyi faluban játszódik, önmagát apokaliptikus rural fantasynak nevezi (olvass bele!). De mi lehet valóságosabb a Demjén Rózsit huhogó baglyoknál? A légzsákban alvó macskánál? A hívő, aki szerint a traffipax ellen véd a rózsafüzér?
Vass Norbert könyvében egyszerre ismerős és különleges minden, mint Bodor Ádám szövegeiben, a pogány hitvilágból, a keresztény hagyományból és a popkultúrából olyan világ épül, ami teljesen a miénk: vad, bámulatos és ismeretlen. Miért érdekes ez 2024-ben? Olvasóként jó, ha ennyiféle nézőpontból és hangon ismerhetünk meg történeteket, amik nem mellesleg identitásokat és közösségeket alakítanak.
A végtelen időt a Family Frost autó strukturálja, Zámbó Jimmy dalával irtják a rovarokat ezen a fiktív magyar vidéken, de Vass megmutatni szeretné a különlegest, az egyedit ebben a zárt világban, és nem kigúnyolni. A feladat nem egyszerű, mert a szerző pontos és ritmikus prózanyelve olyan lendületekbe kerül, hogy egyszerre csapkodjuk a térdünket és szomorkodunk.
(Disclaimer: Vass Norbert kollégánk volt a Könyves Magazinnál.)
39. Max Porter: Shy
„Szipuzott, szippantott, szívott, szentségelt, szakított, piázott, bunyózott, lekoccolt, rátámadt, összetört egy Escortot, szétvert egy boltot, feldúlt egy házat, betört egy orrot, megszúrta a mostohaapja ujját” – zaklatott kamasz életébe kalauzol Max Porter magyarul megjelent harmadik regénye (olvasd el kritikánkat). Shy egy 16 éves kezelhetetlen fiú, aki egy bentlakásos intézmény tanulója, hozzá hasonlóan problémás gyerekekkel él együtt. Egy éjszaka azonban úgy dönt, megszökik az intézményből: egy kövekkel megrakott hátizsákkal és a walkmanjével elindul a közeli tóhoz.
A könyvben ezt a néhány órás gyalogutat követjük végig, ami idő alatt betekintést nyerünk a Shy tudatában uralkodó káoszba, és megismerjük a múltját is. Kiderül például, hogy anyjával és mostohaapjával élt együtt, mielőtt az intézménybe került. Max Porter rövid terjedelmű, de rendkívül sűrű és erős regénye ez (itt beleolvashatsz), amiből kirajzolódik, hogy az érzelmek milyen szélsőségesen változnak egy kamasz életében. A kisregényből készült adaptáción már dolgozik a Netflix: a Steve című alkotás középpontjában a bentlakás igazgatójának története áll majd, őt az Oscar-díjas Cillian Murphy alakítja.
38. Kollár-Klemencz László: Anyám tenyere
Az év végi listánk különleges regénye az Anyám tenyere: a középkorban játszódik a pilisi rengetegben, a Duna-kanyarban. Egy lány leesik a lováról, egy remete segít neki, aki elveszítette már a családját. Körülöttük a természet egy számunkra ismeretlen állapotában, amikor az emberek és az állatok még valamiféle rendben éltek egymás mellett. A rend nem jelenti azt, hogy ez a világ ne lenne vad, dühös, félelmetes, reménytelen vagy véres, a rend azt jelenti, hogy az ember még nem tört egyeduralomra és nem alakította át teljesen a világot a saját kedvére.
Kollár-Klemencz László természeti írásai és az Öreg banda című regénye után olyat húzott, mintha Iréne Solá vadvilágában a szűkszavú Cormac McCarthy kezdene mesélésbe. A regényt egyfajta mitologikus és transzcendens gondolkodás hatja át, miközben olyan animális, hogy azóta az Instagram csak olyan videókat mutat, amelyekben egy erdőben botokból kunyhót építenek férfiak.
Előre jelezzük, hogy ha valaki nem tudja elképzelni, hogy egy szarvastehén vagy csikó gondolataival is találkozhat egy elbeszélésben, az ne kezdjen bele (vagy tesztelje magát ezzel a részlettel). Viszont aki szereti az ösztönös elbeszéléseket, a széttartásaival és következetlenségeivel együtt, azoknak bátran ajánljuk, ahogy a pilisi sétákat is!
37. Mariana Enriquez: Részünk az éjszakából
Mariana Enríquez két éve robbant be a magyar irodalomba, amikor megjelent az Ágyban dohányozni veszélyes című kötete magyarul. Az argentin író azóta pedig itthon is úgy ismert, mint a kortárs dél-amerikai irodalom egyik legizgalmasabb hangja, a horror és a gót irodalom friss írója. Még abban az évben megjelent egy újabb novelláskötete a Tűz martaléka (a 2022-es listánkon 31. helyezett lett). Eljött az idő a nagyregényhez, ez a Részünk az éjszakából (itt találsz részletet a regényből).
A regény a novelláskötetekhez hasonlóan a hosszan építkező, részletekben elrejtett borzongással dolgozik. Ebben a nagyszabású családregényben egy fiatal apának és fiának kell megküzdenie a feleség múltjával, amelyben egy titkos Rend mindennapjai bújnak meg. Vérfagyasztó horror, útvesztőkbe hajló okkultizmus, és a titokzatos természetfeletti erők bújnak meg a történetben, miközben a fiú sorsa mellett Argentína lakóinak sorsa is megmutatkozik. Akik arra vártak, hogy Enríquez végre a nagy történetek mezejére lépjen, azok nem fognak csalódni.
36. Gerlóczy Márton: Fikció 3. - Az út
2021-ben jelent meg Gerlóczy Márton apakereső indentitásregénye, a Fikció: ez Szicíliában játszódott, A katlan volt az alcíme (írtunk róla), és már akkor megtanultuk, hogy a dolgok egyféleképpen történhetnek, tudniillik úgy, ahogy történtek.
Gerlóczy családregénye látszólag pont olyan családtörténet, mint bármelyikünké, anekdotákból, sztorikból, emléktöredékekből, visszaemlékezésekből, vagyis fikciókból áll össze. Viszont abban különbözik minden más családtörténettől, hogy hatja a megismerés vágya, ami érthető, ha valaki negyvenen túl se biztos abban, hogy ki az apja (képzeljük el a hívők családját, amikor elbizonytalanodnak, ki az Atya?), vagyis megkérdőjeleződik minden történet, amire az addigi identitása épült.
Olvasóként be kell valljuk, hogy az irodalmi teljesítmény mellett legalább hasonlóan fontosnak érezzük a szerző sztorijának megismerését: a Fikció második kötetében, Az örvényben (beleolvasó itt) az aparegény apa nélkül marad, a helyét egy DNS-eredmény veszi át.
A Fikció harmadik része, ami Az út alcímet kapta, visszatér Budapestre, hogy az elbeszélő megtegyen 800 lépést Újlipótvárosban (hallgasd meg erről podcastunkat). Lépésről-lépésre, emlékről-emlékre halad saját történetében az elbeszélő, kocsmák, piálások, tripek elevenednek meg és az elbeszélés nehézségei.
Az út végén egy apa várja, és nem is spoilereznénk ezzel kapcsolatban, de a séta közben azért kiderül, az apa nemcsak biológiai lehet, hanem idősebb barát is, és Gerlóczy őket is megmutatja regényében.
És jön a negyedik rész, egy igazi apával – illetve ki tudja, mi történik addig!
35. Simon Márton: Hideg pizza
Az év nagy dobása volt, hogy Simon Márton megalapította az Okapi Press kiadót, ami nemcsak a verseskötetét, hanem már zineket is kiad. A Hideg pizza melankolikus verseskötet rengeteg humorral, játékkal és azzal a magánnyal, amit csak a nagyvárosban és a digitális térben érezhet az ember: ha óriási a zaj körülöttünk, akkor az ránk is hat, így a hétköznapok is a költészet témájává válnak.
Az oké, hogy a költő eljátszik a gondolattal, hogy mi köze a tetrisznek a boldogsághoz vagy Jézusnak a dinoszauruszokhoz, de azzal még inkább, hogy mit jelent az alanyiság a költészetében, mit lehet kezdeni az olvasói elvárásokkal, és végeredményben hogy érzi a legjobban magát az ún. lírai én, amikor megszólal.
Persze csalóka lenne kizárólag az ilyen dinoszauruszos poénokat kiemelni, mert a különböző ciklusok más-más megszólalást és fókuszt találnak. Például a hosszú versekkel szemben ott vannak az egészen rövid Japáni versek, ami a japán útján írt jegyzetek alapján készült, vagy a gyásszal foglalkozó szövegek.
A pofátlanságról, a Titanicról és a clickbaitről is beszéltünk Simon Mártonnal podcastünkben, mert megpróbáltuk körbejárni, mi ez az elmozdulás a korábbi négy kötetéhez képest. Az biztos, hogy aki egy Reddit threadben találja meg a verseskötete címét, annak az ötvenes listán a helye!
34. Ann Patchett: Tom Lake
Mondhatunk-e többet egy regényről, mint hogy Dragomán György ajánlja és hogy a New York Times bestseller listájának élén nyitott az első héten 38 ezer eladott példánnyal? Talán azt, hogy egy boldog cseresznyéskertről szól. Ann Patchett kilencedik kötete egy „Mi lett volna, ha?”-történet. Lara három felnőtt lányának mesél a covid alatt, hogy miért választotta a cseresznyéskertben töltött csendes családi életet ahelyett, hogy nagy szerelme, a híres színésszé vált Peter Duke oldalán maga is ezen a pályán boldogult volna.
Lara önmaga is számot vet azzal a kérdéssel, hogy jól döntött-e, de lányainak nem feltétlenül tárja fel a nyolcvanas évekbeli nyár és saját érzései minden részletét. Elbeszélése nyomán a lányok saját sorsukhoz is próbálnak támpontokat találni. A könyv két idősíkja zárt világok sorába visz el minket: egy bútorozott lakásba az örökké napsütötte Los Angelesbe, egy nyári színházba, egy bostoni rehabilitációs központba és egy cseresznyefarmra a covid idején.
A könyvről azt írtuk, hogy „a Tom Lake valódi varázsa a történet tapinthatóságában rejlik, amit Ann Patchett kölcsönöz neki”. Ennek látszólag ellentmond a sosemvolt hely iránti vágyódás felkeltése: „a történet nyomán elfog egy különös fajta nosztalgia egy emlék iránt, ami sosem volt a tiéd. Ugyanakkor a könyv meghívás is – meghívás, hogy megleljük a békét a mindennapok rohanásában.”
33. Láng Zsolt: Az emberek meséje
„Izgalmas, nagyon olvasmányos, rejtélyes, sőt humoros és erotikus” – mondta 2020-ban Károlyi Csaba Láng Zsolt előző regényéről. A Bolyai nagy sikert aratott mind a szakma, mind az olvasók körében: Libri-díjat kapott, és több kiadást megért (a hét könyve is volt nálunk, a szerzővel pedig itt beszélgettünk róla). Öt évvel később Az emberek meséje lapjain egy Medárd nevű fiktív falu mindennapjai tárulnak elénk, míg a háttérben egy – valóban megtörtént – rejtélyes gyilkosság is kirajzolódik. Izgalmas és fordulatos kötettel van dolgunk, amiben nagy jelentőséggel bírnak a véletlenek. Láng a nyomozás folyamatán túl betekintést nyújt a méhek társadalmába, melynek tükrében a személyközi viszonyok új nézőpontból válnak értelmezhetővé.
Hangsúlyos szerepet tölt be például a regényben a főhős és fia közötti ambivalens kapcsolat. „Egy erőskezű apa bevezeti a fiát a világba, beavatja, ez a felállás, azt hiszem, változóban van, az emberek egy része szabadulni szeretne az ilyen viszonyokból, de lehet, a másik része talán újra ilyenre vágyik” – fogalmazott interjúnkban a szerző.
32. Jon Fosse: Fehérség
„Elindultam” – hangzik Jon Fosse egy erdőben elakadt autóról szóló kötetének első mondata. A történet ellentmondásai itt azonban még csak elkezdődnek, hogy átadják helyüket a megmagyarázhatatlan jelenségeknek. Az autójával a sárba ragadt sofőr elindul a fák közé, ahonnan a segítséget várja. „A szeme káprázik, az elméje tréfálja meg, netán a saját halálát éli át? Fosse nemcsak mesél az eltévedésről, hanem részesévé is tesz, ezért nem tudhatunk biztosat” – vázolta a történetet kritikánkban Vass Norbert.
Jelen esetben nem csupán költői kép, hogy Fosse külön nyelvet beszél: a szerző az újnorvégot használja a mindennapjaiban és szerzői életműve is nynorsk nyelven születik. Jon Fossét már régóta emlegették a Nobel-díj várományosai között – amit végül 2023-ban meg is kapott –, a norvég szerzők között pedig tanítványával, Karl Ove Knausgårddal vetekszik ismertségben.
Életművében színdarabok, regények, versgyűjtemények, esszék, gyerekkönyvek és fordítások egyaránt találhatóak. Az egyik legszélesebb körben színpadra állított drámaíró. Ha eddig nem olvastad a munkáit, ez a hetven oldalas szöveg tökéletes első lépés az ismerkedéshez. A hét könyve cikk szerzője szerint „a kivonulás mellett a Fehérség egyszersmind a bevezetés könyve is. Bevezetést kínál Fosse bámulatos írói univerzumába – és valami azon túliba.”
31. Rakovszky Zsuzsa: Vattacukor
Az idén Bertók László Költészeti Díjjal és Artisjus Irodalmi Nagydíjjal kitüntetett Rakovszky Zsuzsa az utóbbi években több kötettel is jelentkezett. 2023-as történelmi regénye, Az idők jelei a 16. század vallási zavargásainak kellős közepébe repítette vissza a befogadót (a hét könyve is volt nálunk, itt pedig beleolvashatsz), Vita élő időben című versgyűjteményében pedig többek között festményekhez írt költeményekkel találkozhatunk (beleolvasónk itt).
A múltban való bolyongás és a lírai kísérletek után a szerző ezúttal a jelenünkben releváns dilemmák sokaságát tárja elénk. A Vattacukor tizenegy elbeszélése egyedülálló anyák, segítségre szoruló idősek, illetve furcsa, különc figurák hétköznapjaiba enged bepillantást, miközben olyan, nyugtalanítóan ismerős érzésekkel szembesít minket, mint a magány, a gyanú vagy az elégedetlenség.
Vajon megéri a boldogság reményében fejest ugrani az ismeretlenbe, vagy jobb a biztonságot választani? Hogyan lehet megküzdeni a társadalomban mélyen gyökerező előítéletekkel? Többek között ezekkel a kérdésekkel vetnek számot a könyv kerek, olvasmányos történetei (itt ízelítőt kaphatsz belőlük).