Rakovszky Zsuzsa
Az idők jelei
Magvető, 2022, 310 oldal
-

A dolgos és szabadságára büszke Münster városában az 1530-as évek elején egyre nagyobb lett a felekezeti feszültség. Előbb a katolikusok és a lutheránusok álltak szemben egymással, később az új tanok hívei között dúltak a harcok, végül az anabaptisták megalapították az Új Jeruzsálemet. A forradalmi változásokat, a terror mindennapjait és a téboly színeváltozásait egy szemtanú visszaemlékezésén keresztül ismerhetjük meg: Liza, a néma cselédlány mindent lát és mindent hall, és mivel nem tud beszélni, előtte őszintébbek az emberek, és figyelme van a rejtett összefüggésekre is Az idők jelei a történelmi kataklizmák és az emberi kiszolgáltatottság komor dimenzióit tárja fel, azt, ahogy egy város magára zárja az egész világot. A groteszk részletek iránti érzékenység és a szikár líraiság Kemény Zsigmond és Mikszáth Kálmán történelmi regényeihez hozza közel Rakovszky Zsuzsa münsteri krónikáját..

Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei (részlet) 

Ezután kissé nyugalmasabb napok következtek. A foglyokat a város nemhogy tömlöcbe nem vetette, hanem éppenséggel a legjobb házaknál szállásolta el őket, nekünk is jutott egy, történetesen a hercegpüspök fia (akit az ágyasa szült neki), csinos külsejű és kellemes modorú ifjú ember, aki nagy szemeket meresztett Ännchenre, magára vonva ezzel Peter Mollenheck engesztelhetetlen haragját, ami, igaz, nem sokat ártott neki. De a többi fogoly is, mondják, egészen tűrhető bánásmódban részesült, és jól viselte a fogságot, esténként együtt iszogattak és kockáztak a háziakkal. Minden reményünk megvolt rá, hogy cserébe a foglyokért, a püspök szabadon engedi az elfogott marhakereskedőket, és hogy ezek a telgteiek, ha majd hazatérnek, kedvezőbb érzületre hangolják irántunk a püspököt. Ennek érdekében a foglyok már fogságuk alatt is igyekeztek mindent megtenni, és még csak nem is fogvatartóik által kényszerítve, hanem többé-kevésbé szabad elhatározásukból: amikor valamelyik tanácsúr tárgyalni indult, mindig vitt magával egy ilyen levelet valamelyiküktől, nemegyszer éppen a püspök tulajdon fiától.

A gazdám egyik nap azzal a hírrel tért haza, hogy a tanács jónak látta követet küldeni Hesseni Fülöphöz, hogy megkérje, járjon közben a püspöknél a város érdekében: erre a célra városunk szülöttét, Von Wieck ügyvédet szemelték ki, aki híres volt ékesszólásáról, békés természetéről és józan eszéről. Mielőtt Fülöphöz indult volna, nálunk is többször megfordult: a gazdám nagy vacsorát adott a tiszteletére, és ott arra igyekezett rávenni, hogy ne a püspök, hanem a város érdekeit képviselje a választófejedelem előtt. Von Wieck csak hümmögött: már nem fiatal, hórihorgas, kissé hajlott hátú férfiú volt, apró, világos szeme ravaszul és derűsen hunyorgott, és még énhozzám is volt egy-két kedves szava, Ännchent pedig sikerült többször is megnevettetnie.

Ha későbbi sorsára gondolok, még ma is megsajdul a szívem.

Hogy aztán pontosan mit is mondhatott Von Wieck a választófejedelemnek, azt máig sem tudhatni, csak annyi bizonyos, hogy rövidesen megérkezett a három követ, akiket Fülöp küldött, hogy tárgyaljanak a tanáccsal a békekötés feltételeiről. A gazdámat ezekben a napokban alig láttuk, egyfolytában a tanácsban tárgyalt a követekkel, igyekezett meggyőzni őket a város igazáról, valamint sürgette a többi tanácsurakat, hogy minél keményebb feltételeket szabjanak a püspöknek, és eszükbe ne jusson engedni Rothman vagy a templomok dolgában. Nehogy belemenjenek már, intette őket, hogy mindent visszaszolgáltassanak a pápistáknak, akiknek száma egyébként is egyre ritkult, ahogy az idegeneké növekedett. Merthogy az idegenek egyre csak jöttek: a többség Németalföldről, de más, közeli városokból is, ahol üldözték az újrakeresztelőket. Jöttek, mert eljutottak hozzájuk Rothman írásai, vagy mert menekültek a nyomorúság és az üldöztetés elől, és mert Rothman azt ígérte nekik, hogy Münster, ez a gazdag város mindenét megosztja velük, és együtt fogják itt fölépíteni az új Jeruzsálemet.

Hogy a gazdám alig volt odahaza, asszonyom is nyugodtabbnak tűnt: ideje nagy részét a kis Clarával töltötte. Clara ekkoriban töltötte be a tizedik esztendejét: még mindig olyan szép volt, mint egy festett angyal, de az elméjén mintha köd ült volna: úgy hallottam, volt már háromesztendős is, amikor először megszólalt, de későbben is csak keveset beszélt, egy-egy alkalommal mindössze néhány szót, és azt is csak nehezen és küszködve. Többnyire csak üldögélt békésen, ölében a bábujával vagy a faragott lovacskával, amellyel játszadozni szeretett, álmatag tekintettel nézett maga elé, és néha csengő hangon fölnevetett. Olykor viszont, ha nem sikerült megértetnie magát – hogy mi baja voltaképpen, éhes-e, fáj valamije, vagy valamelyik játékszerét akarja –, rettenetes indulat vett erőt rajta, elsápadt, tagolatlan kiáltásokat hallatott, és földhöz csapta vagy szétszaggatta, ami a keze ügyébe esett. De ez csak ritkán fordult elő, mert az anyja többnyire még a gondolatát is kitalálta. Ellenben a gazdám, amikor azt hitte, nem látja senki, sokszor viszolyogva, már-már irtózva nézett rá. Néha engem is tűnődve méregetett, talán az járt a fejében, vajon van-e valami köze az én némaságomnak a kis Clara nehéz beszédéhez, és hogy ez talán az Isten büntetése rajta valami régi, elhallgatott vétkéért – de lehet, hogy mindezt csak képzeltem.

Végül aztán a városnak mégiscsak sikerült megállapodnia a püspökkel

a fogolycsere ügyében, és ezzel a mi itthoni békességünknek is vége szakadt. Rá következő nap már ott gyülekezett a szokásos társaság, köztük Rothman, a földszinti teremben, várták haza a gazdámat a tanácsból, hogy megtudják tőle, mi történt, mire jutottak a püspökkel. Amikor a gazdám végül megérkezett, sápadt volt és haragos. – Mi az, mi történt? – faggatták amazok türelmetlenül. – Megállapodtak – vetette oda a gazdám keserű haraggal. – Hogyan? – kiáltott fel Kerknecht, a szűcs. – Az nem lehet! Nem erről volt szó! – Márpedig ez történt – mondta a gazdám –, úgy szól az egyezség, hogy mi eleresztjük a foglyokat, és a püspök is hazaereszti a mieinket. – És? Ennyi? – Nem. A püspök nagy kegyesen megengedi, hogy a hat kisebb templom lutheránus kézben maradjon, de a nagyobbakat vissza kell adnunk a pápistáknak! – Melyik nagyobbakat? A Szent Móricot? – Azt is. – És még melyiket? De csak nem a Szent Ludgert is? – De bizony! És szigorúan megtiltja, hogy a szószékről bárki is az egyházi vagy a világi hatóságok ellen izgasson, vagy azokat gúnyolja és becsmérelje! Ez neked szól, Bernard! – fordult a gazdám Rothman felé: – Jobb lesz, ha ezután kötőféket teszel a nyelvedre, különben fel is út, le is út! – mondta fájdalmas gúnnyal. – Megtiltja! – hördült fel Lucas Gruter, a kalapos. – Még hogy megtiltja! Mégis milyen jogon? Ez egy szabad város! – Rothman nem szólt semmit, csak sötéten bólintott. – Ez minden? Vagy van még valami? – kérdezte Gerard Preussen, a földmérő. – Hogyne. Visszaengedjük a pápistákat, akik elhagyták a várost, és ügyelünk rá, hogy a hajuk szála se görbüljön! Minden tulajdonukat visszakapják, és aztán éldegélünk együtt békében és szeretetben, mint az oroszlán és a gödölye a paradicsomkertben! Mindenki úgy tiszteli Istent, ahogyan akarja… már persze föltéve, hogy nem szidja a papokat! – sziszegte a gazdám. – Ja igen, majd elfelejtettem: három hónap múlva a város leteszi a szokásos hűségesküt a püspöknek!

A többiek elszörnyedve meredtek rá. – És ezt a tanács megszavazta? – hördült fel Bernard Glandorp, a szabó. – Lefizették őket! – vágott öklével az asztalra Ruscher, a kovács. – Ez a polgármester műve, Jodefeldé! Csak színlelte a tárgyalást, de már kezdettől fogva a püspök zsebében volt! Ezt nem hagyhatjuk annyiban!

Ott ültek álló nap mindnyájan, nem győztem hordani nekik a bort. A gazdám rám parancsolt, hogy süssem ki a másnap ebédre szánt oldalast, be is vittem nekik, mire elütötték a Szent Lambertben a nyolcat, de nemigen ettek. A gazdám időről időre nyugtalanul felpattant, és fel s alá járkált a hosszú asztal mentén, majd hirtelen Rothmanhoz fordult. – Hányan érkeztek a héten? – kérdezte lehalkított hangon. – Sokan – felelte Rothman. – Legalább ötvenen. Férfiak, nők, gyermekekkel vagy egymagukban… – És sikerült elszállásolni őket? – Igen, a külsővárosban, ott sokan együttéreznek velük, és örömmel befogadják őket. – És szerinted elegen vagyunk már ahhoz, hogy…? – Meglátjuk – felelte Rothman, két kezét a melle magasságáig emelve, ahogy olyankor szokta, ha erősen töprengett valamin, és ujjbegyeit egymáshoz nyomkodta. – Talán már igen…

Kevéssel ezután a város csakugyan letette a hűségesküt a hercegpüspöknek.

Május hó 4-én Waldeck, lovas kíséretével, megindult Wolbeckből, ahol éjszakára megszállt, Münster felé, a felsőpapság pedig, szintén lóháton, elébe ment. Két órával később a tanács is elhagyta a várost, hogy a püspök elébe siessen – a gazdámat már napokkal korábban álmatlanság gyötörte, sápadt volt, módfelett ingerlékeny, és fogadkozott, hogy márpedig ő otthon  marad, de azután mégsem mert ellentmondani a polgármesternek, aki szigorúan ráparancsolt. Két és fél mérföldnyire a várostól, egy tágas síkságon, ahol egy kis kápolna állott, a tanács letette a püspöknek az ünnepélyes hűségesküt. Majd rövidesen megérkezett a városba Waldeck és kísérete, a Ludger-kapun át. Érkezését ünnepélyes ágyúlövések köszöntötték, a burgerek pedig, céheik zászlai alatt gyülekezve, az út két oldalán felsorakozva várták, hogy elhaladjon közöttük. Én az ablakból láttam, ahogy a püspök és kísérete Szent Mihály arkangyal temploma felé igyekezve átvág a téren: Waldeck erős, széles mellkasú ember volt, nagy, kiülő fekete szeme és szakálla sötét, a keze széles és durva, mintha nem is előkelő úr lenne, hanem tulajdon keze munkájával keresné a kenyerét. A gazdám sápadtan és feldúltan került haza az ünnepségről, olyan sárga volt az ábrázata, mintha valamilyen emészthetetlen ételt lett volna kénytelen legyűrni a torkán, és napokig jóformán egy falatot sem bírt lenyelni.

Nem sokkal későbben történt, hogy Rothman egy sápadt, könnyes szemű embert hozott magával. Az ember öltözéke elnyűtt és szegényes, a haja csaknem teljesen ősz volt, jóllehet nemigen lehetett több harmincesztendősnél. Ahogy a beszédjükből kivettem, ez az ember Wolbeckből érkezett, és szomorú híreket hozott. A püspök az elmúlt néhány napban több újrakeresztelőt is kivégeztetett a környékbeli városokban. – Wolbeckben öt nőt és egy férfit fojtatott vízbe – mondta az ember –, Bevergenben négy nőt, és két férfit máglyán égetett meg. A saját szememmel láttam! – mondta elcsukló hangon. – Azon a napon őszültem meg egyetlen óra alatt! – És reszkető kézzel megérintett egy hajtincset a homloka fölött.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Légrádi Gergely az apák és fiúk közé ékelődő pusztító hallgatást írja meg

Légrádi Gergely új regénye a mindent felemésztő hallgatás története, egy magába forduló, csorbult családfa rajza, melynek ágai meghajlanak a generációs traumák és a kimondatlanul maradt szavak súlya alatt. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Jhumpa Lahiri hőse nem a városban tévedt el, hanem a saját életében

A Mélyföld és A bajtolmács szerzőjének új könyve egy meg nem nevezett negyvenes nő portréja, aki megkérdőjelezi helyét a világban, ingadozik mozdulatlanság és mozgás, kötődés és a hosszú távú kapcsolatok elutasítása között. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ki volt Mary Shelley? Frankenstein "anyjának" története elevenedik meg egy gótikus regény lapjain

A romantika irodalmának egyik legkülönlegesebb könyve a Frankenstein, a horror egyik megalapozója, amit egy tizenkilenc éves lány írt. A holland Anne Eekhout Mary című regénye ennek a különleges, érzékeny és merész nőnek állít emléket. Olvass bele!

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!

...

Ezt senki nem mondta – Szabó T. Anna és Dragomán György: Azt terveztük, hogy szabad gyerekeket fogunk nevelni

...

Kemény Lili: Az életemet nem különösebben tartom érdekesnek

...

Ezt senki nem mondta – Dr. Benkovics Júlia: Mi történik a nőgyógyásszal, amikor terhes lesz?

A hét könyve
Kritika
A Kovács ikrek fergeteges családregénye sokkal többről szól, mint beszűkült parasztokról
...
Nagy

Mivel pörgeti fel egy mentalista Camilla Läckberg új szektás krimijét?

A pszichológiát és a sötét rejtélyt kiválóan ötvöző krimi, A doboz után a héten került a boltokba A szekta, Läckberg és Fexeus közös regénytrilógiájának második része. Ez alkalomból beszélgettünk a szerzőpárossal.

Hírek
...
Így döntöttek ők

Nyáry Krisztián: Eszeveszett szerelem változtatta meg az életét

...
Hírek

Salman Rushdie ezt az álmot látta két nappal a merénylete előtt

...
Szórakozás

Így énekel Timothée Chalamet az új Dylan-életrajzi filmben (videó)

...
Zöld

5 könyv, amit olvass el, ha mindig ugyanúgy végződnek a párkapcsolataid

...
Hírek

Sophie Kinsella a rák egyik legagresszívabb formájával küzd

...
Gyerekirodalom

Tarolt az apa a TikTokon, aki telefon helyett könyvet adott a gyereke kezébe

...
Gyerekirodalom

Hogyan lehet elmagyarázni egy gyereknek, hogy mi a háború?

...
Nagy

5 dolog, amit nem tudtál a Száz év magányról

...
Szórakozás

Neil Gaiman: Vége a sorozatok aranykorának